BLOG

Richard Wurmbrand, evangélikus-lutheránus pap és zsidó származású professzor volt. Könyvét olvastam, és a róla készült filmet is láttam. Elgondolkodtam, hol tart hozzá képest napjaink keresztyénsége... (velem együtt...)


Jézus Krisztus követői (miközben megterem bennük a Lélek gyümölcse) többféle ajándékot kaptak, hogy építsék egymást és közösségüket. Az evangéliumot kell hirdetni, az Úr nevét felemelve, nem az ajándékokat! Nem beszédben áll Isten országa! Nem konferenciákban, prófétai és apostoli hálózatokban, hanem abban az erőben, amit a szívünkbe írt Ige által, önmagunkat és a világot legyőzve megélünk a Szentlélek közösségében.Ez a győzelem a hitünk, ami a megpróbáltatások során az utolsó leheletünkig elkísér. "Aki mindvégig kitart, az üdvözül."


Guti Tünde – 2024. február 26.


Még mindig jobb magányosan bandukolni a keskeny úton, mint hazug tömeg tömjénfüstjétől elbódulva, hízelgő rivaldafényüktől megvakítva eltévedni, így elveszíteni hitem célját!

Guti Tünde – 2024. február 8.


Kétféle módon lehetünk "üzleti" kapcsolatban Istennel. Egyik, amikor ránk bízza a tálentumokat, hogy sáfárkodjunk velük. Ennek (ránk is vonatkozó) eredményéről Jézus beszél példázatában.

A másik a következő igevers:"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön..." Példabeszédek 19:17.

Szeretetünk (hő)fokmérője az, ahogy a szegényekkel bánunk.


Guti Tünde - 2024. január 29.


Tegnapi beszélgetés nyomán…


Egyre több a mentális beteg, még a keresztyének között is. (Sőt, sokan a valláskárosultság miatt kerülnek válságba.)Vannak, akiknek gyógyító bátorítás, nem hízelgő, hanem igei vigasztalás, másoknak alázatos dorgálás, tanácsadó iránymutatás hiányzik lelkük felépüléséhez.

Míg sokan azt hiszik, hogy csak a nagy és látványos dolgok számítanak szolgálatnak, Jézus odament a 38 éve beteg, magatehetetlen férfihoz. "Nincs emberem" – válaszolt Jézus kérdésére.

Gondoltad volna, hogy TE IS LEHETSZ VALAKI EMBERE a szükségben?Isten gyönyörködik az ilyen szolgálatokban is. Nem kell nagy kinyilatkoztatásokra várni. Előre elkészített jócselekedetekre lettünk teremtve. 

Észrevesszük?

Ha helyreállna a "valaki embere" szolgálat is, Krisztus Teste láthatóbb lenne. Só és fény, hegyen épített város.


Guti Tünde – 2024. január 27.


A következő gondolatokat olvastam ma egy igei fórumon:

Mi a keresztyén egyház?

1. Megtért bűnösök gyülekezete, és

2. "... az Isten háza, mely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erőssége." I.Tim.3:15b

Árvai Emil - 2024. Január 19.


Ennek alapján (is) félreérthetetlenül látszik a szétválasztás az igaz és hamis egyház között.Mert akik ma más Jézust és idegen evangéliumot hirdetnek, azok nem az Igazság oszlopai. (hanem inkább ledöntői)


Guti Tünde


A világ dorbézol (azt hiszi, visszakapta a négy évvel ezelőtti "régi" életét), az egyház egyre szélesebb körű ökumenét ünnepel. Aki pedig Krisztust akarja követni hűségesen, arra kell összpontosítania radikálisan, fegyelmezetten, hogy a célegyenesben - mert már ott vagyunk! - társait is támogatva, el ne vétse az utat!

Áldás, békesség az Úrtól! 

Guti Tünde


2024. január 21.


Amikor megtértem, majd új ember lettem, legfontosabb témám Jézus és a megtérés volt. Otthon, iskolában, utazás közben, majd a munkahelyemen is. Később menyasszonyként és feleségként is, a férjemmel együtt így szolgáltunk.

Láttam ma egy videót. Fiatal keresztyének (akiknek a gyülekezetét mi is meglátogattuk régen!) motivációs tréninget tartanak. Így kezdik: "Isten hozott!" Mintha ezzel el lenne intézve a keresztyénségük. Ami utána következett, az először felháborított, aztán csodálkoztam. Később szomorúsággal kevert lelki fájdalom töltött el az ÚJABB csalódás miatt.

Hova lett az IGE? A tűz? Hova a buzgóság? A tiszta evangélium?Üzletre és életmódbeli tanácsadásra cserélték? Csak azért néztem meg, mert régi ismerőseink gyermekei is beszéltek benne. Annál inkább csüggesztőbb. Mert Jézus nevét egyszer sem említették. Viszont azt, hogy csukd be a szemedet és képzeld el, mit vársz 2024-től, szinte "varázslás" szinten (de minimum ezoterikus hatással) adta elő egyik barátjuk. Döbbenet!

A keresztyénség üzenete felhígult. Ez a fajta evangélium már nem tud megmenteni az örök kárhozattól. Ez a fajta igazság már nem látja a világban zajló végső eseményeket. Ez az életmód nem hasonlít arra a keskeny útra, amire Jézus Krisztus hív.

Vigyázzatok!

Guti Tünde - 2024. január 17.


Jó pár évvel ezelőtt egyértelművé vált számomra, hogy nem a nagy nyomorúság elől, hanem a végén, mégpedig Isten elegyítetlen haragjának kitöltése elől ragadja magához Jézus a Gyülekezetet. Igék sorozata győzött meg, és bár korábban is őszintén tanulmányoztam a Bibliát, túl nagy hatást gyakoroltak rám a kortárs tanítók és az "elragadtatásos filmek, könyvek".

Ma reggel, ahogy imádság közben hálát adtam, amiért nálunk nincs földrengés, vulkánkitörés, háború vagy mindent elpusztító árvíz, eszembe jutott Jézus csodálatos ígérete, amivel tanítványait vigasztalta mennybemenetele előtt:

"Veletek leszek minden napon a világ végezetéig."

Örömmel summáztam, hogy nem a hívők által kitalált dátumokig, hanem a világ végezetéig.

Ha Krisztus követői nem lennének itt ebben az időszakban, akkor másképp fogalmazott volna Mesterük. Számomra ez megerősítés meggyőződésemre nézve.

Látjuk, hogy a napok gonoszak, föld és ég vajúdása rövidesen szüléshez ér, a próféciák beteljesülésével rohamosan közeledünk az Úr nagy napjához. Emeljük fel a fejünket, erősítsük meg a szívünket és lelkünket, hogy bármilyen megpróbáltatás következzen, kitartsunk hitben!

Legyetek áldottak! Az Úr közel! 

Guti Tünde – 2024. január 7.


LEGALÁBB KARÁCSONYKOR


Szép dolog jót tenni, főleg, ha tiszta szívvel! Sajnos, egyre kevesebb az ilyen… Év végén mégis sokan úgy döntenek, hogy szervezetten vagy egyéni "akciók" keretében felkeresik az utcán élőket, a szükségben vagy magányban szenvedőket. Adományt készítenek a rászorulóknak, akár csak egy tál meleg étel formájában is. Jó esetben a lelkiismeretük késztetésére, rossz esetben videóra vett magamutogatásra…Azt szokták mondani, sőt még a fb-on is gyakran olvasom: "Legalább karácsonykor…" szeressünk, legyünk kedvesek, jók, segítőkészek… Ma reggel ezen gondolkodtam, miért LEGALÁBB karácsonykor?!Igaz, hogy Jézus újszülöttként érkezett e földre (most nem térek ki az időpontra, bár az is megérne egy oldalt), s ez a meghitt kép tömegekben indít karácsonyi érzelmeket, de hitünk alapja a TESTTÉ LETT IGE! A hozzánk és értünk küldött Messiás! Aki a megtérésen és az Istennek szentelt életen kívül azt is megtanította, hogyan mutassuk be az Ő szeretetét. Pál apostol nem véletlenül írja:

"Az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jócselekedetekre, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." Efézus 2:10.

EZ IS a küldetésünk része, ha Krisztus-követők vagyunk! Tenni a jót, amilyen mértékben tálentumokat kaptunk rá. Ezek Isten országába "beforgatott" kincsek. Mindennap. Folyamatosan. Alázatosan. Rámutatva az Atyára, aki minden szükség irgalmas betöltője. Erről beszél Jézus a juhok és kecskék szétválasztásáról szóló példázatában. Lásd Máté 25. részét!

Legyen így, ne csak karácsonykor!


Guti Tünde – 2023. december 23.


Elszorul a szívem, ahogy szétnézek magam körül. Ez a világ sötétségben vesztegel. Hiába díszítik fel házaikat, kertjeiket, utcáikat csillogó fényekkel, a lelkekben bűvölet, káosz és homály. Egykori kérdéseiket elfelejtették, kevesen keresik a választ a miértekre és hogyanokra. A tömeg szinte arctalanul sodródik az árral, színét és tartalmát a média hírei, és képmutató, szívükben lezüllött celebek formálják. Lassan, de biztosan haladnak a feneketlen szakadék felé, s ezt a széles utat abszurd módon, vallásos tartalmú "óriásplakátok" szegélyezik. 

A kijózanító valóságról tudomást sem vesznek. De e világ őrjöngő kérkedése, hízelgő hazugsága és minden szentimentális érzelgőssége szertefoszlik majd egy pillanat alatt. Ünneprontóvá kell válni, hogy felrázzunk némelyeket.Jézus jó előre figyelmeztette tanítványait: "Váratlanul rátok ne törjön az a nap!" Iszonyatos katasztrófák és még borzalmasabb dolgok várhatók földünk minden régiójában és a kozmoszban. "Még egyszer megrázom a földet, sőt, még az eget is." – mondja az Úr. Úgy fog rázkódni bolygónk, mint amikor rázzák a rostát.Jézus Krisztus azért született a földre, hogy megváltást és szabadulást hozzon a bűnökből, út legyen minden megtérőnek az üdvösségre, és ajtó az Atya jelenlétébe.

Megszületett, meghalt, feltámadt, felment a mennybe és hamarosan visszajön ítélni élőket és holtakat.


Guti Tünde - 2023. december 17.


Istennel való első találkozásaim a természet csendjében történtek. Olyan egyszerűek és tiszták voltak, mint az idők kezdetén megteremtett, tiszta kék ég ragyogása, és olyan bizalmasak, mint a kisgyermeknek a szülőhöz fűződő kapcsolata.Mindenhol láttam keze nyomát. Bölcsességének, lenyűgöző hatalmának megannyi megnyilvánulását. Teremtő erejének, kifürkészhetetlen zsenialitásának kifinomult műveit. Éreztem szeretetének vonzását, bűn iránti izzó gyűlöletét, és megízleltem összetört, megtérő szívemet átitató csodálatos kegyelmét.Nincs más Isten, csak az Úr! Igaz és szent. Tökéletes. Ő mindenre elég nekem. Jézus Krisztust követem. Immánuel! Velünk az Isten! 


Guti Tünde – 2023. december 16.


Szétroppantás

Sok évvel ezelőtt történt. A szokásos gyülekezeti táborban, egyik kedves testvérnő ujját megcsípte egy darázs. Annyira megdagadt, hogy már erős fájdalmat okozott gyűrűjének szorítása. Nem tudom, mennyi idő telt el, míg végül a férjemtől kértek segítséget. No, nem mintha orvos lenne, hanem vizes szakemberként mindig az autójában tartotta legfontosabb szerszámait. Mondván, ki tudja, nem lesz-e rá szükség valahol…
Egyik kicsi, speciális végű fogójával óvatosan átroppantotta a gyűrűt, ami látható és érezhető megkönnyebbülést szerzett, visszaadva a vérkeringés szabad áramlását.
Nem tudom, miért és hogyan jutott eszembe éppen ma reggel ez a kis epizód, de a tanulságokat levontam belőle.
Mindig legyünk felszerelkezve az Ige eszközeivel, fegyvereivel, hogy tudjunk segíteni másoknak!
Fel kell ismerni a pillanatokat, amikor örök életünk érdekében meg kell válnunk mulandó értékeinktől.
Ne szégyelljünk segítséget kérni, amikor abroncsként szorítja szívünket a kétségbeesés, reménytelenség vagy a bűn!
Tudnod kell, kit hívj segítségül! Van, aki igeverseket idéz ugyan, de eszközei hiányosak, hatástalanok.
Egy fájdalmas beavatkozás életet is menthet! Lehet ez akár egy feddés, aminek nyomán bilincsek roppannak szét.

Guti Tünde – 2023. november


Korunk egyik vívmánya a végtelennek hitt szabadság, ami távolról sem az, mint aminek látszik, hanem szabadosság. Láthatatlan kötelekkel megkötöző, észrevétlenül a bűnhöz láncoló hazug önámítás. A halál bilincse. Hízelgés, csábítás, halandó emberek rajongó imádata, mind "e világ kérkedése". Totális elfordulás Istentől és az igaz hittől. Ezzel párhuzamosan minden erő elvesztése a gonosszal szemben, mivel megvakulnak a szemek és eltorzul a jellem.

Egykori elhívással bíró, de azt régóta elhanyagoló keresztyén!

Ébredj, Sámson! "Rajtad a filiszteusok!" Ez a figyelmeztetés jutott eszembe ma váratlanul, koradélelőtt. (Lásd: Bírák 16. rész)

Guti Tünde – 2023. november 20.



Hosszú utat jártam be reggeli elmélkedésemben. Köszönöm, ha velem tartasz! Ha mégse, nem fogok megsértődni. 

ÓRAÁTÁLLÍTÁS


Tisztán emlékszem, amikor az első óraátállítás életbe lépett, teljesen felforgatta a mindennapjaimat. Kezdettől ellenszenves volt számomra, mert felborult az alvás-ébrenlét egyensúlyom. Amúgy is rossz alvó voltam, vagyok…

Az pedig szinte kétségbeejtett, hogyan oldjam meg pici gyermekeim szoptatási, majd etetési rendjét. Fiatal édesanyaként mindent tökéletesen akartam csinálni, és úgy éreztem, az óraátállítással patt helyzetbe kerültek erőfeszítéseim. Folyton számolgattam, az órát nézve, így próbáltam negyedóránként, félóránként eltolni vagy utolérni az időt, hogy egyenesbe jöjjek.

Utólag már tudom, ez a feszültség elkerülhető lett volna, ha valaki elmagyarázza, hogy nem kell azt olyan komolyan venni… De a szürke szocializmusban minden katonásan működött, és engem is szigorú szabálytiszteletre neveltek a szüleim. Csak amikor már felnőttek a fiaink, akkor értettem meg, hogy a gyereknevelés nem lexikonok, felsőbbrendű döntéshozók utasítása alapján működik. Sőt, még a gyerekek sem egyformák, a velük való foglalkozás is nagy odafigyelést, bölcsességet, kreativitást igényel.

De hol a bölcsesség!? Hol találhatók az igazi, maradandó értékek? Vannak-e örök érvényű szabályok és melyek ezek?

Miért írom le ezeket? Mert úgy gondolom, hogy pszichológiai hadviselés folyik az emberiség ellen. Már a jól ismert "Cirkusz és kenyér kell a népnek!" kijelentés is ennek a része. De ide sorolhatjuk a szabadszerelem, a feminizmus, a divat, a mindenféle háborús hírek és ismeretlen járványoktól való félelem témáját is. A mentálisan és egyéb módon legyengített emberek kevésbé képesek a dolgok józan megítélésére, könnyebben manipulálhatók.

Persze nem muszáj egyetérteni. Lehet, szerinted ostobaság a felvetésem. Ám ez már az Édenben elkezdődött. Előbb kifinomultabb, majd egyre keményebb módszerekkel. Épp a társadalmak leigázásának vagyunk tanúi. A lelkekben sajnos már régen megtörtént, amikor az ördögi utakat és a sötétséget választották. Mit akarnak? Megváltoztatni az eredetit. A jót. A Teremtő tervét. De Istennek volt, van és lesz igaza, övé az utolsó szó.

Irtózom mindentől, ami természetellenes! Legyen az óraátállítás, klónozás, műköröm, műszempilla, befolyásolt időjárás, mesterséges intelligencia, politikai műbalhé vagy aberrált szexuális viselkedés. Mert ami természetellenes, az kezdettől szembe ment Isten tökéletes elveivel. Márpedig az Ő bölcsességét senki és semmi nem szárnyalhatja felül.

Őt és kizárólagos Igazságát elutasítva, megpecsételt vesztébe rohan ez a világ. Szemünk előtt zajlik.

Közeledik az Úr nagy és rettenetes napja, amikor ítéletével mindent és mindenkit a maga kiérdemelt helyére tesz. Igazság vagy hazugság? Élet vagy halál? Üdvösség vagy kárhozat? Mit választasz? Ősi próféciák teljesednek be, a napok meg vannak számlálva, hiszed vagy sem.

Akár nevethesz is ezen, de a dolgok hamarosan még rosszabbra fordulnak. Pedig sok helyen már most is elviselhetetlen. Fel fog emelkedni egy rendkívüli kisugárzással irányító, zseniális politikus, aki békét, biztonságot és tökéletes helyreállítást ígér. Cserébe a rabszolgája leszel. Ne higgy neki! Megmenekülés kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit és megtérés által lehetséges. Földünk pusztul, vajúdik. Készül a végső ítéletre. Siess, mentsd meg az életed! Ma van a megtérés ideje!

Guti Tünde – 2023. október 29.


"Happy Halloween"???


Alakul a díszlet. Villanyoszlopon rémséges arcú boszorkány seprűnyélen, fekete palástos sikoly alak a bolt bejáratánál.

Tüzek lobognak. Sárga lángok villannak ajtókban, ablakokban. Töklámpások vicsorognak félelmetes gúnyosan. Az emberek vágynak a borzongató, alvilági ismeretlenre, a rettegéssel eltöltő, adrenalint emelő horrorisztikus mesékre, a tagadott, ennek ellenére keresett démoni dimenziókra, flörtölnek a pokoli hordákkal. Viccből veszik magukra a szerintük szerint nem létező, mégis valóságosan arató halálkultusz szimbólumait. Eladják magukat még a keresztyének is. Pedig két úrnak szolgálni nem lehet.

Tömegek fordulnak az ősi, pogány kultúrák felé, démoni szokásokhoz igazodva, kinevetve a figyelmeztetést. A halál szaga terjeng, ahogy hátat fordítanak az egy igaz Istennek. Dobognak a lábak a táncparketten. Frigyre lépnek a sötétséggel. "Micsoda buli ez a Halloween!" – vigyorognak…

Sürget az idő, utolsó esélyeiket játsszák el sokan…

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van! Hagyja el a gonosz az ő útját… " Ésaiás 55:6.

AMÍG közel van.

Guti Tünde – 2023. október 26.


Hangok az éterben


Dereng a hajnal. Egyre több hang jelzi, hogy beindul az élet. A madarak elzengik trilláikat, kutyák ugatnak és kakasok kukorékolnak ébresztőt. Lassan világosodik az ég alja, akarva-akaratlan is Jézus visszajövetelére gondolok, amely olyan lesz, mint a kelettől nyugatig az eget áthasító villámlás. "Felhőnek és borúnak napja" – írja Sofóniás próféta. (1:5.)

Még sötét van. Lelki értelemben is. Sűrű, szinte áthatolhatatlan. Ám ismerjük hangjait, meg tudjuk különböztetni őket. Egyik gyengéd, másik durva. Egyik nyugtalanító, másik vigasztaló. Van, amelyik émelyítően hízelgő, és van, amelyik megdermeszt. Hallani figyelmeztető szózatokat, de felelőtlen dalolást is. Megborzongok az egyre nyilvánvalóbb alvilági rezonancián…

Igaz és hazug szó száll az éterben. Kinek-kinek szíve veszi az "adást". Az Igazságot fokozatosan tolják félre utukból az ördög atya gyermekei. Az Örökkévaló Atya, egy igaz Isten gyermekeit csak egyféleképpen tudják sarokba szorítani: felfelé. Világosság fiaiként élik e földön a sáfárságra kapott időt, végül a felhőkön találkozik majd az égi Vőlegény és a Menyasszony Egyház.

Bátorodjunk, mert előbb-utóbb oszlik a sötétség, még ha katasztrfófák és háborúk hangját vagy más megfélemlítéseket hallunk, tapasztalunk is! "A Bíró az ajtó előtt áll." Készülődik a juhok és kecskék szétválasztása, hamarosan elvétetik a kegyelmi idő, és angyal hirdeti végérvényesen:

"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is, és aki igaz, legyen igaz ezután is, és aki szent, szenteltessék meg ezután is." Jelenések 22:11.

Guti Tünde – 2023. október 14.


Hol az igazság?

"Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel, mert ezekért jön az Isten haragja a hitetlenség fiaira."
Efézus 5:6.

Minden beszéd üres, aminek nincs valóságtartalma. Fontos jól informáltnak lennünk, de nem mindegy, honnan szerezzük az ismereteinket. S még inkább nem mindegy, kinek az elemzéseivel azonosulunk. Könnyen hibázhatunk, ha naivan az érzéseinkre hallgatunk.

Elszomorít, amikor keresztyének különböző forrásokból háttérinformációkat osztanak meg tényként és igazságként, mintha az lenne a kizárólagos ok-okozat összefüggés. A történelmet ismerve tudjuk, mennyi összeesküvés, hazugság és ördögtől fűtött gyűlölködés által fogantak a globális politikai játszmák.

Napjainkban IS alapvető, hogy Isten Szava ad eligazítást, amikor sorra látjuk beteljesedni az Ő általa diktált próféciákat. Lehet "húzni" jobbra is és balra is, ám Isten az igaz Bíró.

"És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak." II. Tim. 4:4.

Ne engedjünk a nyomásnak, ne süllyedjünk le Jézus Krisztus követőiként a cirkuszt, színházat játszó világ szintjére! Méltatlan ahhoz a szép Névhez, amiről neveztetünk. Háborgó időket élünk, lassan kibontakozik Jákób nyomorúsága… Rettenetes napok következnek az egész földre, minden úgy lesz, ahogy Isten megígérte az Írásokban. Ezért inkább az Ő terveit kutassuk! Közel az Ő napja. Készüljünk fel hitben, igazságban, lelki tisztaságban! Jézus jön!

Guti Tünde – 2023. október 11.


Reggeli pillanatok

Rózsaszínben pompázik az ég. A felkelő nap sugarai beragyogják az álmosan szétterülő felhőket. Bár világunk sötét, háborúktól és katasztrófáktól füstös, engem a menny nyitányára emlékeztet ez a lenyűgöző élmény.

Igen! Akármerre nézünk, szörnyűségek, igazságtalanságok, tragédiák, rettegtetések jönnek szembe velünk. De ha imádságos szívvel felfelé tekintünk, lelkünk "antennái" befogják a hívó jeleket.

Ki kell tartanunk igazságban, jogosságban, szentségben és szeretetben! Bármi is jön.

Angyalok készülnek trombitáláshoz. Közeledik megváltásunk napja.

Guti Tünde – 2023. október 6.


Reménységünk

"Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az Ő nevét."

Malakiás 2:16.

Nézem az embereket. Az egyes személyiségeket. Isten teremtményét, aki oly büszke a "teremtés koronája" státuszára. S mit látok? Büszkeséget. Felfuvalkodottságot, gonoszságot, kegyetlenséget. Olykor konokságot, hiúságot, ostobaságot. Máskor állatias viselkedést.

Nagyon kevés az igaz ember, akiből valóban árad az Istentől kapott nemesség. Az Ő lényének tulajdonságait már csak nyomokban vélem felfedezni…

Mégis van egy kicsiny nyáj, akik Krisztus jó illatát hordozzák ebben a hazugságtól megsötétedett, bűneiben és Isten elleni lázadásában rothadó világban. Ezek a kevesek járnak a keskeny úton. Ők is gyarlók, esendők, mégis ott él bennük Jézus, aki megszabadította őket bűneikből. Reszkető szívvel, de már látják a derengő hajnalban felsejlő célt: lelkük üdvösségét.

Bátorodj, áldott Testvérem! Ne félj! Ne csüggedj, bár nagyon fájdalmasak a harci sérüléseid! A próbák nyoma is meglátszik arcodon, hátadat is végig szántották az ekék…

A királyok Királya és uraknak Ura, Izráel Szentje elkészítette a helyed, szemeivel tanácsol, figyeld! Közeledik a Bárány menyegzője, ahol könnyeidet felszárítják és örök örömben lesz részed!

Guti Tünde – 2023. szeptember 22.


Üzenet a kürtzengések ünnepén


Nem terveztem írni semmit ebben a témában. Aztán belém hasított egy gondolat reggeli imádkozás közben:

Isten Igéjét, élővé vált törvényét feszítették keresztre a Golgotán!

Nem, nem csak a zsidók! A rómaiak is, és minden nemzetbeli bűnös ember. Igen, önként adta magát engesztelő bárányként. De még ezt megelőzően vetették el szívükben.

Engem mélyen megdöbbent az ember velejéig romlottsága. Mert már az Édenben elutasította az Úr parancsát. (Igéjét!) Isten mindent megtett érte, kinyilatkoztatta elvárásait, tanácsait, még az egyedüli utat is, hogy közösségben lehessünk Vele. Ez az út Fia: Jézus Krisztus, az IGE aki az Igazság és az Élet.

Ma is halálra ítélik, lenézik, kiközösítik, félre tolják az útból, és egy másik, idegen Krisztus fejére tesznek koronát. A hamisra, az erőtlenre, a sötétségbe vezetőre.

"… hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák Őt."

Zsidók 6:6.

Harsannak az ítélet közeledtét jelző kürtök!

Guti Tünde – 2023. szeptember 16.


"És követik a Bárányt, valahova megy." Jelenések 14:4 .

Akinek az Úr a pásztora, az nem téved el az Igazság ösvényeiről. Mert az Úr az Ige! A zsoltáros így foglalja össze ezt a csodálatos tényt:

"Lábam előtt mécses a Te igéd és ösvényem világossága." Zsoltárok 119:105.

Szereted az Urat? Az hitelesít, ha szereted az Igét is. Ha nem akarsz útmutatás nélkül botorkálva eltévedni az egyre sűrűsödő, hazug sötétségben, olvasd, fogadd szívedbe és éld az Igazságot! Az Igazság az Ige! Isten parancsolatainak, tanácsainak és vigasztalásainak összessége.

Ha követed az Igét, akkor követed a Bárányt.

Guti Tünde – 2023. szept. 11.


Diagnózis

Ma már azt díjazzák, ha a celebek mutogatják magukat. Amikor kirakatba teszik, amit Isten elrejteni tervezett. Amikor a felháborítót ünneplik, és a gyomorforgatót elfogadják. Szerintük a természetellenes az új irányvonal.

S akiknek nem sikerült megvakítani a szemeit, azok tudják, hogy a tömegek által megvallott "új normális" messzebb van egymástól, mint ég és a föld.

Vannak, akik szenvednek az aberrált társadalom emberellenes megnyilvánulásaitól, mégsem merik kielemezni az összefüggéseket, a végkimenetel pedig – reménység híján – egyenesen a kétségbeesésbe taszítja őket.

Olyan korban élünk, amikor a halálról azt hiszik, hogy élet, az elme pusztításáról pedig, hogy szellemi felemelkedés. Noé és Lót napjai nem hoznak örömteli pillanatokat azoknak, akik igaz szívvel törekednek megtartani az Örökkévaló parancsait. Gyötrődnek, látva a világ kárhozatba hanyatlását, örömük és erejük a Megváltó Jézus Krisztusból fakad, akit vágyakozva várnak, hogy ígérete szerint magához vegye őket. Tudják, megtapasztalták: "Isten országa nem evés, ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm."

Guti Tünde – 2023. augusztus 31.


A bárkában


Nem tudom, miért, de ma reggel Noé története foglalkoztatott. Kicsit más megvilágításban, mint a megszokottak. Talán üzenet valakinek. Nekem egész biztosan az volt…

Mit érezhettek Noé gyermekei, amikor a halál kopogott esőcseppek formájában a deszkákon? Mire gondolhattak a gigantikus erők korbácsolta özönvíz hullámain hánykolódó bárka belsejében? Féltek-e, vagy csendben várakoztak? Szorongtak, suttogtak, kiáltoztak, vagy édesapjuk istenfélő jelenléte és a hit megnyugtatta őket? Bárhogy is történt, Isten oltalmában voltak elrejtve és megmenekültek.

Harcolsz? Küzdesz kétségbeesetten? Életed ajtajához verődik nagy robajjal a pusztítás? Betegség, szegénység, gyász, bizonytalanság, gonosz, bántalmazó szavak? A miértek és hogyan tovább fojtogatása?

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle van az én szabadulásom."

Zsoltárok 62:1.

Ne félj, Testvérem! Az Úr hűséges! A Seregek Istene őrt áll feletted, Aki soha nem változik, és soha nem szegi meg ígéretét. Nehéz és erőnket próbáló idők jönnek, hamis krisztusokkal, sötét megtévesztésekkel, cselszövésekkel és akár rágalmakkal is, de mi tudjuk, kinek hittünk! Szívünket, lelkünket megacélozva kell kitartanunk és várnunk, mert "A Bíró az ajtó előtt áll." Jakab 5:9.

Emlékszel, hogyan méltatta Isten Jóbot?

"Bizony, nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűn gyűlölő." Jób 1:8.

Bár mindannyiunkról ez lenne mennyei Atyánk véleménye!

E világ ideje lejár, de bátorodjatok: közeledik Jézus visszajövetele!

Testvéri szeretettel:


Guti Tünde – 2023. augusztus 24.


Rövid az idő!


Rossz előérzetem volt nyár elején, ami a hetek elteltével csak fokozódott. Az emberek szinte euforikus hangulatban buliztak, tervezgettek, utazgattak… Azt hitték, azt hiszik, hogy visszakapták a "régi életüket".

Ezért, szerintem hamarosan nagyobb lesz a csalódás, mentális összeomlás, mint a három évvel ezelőtti ijedtség. Nyomasztóbb lesz a valóság megértése okozta kétségbeesés, mint a 2020-as riadalom. Sokan fognak rádöbbenni, hogy az ördög mindent megmozgat az emberiség elpusztítása érdekében, és ezt a munkát különösebb arcpír nélkül végzik öltönyökbe vagy címzetes díjak mögé bújt szolgái.

Noé idejében sokan csúfolódtak, nevetgéltek, figyelve a bárka építését. Végül bezárult az ajtó, és mit sem sejtettek az első esőcseppeket követő özönvíz pusztító méreteiről.

Most nem keresztyén ismerőseimhez szólok. Jézus Krisztus már több, mint kétezer éve hirdette, hogy elérkezik a Mindenható Isten ítélete erre a földre. Előjeleit láthatjuk. Csak az menekülhet meg az örök kárhozattól, aki befogadja szívébe az Igazságot, felismeri és őszintén megbánja bűneit, megtérve a Teremtő Atyához. Isten Fia, Jézus a Szabadító, kereszten kifolyt vére által szerzett megváltást.

Rövid az idő!

A Bibliában elolvashatjátok napjaink világának pontos diagnózisát, mely rohan a vég felé. Ne ringassátok magatokat hamis ábrándokban, ne higgyetek az ígérgetett megoldásokban, hamis krisztusokban és a közeljövőben bemutatkozó "világ megmentőjében", mert nem lehet megmenteni sem bolygónkat, sem a velejéig romlott társadalmakat! Elérkezett a pillanat, amikor már nem a – magukat keresztyénnek nevező – viseltes életű, kiábrándító celebekről szóló hírek vonzzák a megcsömörlött emberek tekintetét, hanem azok, amelyek burkoltan vagy nyíltan az Örökkévaló Isten közelgő ítéletéről és Fiában megnyilvánuló kegyelméről szólnak.

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!"

Ésaiás 55:6.

Meneküljetek a sötétségből, a hazugságból! Jézus az egyedüli remény, ő a világ Világossága! Ígérete szerint visszajön az ég felhőin, hogy követőit kimentse a bekövetkező kataklizmából. Nincs más lehetőség. Az idő lejár. Bánjátok meg bűneiteket!


Guti Tünde – 2023. augusztus 15.


Amikor már fulladozni lehet a több szintű, örvénylő megtévesztésben


Az egy igaz Isten az egy igaz Biblia ihletője. Még ha vannak is fordításbeli hibák.

A facebookon látott videó (ami alatt megjelöltek, ezért néztem bele) több sebből is vérzik. Ezt írta (Facsar Imre), aki megosztotta: "A zsidó vallás nem lehet szentírás egy kereszténynek. . Mert a zsidó vallás az erőszakra épül… Róma a zsidó vallás központja volt. Ugyanis a zsidó vallás a Római inkvizíció és a Római jog szadista törvénye."

Háborog a lelkem két okból is! De nem részletezem, mert sem időm, sem energiám nincs gyöngyöket szórni a sárba. Az biztos, hogy a "más Jézus és idegen evangélium" nem csak a karizmatikus berkekben tarol, hanem a szittya népben is.

Jobb alázatosan tudomásul venni, hogy Jézus Krisztus tanítványait "krisztusinak" nevezték Antiochiában, mert egész életvitelükkel, gondolkodásukkal Őt követték. Ez a "keresztyénség" (keresztyén=krisztusi) a zsidók közül sarjadt ki, akár tetszik, akár nem. A nemzetekbeliek Isten kegyelméből részesedtek az üdvösségből a zsidó Jézus kereszthalála által.

Később Róma tökéletesen elvégezte sötét küldetését, amikor államvallássá tette a keresztyénséget, de még jóval előtte kiiktatta a zsidó gyökerű apostolokat, egyházatyákat. Ezek után gyors iramban beindulhatott a megtévesztések sorozata. Miért? Mert ez már nem a követésről, hanem a vallásról, hatalomról és a pénzről szólt. Megvakultak a szemek. Csak nyomokban maradt meg néhány, az Igéhez radikálisan ragaszkodó közösség, de őket mindig is üldözte a Vatikán az évszázadok alatt. (Az inkvizíció borzalmairól talán keveset tudunk… Pedig hasonló lesz a szemünk előtt kibontakozó antikrisztusi birodalom is.)

Látható, hogyan akarja bekebelezni a katolicizmus ma is az összes, korábban még protestáló egyházat a nagy, hamis ökumené zászlaja alatt. Nincs új a nap alatt… "A fejsze a fák gyökerére vettetett" – hirdette Keresztelő János. Ma is ez az üzenet.

A magyar népnek csak egy igen büszke része állíthat olyasmit, hogy "Mózes törvényei uszítóak, meg hogy a magyarok voltak az első igaz keresztyének". Inkább le kellene szállni a magas lóról. Nincs igazság a földön, sőt szembesülni kell minden "Góg és Magóg fiának" azzal, hogy Jézus Krisztus az Igazság. Ő ISTEN ÉLŐVÉ VÁLT TÖRVÉNYE, amit Mózes és a próféták előre hirdettek. Jézus és apostolai rengeteget idéztek az Ószövetségből. Tanácsos lenne visszavenni kissé ebből a magyaros virtusból, mert az üdvösség – minden szkíta herceg elképzelés ellenére – a zsidók közül támadt!

Írom ezt, hazámat és népemet szerető egyszerű emberként, de újjászületett Krisztus-követőként. Magyarnak születtem, identitásom Jézus Krisztus, Isten Fia, aki a megtestesült IGE.

Az Úr irgalmassága, hogy "beoltotta" népébe, a szelíd olajfába a tiszta szívű, megtért pogányokat is! De a kevélykedő, vad ágakat ki is törheti, ha nem teremnek szent gyümölcsöt. Mint ahogy a dicsekvő, magukat Ábrahám utódaiként mutogató zsidó farizeusokat is megleckéztette.

Ordító jelek hirdetik: Jézus Krisztus visszajövetele közel van. A megtévesztések száma nő. Az Igaz Bíró előtt minden lepel lehull majd. Trónja előtt minden embernek számot kell adni gondolatairól, szavairól, tetteiről. De sok száj elnémul majd!

Guti Tünde – 2023. augusztus 7.


Felülvizsgálat


Napok óta készülök átértékelni, amit egy évvel ezelőtt posztoltam. Már akkor hozzáfűztem, hogy nem vagyok próféta, de hiszem és vallom, hogy Isten adhat prófétikus kijelentést gyermekeinek. Számomra ilyen volt az "Amikor elmennek a fecskék" (www.gutitunde.hu 2022. július 13. bejegyzés az ÁTÉLÉSEIM menüben) mondat, ami a hazánkra és az egész világra kiterjedő sötétség miatt megremegtette a lelkemet.

Azóta visszatértek ezek a kedves, hasznos madárkák, és fontosnak tartom átvizsgálni a kapott benyomást vagy kijelentést. Ezért – a teljesség igénye nélkül – sorra vettem azokat a fontos eseményeket, melyek által igazolódnak a blogomban egy évvel ezelőtt leírtak.

Mindezek ellenére hiszem és vallom, hogy az Úr megtartja népét a nehézségek és próbák között is.

Guti Tünde – 2023. július 13.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2022.

Szeptember:

Világvallások vezetőinek kongresszusa Kazahsztánban.

Népszámlálási kérdőív hazánkban.

Floridára lecsapott az F4-es Ian hurrikán.

Japánban szupertájfunná minősítették a pusztító Nanmadolt

Az Északi Áramlat 1-es és 2-es gázvezetékeinek felrobbantása.

96 éves korában meghalt II. Erzsébet brit királynő.

Juval Noah Harari bejelenti, hogy a lakosság túlnyomó többségére nincs szükség a földön.

Október:

Élőlánccal, hídfoglalással tüntettek a pedagógusok a Blaha Lujca téren és környékén.

Több mint 360 postát bezárt a Magyar Posta. A forint történelmi mélypontra jutott a dollárral és az euróval szemben is.

Korrupciós és vagyon elleni bűncselekmények, valamint pénzmosás miatt nyújtottak be vádiratot Schadl György és 21 társa, köztük Völner Pál ellen a Fővárosi Törvényszéken.

Felrobbantották a Krím félszigetet Oroszországgal összekötő, stratégiai fontosságú hidat.

Halloween-i tragédia Dél-Koreában (Sokan szívrohamot kaptak, másokat pedig a tömeg nyomott agyon. Összesen 154 ember vesztette életét.)

November:

Változások a magyar adózásban, melyek a "kata" adónemet is érintik.

Összedőlt a hazai üzemanyag ellátás.

Tüntetések Kínában a covid lezárások miatt.

5,4-es földrengés Romániában, 5,6-os Olaszországban, 6-os Indonéziában.

Hawai – kitört a Maua Loa Mokuaweoweo,a világ legnagyobb működő vulkánja.

Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) elnöke a kínai állami tévében mondta el világátalakító terveit, bejelentette a világ rendszer szintű átalakítását..

December:

24,5 %-kal nőttek az árak Magyarországon

Pánikrohamok söpörtek végig a kötvénypiacokon

Riadót fújt a FAO: mélyül a globális élelmiszerválság.

Az EU nyolcadik szankció csomagja Oroszországgal szemben.

Korrupciós botrány az Európai Parlamentben.

Vulkánkitörések világszerte.

"Bombaciklon" - Lecsapott az Egyesült Államokra az Elliott névre keresztelt téli vihar.



Úgy vagyok most is, mint Visky Júliával voltam, amikor HÁROM KERESZT c. könyvét olvastam. 

Akkor Júlia, most Frankné Dobos Ilona vált életem fontos részévé. Annyira, hogy időnként vissza-visszalapozgatok, és megnézem a cetlikkel jelölt részeket. Egy ilyenből szeretnék idézni nektek, ami valakinek talán pont most bátorítás lehet.

"A sivatagban fontosak a hajnalok. A harmatos hajnal felüdít, a levegő is tiszta a portól, az üde szépség szinte Istenhez emeli fel a lelkedet. Amikor tűz a nap, az ember árnyékot keres, behúzódik az otthonába. ("Hajlék az Örökkévaló Isten" 5. Mózes 33:27.) A sivatagi ember keveset beszél, mert vagy nincs kivel, vagy ha van is, a beszéd sok energiát von el, inkább hallgat. Hallgatni lehet kesergő, elégedetlen, zúgolódó szívvel is, de lehet Isten iránti hálával is. A sivatag áldásai közé tartozik még a csend is. A város zaja, bűvös forgataga ki van zárva. Itt meghallhatod, ha Isten a szívedre akar beszélni, és neked is van időd elmondani szíved titkait. Itt bölcsességet tanulhatsz…

A sivatagban nem szabad a napon aludni, az halálos lehet, sőt a szemed világát is elveszítheted, mert a nap kiszívja a látáshoz szükséges folyadékot a szemedből, ha nem véded…Izraelben minden katonát elvisznek gyakorlatozni a sivatagba. Erre azért van szükség, mert vannak dolgok, amiket nem lehet máshol megtanulni. Urunk is az Atya akaratából került a pusztába negyven napra vagy Pál apostol az arábiai sivatagba.

"Frankné Dobos Ilona: "Legyen meg a Te akaratod" c. könyvéből (211-212. oldalról)


Guti Tünde - 2023. július 11.


Ma délután befejeztem Frankné Dobos Ilona: "Legyen meg a Te akaratod" című könyvét - Egy tizenhat gyermekes édesanya emlékiratai. (Köszönöm, Vilmos Y. Frank, Róbert Frank!)

Több lettem. Óriási hatással volt rám, szinte együtt dobbant a szívem vallomásaival, ami egyezik az én hitvallásommal. Életízű, őszinte történetek, Krisztus jó illatát árasztva. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, ha meg akar érteni valamit a mi és az előző generációknak az Igéhez való radikális ragaszkodásából, ami erőteljesen kihatott mindennapjaink legapróbb részleteire is. 

Csak ezzel a tűzzel és féltékeny szenvedéllyel lehetünk hegyen épített város...



Guti Tünde - 2023. július 10.


Legyünk felkészültek, fegyelmezettek, szemünk a célon!


Manapság olyan az életünk, mintha taposóaknák között vezetne az Igazság igen-igen keskeny ösvénye...
Gondoltatok már arra, hogy gyakran a cél előtt vannak a legalattomosabb buktatók?


"Azért, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen!" I. Kor. 10:12.


Áldjon meg az Úr minden Krisztust követő testvéremet! Közeledik az Ő napja!


Guti Tünde - 2023. június 30.


Magányos Isten?!


Utóbbi időkben többször találkoztam ezzel a lelkemet borzoló kifejezéssel: "Isten magányos volt, ezért szüksége volt barátokra, akikkel megoszthatja terveit." Mint más tévelygés, ez is gyors iramban terjed, általában a szélsőséges kegyelemtannal karöltve.

Ha Isten magányos lett volna, nem lehetett volna tökéletes. Márpedig Ő abszolút tökéletes, nincs szüksége a teremtményei sajnálatára.

Isten valóban vágyik az újjászületett emberrel való közösségre, ezért már az Édenben megígérte a Szabadítót, és Fia engesztelő áldozatában megmutatta kegyelmét. A "magányos Isten" képzet azonban olyan tévelygés, ami Jézus Krisztus helyett ember központú. Erősen humanista teológai definíció, ami jellemzően antikrisztusi.

Isten nem magányában teremtette az embert (hiszen eleve az Igével és Lelkével együtt valósította meg, lásd: "Teremtsünk embert…"), hanem hogy "uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton." I. Mózes 1:26. Nemes feladatot, elhívást, sőt parancsot kapott, hogy Isten képmású teremtményként őrizze és művelje a földet.

Isten körül mennyei lények sokasága szolgált, nem volt magányos! A tökéletes Isten tökéletes harmóniában volt önmagával, az idők előtt felkent Igével (Fiával!) és Szentséges Lelkével. Nem szenvedett barátok hiányától. Micsoda abszurdum! Mintha Istennek lett volna szüksége az emberre! Pont fordítva igaz! A bűnei miatt elveszett ember van ráutalva a Megváltó Isten mérhetetlen irgalmára, felfoghatatlan szeretetére!

Alattomosan rejtőzködve jelenik meg az antikrisztusi szellemiség napjaink tévelygésében. Krisztus ELLEN és Krisztus HELYETT. Az Atya és a Fiú tökéletes egységét kérdőjelezi meg, és Krisztus helyére az embert helyezi az, aki a magányos Isten képét hirdeti. Ez Krisztus ellenes kijelentés, mert egyedül Jézus az út az Atyához, Ő a közbenjáró, és csak az kerülhet ebbe a tökéletes egységbe, aki befogadta az Igazságot:

"Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam, és ők befogadták… Szenteld meg őket a Te igazságoddal: A Te igéd igazság." János 17:8,17.

Végezetül álljon itt még egy bibliavers, ami egyértelművé teszi az Istennel való (számunkra fontos és hőn áhított!!!) barátság kritériumát:

"Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket parancsolok néktek." János 15:14.

Isten nem volt magányos. Ő örökkévaló, szent és tökéletes. Jézus annak a szeretetteljes egységnek a megvalósulásáért imádkozott követői között, amiben Ő és a Teremtő Atya él.

Guti Tünde – 2023. június 29.


Próbák általi formálódás

"Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos. Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." I. Kor. 9:26-27.

Iskolás koromban kézilabdáztam és négytusáztam. Versenyeken vettem részt, jó eredménnyel. De nem erről akarok írni, hanem ami a lényeg: a felkészülés. A rendszeres edzés. Az eltökéltség. A lelkesedés. A "mindent beleadok" érzése.

Azon töprengtem ma reggel, mennyi kísértésen, megpróbáltatáson vitt keresztül az Úr, mióta Vele járok. Milyen sok kudarc és milyen sok győzelem ért harcaim során, melyeket önmagam ellen, a bűn és a világ ellen vívtam.

Végiggondolva eddigi életutamat, minden egyes nyomorúságomban, minden boldog győzelmemben ott volt velem Isten kegyelme, amin keresztül megmutatta felém irányuló jóságát, gondoskodó, nevelő célzatú szeretetét. Befogadtam az Igazság szeretetét!

Az is világossá vált csendes perceimben, hogy csak a kipróbáltságom utáni MÉGIS ragaszkodásom hitelesítette Jézus Krisztus iránti hűségemet. Hányszor énekeltem: "Minden, minden nékem Jézus…" Őszintén, komolyan gondoltam, mélyen érintette a szívemet! Mégis… Csak a kipróbáltság elszenvedése során és utána lett igazán érett a hitem, és rendíthetetlen az Isten iránti elkötelezettségem.

"Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlve, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnan felülről való elhívása jutalmára."

Filippi 3:13-14.

Guti Tünde – 2023. június 19.


Elsősorban magamnak írom, az Ige tükrét tartva:

Isten mindennel felruházott, amire szükségünk van a Krisztus követés keskeny útján.

"Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való…" II. Péter 1:3.

Milyen érdekes, hogy az (ó)ember mégis mindig talál felmentést vétkeire, gyengeségeire, tévelygéseire. Ez tiszta humanista pszichológia!

De amikor majd a tűzláng szemű Jézus Krisztus trónja elé állunk, elakad a szavunk. Minden magyarázatunk semmivé foszlik…

Gonosz napokat élünk. Az igaz Bíró közeledik. Jobb, ha még ma letesszük az Ige mérlegére indulatainkat, ambícióinkat, tetteinket, és alázatosan, őszintén megszívleljük Jeremiás próféta intését:

"… jobbítságok meg útjaitokat és cselekedeteiteket!" Jeremiás 18:11.

Guti Tünde – 2023. június 16.


 Na még egy kicsit a hegymászásról…

…………………………………………………………………………………………............................................................................................

Megnéztem Erőss Zsoltról készült filmet

Még mindig érzelmi sokk alatt tart. Akárcsak Suhajda Szilárddal kapcsolatban, most is több kérdés merült fel bennem. Sose gondoltam volna, hogy a szenzációhajhász újságírók, riporterek ennyire érzéketlenül gázolnak bele egy frissen megözvegyült hölgy lelkébe, már-már őt okolva, miért nem tartotta vissza hegymászó férjét a végül halálát okozó úttól.

Egyértelmű, hogy Erőss Zsoltban erős volt a makacsság is…

Két mondata megdöbbentett. Első, amikor a többezer méter magasságban ziháló, jeget ásó Hildának azt mondta: "Ne hisztizz!" A másik pedig, amikor elhangzott, hogy ő is ott hagyná Hildát a hegyen, ha az oxigénhiány miatti agyi ödéma annyira legyengítené, hogy járásképtelenné válna. Hogy mondhat ilyet egy férj!?!

(Nemrég olvastam egy fiatal izraeli férfiről, aki lemondott első csúcshódításról, hogy megmentse egy haldokló idegen életét… Sikerült!)

Állítólag a Mount Everesten tízből tíz ott hagyná bajba jutott társát, mert ott már mindenki csak magáért felel…

Kegyetlen farkastörvények? Szerintem nem. Ma már a szponzorok fizette expedíciók – is – felőrlik a hegyek iránti vonzalom tiszta motivációját, az áhított cél elérése érdekében a végsőkig hajszolva tehetséges hegymászókat, akik félreteszik akár a családjuk és útitársaik iránti felelősséget is.

A hírnév és a befektetett pénzek megrontják az őszinte ambíciót. A média árnyéka pedig bemocskolja. Kevesen tudnak ellenállni és határt szabni…

De nem ugyanezt látjuk az egyházakban is? Pénz, hatalom, tekintély, statisztika, át nem gondolt ökumené… Oxigénhiányos agyi állapot, lelki delírium! Prófétaiskolák, hálózatok, tréningek… Politika és "hit" kéz a kézben… Jóléti evangélium és egy másik Jézus hirdetése, AKI NEM A JÓ PÁSZTOR. Sajnos, százak, ezrek élete került már vakvágányra a megcsalattatás, lelki hallucinációk következtében.

"Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel, mert ezekért jön az Isten haragja a hitetlenség fiaira."

Efézus 5:6.

Guti Tünde – 2023. június 8.


Suhajda Szilárd szomorú története tanított nekem valamit

Nem kísérem figyelemmel az extrém sportolók életét, a Suhajda Szilárd expedíciójáról szóló beszámolók valahogy mégis többször elém kerültek, és tényleg érdekeltek a tudósítások. Talán azért, mert gyerekkorom óta szeretem a hegyeket, édesapám rendszeres túrázó volt, és mi gyerekek is "meghódítottuk" az erdőkkel, sziklákkal tarkított hazai csúcsokat.

Bár nem ismertem, megrázott híres hegymászónk tragédiája, és sok gondolatot ébresztett bennem. Egyrészt magával ragadott az a szenvedély, rettenthetetlen kitartás, ami a célkitűzés megvalósítására ösztönözte. De a szépsége mellett látok valamennyi – általában tudatlan – istenkísértést is a 8000 méternél magasabb hegyeket "legyőzni" akarók céljában. Persze tudom, hogy ez egy ellenállhatatlan vággyal fűszerezett sport, mégis Nimród ősi Bábel tornya jutott eszembe, amikor az emberek az egeket akarták elérni...

Mindenki keres valamit, ami több, magasztosabb, mint a poros, szürke hétköznapok unalmas taposómalma. Lehet az sport, művészet vagy más. De az ember lelkében tátongó űrt csakis a Teremtő Isten tudja betölteni mérhetetlen szeretetével.

Suhajda Szilárd szomorú története tanított nekem valamit, ahogy lelki szemeim előtt láttam kimerült, roskadozó alakját.

Menni kell! Ha lassan is, vánszorogva, de mindig tovább, a csúcs felé. A kezdeti erő talán fogytán. Le-lemaradoznak a társak. Vagy éppen jóval előrébb járnak… Oxigénhiányos a levegő… Már-már fuldoklunk…

Nem ismerős? Előttem a végnapok szentjeinek pályafutása sejlik fel. Saját magam és Krisztusban testvéreim élete, olykor csüggedt küzdelme, ám a velejéig romlott világban is az Igazság melletti helytálló, végsőkig kitartani akarása. Ez egy szent szenvedély, ami Isten gyermekeit "hajtja". Nekünk nem kell oxigénpalack nélkül, légszomjtól remegve rakosgatni fáradt lábainkat, hiszen éltető erőnk, az Ige a szívünkben lángol! A Szentlélek olaját és a tartalékokat is megkaptuk! Nézzünk fel hitünk fejedelmére, Jézusra! Lesz erőnk hűségesen megállni még a legnagyobb veszélyekben vagy (ál)testvérek általi elhagyatottságban is!

S még valami. Mi nem csúcs hódítók vagyunk. Nem akarjuk legyőzni a hegyet. Hanem naponként legyőzzük egoista ambícióinkat, hogy felérjünk a hegytetőre. Nem a végcél előtt halunk meg, hanem naponta az óemberünknek, hogy elérjük hitünk célját: lelkünk üdvösségét.

Guti Tünde 2023. június 6.


Igyekezz!!

"Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek."

Lukács 13:24.

Miért nem mehetnek? Mert túl késő lesz...

Mert már a kaput sem találják... Istennel nem lehet játszani! Ő mindenkinek ad esélyt az életben, de ha nem törődnek vele, egyszer lezárul a lehetőség.

MA kell megtérni az Úrhoz bűnbánattal! MA kell befogadni az Igazságot!

Olyan viharos idők előtt áll világunk, amiben a gonoszság és a hazug megtévesztések miatt már helyesen gondolkodni is nehéz lesz.

Jézus kéri: IGYEKEZZ BEMENNI A SZOROS KAPUN!

"Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg."

Ámós könyve 8:11-12.

Guti Tünde – 2023. május 30.


Veszélyek

Fel kellene már ébredni Csipkerózsika álmából, és kinyitni a szemeket a valóság meglátására! Igen, itt már minden mindennel összefügg. Minden szabályozás, rendelkezés okkal és tervvel történik ezen a földön. Nincsenek véletlenek sem az egyházban, sem a világi társadalmakban. (Lásd Ökumenikus Charta aláírása, ártatlanságnak tűnő adatgyűjtés a gyülekezetekben… stb.)

Mégis, de sokan kelnek a rossz védelmére, kritizálva azokat, akik megmutatják a veszélyt. Jónak mondják a gonoszt és a jót gonosznak. Az édeset keserűnek és a keserűt édesnek. Régen megírta már Ésaiás próféta!

Sokan magyarázzák meg, amit nem lenne szabad. Elkendőzik az átveréseket, retusálják a hamisságot. Miért kelnek a nyílt hazugságok hirdetőinek védelmére?

"… mivel nem fogadták be az igazság szeretetét az ő üdvösségükre, és azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak."

II. Thess. 2:10-11.

Mismásolnak, hogy biztos nem úgy kell értelmezni, nem úgy gondolták… Az ördög, aki embergyilkos volt kezdettől fogva, ő sem úgy gondolta? Tényleg jót akart Ádámnak és Évának a pozitív gondolkodás ISTEN ELLENES lázadásával?

"Olyanok lesztek, mint az Isten…" Micsoda bátorítás, ugye?! Nem! Micsoda hazug, antikrisztusi hízelgés!

Ma sincs másképp… Ahol figyelmeztetni kellene, ott áltató "építéssel" elaltatnak. Ahol pedig pártfogásra lenne szükség, kihűlt "szeretettel" rombolnak… Aki meghazudtolja az Igazságot és annak hirdetőit, a Sátán ügyvédje lesz.

Pál azt írja, hogy "…az idő rövidre van szabva…" I. Kor. 7:29.

A többség nem veszi észre, hogy az egyház és a világ parázna kapcsolatával Babilonba adják el a tudatlan és naiv híveket?! Nem lehet itt már mesékhez fordulni, viszkető fülűek tanításán mélázgatni, tőrbe ejtő hízelgéssel cirógatni egymást!

Jézus így figyelmeztet:

"FIGYELJETEK, VIGYÁZZATOK, IMÁDKOZZATOK!"

Guti Tünde – 2023. május 22.


Só és fény emberek


Mióta világ a világ, mindig szükség volt olyan emberekre, akiket nem lehetett megvásárolni sem pénzzel, sem hatalommal, sem más rafinált módszerrel, ha az Igazságról volt szó. Minden korszakban éltek olyan bátrak, akiket nem lehetett manipulálni hazugsággal, hízelgéssel, megfélemlítéssel.

Ma is szükség van sóra és fényre (Krisztust követő férfiakra és nőkre), mert ízetlen, sótlan a föld, sűrű sötétségben vesztegel. Amikor Isten éppen minket állít oda, ahol vagyunk, felruház Lelkének bölcsességével, hogy hittel és szenvedélyesen képviseljük a Tőle tanultakat, ragaszkodva az Igazsághoz.

Ha a többség mást mond, elutasít, előbb tévelygőnek, majd ellenségnek tart, akkor is be kell tölteni küldetésünket alázattal, szelídséggel, de radikálisan. Nem azért kaptuk és ismertük meg az Igét, hogy csendesen asszimilálódjunk, hanem azért, hogy megingathatatlanul mutassuk fel az igaz értékeket.

"Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják" Ésaiás 5:20.

Guti Tünde – 2023. május 21.


Bátorodjatok!

Évek óta nevelgetek egy cserépben két szép, terebélyes, üdezöld kakaófát. Bár virágot nem hoz a mi európai éghajlatunkon, leveleinek élénk színével megvidámít. Tavasszal visszavágjuk, hogy friss hajtást hozzon. Ezzel meggátoljuk a túl magasra növéssel járó törzsi felkopaszodást.

Idén lemetszettem a magasabbat, és nagyon sokáig vártam, vizsgálgattam, mikor hozza már a szokás szerinti új sarjat. Hónapok teltek el, és arra a döntésre jutottam, hogy le kell vágni tőből, mert már május van, és nincs semmi életjel.

Nagyon nehezen szántam rá magam, de ahogy nézegettem a keményre száradt metszési sebet és a puszta karóként meredező szárat, zöldellő párja mellett, beláttam, nincs értelme tovább várni.

Ma reggel viszont, ahogy megöntöztem, észrevettem egy aprócska, talán 2-3 milliméteres levélkét! Micsoda meglepetés és micsoda öröm! Megérte a türelmes várakozást!

Az ember hamar feladja, ha munkájának nincs rövid időn belül látható eredménye. Imádkozunk valakiért, aki beteg? Szükséget lát? Bajban van? Esetleg várjuk az áttörést? Megtérést? Isten mennyit várt ránk is! A hűséges égi Vincellér mennyit metszett, ápolt, tisztogatott, öntözgetett minket is!

Rosszak a körülmények? Talán még súlyosbodtak is? Elfogott a csüggedés, reménytelenség? NE ADD FEL! A lelkileg is kifárasztó nehézségek ellenére bízz az Úrban! Jézus Krisztus az élet forrása! Nem feledkezett el rólad sem!

"A minden kegyelemnek Istene, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká." II. Péter 5:10.

Guti Tünde – 2023. május 20.


Meggyógyul a lelkünk

Némelyek sajnálatos módon, fejfát ácsolnak fájdalmas múltjukból, hogy évekig keseregjenek alatta.

Mások viszont a sötét múltból kibányászott, talpukat gyakran felsértő ormótlan köveken át lépkednek a folyóvölgyben – áldott jövőjük túlpartjára –, és amikor visszanéznek, a Jordán vize újra magasan hömpölyög.

Ha hitbeli elhatározásunkat és változni akarásunkat az Úr iránti szeretetteljes bizalommal, készségesen odaadjuk Isten kegyelmével való együttműködésre, Jézus (az Ige!!!) jelenlétében meggyógyul a lelkünk.

Guti Tünde – 2023. május 10.


És mégis…

Néha úgy érzem, mintha magamra hagytál volna, Uram, bolyongok dilemmáim között, kérdéseimben keseregve. És mégis!

Rést hasít szívem sötét fellegein a jó reménység sugara, elepedt lelkem a lábam előtt fénylő mécsesre néz, mely megvilágítja utamat.

Uram, Te több vagy nekem, mint bármilyen e földi vigasz, mint a legkörültekintőbb jótanács vagy mély, emberi együttérzés.

Áldott Lelked a Vigasztalóm, Pártfogóm és Tanácsadóm, aki örök Igéidre emlékeztet. Köszönöm!

Guti Tünde – 2023. május 8.


Néhány szóban védekezésül

Tudom, hogy az emberek dicsérete semmit nem ér, ha Isten közben megfedd. Ugyanígy, ha az Úr mellettem áll, nem fektet két vállra mások kritikája.

A posztjaim őszinték. Tény és való, az elmúlt 10-12 évben a lelkemen áthaladó vallási "úthenger" nem maradt nyomtalan. Mégis van örömöm az Úrban, jó reménységem ígéreteire nézve, és gyönyörködöm testvéreimben, akik igazságban járnak.

Nem kötelező olvasni az igei elmélkedéseimet! Főleg annak nem, aki szerint "rühellem a vallást". Nem! Ilyet sose írtam, én csak a bűnt, a megtévesztést és a képmutatást utálom! Isten szavaival élve: "Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek." Ésaiás 1:13.

Nem muszáj olvasni a verseimet sem, melyek valaki szerint depressziósak, és jobb, ha nem látja. Valóban sok borúlátó gondolat született bennem, de ezek ellenkezői is napvilágot láttak, bizonyítja ezt a weboldalam és kilenc könyvem. Az Úr ismeri a szívemet! "Amilyen az elválasztott gyermek anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem." Zsoltárok 131:2.

A facebookon és a mindennapi életben álarcok nélkül írók, járók célkeresztbe kerülnek. Az igazi támadások, bántások általában nem az istentelen világból, hanem egymást eláruló keresztyénektől érkeznek. De jól is van ez így, mert beteljesednek a próféciák…

Nem önsajnálkozásból ömlik belőlem a szó! Az Úr őrizzen ettől! Csupán azért összegzem legfrissebb "élményemet", mert – egy testvéri hozzászólás kapcsán – komolyan elgondolkodtam magam felett. Szolgálataimon, írásaimon, verseimen. Megálltam és számot vetettem. Igen, sok csiszolni való van még rajtam.

Nehezen tudom megállni, hogy ne észrevételezzem a társadalomban és az egyházban zajló fájdalmas, égbe kiáltó folyamatokat. Ezeket legtöbbször fontosabbnak, aktuálisabbnak tartom, mint jókedéllyel humorizálgatni. (Mert ugye, ezt sokan teszik sokféleképpen, vicceket és gúnyos dolgokat megosztva.) Azonban nem válogathatjuk meg, kire-kire mit bízott az Úr. Ki-ki, amit kapott, azzal sáfárkodjon!

Mindenesetre, gyötrődöm ebben a sodomai világban, látva a sötétséget, ami körülvesz, és vágyva várom Jézus Krisztus eljövetelét, amikor "Isten sátora az emberekkel van" Jel. 21:3. – és nem lesz sírás, fájdalom, gyász, hanem örökös öröm.

Nem sajnálatra vágyom, félreértés ne essék! Ezért kérem, hogy mellőzzétek a hozzászólásokat!

Köszönöm, és kedves Mindnyájatokra Isten áldását kívánom őszinte szívvel:

Guti Tünde – 2023. április 29.


Szerinted szektás vagyok...


Azt mondtad, szektás vagyok. Meglepődtem, rosszul esett, de nem sértődtem meg. Tudatlanságból mondtad. Inkább kitüntetésnek veszem. Ami bántja a lelkemet, az a biblikus tisztánlátásod hiánya.


Vesztettem már el barátokat, hittestvéreket. Valószínű, fogok is még. Ennek ellenére sem akarok más utat választani, mint az egyedüli keskeny út, ami az életre vezet. "Szentség útjának hívatik" – írja róla Ésaiás próféta. (35:8.) Nincs helye rajta liberális féligazságoknak, megalkuvó, hamisított evangéliumnak, nyájaskodó ökumenizmusnak vagy kicsorbított élű igekardnak.
Jézus nélkül nyomorult vagyok, vak és szegény. Egy senki. Vele és Benne viszont Isten megváltott gyermeke, királyi pap, aki Urának tartozik számadással. Tőle mindent megkapok az Ő értékrendje és gazdagsága szerint. Ezek pedig nem földi értékek.
Lehetek olykor gyenge, rosszkedvű, identitásom mégis Krisztus, aki az IGE. Hozzá ragaszkodom.


Guti Tünde - 2023. április 13.


Utak

Ha Jézus megtört teste a mennyei kenyér (márpedig az!), ami "bizony étel", akkor az Isten Igéje a mi ételünk, mert Jézus Krisztus a testté lett Ige. Ha az Ő követői alkotják testét (márpedig az igaz egyház = Krisztus teste), akkor nekünk is Igévé kell válnunk! Vele egyként, törvényével szívünk hústábláin, Lelkével elpecsételve.

Az IGE és az igaz egyház szétválaszthatatlanok!

Mivel az elvilágiasodott egyház mára paráznává vált, széles útján nem fér el az Igazság, ezért félre tolja az útból.

"Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak." Máté 7:13.

Ám a keskeny út, ami az életre visz, maga Jézus. AZ IGE.

"… szentség útjának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta, hisz csak az övék az." Ésaiás 35:8.

Kevesen találják meg, mert kevesen akarnak eggyé válni az Igével.

2023. április 8.                                              Guti Tünde


Tavaszi ünnepkör


Hiszem és vallom, hogy Izráel történelme Isten üdvtervének fontos része. Minden, amit az Ószövetség lapjain olvasunk, a mi okulásunkra íródott meg. Akár tanulunk belőle, akár nem. Akár elutasítjuk büszkén az újszövetségi kegyelemre hivatkozva, akár szívünk mélyén forgatjuk, Isten minden Igéje örökkévaló és változhatatlan. Mint Ő maga.

Meggyőződésem, hogy Dániel könyvének vége a mi napjainkról szól. Amit Gábriel arkangyal mondott neki, most teljesedik be:

"… és pecsételd be a könyvet a végső időig, tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás." Dániel 12:4.

Sorban nyílnak meg a titkok, elrejtett igazságokra derül fény. Ilyen a karácsony és a húsvét ünnepkörök mai szertartásának pogány eredete is. Istenfélelemre és megalázkodásra indít, szinte sokkol a sok új információ, ami több évtizedes vallásos gyakorlatok felülvizsgálására, sőt elhagyására ösztönöz. Sem időm, sem energiám nincs a hosszú részletek kifejtésére, ám buzdítok mindenkit, hogy – a Pál szerint – nemesebb lelkű béreai hívekhez hasonlóan járjunk utána mindennek!

Keresztelő János ezt mondta Jézusról:

"Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit." János 1:29.

Ő Isten páskabáránya (előképe az egyiptomi kivonulás éjszakáján leölt bárány!!!), aki vérével engesztelést szerzett, feltámadt és ma is él! De nem egészen akkor és úgy történtek a nagyheti események, ahogy ezt a keresztyén "kultúra" (!!) tanítja. A népszokásokról írni pedig kár fecsérelni a szót. Semmi köze Jézushoz!

Hiszem és vallom, hogy az Úr ünnepei örökkévaló rendtartások, melyeket Törvényében rögzített. Mind prófétikus előképe annak, ami Jézusban beteljesedett, és ami ezután fog beteljesedni az Ige szerint. Közel az Ő napja!

Csak aki kijött a bűn és a világ Egyiptomából szív szerint, az örökölheti Isten országát. A keresztyén ünnepekkel kapcsolatos tévtanítások a pogány Róma és az ördögi antiszemitizmus melegágyából hajtottak ki. Tele van hazugsággal a világ, de a vele paráználkodó egyház is. Valami nagy dolog van készülőben, valami rémisztő. Félretolják az Igazságot…

Ahogy egyre jobban lelepleződnek a keresztyén köntösbe bújtatott pogány kultuszok, úgy lesz egyre sürgetőbb az isteni felhívás Babilonnal kapcsolatban:

"Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból!"

Jelenések 18:4.

2023. április 5.                                     Guti Tünde


Akár csak egy homokszemnyi is 


Megfigyeltem a tökéletességre törekvés során, hogy csakis Isten kegyelme tart meg, és az Ő – hol dorgáló, hol vigasztaló, hol tanácsoló – segítségével már elkerülhetem a "régi" bűnöket. Ez a megszentelődés folyamata. A szívem közben annyira érzékeny lett, hogy amikor egy kicsi(nek tűnő) vétekbe lépek (mint csapdába) meggondolatlanul és figyelmetlenül, óemberem ágaskodása borzalmasan fáj, hiszen ezzel Uramnak okozok szomorúságot. Irritál, mint a szivárványhártyát sértő idegentest, ha akár csak egy homokszemnyi is. 

Sír, könnyezik a zsákruhába öltözött, megalázkodott szív, míg ki nem löki magából…Vég nélküli ez a hitharc földi pályánkon… Ám az Úr elvégzi bennünk csodálatos, Krisztus képmására átformáló munkáját, és folyamatosan munkálja bennünk az akarást, hogy mindvégig hűségesen kitartsunk, ne adjuk fel a küzdelmet.

A legkeményebb szakasz még hátra van, de Isten megtart! Közel a Vőlegény érkezése!


2023. március 26.                              Guti Tünde 


Isten figyel!

"Mert az Örökkévaló szeme át- meg átfésüli az egész Földet, és keresi azokat, akik teljes szívvel-lélekkel bíznak benne és ragaszkodnak hozzá, hogy erejét és hatalmát megmutassa abban, ahogyan megsegíti őket."

II. Krónika 16:9. (Hungarian Bible: Easy-to-Read Version)

Minden cselekedetnek – legyen az nemes vagy barbár – van mozgatórugója. Tettek és szavak alapján leszünk megítélve, de az Úr leleplezi az igazi, eltitkolt ambíciókat is.

Ne kábítsanak el a babiloni szemfényvesztők!

Csak a tiszta szívűek látják meg Istent. Cselekedeteiket motiváló hitük folytán, az életük nyitott könyv. Nincs rejtegetnivalójuk.

2023. március 16.                                          Guti Tünde


Csalódások


Ezekben a végnapokban újra és újra csalódunk valamiben vagy valakiben… :(  Csalódunk politikusokban, keresztyén szolgálókban, olykor még rokonokban és barátokban is… Életünk részévé vált ez a fajta fájdalom, ami végig kísér utunkon.

Milyen csodálatos ezzel szemben, hogy Jézus Krisztus a rendíthetetlen kősziklánk, az Ige, aki örökkévaló és változhatatlan!
Minél jobban ragaszkodunk Hozzá, annál inkább elszakadnak e világhoz fűződő kötelékeink, s ez így van jól.

Guti Tünde – 2023. március 7.


Klímahiszti?

Ahogy én látom - gondolatok egy félreértés kapcsán


Azok beszélnek legtöbbet a globális klímakatasztrófáról, akik – közvetve vagy közvetlen – globálisan tönkretették a földet és légkörét a vizekkel együtt.

Igen, haldoklik a Föld, szféráival együtt! Mérgezettek a tengerek, tavak, folyók, és számtalan vegyianyag részecskével szennyezett a levegő. A "klímahiszti" kifejezés nem az én agyszüleményem, és nem ezeket a szomorú tényeket cáfolja. Hanem azok ellen szól, akik bármilyen módon részt vettek Isten teremtői művének erkölcsi és fizikai megrontásában, most pedig vajúdó bolygónk megmentőiként próbálnak fellépni.

A klímaegyezmény ezért jött létre. Politikai és vallási alapon ugyanis képtelenség volt egységre jutni, de egy totális, külső fenyegetettség egységbe tömöríti a népeket és vezetőiket. Nemsokára eljön az idő, amikor (globális félelmet generálva), sajnos az előző is sikerülni fog. Már nyíltan beszélnek arról, hogy szükség van egy "karizmatikus" személy irányításával működő világkormányra!

Az emberölő, az ördög és sátán, a hazugság atyja kezdettől hazudott, mégis olyan színben tüntette fel magát, mint aki a valóságról világosítja fel Évát az Édenben, Isten kifejezett parancsa ellenében. Ez a célja ma is, hogy ne a Teremtő akarata legyen meg, hanem e világ fejedelméé legyen az utolsó szó. Ő pedig öl és rombol.

Tudjuk, hogy a kataklizma elkerülhetetlen, és tehetetlenek ellene a kormányok. Mesterségesen gerjesztett, tökéletes találkozási pont ez, hogy kezdetét vegye az antikrisztusi világrendszer. Meggyőződésem, hogy ez MOST történik!

Jézus megmondta, hogy szörnyű háborúk, éhségek, járványok, pusztító földrengések lesznek mindenfelé, nagy rettegtetések az égen és hamis krisztusok a földön, melyek visszajövetelét jelzik napjainkban.

A visszaszámlálás elkezdődött. Csak azok menekülhetnek meg a globális megtévesztés és pusztulás elől, akik nem e világhoz ragaszkodnak, nem a mulandó földiekbe kapaszkodnak, hanem az egyetlen Névbe, akiben van az üdvösség: Jézus Krisztus, Isten Fia, aki az örök Igazság és Megtartó!

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!"

Ésaiás 55:6.

2023. március 1.                                                                                                    Guti Tünde


MÁRKAJELZÉS


Jézus mondja: "Az én beszédeim lélek és élet." János 6:63. Máshol pedig, hogy nem a sajátját, hanem az Atya beszédeit szólja. Azok pedig örökkévaló, változhatatlan tanítások. Fontos ezt szem előtt tartanunk ahhoz, hogy megértsük az Ige, azaz Isten szavának fontosságát.

Mi az a "fémjelzés", vagy Isten pecsétje az övéin, amit majd keres Jézus, amikor magához veszi menyasszonyát?

Jézusban testté lett az Örökkévaló Atya élő törvénye: Jézus Krisztus "neve Isten Igéjének neveztetik." (Jel. 19:13.)

EZ FÉMJELZI ISTEN GYERMEKEIT. Körülmetélt szívünkbe írta be törvényét, az Igét. Szentlelke által pecsételt el, s a Lélek az Igére, Jézus tanításaira emlékeztet. Így válik valóra a főpapi imádság:

"Szenteld meg őket e Te igazságoddal: A te Igéd igazság." János 17:17.

Fájó szívvel kérdezi Jézus:

"Amikor az Emberfia eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Lukács 18:8.

A hit jelentése héberül: "emunah" = feltétel nélküli engedelemben való követés. Nem elég az Úr létezésében hinni! "Az ördögök is hisznek és rettegnek" - írja Jakab. De talál-e az Úr igazi hitet, amikor eljön? Istenfélelmet? Engedelmességet? Az Ige iránti szeretetteljes tisztelelet? Szenvedélyes ragaszkodást az  igazsághoz?


Fémjelez minket Isten Igéje? Az igazság?


2023. február 22.                         Guti Tünde


Aktuális...


Ha az Úrnak nem tetszik, amit mondok, teszek vagy írok, hiába dicsérgetnek az emberek. De ha Isten hitelesíti az életemet, és elrejt Krisztusban, akkor nem fog rajtam sem bántás, sem vádlás, mert "Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak..." Róma 8:1.

Számomra az a fontos, hogy az Úr hogyan vélekedik rólam. Ő pedig dorgál, ha kell, mert nem korcs vagyok, hanem a gyermeke. Ezzel együtt pedig bátorít, vigasztal, tanít és nevel. 

Jobb egyedül állni a Kősziklán, mint tömegek ölelésében hullani az örök sötétségbe! 

Kősziklám: Krisztus!


2023. február 16.           Guti Tünde 


Tragédia történt a családunkban


Pénteken koradélután megölte Barni fiam apósát a szomszédja. Bár hamar kattant a bilincs a gyilkos kezén, az elvesztett édesapát, nagypapát, baptista testvért nem lehet pótolni. Döbbenten állunk, és lassan dolgozzuk fel a sokkolt érzelmeket. Nem értjük, mégis tudjuk, hogy az Úr mindent kézben tart, megvigasztalja szeretett Ritánkat, testvéreit és az egész családot. 

Amin elcsodálkoztam, az az utcabeliek egymástól eltérő véleménye. Akik nem kedvelték az elhunytat, olyan rossz színben tüntették fel a szenzációhajhász média előtt, hogy elképesztő. Ennek kapcsán gondolkodtam el ma.Vajon ha bármelyikünket letartóztatnának KOHOLT VÁDAK alapján - valamikor a jövőben - a hitvallásunkért, milyen jellemzést adnának rólunk a szomszédok, ismerősök? Elhinnék-e a rosszindulatú pletykákat, amikor hazugsággal gyaláznák meg becsületünket? Az emberiség ellenségeinek bélyegzik majd újra az árral szemben úszókat?Úgy gondolom, a küszöbön áll ez a korszak. Fegyvereink viszont nem e világ fegyverei, módszerei, így védekezésünké sem.

"Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására..." II. Kor. 10:4.


2023. február 7.                                           Guti Tünde


Egyik nap azt írtam, világunkat átszövi a hazugság...


Utána rádöbbentem, hogy ennél sokkal többről van szó. Részben sűrűn behálózza az érdektelenség és az oktalan tudatlanság, másrészt a gonoszság, az istentelen féktelenség és perverz kegyetlenség. Minél veszélyesebb szintre jut a technológia, annál jobban bekebelezi a vele flörtölő embert az áthatolhatatlan, ördögi sötétség, ami végül örvényként húzza le a mélybe.
Isten útja ezzel ellentétben egyszerű és világos. Még a bolond se téved el rajta, írja Ésaiás. A szentség útjának hívják, melyen a megváltottak járnak. Az újkori Bábel tornyának fennhéjázó építői messzire elkerülik. A mindig valami új, érdekes és izgalmas kaland után vágyakozó bekötött szeműek - akiknek csak a pénz, a hatalom, az adrenalin és a testi gyönyörök fontosak - rá se néznek. Számukra közömbös az evangélium. Miért?
"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje."
I. Kor. 1:18.
Pedig ha valamikor, akkor észveszejtő napjainkban különösen szükség van erre a megvilágosító erőre, hogy különbséget tudjunk tenni igaz és hamis, szent és tisztátalan között!


2023. január 23.                                                             Guti Tünde


Kesergés és vigasz


Gyakran érzem úgy, hogy győzelmeim mellett is kudarcot kudarcra halmozok, harcaim vége egy nagy csőd. Az Úr mégis irgalmas hozzám, csodálatos kegyelmével betakar, mint egy palásttal. Szívemre beszél, és végtelen bölcsessége segítségével megértésre jutok.
Ahogy haladok előre a keskeny úton, és minél érettebb leszek hitben, annál inkább látom legapróbb hiányosságaimat is. Hát nem épp utam vége felé közeledve kellene egyre jobban tökéletességre jutnom?! Így kesergek bánkódva, látva esendőségemet. Majd jön Isten drága Lelke, és lecsendesít:
"Akik hozzám közel vannak, azokban kell nékem megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem." III. Mózes 10:3.
Tudom, hogy az Igazságban járva Krisztushoz kell hasonlóvá válnom, erre törekszem. EZÉRT szembesít az Úr mindennel, ami szeplő és sömör menyegzői ruhámon. Más talán észre se venné, vagy hímzett mintának gondolná, de a Szent által finoman hangolt lelkiismeretem jelez. Isten Igéje a tükröm. Istenfélelemmel vallom, hogy "amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős". II. Kor. 12:10. Kegyelmes Atyám pedig dolgozik rajtam, mint fazekas az agyagon, és az egyre szorongatóbb körülményektől függetlenül, illetve épp azok ellenére, elkészít az Ő szerelmes Fiának országára!
Közel az Úr napja! Maranatha!


2023. január 20.                                                                                                             Guti Tünde 



Gergő fiam bizonyságtétele


Sosem voltam az a típus, aki a figyelem középpontjában volt, vagy akár csak ott akart volna lenni. Az a szerep másoké, nekem nincs rá szükségem. Tudom, a mélyen szántó gondolatokat mindenki év végén, vagy az új év első napján szokta megosztani, de nem igazán vagyok egy túlzottan sablon követő személyiség. És ez most nem valami "30 éves lettem, megmondom a tutit, mert én már öreg bölcs vagyok" írás. Egyszerűen csak az ember életében jönnek időszakok, aztán jönnek pontok, amikor értékel... Átértékel... Azt hiszem, ez most egy ilyen pont nálam.

Az elmúlt években sokmindent "vesztettem" és sokmindent kaptam; vannak dolgok, amiket bánok, szégyellek, és vannak, amikre "büszke" vagyok, örömmel töltenek el. De úgy gondolom, hogy bármi is történik egy ember életében, mindenből tanul, vagy így, vagy úgy. A lényeg, hogy mindig a célon legyen a szemünk, mert ha ez nincs így, akkor lényegtelen dolgokba fektetünk túl sok időt és energiát, amitől végső soron szétesik az életünk darabokra. Ezért kell az átértékelés időnként, hogy rendezzük magunkban, mi igazán fontos, mihez ragaszkodunk és mi az, amit inkább elengedünk a cél érdekében.Nos, bennem az elmúlt kb. 1 hónapban folyamatosan zajlott az értékrend és fontossági sorrend átértékelése. Sosem volt titok, hogy miben, illetve Kiben hiszek, de most úgy gondoltam, hogy ennek nagyobb hangsúlyt adok. Amint az látható, a körülöttünk lévő világ egyre nyilvánvalóbban omlik össze, mind fizikai, mind anyagi, mind erkölcsi szinten. Ezért fontosnak tartom, hogy az egyetlen dolgot, amit ez a világ nem vehet el erőszakkal - csak ha magunk adjuk oda - azt őrizzük meg és tápláljuk helyesen; ez pedig a lelkünk. Ehhez pedig csak örökkévaló táplálékot érdemes "fogyasztani", ugyanis az én célom sem evilági, hanem örökkévaló! Ez a táplálék pedig a Mindenható Isten Szava! Ehhez méltó módon szeretnék és igyekszem élni, mert másképp nem látom értelmét.

"Ti vagytok a földnek sói; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem kidobják és eltapossák az emberek.Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épített város.Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Máté evangéliuma 5:13-16.


Guti Gergő - 2023. január 15.

Hirdetek néktek nagy örömet!


Az én Krisztusom az a Jézus, aki egy őszi éjszakán szűztől született Betlehemben. Azért hagyta ott mennyei dicsőségét, hogy Isten bárányaként engesztelést szerezzen a kereszten kifolyt vérével, és megváltást hozzon e világnak.

Isten Fia Jézus, aki a testté lett IGE, az élő törvény, az Örökkévaló testben megjelent akarata, az örök és változhatatlan IGAZSÁG, ami/aki szabaddá tesz.

Az én Krisztusom az Isten dicsőségét magán hordozó IGE, az Élet forrása, telve kegyelemmel és igazsággal, aki bár jászolban feküdt, mert alázatosan, Emberfiaként érkezett közénk, de nem egy gyenge, nőies, érzelgős kis Jézuska, hanem a királyok Királya és az uraknak Ura.

Az én Krisztusom nem kérte, hogy emlékezzenek meg a születéséről, de azt megparancsolta, hogy ha követni akarjuk Őt, akkor vegyük fel naponta a keresztet, meghalva régi énünknek, máskülönben értelmetlen krisztusinak, azaz keresztyénnek hívni magunkat.

Az én Krisztusom mindazok Krisztusa, akik szenvedélyesen szeretik és félik az egyedüli Istent, Aki elküldte kegyelmét Jézusban, hogy kibékítse magával a Hozzá visszatérő embereket, és megtanítson tisztán és szentül, szeretetből fakadó engedelmességben élni.

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, Amely arra tanít minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várva ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését;"

Titusz 2:11-13.

Ő a mi békességünk.

2022. december 24.                                         Guti Tünde


Gondoltátok volna?


Gondoltátok volna, hogy sokan pont mostanában mennek át életük legnagyobb válságain, hitbeli megpróbáltatásain? Amikor mások dőzsölnek, roskadásig terített asztal mellett vigadoznak, vagy szimplán szeretetteljes családi körben ünnepelnek... Mennyire nem szeretjük, ha kizökkentenek ebből a varázslatból...Pedig ó, amikor a hitbeli cselekedeteink a jelen kor kultúrájához igazodnak és észrevétlenül simulnak bele a vallásos köntösbe bújt világi szokásokba, nos, akkor jajgassatok, ti papok, és fújjatok riadókürtöt a Sionon!"Mert mint egy tőr, úgy lep meg mindeneket..." Lukács 21:35.


Guti Tünde - 2022. december 23. 


Úgyis annyit olvasunk a sötétségről és a halálról, legyen szó ma az életről, és nézzünk vissza, mi történt 43 évvel ezelőtt... Derüljetek fel!


Dávid fiam születése


Micsoda nap volt! Éppen édesanyámat látogattam meg egy hideg, téli napon, már nagy pocakkal. Hamar besötétedett, de mi jól éreztük magunkat egymás és az Úr társaságában. Amíg egyszer csak...El nem kezdett csordogálni a magzatvizem! Persze jót nevettünk, annyira szürreálisnak tűnt az egész. Hiszen január közepére voltam kiírva. Minél jobban nevettünk, annál erősebben folyt. Gyorsan tudatosult bennünk, hogy ennek már fele se tréfa, anyukám mentőt hívott. S úgy, ahogy voltam, mentünk. Ő volt a kísérőm, mert Béla épp 24 órás műszakban dolgozott, mobiltelefon pedig még álmainkban sem létezett...


Első babával, minden tapasztalat és jótanács híján (még egy teljes hónapom lett volna hátra!), azonmód a folyosón vizsgált meg az ügyeletes orvos. "Rohamszülés" - állapította meg. Nem igazán volt időm töprengeni, igaza van-e, olyan gyorsan kerültem a vajúdó szobába, kint hagyva anyukámat, aki szerintem sem addig, sem azután nem vett részt ilyen "akcióban". 

Amikor megérkezett az orvosom, megnyugtatott, hogy nincs rohamszülés... Aztán addig-addig sétálgattam, míg rám törtek a félperces fájások. A nővérek mit se láttak, de azért behívtak a szülőszobába, "nehogy megfázzon a kismama". Talán egy perc telt el, és indultak a tolófájások. Felváltva dicsért meg Bán doktor és a szülésznő, hogy "maga egy hős." (Ilyet azóta se mondtak nekem. ) Tökéletes súllyal, egészségben megérkezett drága elsőszülöttem. A gyönyörűséges Dávid nevet kapta.

Minden gyermek az Úr ajándéka. 


2022. december 19.                                   Guti Tünde


Amikor minden összedőlni látszik


Olyan ez a világ, mint egy forrongó üst. Mindnyájan benne vagyunk nyakig. Legtöbben már megszokták az emelkedő hőmérsékletet, észre sem veszik, hogy közel a vég. Kevesebben, de annál biztosabban tudják, hogy a halálos forráspont előtt kikapja őket ebből a horrorisztikus bugyorból a Megváltó.
Földünk pusztul. Világunk összedőlni látszik. Nem mondom, hogy kár minden igyekezetért a megmentése érdekében, de ezek a próbálkozások csak ideig-óráig valók. Elkezdődött a visszaszámlálás. Politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg. Olyan hatalmak háborúja zajlik felettünk és közöttünk, melyekről így ír Pál apostol:
"Nem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."
Efézus 6:12.
Emberi léptékkel nincs megoldás. Az évezredes történelmi tapasztalatok semmibe vesznek. Szabadságjogokat kiharcolni nincs többé lehetőség. Az egész emberiség rab. A bűn és a sötétség foglya, örök cellákra ítélve. Azok is, akik most nagy terveikkel azt hiszik, hogy uralkodnak.
Valóságos szabadulás egyetlen névben van: Jézus Krisztus, aki a Szabadító. Ezzel jár befogadni az Igazságot, bűnbánat, megtérés, irányváltás. Kijönni a sötétségből a világosságra.
Akik újjászületnek az Igazság által, azok a Világosság fiai, mennyei identitással. Őket kiragadja a Messiás a súlyos ítélettel, csapásokkal érkező zubogó forráspontból. Hamarosan.
Emlékezzetek! Noáénak sem hittek kortársai. Az özönvíz mégis megérkezett, és maga Isten zárta be a bárka ajtaját az Igazságra TÚL KÉSŐN eszmélők előtt. Így lesz most is. Csak nem víz, hanem tűz jön. Véget ér a kegyelmi korszak, és az Úr ismét bezárja a menekülő ajtót. Jézus mondja:
"Én vagyok az ajtó." János 10:9.
Most még cinikus vagy, és röhögő fejecskéket biggyesztesz keresztyén megosztások alá. Pár év múlva keserűen adsz majd igazat, amikor talán már facebook sem lesz. Csak a tudat:
TÚL KÉSŐ.
Most térj vissza Teremtő Uradhoz!


2022. november 13.                                        Guti Tünde


KÉSEI VADLUDAK


Minden ősszel megfigyelem a vadlibák vonulását. Általában október végén repül-nek át felettünk a csapatok. Amikor meghallom a hangjukat, kiszaladok az udvarra, hogy gyönyörködjem bennük.

Ma délelőtt kétszer is hallottam hangos gágogásukat, de mivel még nem oszlott szét az éjszaka leszállt, sűrű köd, hiába meresztgettem szemeimet, sajnos nem láthattam semmit.

Bizony, az Úr hangját is meg kell hallanunk, akármilyen ködös sötétség vesz körül! Ijesztő, ha nem látjuk, de a hangját felismer-jük. Hívogat, vezet, tanácsol. Minél gyakrab-ban halljuk, annál jobban meg tudjuk különböztetni e világ összes hangjától.


2022. november 8.                  Guti Tünde

A MEGGYFALEVÉL KAPCSÁN...


Ma már az igazi arcát mutatja a november. Borongós, nyirkos időre ébredtünk. A tegnapi eső még ezüstösen fénylik a füvön. Az őszt a színei miatt kedvelők is elbizonytalanodnak, amikor fázósan húzzák nyakukba kabátjukat.
Találtam még néhány sötét levelet a meggyfánkon, amit a reggeli zöld teába tettem. Eszembe jutott róla egy igevers:
"Még vén korban is gyümölcsöznek..." Zsoltárok 92:14.


Igaz, hogy nem meggyet, hanem csupán falevelet szedtem, mégis adott valamit ez a fa. A mennyei Jeruzsálemben, az élet folyója partján álló fáknak a levelei a pogányok gyógyítására valók. Azért ízlelgettem, forgattam ezeket a szívemben, mert szombat este a gyümölcsökről és a terméketlenségről szólt a prédikáció.
Adja az Úr, hogy ne csupán leveleket, hanem valódi, jó gyümölcsöket teremjünk "idejekorán" Isten dicsőségére! (Lásd: Zsoltárok 1:3.)


2022. november 7.                Guti Tünde 


Gyűlölhet-e Isten?


Van, akik szerint nem. Sőt nem is öl. Mert hogy már az ÚJ szövetségben élünk.
A legcsodálatosabb dolog Isten szeretetéről beszélni, de most nézzük meg a másik oldalt is. A kegyelmet csak az értékeli, aki átélte elveszett voltát. Az Úr szeretetében is csak az olvadozhat, aki már szembesült bűngyűlöletével.
Tegnapi facebookos eszmecserént nyomán gondolkodtam el ezen, imádságos szívvel. A következőkre jutottam.
"Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben." Ámós 5:21.
"Mert én, az Úr, meg nem változom..." Malakiás 3:6.
Ha régen ezt üzente szeretett népének, ma talán másképp szólna? Kizárt. Jézus a testté lett Ige. Isten élő törvénye. Elolvashatjuk, mit üzen az újszövetségi gyülekezeteknek. Nagyon kemény! Mert szeret, és nem akarja a vesztünket. A Zsidókhoz írt levél szerzője jól átlátta ezt, ezért figyelmezteti a hívőket:
"Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni." Zsidók 10:31.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a fáraó is kapott esélyt, de eljátszotta, ezért keményítette meg Isten a szívét. Kristálytiszta látlelete, hogy tekint az Úr a megátalkodottakra és az igazakra.A gond az értelmezéssel van. Mert a Biblia szerint a gyűlöl szó nem azt jelenti, ahogy manapság használjuk ezt a kifejezést, hogy annyira utálom. Inkább a sorrendben való leghátrább sorolást kell érteni alatta. Természetesen társul(hat) hozzá érzelem is, mint ahogy a szeretet is elsősorban cselekedet (a jóra való készség tettekben megnyilvánulása), mégis tartalmaz(hat) érzelmeket.
Jézus mondja: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleséségt, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom." Lukács 14:26.
Nem lehet egyszerre gyűlölni és szeretve tisztelni pl a szülőket, márpedig Isten törvénye kimondja: "Tiszteld apádat és anyádat..." II. Mózes 20:12.
Isten gyűlölete elsősorban a hátrébb sorolást jelenti, az elvetemülteket nem részesíti elsődlegesen kegyelmében. A konok, a kapott megtérési esélyt ismételten eljátszó embert pedig a legvégére sorolja, ami szerint a megkeményedett szívűek nem részesülnek az üdvösségben. A kegyelem hatalmas, de nem vég nélküli. Anániás és Safira egy szempillantás alatt meghaltak, mert hazudtak a Szentléleknek. Ezt az Újszövetségben olvassuk! Isten utálja a hazugságot.
"Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is..." Jelenések 22:11. Ekkor már nem ad az Úr több lehetőséget a megjobbításra.
Kiket szeret Isten? Jézus szerint azokat, akik ismerik és megtartják Jézus parancsolatait (mert azok Isten parancsolatai!):
"Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." János 14:21.
Kiemelném, hogy aki szereti Jézust, azt szereti az Atya. Ki szereti Jézust? Aki megtartja beszédét! A szeretet nem csöpögős érzelgősség!
Mit tett Isten a konok, gonoszságban veszteglő emberekkel? Jézus mondja, Ésaiást idézve:
"Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." János 12:40.
A János 3:16. az a szeretet módját írja le, nem a mértékét. Szeretteljes megmentési tervét tettekkel mutatta meg, kiárasztott kegyelmével pedig arra tanít, hogy Neki kedvesen éljünk, és megvalósulhasson egy harmonikus kapcsolat.
Ahogy Isten szeretetének lehetetlen megmérni a szélességét, hosszúságát, mélységét és magasságát, ugyanúgy igazságosságáét sem. Hatalmát korlátolt elménk fel sem foghatja. Valamicskét érteni engednek Salamon király és Pál apostol szavai:
"Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak..." II. Krónika 6:18.
"Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk..." Ap. csel. 17:28.
Kit szeret tehát Isten?
"Én az engem szeretőket szeretem..." - írja a Példabeszédek 8:17.
Mit gyűlöl Isten?
"Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember." Példabeszédek 6:16-19.
Sajnos, még Isten népe között is akadnak ilyen emberek:
"Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr." Jeremiás 23:11.
Isten a kárhozatot és a tüzes tó szörnyűségét az ördögnek és angyalainak készítette, nem az embernek. De aki nem hajlandó megtérni és elhagyni bűneit, hanem kitart a romlás útján, azokat az Úr gyűlöli, és hátrébb sorolja a menekülés ajtaja előtt, amit megtérésük híján végül be is zár az orruk előtt.
Igéjét, parancsolatait a szívükbe záró, istenfélő gyermekeit viszont szereti, velük lakik és kijelenti magát nekik. Ezt Jézus mondta. (János 14:21.)
Milyen különös, hogy kereszthalála előtti főpapi imájában a Hozzá hűségesekért, a gyermekeiért imádkozik, nem az Őt közönyösen vagy lázadva elutasító világért:
"Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid." János 17:9.
Teremtő Atyánk szeretete a legcsodálatosabb dolog, amit csak megtapasztalhatunk. Ő viszont nem görög isten, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel. Jézusban megláthattuk az Atyát, és a Fiú telve volt kegyelemmel, dicsőséggel és Isten igazságával. Akik befogadták tanítását és ahhoz szabták életüket, azok vele járhattak, így van ez most is. Nehéz kiszakadni a vallásos humanizmus szorításából, és egy teljesen új szemmel, tiszta lélekkel nézni Isten tökéletes lényét. Ehhez szükséges a szív körülmetélése és az Úr Igéjének egyre mélyebb ismerete.


2022. szeptember 5.                                                Guti Tünde


Költségvetés


Jézus így tanította a követőit:
"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülve felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?"
Lukács 14:28.A megtérésre híváshoz feladat is tartozik: Készíts költségvetést! Mérd fel, mit vállalsz! Mert ezt is a Mester mondta:
"És ha valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jön, nem lehet az én tanítványom."
Lukács 14:27.
A tét nem más, mint életet életért. Vállalom? Vagy csak az érzelmeimre ható, szemeimbe könnyeket csaló, szívemet megrezegtető isteni szeretetre, irgalomra gondolok? Az Atya hívását bűnfelismerés követi őszinte megbánással, minek kapcsán a bűnös visszatér az Atyához, kibékül Istennel. Azonban azt is el kell döntenie, hogy vállalja-e Krisztus követését élete végéig, hiszen ez egy örökkévaló szövetség. Ha ezt megérti, komoly költségvetést készít: Jézus az életét adta, kész vagyok-e én is odaadni a sajátomat, feladva vágyaimat, elengedve a világ barátságát, elismerését...
Jézus idejében figyelmeztetett:
"Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom."
Lukács 14:33.
"Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall?"
Máté 16:26.
Kemény beszéd. Jézus nem árult zsákbamacskát. Örök életre hívta és hívja ma is hallgatóit, de csodálatos ígéretei mellett nyíltan megmutatta ennek feltételeit és velejáróit is. A tanítvány nem lehet különb mesterénél.
"Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd." János 15:20.
Izráel népének is költségvetést kellett készíteni, amikor Isten eléjük adta az áldást és az átkot. Történetük komoly leckét ad nekünk is.
"Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt." V. Mózes 30:15.
Vállalták. Mégis elhullottak a pusztában későbbi hitetlenségük, engedetlenségük miatt. Nem tartották magukat a szövetséghez. Mi talán különbek lennénk? Gondolkodásunk, életmódunk, szívbeli hűségünk bizonyítja. Vagy nem.
Ma, amikor napnál is fényesebben látszik, hogy Isten üdvterve befejeződik, és a világ órája néhány percre van éjféltől, le kell ülnünk, és komolyan magunkba szállva ismét fel kell mérnünk a költségeket a végső útszakaszra. Ugyanis hitünk utolsó próbái a célegyenesben zajlanak.
"De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." Máté 24:13.
Pál figyelmeztet, hogy a Sátán még a világosság angyalává is átváltoztatja magát, hogy megtévessze a választottakat. Péter apostol pedig felhívja a hívők figyelmét, hogy még az igaz is alig tartatik meg.
Vallási tévelygés, iszonyatos gonoszság, politikai és erkölcsi fertő vesz körül. A hazugság fiai szinte tébolyultan üldözik az Igazság hirdetőit, miközben pusztulásba zuhannak a társadalmak. Szemünk előtt omlik össze minden. Ám még ezekben a rettenetes, viszontagságos időkben is, amikor családtagokat, testvéreket, barátokat - sőt testi szabadságot - veszíthetünk el, meg-megremegő szívünk békéjének forrása Urunk bátorítása:"Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett."
Máté 7:24-25.Felmértem a költségeket. Te is?


2022. augusztus 31.                                                                         Guti Tünde


Nem elég az üdvösséghez...


"Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál. De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom, honnét valók vagytok ti, távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!"
Lukács 13:26-27.
Az üdvösséghez nem elég, ha Jézus a mi utcáinkon tanított! Nekünk kell az Ő útján járni, megtartva tanításait, táplálkozva testével, ami az Ige! Az Ő útja keskeny, és szentség útjának hívják. (Lásd Ésaiás 35:8.)
Az sem elég az örök élethez, ha Jézus előtt - vagyis közelében - ettünk, ittunk, mert nem ehetünk egyszerre két asztalról! Nem lehet egyik nap az igazság, másik nap a hazugság a terítékünk.
"Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát, nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. Vagy haragra ingereljük az Urat?" I. Kor. 10:21-22.
Az üdvösség alapja, hogy elfogadjuk az Isten Bárányának engesztelő áldozatát, amit követ a cselekvő hit. Bűnbánat, megtérés, Krisztus-követés, tehát igazságban járás. Jézus ezt mondja:
"Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak...
Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk."
János 14:21, 23.


2022. augusztus 13.                     Guti Tünde 



GYÖTRELEM


Olyan sokkhatás ért az elmúlt két napban, ami több kérdést is felvet bennem. Ezeket majd a végén felsorolom.
Egyik ismerősöm fb oldalán olvastam olyan hozzászólásokat, amikről eleinte azt hittem, őszintén érdeklődik az illető. Később egyre inkább átment kötekedésbe a kommentelés, és szaporodtak a "röhögő fejek". Néhány témára én is reagáltam, megerősítve testvérnőm eredeti posztját. Természetesen megkaptam a magamét. Jóindulatú, igei eligazításomra otromba gúnyos választ, cinikusságban fürdő, kérdésnek álcázott raportra hívást. Végül azt válaszoltam, hogy nem definiálok semmit, mert őt nem is érdekli az igazság, csak kötekedni akar.
Megnéztem a profilját, kivel is van dolgom, ahol olyan bizarr megjegyzéseket olvastam képekkel illusztrálva, amiket látva még egy kulturált ateista is csóválná a fejét. Nem csupán a keresztyénség lejáratása (hiszen tudjuk, hogy az elvilágiasodott, bűnben élő hívők miatt káromoltatik Krisztus neve), hanem Isten és Jézus, Mária és József olyan szintű, aberrált és mocskos kifigurázása, ami messze átlépte a jó ízlés határát. Mert bár Jézus jobbnak találja, ha hideg valaki, mintha langyos, de amivel tegnap találkoztam, az az első ilyen "ütés" megtérésem óta. Nekik az Ige vörös posztó.


Nem részletezem, mert még visszaidézni is gyötrelem a lelkemnek. Szívemnek pedig háborgás, mert azt a Megváltót gyalázták, aki megmentett a haláltól, aki odaáldozta magát a kereszten. Azt az Örökkévalót, aki egyetlen szavával likvidálhatná az ilyen istentelen gyalázkodókat. Azokat a prófétákat, akik istenfélelemmel és hűségesen leírták az Atya üzeneteit, azt a Máriát és Józsefet, akiket az Úr választott tiszta, alázatos szívükért... és sorolhatnám.
Undorító fertő ez a világ! Isten legyen irgalmas, hogy ebben a végső türelmi időben lehessenek még igazi megtérések! Nekünk pedig adjon az Úr nyugalmat és erőt elhordozni mindazt a becstelenséget és perverziót, amit látunk, hallunk, hogy ne essünk kétségbe korunk szellemi és testi fajtalankodásán!
Tisztítsuk meg szívünket és életünket, felemelve fejünket az ég felé, ahonnan Szabadítónk érkezik nemsokára!
................................................................................................................
Kérdéseim:
Meddig tűri ezt Isten? Meg kell-e mentenünk minden embert, akivel kapcsolatba kerülünk? Kik azok, akik "disznók" - és nem szabad eléjük vetnünk gyöngyeinket? Meddig tart a felelősségünk? Kötelességünk-e minden istentelenségre és tévelygésre reagálnunk?


2022. augusztus 6.                                                                                    Guti Tünde


"Ne bosszankodj az elvetemültekre!" Zsoltárok 37:1.


Nekem továbbra is elfogadhatatlan az a stílus, ahogy némely keresztyén (keresztyén!?!) a legcifrább jelzőkkel illeti a számára unszimpatikus politikusokat, elnököket. Egyesek elfelejtik, amit az Igében olvasunk: minden kimondott szóért számot kell adnunk az Úr előtt. Szerintem a leírt szó is ez a kategória. Túl a választásokon, ezt most a háborúzó felekre vetítik ki, botránkoztatva az olvasókat.


Leszögezem: elítélek mindennemű agressziót és a diktatórikus uralkodás minden fajtáját. Ám azt is szem előtt kell tartanunk, hogy Isten gyakran használ nagyhatalmakat tervei bevégzésére. Lásd az ókori Nabukodonozort, aki a rombolás, kegyetlenség és kevélység példája lehet, mégis azt mondja róla Isten, hogy "az én szolgám". (Jeremiás 27:6.) Miért? Mert őt használta fel népe megleckéztetésére. (Persze később ő is megkapta a maga büntetését, amikor pozíciójával és a kapott hatalommal visszaélt!)

Jézus megmondta többek között, hogy lesznek háborúk. Sőt, hallanunk KELL háborúkról és más szörnyűségekről, melynek súlyosságát el sem tudjuk képzelni. Meglehetősen szemellenzősen látjuk a dolgokat. Az emmausi tanítványokhoz hasonlóan vakok és restek vagyunk megérteni Isten tervét, amit régen kinyilatkoztatott prófétái által, és az Ő szava örökkévaló. Minden be fog teljesedni! Ezzel nem azt mondom, hogy üljünk ölbe tett kézzel. De a gyerekes és ideges kirohanások helyett inkább az igei fegyverarzenált kellene használni, amit az Úr adott a kezünkbe! Tudom, hogy "a jövendő a béke emberéé" (Zsoltárok 37:37), és hiszem, hogy Isten mindent felügyel, még ha kaotikus is a helyzet.

Nem, a háborúkba nem lehet belenyugodni! Nem erre gondolok. Az orosz-ukrán válság sem hagyhat hidegen. Az összefüggéseket itt és most nem firtatom, de van véleményem. Amikor ezeket a sorokat írom, eszembe jutnak azok a régebbi filmek, amiket szinte végig sírtam. Nagyon is átérzem a szenvedést (legyen az magyar, zsidó, örmény, vietnámi, indián, afrikai, kurd vagy bármilyen rassz), és fáj a szívem a megkínzott vagy meggyilkolt emberek, az elpusztított otthonok és a menekülő civilek miatt! De nagyon nem mindegy, hogy Isten népe ugyanolyan hisztérikusan reagál, mint a világ, vagy bizonyságot tesz reménységéről! Arról, hogy ez átok alatt sínylődő földön csak vándor, és mi hitének igazi célja!
A béke az egyes szívekben kezdődik. Viszont van (lesz!) olyan béke és biztonság, amit a sötétség birodalmából importálnak. Egy világkorszak végén élünk. Jó lenne, ha szívünk, lelkünk s minden megnyilvánulásunk azt az értékrendet követné, akihez tartozónak valljuk magunkat. Méltók vagyunk nevére?


"Amikor az Emberfia eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Lukács 18:8.Jézus Krisztus hamarosan visszajön, amikor igaz Bíróként tesz ítéletet minden igazságtalanság, minden nép és minden ember felett. Addig is világítsunk szeretettel és igazsággal az egyre növekvő sötétségben!
"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" I. Péter 4:17.


2022. április 28.                                             Guti Tünde


Ne nézz fel!


Még annyira friss az élmény, hogy keresetlen szavakkal, első indulatból írok véleményt. Leszögezem, RITKÁN nézek filmet. Időm sincs rá, de tudatosan is távol tartom magam tőlük. Mivel ezt az alkotást egy testvér tette ki egy keresztyén oldalon, gondoltam, belenézek, ezenkívül Szabados Ádám elemző blogbejegyzése keltette fel még a figyelmemet. Végül ott ragadtam a képernyő előtt. Címe: Ne nézz fel! Vígjáték kategória. De!

Számomra undorító, felháborító, gyomor-forgató, nevetséges, szánalmas és döbbenetes egyben! Sokkolt a tömérdek trágár szó, mocskos szexmánia, és az "agymosott" emberek ostobasága! Úgy éreztem, fuldoklok a mindent beborító szennyben. Olyan görbe tükröt mutat elkorcsosodott világunkról, hogy az félelmetes! Kár is volt megnézni. Nem tudom vígjátékként elkönyvelni, hiszen pontos látlelete korunknak. A csak a pénzt, a gyönyöröket és a hatalmat istenítő, megrontott társadalmi rétegeknek.

Mindvégig vártam naivan a csattanót, de rájöttem, hogy a konklúzió maga a film.

Mert mi a valóság? Ahogy a filmben hiába figyelmeztették kétségbeesett tudósok az embereket egy üstökös becsapódásával végződő katasztrófára, úgy ma is ez a helyzet.

Hirdetjük az evangéliumot, a megtérés fontosságát, az antikrisztusi birodalom működését, Jézus Krisztus visszajövetelét, Isten ítéletét és a Föld nevű bolygó pusztulását...

Reakció? Általában ostoba nemtörődömség. Totális vakság. Süket fülek. Forog a mókuskerék, működik egy más típusú, figyelemelterelő félelem- és hazugsággyár, az élvhajhászat és a pénzimádat, mintha kikapcsolták volna az elmét és a szívet. Lassan távirányított, vallásos zombik közös-ségévé válik világunk!?! Sajnos csak nagyon kevesen értik a lényeget. Visszatetsző, hogy pont az erkölcsi fertőjéről híres Hollywood szembesít! Ha ugyan felismerték, akik látták... Vannak, akik mindezen csak nevetnek. S persze nem a rendező, hanem csak én fűzöm hozzá, hogy igen, ilyen aljas és közönséges a Teremtőjétől elszakadt ember.

Háborog a lelkem, mert fáj a valóság! Gyötrelem tapasztalni a morális válságot!. Legszívesebben belekiabálnám bekötött szemű ismerőseim fülébe: MA kell elhagyni a hazugságot és befogadni az Igazságot! MA kell hátat fordítani a bűn és a világ halálos ölelésének, MA kell célirányosan rohanni a kereszthez! Jézus Krisztus a megmentő!


2022. január 19.                                               Guti Tünde


ÚJÉV-2022.


Keresetlen szavak Újév reggelén (avagy ünneprontással kezdem az évet)

Szilveszteri bulizók kacagása, zene, tűzijáték, hangoskodás, eszem-iszom. Ígérgetések, elhatározások, irányváltás. Új célok, vagy még mélyebbre süllyedés. Világosság gyullad, vagy mindent beborít a sötétség. Békesség Istennel, vagy sodródás a félelem és hazugság forgatagában. De sok minden eldőlhet egyetlen éjszaka alatt!

A világ káosza bőszült tengerként hullámzik, dobálva hajót, ladikot. Utasaik észre sem veszik, hogy halálos veszedelemben vannak. A nyers valóságot és félelmetes tényeket csalfa délibábbal, extatikus szórakozással és új "megváltóval" takarják el. Szemeik vakok, füleik süketek. Pedig valamikor talán láttak és hallottak, mert minden embert megszólít az Isten egyszer-kétszer.

Örömmámorban ünneplünk, de az idő hamarosan lejár. Olyan szörnyűség veszi kezdetét, amit az egyház és világ frigyének tömjénfüstjében elbódultak már túl későn ismernek fel. Mire kijózanodnak, már rég eladták magukat...

Új év küszöbén állunk. Harsogjon az Igazság! Egyedül Jézus Krisztus a megoldás az észveszejtő kérdésekre! Ő az igazságosan ítélő Bíró és Megmentő: kizárólagos út a könyörülő Istenhez, Ő a szabadító a bűnök halálos, sátáni szorításából. De a kegyelem korszaka nemsokára véget ér. TÉRJETEK MEG, EMBEREK! MOST!

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok őt segítségül, amíg közel van!"

Ésaiás 55:6.


2022. január 1.                                                                      Guti Tünde


GONDOLATOK ADVENTI HOLDVILÁGNÁL...


Lépteim csendesek, gondolataim hangosak. Szokásos esti sétám a korai holdfényben. Kesernyés illat terjeng a levegőben. No, nem a kéményekből száll, hanem a közelemben fellőtt, nagyhatású petárdák szikráinak a füstje. Nehezen viselem a robbanások hangját. Rémült kutyák rohangálnak a kerítések mögött, vadul ugatva félelmükben.

Hogy, hogy nem, eszembe jut egy film a vietnámi háborúról, amit kb 25 évvel ezelőtt láttam. Brutális volt! Véres és kegyetlen. Ráadásul végső konklúzióként megértette a néző, hogy értelmetlen is. Felidézem magamban az utolsó képkockákat, amikor egy díszes katonai felvonuláson kitüntették a veteránokat. Többen tolókocsiban ültek, az ünnepség fénypontja a petárdázás volt.

A borzalmakat átélt férfiak minden durranásra összerezzentek, s maguk előtt látták sebesült bajtársaikat, és az élő pajzs-ként használt, vérében fetrengő civil lakosságot... A katonák közül sokan hippik lettek, mert az értelmetlen, célt tévesztett, és rengeteg feldolgozatlan traumát okozó háború tönkretette a lelküket.

Miért is írom le ezeket? Akarva-akaratlan felötlik bennem az a rengeteg ügy, amiért tömegek küzdenek. Keresztyének is. Mennyi eszme, mennyi vallásos irányzat szedte és szedi áldozatait ma is! Százak, ezrek rajonganak pásztorokért, dicsőítőkért, és ebben a nagy-nagy kavalkádban de sokszor elvész a lényeg! Kiapad a szív, kiüresedik a lélek, mert Krisztus helyét átvették orvosok, gyülekezeti és politikai kampányok. Hány kiábrándult, megbotránkozott hívő bolyong Isten szőlőjében, vagy azon kívül, akik őszinteségükben megkárosodva döbbennek rá a céltévesztésre. Az a jobbik eset, ha felismerik, hogy az "ügy", amiért dolgoztak, időt és energiát nem sajnálva, milyen távol áll Jézustól, Isten Fiától...

Ma is loholnak a megvezetett emberek... Hamis próféciákon tengődnek, békét sóvárogva és ígérve, pedig nincs békesség. Csüngenek a médián, habzsolva a híreket. Egészséget, védettséget ígérnek, ám egyre nagyobb a gyász... Viszont kard van! Istentől megélezett! Megítéli a gondolatokat, ambíciókat, elhat az ízek és velők megoszlásáig.

Jézus Krisztus az Ige! Az Igazság! Őt keressétek, Őt vágyakozzátok, ha élni akartok! Őt kövessétek ebben a karácsonyi köntösbe öltözött, sötét, tűrengeteggel tele bábeli zűrzavarban!


2021. december 18.                                                         Guti Tünde


Kik vagytok?!


"Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!" Lukács 13:27.

Jézus azt mondta, hogy Ő azért született, hogy bizonyságot tegyen az Igazságról. Ha újjászülettünk az Ige magja által az Igazságból foganva, akkor Ő él bennünk, ezért megismer a saját személyiségjegyei alapján. Ezeket a személyiségjegyeket a szívünk s lelkünk gyümölcseivel könnyen beazonosítja. Életünk termékeny cselekedetei pedig hitelesítik azokat.

Mindig megdöbbent a határozott, szinte félelmetes elutasítás Jézus számából:

"Sohasem ismertelek titeket." Máté 7:23.

Azaz soha nem volt EGY velük. Nem Tőle fogant, ami a bal kéz felől állókban volt. Még ha megannyi jót is tettek, még ha Jézus nevére hivatkoztak is, gonosztevőknek nevezi őket. Sokkoló. Kegyetlennek tűnik első olvasatra, pedig Jézus csak azt keresi, ami az övé, és nem fogadja magához a hamisítványokat.

A hazugság korát éljük. Hamis hit, felhígított evangélium, más Jézus, hamis próféták, áltestvérek, hazug hírek, képmutatás... Jól megírta Ésaiás próféta:

"Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak..." Ésaiás 5:20.

Az éjfél előtti, utolsó percekben még történhet felismerés, őszinte bűnbánat, visszatérés az Igaz Atyához. A bűnnek és hazugságnak ellenállva még be lehet fogadni az Igazságot. Még ki lehet lépni a sötétségből a világosságra.

De meddig? Holnap már késő lehet. Isten hosszútűrő, de kegyelmi ideje hamarosan lejár...

Ezek nem ócska, vallásos frázisok, hanem kijózanító figyelmeztetések.

Jézus mondja:

"Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra."

János 18:37.


2021. augusztus 25.                                                   Guti Tünde


Tökéletes biztonság


"Bizony elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján, eltakar engem sátra rejtekében, sziklára emel fel engem." Zsoltárok 27:5.

Az ókori emberek sajátos lakhelye a sátor volt. Ez az otthon biztonságot jelentett nekik a vadállatok elől, fedél volt a fejük felett, ami megóvta őket az esőtől, széltől és a tűző naptól. Itt lehetett enni-inni, öltözködni, pihenni, elmélkedni, beszélgetni és aludni is.

Az "eltakar engem sátra rejtekében" a tökéletes biztonság, nyugalom képe számomra. Zaklatott világunkban, amikor féke-vesztetten tombol a gonosz, az őrületes, tébolyult liberalizmus, és a trónra ülő, már-már megkoronázott hazugság, akkor nincs is jobb, mint elcsendesedni abban a tökéletes elrejtettségben, amit Isten békéje nyújt - sátra mélyén. Menedéket, lelki táplálékot és az üdv ruháit találom nála.

Néha félek? Igen. Olykor elfog az aggodalom? Igen. Néha elegem van? Sajnos igen, mert sorozatosan csalódok keresztyén emberekben (legfőképpen magamban!), és szorongat a csüggedés. Ám minden kísértés között "sziklára emel fel" az Úr, aki egyedüli Megtartóm a megtévesztés sötétségében, a kirekesztettség homályában vagy a majdani üldözés fergetegében.

Oltalmam és legfőbb kincsem az Igazság, az élő IGE: Jézus, aki a Krisztus. Ezért, még ha el is fog a csüggedés:

"Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül."

Ésaiás 61:10.


2021. augusztus 1.                                                                   Guti Tünde


ÚTON HAZAFELÉ


Ó, milyen gyermeteg dolog volt azt gondol-ni, hogy éveim számának növekedésével,

hitem érettebbé válásával és megannyi tapasztalatommal könnyebb lesz az út hazafelé...

Az örökkévalósághoz képest csak röpke, mulandó pillanatnak tűnik a földi boldogság!

Nem akarok semmit megkaparintani, nem ragaszkodom semmihez foggal-körömmel.

Váratlan ajándékok a gazdag örömök, mint szikkadt földnek a lágy eső, mint zöldellő gabonamezőnek az áldott napsugár. Amilyen édes a vágy Megváltóm után,

amilyen szenvedélyes az óhaj, hogy örökre vele legyek, annyira nehéz a világban egyre növekvő gonoszság látványa.

Itt van testvéreim, barátaim gondja, baja is,

sőt az egyház elhajlása miatti fájdalom,

sokaknak az Igazságtól való elfordulása okozta bánat, és az egyre több, megértett Ige terhe, súlya, mely figyelmeztet, naponta int és ösztökél az Istennek szentelt életre.

Bizony, nem könnyebb, hanem nehezebb az út, mikor végre a célegyenesbe érünk, gyakran borús fellegek gyűlnek fölém, és futásom heves küzdelemmé válik.

A fegyelmező "kékek, zöldek" elvégezték dolgukat, a tanítások, leckék, a mindennapos nevelés, az agyag formálódása a Fazekas kezei alatt...

Néha kirobbanó az örömöm, egekig szökken a tűz, ami a szívemben lángol, máskor mély a csend, a lelkem hallgatag, és újra felveszem a keresztemet.

Nap mint nap számot vetek. Készen állok?

Befejezhetném futásomat, ha ma szólítana el Mesterem?

Minél idősebb vagyok, minél érettebb a hitben, annál több csiszolni valót vélek felfe-dezni még.

Talán más is így van ezzel?

De megyek tovább, szívemben és kezemben az Ige, lábam előtt mécses, lelkemben olaj és tűz, s tudom: Jézus csüggedéseim ellenére célba vezet.


2021. június 7.                                                            Guti Tünde


Semmi sem lehet többé ugyanaz...


Ádám és Éva kiűzetett Édenből. Áldásból átok lett az első bűn miatt. Később az özönvíz után szintén minden megváltozott a földön, a globális gonoszság által kivívott, jogos isteni harag következtében.

Hogy jót is említsek, századokkal később, Ábrahám ősatya élete teljesen új irányt vett, amikor az őt elhívó Örökkévalónak engedel-meskedve elhagyta Ur városát. Utódainak, az Egyiptomból kiszabadult Izraelnek véget ért a rabszolgaság, és az egy, igaz, élő Isten választott népeként a nemzetekbeliek vilá-gosságául rendeltettek, hirdetve, bemutatva a teremtett ember életének értelmét. Ez az elhívás kivívta a pogány népek ellenszenvét.

Amikor Isten egyszülött Fiában testet öltött az Ige, élővé vált a Törvény, új korszak köszöntött az emberiségre, amit Pál apostol "utolsó időknek" nevez. Lehetőség adódott kibékülni Istennel Jézus Krisztus véráldozata által. A megöletett Bárány tökéletes engesztelést szerzett a kereszten. Akik hittek, hisznek Benne, mind gondolkodásukban, mind életvitelükben megváltoztak. Akik követték Őt, nem maradtak ugyanazok. Az Ige újjászülte őket a mennyből kitöltetett Szentlélek által. Így ma is, a mi szívünk és életünk sem lehet többé ugyanaz, mint amikor a bűnnek szolgáltunk.

Ha keresztyénnek valljuk magunkat, tudjuk, hogy Jézus visszajön az övéiért, és magához veszi azokat, akik nem sajnálták feladni a régit, hanem betöltve a tanítványság feltételeit, ÚJ EMBERKÉNT szolgálják Őt. Ha nem futamodunk meg, megpróbáltatásaink heves tüzében kiég belőlünk minden salak, minden testiesség. Amit most tapasztalunk körülményeinkben, a társadalmak egyre nagyobb gonoszságában, a sűrűsödő szellemi sötétségben és az igazakat szorongató sátáni atmoszférában, azt jelzi, hogy hamarosan lezárul a végső korszak.

A 2020-ban a világot elérő "pandémia" mindent megváltoztatott. Tetszik vagy sem, az életünk soha többé nem lesz ugyanaz, a dolgok nem térnek vissza a régi kerékvágásba. Sem vakcinával, sem anélkül. Bármit is ígérnek. Általános, hogy jónak mondják a rosszat, és a gonoszt jónak. Elferdítik a jogosságot, normálisnak beállítva az abnormálist. Az Igazságot száműzik, és a hazugságot megkoronázzák. A Krisztustól elfordult egyház és a világ kéz a kézben jár.

Végérvényes változás következett be a hittől való elszakadás nyomán.

Ezért hát:

"Legyenek derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva." Lukács 12:35.


2021. március 31.                                                               Guti Tünde


Röviden az elragadtatással kapcsolatban


Évtizedekig én is a nyomorúság előtti elragadtatásban hittem. Nem éltem vissza a kapott kegyelemmel, de azért mindig vigasztaltam magam, ha a keresztyének üldözésére gondoltam. A próféciák helytelen értelmezése abból adódott, hogy nem hallottam tanítást a "harag" és a "nyomorúság" megkülönböztetéséről. Pedig aktív bibliaolvasó voltam, vagyok.

Néhány éve döbbentem rá egy újbóli, célirányos igetanulmányozásom során, hogy (sok egyéb összefüggés mellett) a Jelenések 3:10. a magyarázat:

"Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait."

Olyan nyomorúságról, amely az egész világra eljön, kizárólag Isten ítéletével kapcsolatban olvashatunk a Szentírásban.

A Jelenések könyvében említett "harag poharai", azaz a csapások már nem érintik a gyülekezetet, mert "mi nem haragra rendeltettünk" - írja Pál. De a nyomorúság kohóján át kell mennünk! Jézus is figyelmeztetett:

"E világon nyomorúságok lesz, de bízzatok..." János 16:33.

Pál apostol pedig ezt mondta, amit az Apostolok cselekedetei 14:22-ben olvashatunk:

"... sok háborúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk."

S még egy utolsó gondolat. Mivel a nemzetekbeliek BEOLTATTAK IZRÁEL FÁJÁBA, sorsuk tökéletesen összefonódik. Különösen a végnapokban. Ezért is fontos Krisztusra tisztán rámutatni és nem botránkoztatni a most még homályosan látó "idősebb testvért" a szabados életstílussal, mert a hithű zsidók aztán tudják, hogy Isten szentséget vár el az övéitől, akik nevéről neveztetnek! Az e földön való kényelmes berendezkedés helyett jobb, ha felkészülünk és megerősödünk hitben, mert ha a Mestert üldözték, a tanítványokat is üldözni fogják!

Fogadjuk meg az Úr két intését:

"Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok!" Márk 13:33.

"Aki mindvégig kitart, az üdvözül." Máté 24:13.


2020. szeptember 26.                                       Guti Tünde                                          


Visky Júlia: Három kereszt


Visky Júlia: Három kereszt c. könyvét olvasom. Édesanyám hagyatékából került hozzám. Nagyszerű betekintést ad a CE szövetség részét képező Bethánia egylet missziós tevékenységébe (szüleim is ott tértek meg <3), amit dinamikus megtapasztalásai és a háború átélt borzalmai tesznek izgalmassá. Ebből idézek egy kis szakaszt, ami számomra üzenet értékű.


"Végül is az esti órákban szabadon engedtek. Persze a vonatnak már rég hűlt helye volt, és nem volt más lehetőség, mint a visszafordulás. Előbb a csoporttal mentünk, de egyre inkább lemaradtunk tőlük fáradtságunk miatt. Így helyzetünk még veszedelmesebbé vált, mert az esteli órákban nagyon veszélyes volt fiatal leányoknak az utcán tartózkodni. Urunk védelmére bíztuk magunkat, s végül is baj nélkül megérkeztünk a Dunához.
A valamikor büszke hídívek megroskadva feküdtek a víz hullámai között, mindössze egy keskeny palló vezetett át a széles medren. A deszka mellett csak egy sodrott huzalba lehetett kapaszkodni. Ennyi volt a híd. Erre az imbolygó deszkára kellett rálépnünk, s menni száz métereken át. Alattunk a Duna fekete vize hömpölygött. Senki nem volt a hídon, csak mi ketten. Testvérem, Mária, félénkebb természetű lévén, sehogy sem akart megindulni. Könyörgésre fogta a dolgot, hogy maradjunk a parton. Éreztem, hogy az ottmaradás végzetessé válhat számunkra. Megindultam, egyik kezemmel a drótkötelet fogtam, a másikkal segíteni igyekeztem. Testvérem egyre jobban sírni kezdett félelmében, és sírva kiáltott felém. Vele együtt én is sírtam, s közben biztattam őt, meg magamat is: csak felfelé szabad néznünk!
- Mária, nézz felfelé, lassan gyere utánam! Soha ne nézz lefelé, csak felfelé, érted?
Ekkor értettem meg, honnan meríthette az erőt valamilyen nehéz helyzetben az, aki a Zsidókhoz írt levélnek volt a szerzője: "félretéve minden akadályt... nézvén a hitnek fejedelmére..." (Zsid. 12:1-2.)
Hömpölygő, sötét vízáradat ez a világ, mélységei mágnesként húznak lefelé a halál és a kárhozat világába. Csak egy keskeny híd vezet át rajta, ami mindennél bizonytalanabbnak látszik, s mégis, Krisztus keresztjének keskeny pallója az egyedüli biztos menekülés azok számára, akik megkapták az őreá tekintés hitének kegyelmét...
Végül a folyó közepe tájára értünk. Márián újból erőt vett a félelem, megállt, és egyre azt hajtogatta: - Nem bírom, nem bírom!
- Dehogynem bírod! - kiáltottam rá. - Nézd, már ott van a part! Gyere! Gyere közelebb hozzám, ne szakadjunk el egymástól, s hátulról kapaszkodj belém!
Így vonszoltuk magunkat tovább, és közben szüntelenül mondanom kellett:
- Mária, ne nézz semerre, csak előre. Utánam, Mária! Nézd, mindjárt ott vagyunk a parton! ...
Szörnyű volt átélni a háború hónapjait, de a küzdelem, amit ezen a keskeny pallón éltem át, elfeledtette velem a korábbi borzalmakat. Végtelennek tűnt az út, szinte beleöregedtünk, míg a túlsó part földjét érezhettük talpunk alatt.
Ezen az úton meg kellett tanulnom néhány olyan alapvető szabályt, amelyet egyetlen keresztény élet sem nélkülözhet:
Az első az: legyünk szorosan közösségben egymással, s ne engedjük el soha egymás kezét. A másik az, hogy megállni nem szabad. Előre kell néznünk, sőt felfelé, Krisztusra...
És még valami. Soha nem felejtem el: minél közelebb a 'part', annál inkább nőnek az akadályok, és annál reménytelenebb a célba érés. Aki hátratekint, Lótnéként dermed meg, és nem lesz alkalmas az Isten országára."
Visky Júlia: Három kereszt (részlet a 103-106. oldalról)


 
2020. április 14.                                            Guti Tünde


Gyávák és bátrak


2018-as emlékként hozta fel a rendszer, de a mai, egyre sötétebb helyzetben még erőteljesebb a felismerésem. Elsősorban magamra nézve. De lehet mindnyájunk adventi önvizsgálata.

....................................................................................................................................................................

Régóta foglalkoztat egy gondolatkör: "A gyávák nem öröklik Isten országát." Egyre aktuálisabb. Azt hiszem, ma reggel megszületett a magja...

A bátorság nem vakmerőség. Sokkal inkább az engedelmesség alázatos mesterfoka. Hitből születő lelkület, mely a hűség és ragaszkodó szeretet alapjain megállva, az engedelmes bizalom rettenthetetlen erejével legyőzi saját szorongásait. Támadjon akár kívülről ható (emberek vagy események által felkorbácsolt) félelmekből, vagy akár saját szíve háborgásából.

A gyávaság pont az ellenkezője ennek. Nem szimpla félelem, aggódás, hanem a láthatatlan helyett a láthatókra néző (emberi kapcsolatokat, elismerést és más testi dolgokat a mennyeieknél többre becsülő), gyümölcstelen hit eredménye.


2019. Advent                                                   Guti Tünde


KORA ŐSZI ÉLETÉRZÉS


Pár napja finom, friss esőillattal telt meg a levegő. A nedves ágakon egyre több az elsárgult falevél. Nemrég búcsúztunk el a fecskéktől, a gólyák is útnak indultak, s nemsokára megjelennek felettünk a vonuló vadlibák szabályos alakzatai.

A horizontról már alacsonyabban ragyognak ránk a napfelkelték. Különös hónap a szeptember, határ a nyár és az igazi ősz között. Új érzések, új gondolatok születnek bennünk a csodálatosan változó természet láttán.

Meggyőződésem, hogy ezt a Teremtő Isten tervezte el így. Az ősz ámulatba ejtő színei, az egyre barnuló, pirosló lombok látványa melegséggel tölti el a lelkünket. Míg gyönyörködünk benne, akarva-akaratlan lelassítunk, mintha megállna az idő. Érezzük, ahogy befelé fordulásra ösztönöz. Szívünk elrendezésére ebben az elcsendesítő változásban.

Örökkévaló Atyánk mindenkit hív az Ő nyugalmába, de csak Jézus Krisztuson át juthatunk el oltalmazó közelségébe. Jézus az út, Jézus az ajtó, Jézus az egyedüli lehetőség, hogy ebben az áldott csendben felismerjük és befogadjuk Őt, a világ Világosságát.


2019. szeptember 5.                                                       Guti Tünde


IMÁDSÁG


Drága Mennyei Atyám!

Ma különös okom van a hálára. Mint bármelyik reggel, mert minden egyes felébredés kegyelem! Nem szűnsz meg őrködni felettem, és élvezhetem csodálatos oltalmadat! Köszönöm, hogy nem pusztít országunkban éhség, döghalál és járvány! S bár tudjuk, hogy a katasztrófáknak is be kell következni, mert a Te Igéd örök és ámen, minden ígéreted igazság. Aminek meg kell lenni, meglesz. Földrengés, klímaváltozás, az ökoszisztéma összeomlása... Bolygónk vajúdását és az emberi társadalmak süllyedését jó előre megmutattad prófétáid által. Háború, hazugság és kegyetlenség fertőzi a Földet. Vér és könny áztatja.

Mégis köszönöm, hogy környezetemben viszonylagos nyugalmat tapasztalhatok! S bár szinte elviselhetetlen a rekkenő hőség (János megírta a Jelenésekben, hogy nagy erővel fog tűzni a nap, ami miatt káromolják a menny Istenét, sőt az Eufrátesz is kiszárad majd!), megvigasztalnak Jézus szavai. Mert amikor látjuk beteljesedni ezeket, felemelhetjük a fejünket, mert elközelgett megváltásunk.

Hálás vagyok, hogy van fedél a fejünk felett, nem kell éjszaka robbanásokra felriadnunk vagy fegyveresek elől menekülnünk! Van tiszta ivóvíz a házunkban, míg mások széltől és naptól cserzetten, forróságtól aszottan, egykori otthonuk romjain tengődnek, miközben háborús félelmek markolják a szívüket.

Kérlek, bármi is következzen, segíts, hogy a végsőkig kitartsunk melletted, maradjunk meg szeretetedben, Uram! Adj erőt, hogy családommal, barátaimmal és testvéreimmel együtt hűségesen ragaszkodjunk hozzád, megtartva és megélve Igédet, ami igazság! Kérlek, oltalmazz és buzdíts, amikor a kataklizma nyomán az emberek elvesztik a fejüket, és vakon hisznek a hazugságot ígérgető törvénytiprónak, gyűlölködnek, és akár egy jobb pozícióért, egy darab kenyérért vagy egyetlen pohár vízért is elárulják egymást!

Hálát adok jóságodért, megemlékezem arról, hogy mindeddig megsegített minket az Úr. Légy áldott örökké, hiszünk Benned, vezess minket a Te utadon a végsőkig!

Jézus Krisztus nevében! Ámen!


2019. július 2.                         Guti Tünde


SÖTÉTSÉG ÉS HIDEG


Talán a rövidebb nappalok és a hosszabb éjszakák okozzák, a sötétség és a világosság között erőteljesebben látszó kontraszt motiválja az embert, hogy ösztönösen mélyebbre nézzen, befelé fordulva kutassa át szívét-lelkét...

Metsző hidegben szaporáztam lépteimet hazafelé az úton. Zúzmarás ködszitálást kavart a jeges szél. Úgy éreztem, csontig hatol a hideg az arcomon. Messze volt még, hogy belépjek fűtött házunkba... Eszembe jutottak a kint rekedtek. A hajléktalanok és a határt átlépni próbáló menekültek. A sorstalanok és az otthontalanok. Nem tudom, melyik a rosszabb... Aléltan tűrni a tikkasztó nyári hőséget, vagy deres szempillákkal, fagytól elgémberedett lábakkal toporogni a megdermedt jelenben, a cseppet sem biztató jövő küszöbén...

Tegnapi, utcai elmélkedésemre ráerősített néhány ma reggeli igevers:

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van... Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?" I. János 2:9.

"Akinek pedig van kiből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal."

I. János 3:17-18.

(Mindezek után 1-2 nappal, még eszembe jutott Andersen: A kis gyufaáruslány című meséje...) 


 2018. december 15.                                                    Guti Tünde


FALEVELEK ÉS ÖNVIZSGÁLAT...


"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." II. Kor. 4:7.

Mosolyogva nézegetem kis unokám színes rajzait, emlékezve a közös játékra. Micsoda móka és derű, gyöngyöző kacagás! S milyen érdekes az a kontraszt, amit ma látok, és legbelül érzek. Mindennapjaim természetes velejárói lettek az önvizsgálatok és a könnyek. Emberileg számítva leéltem az életem bő kétharmadát.

Ablakom előtt némán peregnek a falevelek. Hallani vélem halk jajszavukat ebben a hangtalan fakóságban, ahogy erőtlenül hullnak alá a szélben rezgő, kopár gallyak között, majd lágyan földet érnek. Zaj nélkül, puhán simulnak bele az élet körforgásába. Színüket már rég elvesztették, megcsonto-sodott erezetük kopott, száraz. Olyan töré-kenyek! Ha hozzájuk érnék, ezernyi darab-kára porladnának.

Titkokon tűnődöm minden év végén. Csendesen, gondolataimba mélyedve...

A falevelek egykori dús, színpompás szépsége a távolabbi célban rejlik, hiszen mindezt feladják a maga idejében. Mint ahogy a földbe hullott gabonamag halálával is új élet fogan. Így van ez velünk, emberek-kel is.

Behúzódom a lelkem mélyét melegítő őrtüzek mellé, amiket Jó Pásztorom gyújtott meg, és kezdem érteni a dolgokat. A hitbeli érettséggel és az előre haladó korral jön meg az igazi látás. Amikor már nem azt nézem, ami a szemem elé tárul, hanem azt, ami addig rejtve volt. Amit csak szívvel láthatok.

"Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." II. Kor. 4:18. 


2018. szeptember                              Guti Tünde


ÚJ OTTHONUNKBAN


Egy hónapja lakunk Gyálon! Lassan-lassan felderítjük és megszokjuk az új környe-zetet. (Képzeljétek, itt is meglátogatnak a madárkák, nagyon vártam már, hogy ideszokjanak! J) Még nem igazán pihentük ki a költözés, festés - és az azt megelőző csőtörés, lakásfelújítás, majd albérlet - fáradalmait, most javában tart még a berendezkedés, de hálásak vagyunk az Úrnak. Mert Ő jó és kegyelmes! Vallom, hogy igaz az Ige:

"Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van." Róma 8:28.

S ebben a mindenben benne van az összes velejáró: öröm, bánat, munka, pihenés, váratlan nehézség és megelégedettség.

Tudom, hogy minden céllal történik az életünkben. Egy lakhelyváltozás főleg. Tele vagyok, vagyunk várakozással, és nem akarjuk elmulasztani azokat a pillanatokat, amikor az Úr kijelentést ad, megláttatja terveit, hogy felismerjük a nekünk adatott lehetőségeket. Akár bizonyságtétel, akár kétkezi segítségnyújtás legyen az.

"Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." Efézus 2:10.

Ez is a gyümölcstermés része. S a jó fa ott terem, ahova elültették. A Bárány menyegzőjére hivatalos szentek e földi, igazságos cselekedetei az a fehér gyolcs, ami a gyümölcsöző készenlétet szimbolizálja. (Lásd: Jelenések 19:8. !) De nem is csupán szimbólum ez, hanem a valóság. Péter apostol is figyelmeztet:

"Az alázatosságot öltsétek fel!" I. Péter 5:5.

Alázatos jócselekedetek, igazságban és szentségben járás a körülményekben és azok ellenére. Bárhol vagyunk, ez öltöztet fel. Ez a célom itt is, új otthonunkban. Szem előtt tartva az Úr Jézus szavait:

"Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket..." János 12:35.


2017. január 19.                                                                  Guti Tünde                                                 


CSAK EGY TEKINTET...


Csendben figyelem édesanyámat, aki beszélgetésünk közben el- eltűnődik. Fürkészve nézi a távolban ködbe tűnő, hosszú, már megtett utat. Homályba vész a pókháló szövevényére emlékeztető múlt. Talán nem is baj. Talán nem is kár. Hiszen szemeit már előre kell szegezni. Felfelé! Örökkévaló célja felé.

Mert mi ez a földi lét ahhoz képest, amiért hittel küzdött! Csak egy szempillantás a végtelenhez mérve, s lám, máris közeledik a pálya vége... Milyen rövid az élet! S mennyi minden belefért ebbe a több mint nyolc évtizedbe...

Kevesen mondhatják el a mai öregek közül, hogy ükunokája született. Neki ez is megadatott. Mint annyi más szép és jó is, a keserves nehézségek, szűnni nem akaró harcok, próbák mellé. De mindvégig elkísérte Isten kegyelme! Örökkévaló, hűséges szeretetével támogatta.

Mint ahogy engem is támogat, hordoz az Úr. Tapasztalom. Mert megismertem Őt, akiről nem is lehetne szebb jellemzést írni, mint amit Mózes énekében olvashatunk:

"Kőszikla! Cselekedete tökéletes, minden Ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő."

V. Mózes 32:4.


2016. augusztus 21.                                               Guti Tünde


ISTEN UJJLENYOMATA


Csak nézem-nézem, a faleveleken átszűrődő, kora reggeli napfényt... Mesebeli látvány...

Lehetetlen nem a Teremtőre gondolni. Milyen csodálatos az általa előhívott foto-szintézis! Micsoda lenyűgöző folyamatok zajlanak a levélkék hajszálvékony ereze-tében! Micsoda elementáris erők működnek a természetben! Hatalmas, változhatatlan rendben, fizikai, kémiai és biológiai törvényszerűségek. Akár egyetlen szál tavaszi virágban is. Vagy az emberi testben.

Mindig ámulatba ejt a felséges Isten végtelen bölcsessége, mindenható tudása, és felénk kinyilvánított, kiérdemelhetetlen irgalma. Nincs más Isten, csak Úr! Mindenütt jelenvaló léte letagadhatatlan, ujjlenyomatát hordozza az egész teremtett világ!

S akkor még nem is beszéltünk az univerzum csodáiról, a sztratoszféráról és az Igében megemlített "egek erősségeiről", a tőlünk fényévekre ragyogó galaxisokról, és arról a - most még - láthatatlan országról, mennyei otthonról, amit Isten készített az Őt szeretőknek...


2016. április 16.                                           Guti Tünde

FÉNYEK A KÖDBEN


Sűrű, nehéz köd ül a tájon, a látótávolság talán 40-50 méternyi. Éjszaka telepedett ránk ez a veszélyes homály. A távolban robogó mentőautó szirénája fájdalmasan töri meg a csendet, miközben figyelem a lámpaoszlopok átszüremlő, imbolygó fényét... A korán kelőknek hivatott utat mutatni.
Aztán végre felkel a nap, és a vaskos felhőréteg ellenére, az év leghosszabb éjszakája után lassan, nagyon lassan kivilágosodik.Jézus szavai jutnak eszembe:
"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város." Máté 5:14.Nevezhetjük gyertyának, mécsesnek vagy utcai lámpának az életünket, világítania kell ennek a sötétben veszteglő világnak. Küldetésünk, hogy fényünknél megtalálják mások is az egyetlen, helyes utat, Jézus Krisztust, aki út az életre, út az Atyához. Ezért adventünk ne csak a várakozásról szóljon, hanem küldetésünk maradéktalan betöltéséről is!
 "Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit!" Róma 13:12.
Ugyanis Jézus ezt hagyta meg az Őt követőknek:
"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." János 8:12.
Pál apostol szintén erre szólítja fel a hívőket.
 "Mint világosság fiai, úgy járjatok!" Efézus 5:8.


2015. december 22.                             Guti Tünde


ÖRÖMMEL MEGFUTNI A PÁLYÁT - ADVENT - 2015.


Egyik reggel Pál apostol szavai jutottak eszembe:
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel..." Ap. csel. 20F:24. (Károli)
Életem elmúlt időszakának a hányattatásait vizsgálva azon tűnődtem, vajon lehetséges-e valódi örömmel megfutni a hit "versenypályáját", s ha igen, hogyan. Fenti Ige alapján "igen" a válasz, és a "hogyan" sem ismeretlen előttem.
Ha szívem tűzben ég Jézusért, ha lelkem telve van az Ő Igazságával (Igéjével), és elmém gondolatait újra meg újra foglyul ejtem, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak, akkor egy dinamikus, nem e világi, belső örömmel futok, várva reménységem boldog beteljesedését.
Nehezebb és könnyebb útszakaszok, hétköznapok és ünnepnapok örök adventben telhetnek, ha engedek a Pártfogó tanácsainak, mennyei célomra fókuszálok, nem leragadva mások meghátrálását látva, vagy emberek bántásain keseregve.
Ma reggel még kapcsolódott bennem az előzőekhez a szent sátorban elhelyezett gyertyatartó csodálatos előképe. Ahogy soha nem aludhatott ki Isten előtt a tűz, úgy soha nem lobbanhat el szívemben sem az Úrért égő láng, amit a világ Világossága gyújtott meg!
Számomra ez a két gondolat az idei advent kezdő üzenete. Sem vágyaim, terveim, sem elképzeléseim vagy csalódásaim, sőt még az életem sem lehet olyan drága, hogy le ne tegyem önként és engedelmesen, így futva meg hitpályámat (vagy így befejezve) örömmel és rendíthetetlenül, Jézus Krisztust visszavárva, szívemben olthatatlan tűzzel.


2015. november28.                                   Guti Tünde


Nem vers, csak oszlopba szedett, csendes elmélkedés...


CSENDES MEGÉRKEZÉS...


Szép őszi csendben, lassan hullott le mellettem
egy nagy tenyérnyi, megfakult, sárga falevél.
Volt benne valami méltóságteljes, ahogy megadóan,
minden tiltakozás nélkül elterült az avarban.
Néhány pillanatra, mintha megállt volna az idő...
Nem tudom, miért, de lelki szemeim előtt megjelent egy kép:
talán most oltották ki egy keresztyén életét,
talán fejét vették egy bizonyságtevőnek, Jézus nevéért.
Tudom, hogy e két dolog annyira távol van egymástól,
és csak bennem kapcsolódott össze érthetetlen módon...
Az a nyugalom, amit a levél aláhullását figyelve éreztem,
tükrözte számomra a - lelkemben mártírnak látott -
hitbeli pályáját alázattal befejező hívő ember lelkületét.
Mennyei Atyánk megjutalmazza igaz szolgáit,
a mindvégig rendíthetetlenül kitartó hűségeseket.
E földi élet elvesztése Jézusért - reményteljes ígéretek beteljesedése.
Fájdalmas, csendes megérkezés, de az örökkévalóság kapuján túl,
angyali seregek énekelnek a hófehérbe öltözött megváltottakkal,
miközben szemtől-szembe állhatnak szeretett Urukkal...


2015. november 11.                                   Guti Tünde


HOGY VIGYÁZOTT JÓZSUÉ?


Ennyi év óta, csak most figyeltem fel rá, hogy Józsuénak azért kellett bátornak és erősnek lennie, hogy vigyázzon és engedelmes legyen az Istentől való utasításnak. A vigyázáshoz (fegyelmezett figyelemhez) erőre és bátorságra volt szüksége. Ahogy nekünk is...
Azért kellett éjjel-nappal a törvényen gondolkodnia és azt hirdetnie, hogy vigyázni tudjon, és az Úr eligazítása szerint éljen, vezessen."Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!
El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon, és akkor boldogulsz.
Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz."
Józsué 1:7-9.Semmilyen körülmények között ne engedjük, hogy vigyázásunkban hatástalanná tegyen és megbénítson a félelem!


2015. szeptember 26.                                   Guti Tünde


ÁRUHÁZ FELÚJÍTÁS


Megújult a lakótelepi, immár 10 éves LIDL. Kívül-belüli tatarozása és a parkoló rendbetétele 1 hónapig tartott. A kiplakátolt nyitási akciók erősen vonzották az itt lakókat, az üzlet igyekszik visszaszerezni korábbi vásárlóit.
Nagy zenebonával adták meg a módját e jeles napnak, elhallatszott hozzánk. Míg kint dübörgött a zene, elképzeltem, hogy bent a "rendszer kiszolgálói" kissé euforikus hangulatban nézelődnek, válogatnak, alaposan szemügyre véve a modern világítótesteket és a szép kövezetet, a jól működő klíma által kellemesen lehűtött légtérben.


Közben, valami "fent" is zajlott. Eleinte csendben, majd egyre hangosabban. A távolban óriási gomolyfelhők tornyosultak, majd fölénk érve rövid időn belül besötétedett, és a feltámadt szél akadálytalanul cibálta a fákat. Ijesztő mennydörgések riasztották az utcán lődörgőket.Hamar felötlöttek bennem Jézus szavai, amikor Noé napjaihoz hasonlítja a végidőkben élők megvakult viselkedését. "Nem vesznek észre semmit."
Amíg a vásárlási lázban égő tömeg habzsolja az akciós lehetőségeket, elkábítva a színkavalkádtól és a koncert pódiumról idegeket bizsergető zenétől, megérkezik és lecsap a fergeteg. Az ajtón kilépni igyekvők visszatántorodnak. Talán előbb kellett volna... Ott rekedtek feszülő csomagjaikkal a felmálházott sokaságban, és lehet, hogy már nem örültek annyira az olcsón megkapott áruknak...
Villámlik és dörög (még emlékszünk az előző viharra), minden mozdíthatót tépked a szél, és reményeink szerint megered majd az eső is. Bajosan jut HAZA, aki itt rekedt...
(Félreértés ne essék, nem lázadok, nincs problémám a bevásárlással, amíg az a tényleges megélhetést szolgálja, és nem a fogyasztói társadalom elkábítása!)

A "harag napján" sem jut már senki sem haza, aki nem vált ki IDŐBEN a sodródó tömegből.
"A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." János 3:36.Minden bizonnyal világjelenség ez. Sorra újulnak meg e világ kérkedésének lelki, szellemi piacai, magukhoz vonzva a mindig valami más, új, valami érdekesebb és jobban doppingoló után vágyódókat. Betöltetlen belső szükség űzi őket, csillapíthatatlan szomjúság, de nem az Élő Vízhez futnak, hanem repedezett, mérgezett kutakból isznak.
Színes fényű lámpák, hangulatosan kivilágított, csillogó kirakatok, tarka ruhában zsibbadó, gondolkodástól mentes, sodródó tömeg.
Merre, hova tart ez a tragédiái közt is zajosan ünneplő, elveszett világ?


2015. július 23.                           Guti Tünde  


ÚJ PROTESTANTIZMUS?


Évek óta azt látom és tapasztalom, hogy egy erőteljes, széleskörű, új protestantizmus alakult ki világszerte, keresztyén körökben.
"... mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?" II. Kor. 6:14.
Luthernek nagyon nehéz dolga volt a pápasággal szemben, rendíthetetlen hitre és bátorságra volt szüksége, hogy a felismert igazságokhoz tartsa magát. A wittenbergi várkapun ott függtek a katolicizmus sötétségét, hamisságát leleplező tételei.
Ma pedig internetes "falakon" olvasható és hallható az a rengeteg kiáltás, felszólítás, prédikáció, ami jelen korunk bonyolult tévelygéseiről rántja le a leplet. Egyrészt a karizmatikus mozgalom szélsőséges és olykor már botránkoztató visszásságai, másrészt a "hyper-kegyelem tanítás" elcsúszásai adnak okot aggodalomra és ébresztő figyelmeztetések megfogalmazására. Néhol már teljesen elmosódnak a határok... Ne feledjük:
"A régi parancsolat az Ige." I. János 2:7.
Ezzel párhuzamosan, egyre nagyobb teret hódít az Egyházban az elvilágiasodás (sokan már belefásultak ebbe a témába...), és határozottan körvonalazódik a törvénytiprás jelensége. Még a katolicizmus is rá akarja tenni tenyerét újra Isten népére.
"Meglásd azért, hogy a világosság, amely tebenned van, sötétség ne legyen!"
Lukács 11:35.


Sok testvérrel együtt tiltakozom, elhatárolom magam attól, hogy az én Uramat és Megváltómat, mennyei Atyámat és drága, igaz Szent Lelkét olyannak állítsák be és ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek idegenek az Ő szent, tiszta, isteni természetétől!
"Mert íme, az Úr eljön tűzben, s mint forgószél az Ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet..." Ésaiás 66:15-16.
Tűz és kard. A tűz maga Isten lénye, az Igazság féltékeny szeretete:
"A mi Istenünk emésztő tűz!" Zsidók 12:29.
A kard pedig Isten Igéje:
"...Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál..., megítéli a szív gondolatait és szándékait." Zsidók 4:12.
"Vegyétek fel... a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." Efézus 6:17.
"A Te Igéd Igazság." János 17:17.Törekedjünk megismerni az Urat, kutassuk a teljes Írást, hogy semmi és senki ne tudjon elhitetni az Igazságot illetően!
"Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni..." Zsidók 13:9.
"Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját." János 10:5.


2015. június 13.                                 Guti Tünde


A TÁL KÜLSEJE


Ó, azok a csendes hajnalok! Azok a leleplező percek! Mennyire szükségem van rájuk! Van, amikor Isten kegyelme és jósága hömpölyög rám, elárasztva, gyógyítva lelkemet, s van úgy, hogy tükröt tart elém, s a látottak alapján változtatnom kell gondolkodásomon, viselkedésemen.
Így történt ez ma is. Míg este a sebeimet kötözgette gondosan, reggel különösen hangsúlyossá tett egy Igét. Kétélű kardként, pengeként hatolt az Istentől küldött szó:
"Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig tele vannak ragadománnyal és mértéktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen." Máté 23:25-26.Nem mi vagyunk ezek a farizeusok? Akik bizonygatjuk, hogy ismerjük az Írásokat, naponta olvassuk az Igét, közben pedig, a szívünket vizsgáló Úr, mégis egyenesen nekünk mondja:
"Te vagy a nyomorult ... a vak és mezítelen..." Jelenések 3:17.Megtisztítjuk a tál külsejét. Változásokat hirdetünk, szónokolunk az alázatról és a szeretetről, szórólapokat osztunk testvéreinknek, hogy el ne felejtsük: mi hatással vagyunk a világra...
Bemázoljuk a tál külsejét. Cifra mintákkal, tarka motívumokkal... Érdekes összejövetelekkel, színes, tömegeket megmozgató programokkal, versenyekkel és koncertekkel...
S a tál belsejében hemzsegnek a borzalmak. "Telve ragadománnyal". Nem önkéntes adománnyal, hanem elragadott, kimanipulált erővel, idővel, anyagiakkal, sőt még mások dicséretével is.
Lehet a tál külsője megannyi jótett, beteglátogatás, szegények felkarolása vagy dinamikus tevékenykedés a gyülekezetben. De:
"Szeretet nélkül semmi hasznom abból." I. Kor. 13:3.


Ki kell borítanunk a tál belsejét, és engedni, hogy Isten megtisztítsa! Mennyi mindent megpróbáltunk, hogy szépnek, jónak és értékesnek tűnjön a tál. De az Úr a belsőt vizsgálja. Hajtsunk szívet és fejet, amikor Jézus tükröt tart, hogy belenézzünk a szabadság tökéletes törvényébe, ahonnan szól hozzánk.
Belső elcsendesedésre hív, hogy önvizsgálatot tartsunk, mielőtt még kihirdetné az ítéletet:
"Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben... Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak." Ámós 5:21, 23-24.Adjuk oda a tálat, hadd távolítsa el a hamis mázakat, és hadd mosson tisztára!


2015. május 12.                        Guti Tünde


HÚSVÉT - 2015.


"Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván."
Máté 6:6.
Vajon miért pont ez az ige jött fel a szívemben ünnep másnapján?
Nem nehéz a válasz. Belső szoba. Váratlanul vagy erőszakkal ránk nyitók ellen: bezárt ajtó. Féltékenyen szerető Isten az Úr!
Kisgyerek koromban világosan értettem, mi a különbség a katolikus és a református templom között, s miért járunk mi ez utóbbiba. Félreértés ne essék, nem egyházakról akarok írni! Azonban megrémiszt egy felismerés! A szobrokat, freskókat, díszes liturgiákat ugyan nem látjuk köreinkben (Tényleg nem?!), viszont más címkékkel, az igazit pótló - s bár evangéliuminak nevezett -, humanista koreográfiával tele tűzdelt vallásos ceremóniákat igen! Mit mond Isten az ilyen összejövetelekről?
"Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben... Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak." Ámós 5:21, 23-24.
"...bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek" - figyelmeztet az Úr Ésaiás által. (1:13.)Ne kövezzetek meg jegyzetemért, tudom, hogy nem mindenki ért velem egyet! Ám lehet, hogy ha mégis segíthetek akár csak egyetlen olvasónak is, akkor már megérte összefoglalni mondandómat.


Utóbbi évek felfedezéseként rájöttem, hogy egyre kevésbé kedvelem a kiüresedő "keresztyén" ünnepek vad forgatagát. Belefáradtam a zajba, vásárlási kényszerbe, elvárásokba, a tömegek tülekedésébe és a mindig többre, minél különlegesebbre törekvő zenei és díszlettervezői, vallásos kreativitásba! Valamikor még megmozgatott belülről, lelkesedtem érte és sodródtam az árral. Mára azonban mélyebbre, csendesebbre, valóságosabbra vágyik a lelkem.
Mintha elvesztettünk volna valamit... Az első szeretet tüzét, tiszta egyszerűségét, gyermeki őszinteségét, Krisztus központúságát... S itt magamról beszélek elsősorban. Isten húz magához egyre közelebb. Minél többet rakok le a kezeimből, minél jobban távolodok attól, ami a hosszú évek alatt rám rakódott, annál jobban látom, hogy mennyire másról van itt szó.
"Aki azt mondja: "ismerem Istent", de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében." I. János 2:4.
Távolodva a nyüzsgő, lármás, tarka sokadalomtól, mennyire más a felülről hallott beszéd, egy szelíd, de határozott hang éri el füleimet, s azonnal tovább hatol a szívemig. Egyszerre sebez és vigasztal, fájdalmat okoz és gyógyít. Lehántja a megkeményedett kérget, és élettel járja át az aszott rostokat. Ő az Élő Ige! Ő Jézus!
"Mondta pedig mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem." Lukács 9:23.


Ó, mennyi minden homályosítja már el az Ő dicsőségét, amikor azt képzeljük, hogy Isten országát építjük! Mennyi cicoma, színes máz, közösségi szokások, berögződött cselekedetek rendje, s mégis olyan kevés az igazán jó gyümölcs, olyan gyenge a "hegyen épített város" fénye, aminek Jézust kellene bemutatnia.
Annyira ember szintű, ember ízű és ember fényű lett a keresztyénségünk - keresztyénségem! L 2015. húsvét hétfő reggelén bűnbánattal állok az Úr előtt, és Dávid zsoltárával imádkozom:
"Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!" Zsoltárok 51:12.


Mondhatjátok, hogy ez csak egy megkeseredett ember sötét monológja. Mondhatjátok. De szerintem vannak mások is hasonlóan. Bennem akkor is ezek a nyugtalanító gondolatok kavarognak, és késztetnek, hogy mindent megvizsgáljak, mindent átértékeljek és az igazság mérlegére tegyek.
Nekem nem kell más, csak az értem meghalt és dicsőséges feltámadásával örök életet szerző Krisztus! Ő pedig változhatatlan Kőszikla. Egyedül csak Ő tudja megelégíteni éhező és szomjazó lelkemet. Örömöm és békém forrása.
"Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden Ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!" V. Mózes 32:4.Váratlan fordulattal térjünk most vissza a kezdő igéhez! Belső szoba, zárt ajtó.


Döbbenetes és hihetetlen kép hasít át fájdalmasan a gondolataimon. Teljességgel abszurd és kihívó. Mi történik, ha a belső szobában nem az Úrral vagyok zárt ajtók mögött (hanem a fent említett vallásos pótlékokkal, megnyilvánulásokkal, programokkal és érzésekkel), és Jézus az ajtómon kívül áll? A szívem ajtaján KÍVÜL, és bebocsátást kér:
"Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja nekem az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." Jel. 3:20.
Bármennyire is képtelenségnek tűnik, Jézus ezt egy gyülekezetnek üzeni. Lehet akár napjaink gyülekezete is. A tiéd vagy az enyém.
Mint tudjuk, Isten keményen megbüntette Izraelt a Baál imádatért. Ez házasságtörés volt az Úrral, mint szövetséges férjjel szemben. Baál jelentése: férj. Mondhatnánk újszövetségi nyelven: Krisztust pótló, Krisztust helyettesítő bűnös társ...
Vajon ma kevésbé féltékenyen szeret az Úr, mint az ősidőkben? Bizonnyal nem! Ő minden tulajdonságában változhatatlan.
"Ám az én népem elfeledkezett rólam, a hiábavalónak áldozik: elcsábították őket az ő útjaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak." Jer. 18:15.
Ezért így szól Jézus az Ő vérén megváltott menyasszonyához:
"Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg!"
Jelenések 3:19.


2015. április 6.                                      Guti Tünde


ELVÁLASZTÁS


Meseszép hajnal virradt rám. Az ég sötét rózsaszínben pompázott, és a nap első, ágak közt átszüremlő sugarai sejtelmesen áttetszővé tették a nemrég kizöldellt, finom levélkéket. Lenyűgöző volt a látvány, ami azonnal hálaadást és imádatot fakasztott fel a szívemben Isten iránt.
Imádságom során dicsértem az Urat csodás, teremtő hatalmáért, és egy szó különös hangsúlyt kapott: "elválasztotta".


Előbb Isten alkotó munkáját, majd népével való bánásmódját vizsgálgattam gondolatban. A Szentírás alapján összegyűjtöttem néhány fontos eseményt, mert újra megerősödött bennem az a bizonyosság, hogy az Úr féltékenyen szerető Isten, és sohasem tűri az elegyedést, a szent és a tisztátalan keveredését.
Ahogy már kezdetben elválasztotta a világosságot a sötétségtől, úgy folytatta ezt az elválasztó, szétválasztó munkát az emberiség történelmében.
Kifejezett célja volt, hogy a saját képére teremtett, de elbukott Ádám leszármazottai közül elkülönítsen magának egy szent népet, mely az Ő nevéről neveztetik, és Neki hitben engedelmeskedve, az örökkévaló Atya tökéletes akaratát hivatott betölteni, szeretetből megcselekedni.
Ismerjük a Bibliából a kihívottak történeteit, győzelmeit és kudarcait. Saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el Isten, hogy megszabadítsa a Benne hívőket a bűneikből és az Őt engedelmesen követőket megmentse a kárhozattól, az újjászülő IGE által teremtve egy "kiváltképpen való népet", megszentelve gyülekezetét.
Nézzük meg az elválasztások hosszú sorát, amit lehet még folytatni, levonva a tanulságot saját életünkre nézve.
* *
Elválasztottaa világosságot (nappalt) a sötétségtől (éjszakától)
az alsó vizeket (mennyezet alatti) a felső vizektől (mennyezet feletti)
a tengert a szárazföldtől
Énókhot és Noét a megromlott társadalomból
Ábrámot az élő Istennel való szövetségre
Izraelt a pogány népek közül
Mózest a nép Egyiptomból való kivezetésére
a Vörös-tengerrel és a pusztával az Ígéret földjét Egyiptomtól
a kivonuló népet felhőoszloppal az egyiptomi hadseregtől
a papok rendjét a közemberektől
a papi ruhát a közönségestől
az Úr ünnepeit az átlagos napoktól
a tiszta állatokat a tisztátalanoktól
12 Krisztus követő tanítványt a hagyomány őrző, vallásos nép közül
Sault az Egyház üldözéséből apostoli szolgálatra
az elhívottak gyülekezetét (azaz minket) a világtólés egyszer majd
a búzát (termése alapján) a konkolytól
a juhokat (cselekedeteik alapján) a kecskéktől
az örök életet az örök kárhozattólUgye, az Isten számára elválasztottak között vagyunk?


2015. március                                                 Guti Tünde     

VISSZA AZ ALAPOKHOZ!


"Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
Őrállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!" Jeremiás 6:16-17.

Egyre többször halljuk mostanában - és ebben általában megegyezünk -, hogy Isten népének vissza kell térnie az alapokhoz, ha maradéktalanul be akarja tölteni küldetését, mint "hegyen épített város". De melyik ez a rendíthetetlen alap?
Kizárólag az, amit az apostolok és próféták hirdettek és éltek, Jézusra a szegletkőre letéve. Erre épült fel az Egyház, és Krisztus Teste ma sem állhat, ma sem győzedelmeskedhet más alapokon.
Ismerjük a példázatokból a kősziklára és a homokra (fövényre) építkező emberek történetét, és a levont tanulságokat:
"És valaki hallja éntőlem e beszédeket, és cselekszi..." vagy hallja és nem cselekszi. (Lásd Máté 7:24-27.)
Milyen beszédekre utal itt a Mester? Mit tanított Ő a népnek, betöltve Ésaiás próféciáját?
"Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népnek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, és pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." Ésaiás 42:1-3.Ha szabad ilyet mondani, ez az egyik kedvenc bibliai idézetem. Jézus mindig az Atya beszédeit szólta, sőt Ő a testté lett Ige: Isten kijelentett akarata, igazsága és törvénye (útmutatása), akiről már az Úr igaz prófétái előre írtak, évszázadokkal korábban bizonyságot tettek.
"Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek." János 12:49.

Ehhez az ÉLŐ TÖRVÉNYHEZ, ehhez a megingathatatlan, örökkévaló KŐSZIKLA-ALAPHOZ, a bölcsesség kezdetéhez (Zsoltárok 111:10.), a színtiszta, hamisítatlan Igéhez kell visszatérnünk (János 17:17.), amiről, illetve Akiről így ír Jeremiás, tolmácsolva az Úr szavait:
"Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?" Jeremiás 23:29.
Aki erre a kősziklára épít, az minden vihart kibír, minden megpróbáltatásban kitart, erősen küzd az árral szemben is, és minden hamisítványt felismer, mert ismeri az Igazságot.Nézzük meg még egyszer a kezdő igénket!
"Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek!" Jeremiás 6:16.


Ha Izraeltől ezt várta el Isten, tőlünk sem vár mást vagy könnyebbet, mert Ő változhatatlan. Ezért ne kevélykedjünk és ne térjünk szélesebb utakra, kegyelmére hivatkozva, nehogy kivágassunk!
Testvéreim! Vissza az ősi úthoz, vissza a Kősziklához, az igaz alaphoz!
Így lehetünk olyan erősek és ingathatatlanok, mint például Mózes, akiről ezt olvassuk:
"Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." Zsidók 11:27.
Már ő is Kősziklának nevezte Urát, akiben az örök Krisztus jelenlétét tapasztalta meg a pusztai vándorlás során:
"Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden Ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!" V. Mózes 32:4.
Jézus Krisztus az alap. Ő az egyetlen út, mely az életre visz. Nincs más igazság, nincs más evangélium.


2015. március 31.                             Guti Tünde


"ÉS TÓVÁ LESZ A DÉLIBÁB..." Ésaiás 35:7."


Azért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős."
II. Kor. 12:10.A próbák, támadások attól jók, hogy hitünk erősödik, jellemünk tisztul általuk, és küzdelmeinkben megtapasztalhatjuk Isten hűségét, gondoskodását. Rádöbbentenek arra a tényre, hogy sosem a magunk ügyessége, bölcsessége által van szabadulásunk, hanem az Úr visz át a mély völgyeken és a tüzes kemencéken, irántunk való irgalmából.Antoine de Saint-Exupéry kis hercege szerint "Az teszi széppé a sivatagot, hogy valahol egy kutat rejt."
Az örök életre buzgó víz üdítő forrása még a legnehezebb időkben is elérhető Krisztusban!"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk."
II. Kor. 4:7-9.
ÉS AKKOR MAJD AZ ÍGÉRETEK BETELJESÜLNEK, MERT ISTEN JÓ, ÉS ÖRÖKKÉ VALÓ SZÖVETSÉGÉT MEGTARTJA HŰSÉGGEL!
"Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."
II. Kor. 4:17-18.


2015. február 1.                Guti Tünde

ADVENT - 2014.


Idén valahogy másféle gondolatok ébredtek bennem adventtel kapcsolatban. Alapvetően az foglalkoztatott, hogy azok az emberek, akikről az egész karácsonyi ünnepkör szól, valami módon útnak indultak. Aki kapcsolatba került az Úttal, az maga is útra kelt.
A szabadban tanyázó pásztorok nem voltak restek Betlehemig menni, amikor az Istent dicsőítő mennyei seregekkel megjelenő angyal hírül adta nekik a csodálatos örömhírt.
Babilon bölcsei, akik meglátták a különös csillagot, egy titok kibontakozását keresték, ezért útnak indultak. Hosszú, fáradságos vándorlásuk végén megtalálták a megígért Fiút.
Mária és József szintén nagy utat tett meg - közben emberek elutasítását átélve - addig a napig, amíg karjaikba zárhatták az Úr ajándékát. Názárettől Betlehemig, majd az istálló szalmáján, vajon miféle gondolatok foglalkoztatták őket?
Az apostolok Jézus Krisztus visszajövetelének izzó várásában éltek szüntelen, erre tanítva és buzdítva az új tanítványokat és a hívők sokaságát, mert ők ismerték Jézust, saját szemükkel látták csodatételeit és irgalmát, saját fülükkel hallották bölcs és igaz szavait, majd jelen voltak, amikor felhőben emelkedett fel a mennybe. Életük ezután mennyei bizonyságokkal, isteni tűzzel és kemény megpróbáltatásokkal teli út lett.
Ha mi megláttuk a Hajnalcsillagot, hátra hagyva mindent elindultunk-e, hogy találkozva Vele megismerjük Őt és megértsük kinyilatkoztatásait?
Szoros, napi közösségben élünk-e Vele (mint Mária és József a kis Jézussal), nem törődve a kiközösítéssel és a betöltetlen szükségekkel, vállalva a kényelmes vendégfogadón, azaz a "táboron kívüli" életmódot?
Odaszenteltük-e magunkat Neki, a testté lett Igének, hogy Igével és Ige által elválasszon a világtól, hamisságtól, képmutatástól és sötétségtől, s így azon az úton járjunk a Világ Világosságával, ami Ő maga?
2014. adventjén vizsgáljuk meg magunkat!
Utunk az igaz Krisztust keresők és követők útja? Nem álltunk-e meg Babilon kincseit csodálva? Nem téblábolunk-e a tarka, betlehemi tömegben elvegyülve, minőségi "szállást és kiszolgálást" keresve? Nem aludt-e ki a szívünkből az Úr iránti vágyakozás, ami naponként átértékel és hátrébb sorol minden mást az egyetlen, maradandó kincsért?


2014. december 4.                                                   Guti Tünde


NE CSÜGGEDJ!


Furcsa csend, az ég kékje csontszínűbe hajlik. Talán megint vihar közeledik? Kinézek az ablakon, s értetlenül figyelem a váratlan jelenséget. Elszürkül a házak közti, bemérhető látóhatár...
Sűrű köd ereszkedik a fákra... Sejtelmes, tejszerű pára... Alig látszik a lomb... Hogy jobban szemügyre vegyem, kilépek az erkélyre.
Mintha őszi füst szállna a levegőben - nem volt semmilyen illata -, mint gyenge szitálás borul ránk ez a puha permet. Biztos egy felhő terült ránk...
Egészen különös ma ez az augusztusi reggel... Lehet, hogy csak nekem? Megerősíti bennem az előbb, lelkemből feltörő igét:
"Örömmel meritek vizet a szabadító kútfejéből." Ésaiás 12:3.Milyen lenyűgöző lehetett, amikor a teremtés után "pára szállt fel a földről" és milyen csodálatos, amikor Isten dicsősége felhőként ereszkedett le a hegyre, vagy ahogy betöltötte a templomot?
Szavak nélküli üzenet, hangtalan benyomás a bensőmben, fenséges nyugalom. Az Úr vigasztalása harcaimban, mert néha úgy érzem, a véget érni nem akaró küzdelmek kimerítenek. De Ő itt van. Mindent felügyel. Jelenléte, igazsága, szeretete és hűsége: tény!
"Ne félj, mert én veled VAGYOK, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened!" - mondja. Személyes üzenet. Talán, épp most neked is erre van szükséged.
"Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai." V. Mózes 33:27.


2014. augusztus 10.                                            Guti Tünde

LEGYÜNK FÉNY!


Korán kelő vagyok. Szeretem a hajnal csendjét, amikor még nem nyomaszt a napi teendők súlya, és nem zaklatnak a rohanó események. Ilyenkor a legjobb imádkozni, elmélkedni az Úr Igéjén.
Ma is ezt tettem, és a sötétben különös érzéseket keltett bennem, ahogy az ablakon kinézve láttam, hogy itt-ott, egymástól távol, felkapcsoltak egy-egy lámpát. A még éppen csak derengő hajnal homályában azt jelezték, hogy ott is felébredt valaki.
(Ha néhány órára teljesen megszűnne az elektromosság a földön, mekkora értéke lenne a fellobbanó lángoknak!)Elgondolkodtam, milyen bátorító, amikor napjaink bűnnel és tévelygéssel terhelt világában meglátunk - vagy meghallunk - egy "világító" testvért, aki útjelző, sőt hangosan kiáltó, ébresztő szó az éjszakában, de bátorítás is azoknak, akik gyötrődnek a szellemi elhajlások miatt, hogy nincsenek egyedül küzdelmeikben.
"Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem hogy fényljék mindazoknak, akik a házban vannak."
Máté 5:15.


2014. október 18.                   Guti Tünde


UTÓIRAT AZOKNAK, AKIK FÉLREÉRTETTEK


(További gondolatok a karizmatikus mozgalom hatásairól.)


Nem védekezésképpen ragadtam ismét tollat, hanem azért, hogy néhány félreértést tisztázzak. Egyes kósza hírek szerint "megváltoztunk", s van, aki egyenesen rossz szellemiségűnek tartja írásaimat, bár mit sem tud az elmúlt másfél év velünk kapcsolatos eseményeiről.
Szeretném hangsúlyozni, hogy amit az Apostoli-prófétai-tanítványsági mozgalommal kapcsolatban írtam (https://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/kiabrandulas.html), az elsősorban a saját tapasztalatom, illetve elismert tanítók felismeréseinek elolvasása nyomán formálódott véleményem. (https://keskenyut.wordpress.com/2013/08/01/igazi-es-hamis-ebredes-andrew-strom/)
Némely gondolatfuttatásom talán valóban szenvedélyes volt, elismerem: (https://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/verseim/jajkialtas-a-kalitka-ajtoban.html) De ez nem a szeretetlen kritika hangja volt, hanem a visszásságok és szellemi elcsúszások miatti féltő aggodalom. A baljós folyamatok miatt felszólalók szolgálattól való eltiltása, félreállítása, sőt kizárása és hátuk mögötti hiteltelenítésük feletti fájdalom.
De tettem ezt úgy, mint aki szintén Isten jóságára vagyok utalva - egyedül az Úr kegyelméből élek -, és bízom abban, hogy Aki maga az Igazság, világosságot gyújt a szívekben.


Mielőtt még vád érne - nem tanítok, nem bujtogatok, csak egyszerű "mezei hívőként" megosztom látásomat az Ige alapján.Hiszem és vallom, hogy Isten ajándékai, melyeket a Szentlélek által Ő szabadon kioszt, csodálatos módon építik az Egyházat, ha annak élő kövei a helyükön vannak, alázatban, igazságban, szeretetben és szentségben töltik be papi hivatásukat. Mert mi mindnyájan királyi papság vagyunk Jézus Krisztusban való újjászületésünk által. (I. Péter 2:9.)
Azt is tudom, hogy minden hívőnek előre elkészített jócselekedetekben kell járnia (Ef. 2:10.), irgalmasságot gyakorolva az igaz istentisztelet megélésében (Jakab 1:27.), és minden ajándékával az Ajándékozóra kell mutatnia. Ez úgy lehetséges, hogy bűneinkből Jézus vére által megtisztulva, Krisztust hagyjuk kiábrázolódni folyamatosan fejlődő jellemünkben.
Sátán az első, édenkerti csábítás óta állandóan mesterkedik, hogy megtévesztéseivel elhitesse az embereket. Fortélyai a legmélyebb gonoszság és az Isten ellen lázadó gyűlölet forrásából táplálkoznak. Ezért nem lehetnek jó gyümölcsei annak, amiben munkálkodik, még ha a világosság angyalaként lép is fel.
Nincs semmi problémám azzal az igazi prófétai vonallal, ahol a hitélet természetességében, a kapott ajándékokkal hatékonyan szolgálnak testvéreik és a még meg nem tértek felé. Ám erre szerintem a "mozgalom" szó valahogy nem a legmegfelelőbb.Hiszek abban, hogy az Úrtól kapott próféciák igazak, pontosak és beteljesednek! Vallom, hogy aki elkötelezett Krisztus-követő tanítvány, az az életpéldájával és bölcs tanácsaival, az Igéhez ragaszkodva másokat is tanítvánnyá tesz. (Ez lehet olykor a szűkebb-tágabb családi körünk is.)


Tudom, hogy vannak ténylegesen odaszánt emberek, akik lemondva e földi értékekről - esetenként az életüket is kockáztatva - ismeretlen helyeken gyülekezeteket plántálnak és gondoznak apostoli munkával. Ők nem a saját nevüknek szereznek dicsőséget, hanem az Úrnak. Nekik valódi gyümölcseik vannak, hiszen Jézus Krisztusban gyökereznek.
Azonban napjaink karizmatikus mozgalmát vizsgálva szerte a világon és környezetünkben, sajnos sok rossz eredményt is láthatunk, melyek szellemiségével nem tudok közösséget vállalni. Nem ritkán botránkozásokat, szeretetlenséget, leuralást is eredményez, más felől emberek dicsérgetésében (személyi kultusz), az egyházi struktúra önkényes leszabályozásában, s az államtól való pénzügyi függésben is megnyilvánul.
Elsősorban nem a bűnök és a szentségtelenség, hanem e mozgalom vezetői iránt engedetlenkedők felé irányul a felelősségrevonás, akik ellen az a legfőbb panasz, hogy szóvá teszik és leleplezik az elcsúszásokat s a nem igei módon működő területeket, ezért lázadóknak bélyegezve őket. (Kirekesztés, elidegenítés!) Igen nagy hiány mutatkozik a lelkek megítélése ajándékának tekintetében!Tehát nem általában a prófétai megnyilvánulások ellen írtam (Az Úrtól érkező, tiszta próféciákra égetően szükség van!), hanem az "össze-vissza" prófétálgatásokról, és az elmúlt években széles körben gyakorolt karizmatikus szokásokról, melyeknek sok drága testvérünk lett áldozata.
Sír a lelkem a keresztyén barátságok szétszakadásai miatt, összeszorul a szívem a korábban jól működő házi csoportok szétzilálódásáért, elkeserít az egyre több tönkrement házasság, ami ráadásul válással végződik, nem beszélve az innen-onnan kiszivárogtatott pásztori visszaélésekről!


Az Egyháznak bűnbánatra kell jutnia és feladni a glóriakészítő, állami elismerésekért áhítozó vallásoskodást, feladni minden olyan emberi ambíciót, ami Jézus Krisztus helyett az embert dicsőíti (Vigyázat: humanizmus!), viszont legyen cél: az alázat, szeretet, igazság és szentség útján járva felépülni, mely út maga az Úr Jézus! (https://www.vadaszrepulok.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/amikor-iszunk-krisztus-poharabol.htmlVannak olyan hangok is, hogy visszasírjuk baptista múltunkat. Szó sincs erről! Semmit nem sírunk vissza (bár rengeteget bánkódunk az elhajlások miatt), hanem az a belső vágy hajt és késztet hangunk felemelésére, hogy a Gyülekezet visszatérjen arra az ALAPKŐRE, amin évezredekkel ezelőtt az apostolok és próféták építkeztek. Ahol a szegletkő maga Isten Fia.
Olyan értelemben valóban felemlegetjük múltbeli átéléseinket, hogy a régebbi ébredésekben mindig jelen volt az igazi bűnbánat, a világiasságtól való gyökeres elfordulás és az egymás iránti könyörület. Ezek az ébredések dinamikusan IMÁDSÁG -, IGE -, és KRISZTUSKÖZPONTÚAK VOLTAK: Jézus Krisztus szolgált bennünk és általunk.
Erre van szükség ma is! Ha ezt nem teszi lehetővé a bűnnel kovászolt Egyház, akkor Isten Szentlelke a "falakon" kívül tevékenykedik szent szabadságban, vezetve és megszentelve az elhívottakat.
Hamarosan, az elhívottakból kihívottak lesznek, mert a rendszer egyre jobban visszacsúszik az emberi ötletek és szabályok körülmetéletlen szívű és fülű állapotába.
Jézus mondja:
"Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen."
János 15:1-2.
Tekintete olyan, mint a tűzláng (Jelenések 1:14.), megemészt mindent, ami nem méltó Hozzá, ami sérti szentségét, igazságát vagy szeretetét, legyen az bármilyen érzésünk, gondolatunk, tervünk vagy akár mások általi elismerés. Hogyan egyeztethető ez össze irgalmával és kegyelmével?
Azoktól, akik az Ő nevéről neveztetnek, elvárja, hogy Hozzá méltóan éljenek!
"Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!"
Máté 5:48.
Törekedjünk tehát tökéletességre a szeretetben, az igazságban és a szentségben! Sok szeretettel ajánlom újra figyelmetekbe az egyik legnagyszerűbb könyvet, ami segít helyesen értelmezni az Úr napjáig folyton épülő Egyház küldetését, és megtalálni az isteni egyensúlyt a karizmák és az életvitelszerű szolgálat között!
Gayle D. Erwin: A JÉZUS-STÍLUS
Távol álljon tőlem az ítélkezés! Szívem kiöntése csak akkor éri el célját, ha az olvasókban új gondolatokat ébreszt, és ösztönöz a további vizsgálódásra, hova tűntek a szószékekről a Krisztusról és a keresztről szóló prédikációk! (I. Kor. 1:18. !!!)
Jézus Krisztus az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET! Ámen!

Legyetek áldottak!


2014. május 18.                                                                     Guti Tünde


HAJLÉKTALANNAL BESZÉLGETTEM


Beszélgettem egy hajléktalannal, ahogy két utcasarok között mellém szegődött. Az elmúlt 1-2 évben megismerhettem ágas-bogas helyzetét, és bonyolult élettragédiáinak sötét árnyait. Visszatérő kéregető, hol piszkosan, szakállas apóként, hol tisztán, lehetőségeihez képest ápoltan.


Néhányan csoportba verbuválódva tengetik napjaikat, civakodva-iszogatva, egymást támogatva vagy szidva-ütlegelve. Nem ő az első, akinek a pénzen és ennivalón kívül a figyelmemet is adtam. (De nem ez a lényeg, hiszen Jézus már réges-rég példát adott ebben, tehát keresztyéni kötelességünk, hogy segítsük a szegényeket!)
Józan állapotukban egész jól el lehet velük társalogni, és természetesen az evangéliumot is meg lehet osztani. Ami különös érzés számomra, hogy megláthatom bennük az embert. A mosdatlan kezek, arcok, borgőzös lehelet mögött egy elgyötört, már mindenről lemondott ember rejtőzik. Csak megtört szemében villan fel szikra, amikor időt és szót szán rájuk valaki.
Persze tudom, hogy nem vállalhatom fel az összes gondjukat. De ember lehetek az embertelenségben, segítő kéz az elesettségben, megértő szív a kitaszítottságban, gyámolító az éhezésben.
Igen, valóban részegesek legtöbben. De a társadalom színe-java vajon nem ugyanezt teszi (Tisztelet a kivételnek!), csak a négy fal mögött bulizva "kifinomultabb" formában? Van, aki álarcok mögé bújva, s van, akinek már álarcra sem telik. Sőt már nem is fontos neki csupasz sorstalanságában.
Szoktam imádkozni "hajléktalanjaimért", akik kartonból meg ki tudja, miből összetákolt viskókban húzódnak meg a lezúduló eső és hideg elől, hogy könyörüljön rajtuk az Úr, és megmenekülhessenek a kárhozattól.Az az igazság, hogy Jézustól és az Atya házától távol minden ember hajléktalan! Akár felháborodik ezen a kijelentésen, akár megmosolyogja. Istentől elszakítva élni - a bűn miatt - ugyanolyan szellemi sorstalanság, mint amiért sokan messzire elkerülik a nincsteleneket.
Sok, az élet terheitől megroskadt és lelki kínokban fuldoklót észre sem veszünk, fel sem figyelünk apró jelzéseikre, csak akkor, amikor már a hullámok közt elmerülve, a segítségért kinyújtott kezeit látjuk. Némely ember élete hangtalan kiáltás, tekintete néma sikoly, hátán hozzá nőtt, hordozhatatlan súlyok. Segítenünk kell! Kinek-kinek a maga helyén!
Az evangélizálás alatt legtöbben a csarnokokba gyűjtött tömegek előtt dicsőítő kórus énekével aláfestett, megtérésre hívogató prédikációt értenek. Nem... Jézus azt mondta:
"Menjetek!" Úton-útfélen, lakókörnyezetben vagy piacon, iskolában vagy munkahelyen, utazás közben vagy parkban üldögélve... Osszuk meg az evangéliumot és támogassuk a rászorulókat! Mindenki a lehetőségei szerint. Lehet jó szóval, ennivalóval és ruhaneművel is.
Hívjuk be mennyei Atyánk házába a még büszke maszkot viselő, a valóságot eltitkoló vagy a már éppen a perifériára sodródott, életunt sorstalanokat!
"Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!" Máté 9:37-38.


2014. május 5.                             Guti Tünde


SÓKRISTÁLYOK


Ha a sókristály olyan naggyá kövesedett, hogy nem tud feloldódni, össze kell törni. Az összemorzsolt sótömb így már könnyebben betöltheti rendeltetését.

Küldetésünk: sóként ízesíteni a világot.
Néha annyira megkeményedünk lelki sebeinkben vagy vélt nagyságunkban, hogy képtelenek vagyunk helytállni alázatos, egyszerű só-szolgálatunkban. Ilyenkor, ha fáj is, ha kellemetlen is, áldás a szükségszerű összetöretés.


2013. szeptember 9.                                                       Guti Tünde


ISTEN BELSŐ MUNKÁJA KÍVÜLRŐL IS MEGLÁTSZIK



A részvét, irgalom, megváltoztatja karjaink mozgásirányát.

A szeretet mosolyt rajzol a szánkra, őszinte-

séget tekintetünkbe.

A jóság és hűség kisimítja fáradt ráncainkat.
A szelídség hamvasra festi arcunkat.
A béketűrés illatos balzsamként puhítja gondterhelt homlokunkat.

Az öröm csillagként ragyog fel szemeink-ben, szívünk nyugalma a békesség szigetévé

teszi jelenlétünket.
Az önuralom kiegyenesíti testtartásunkat.


2013. febr. 26.              Guti Tünde   


EGY CSENDES HELY


Az őszi füvet puha barnán befedő avar illata régmúlt emlékeket idéz fel újra...

Selymes árvalányhajban ringatóznak a gyerekkori álmok, hófehér sziklákon fészkelnek a kócos örömök. Mesebeli vágyakkal suhan a szél a fenyvesben, s a szűk, sötét barlang mélye elnyeli szorongó kíváncsiságunkat.

Minden elfojtott vagy könnyes bánatot elfeledtet a virágzó hegyoldal, ahol a vad rohanásban kilehelhetjük a lelkünkön ülő nyomást, élénk színű törökszegfűt szoron-gatva markunkban...

Mindenkinek kell egy hely, ahol egyedül lehet a gondolataival! Szükségünk van nyugalomra, hogy a csendben megtaláljuk önmagunkat, és megláthassuk Isten arcát.


2012. okt. 15.                                               Guti Tünde


MI AZ ÉN FELADATOM?


Ha rám azt bízták, hogy őrizzem a hajnalhasadást, ne akarjam lefesteni a bíbor naplementét!

Ha a pirkadat kapuit kell vigyáznom, ne álljak az ég felé nézve, számolva a csillagokat!

Ha kiáltó szót küldtek általam, akkor ne énekre nyíljon a szám! De ha dalolni kell lelkemből, hagyjam másra a szót!

Amikor menni kell a szegényekhez, ne üljek kényelmesen, és ne szunnyadjak, ha imádkozásra késztet a Lélek, hanem boruljak térdeimre!

Tudjak hallgatni, ha muszáj, sőt legyen időm meghallgatni a bánatost és gyötrődőt, legyek képes csendben maradni az engem vádolók előtt!

Ne tekintgessek vissza, amikor át kell lépnem egy kapun, s ha bezárult, engedjem el a kilincset!

Tegyek félre mindent az Igaz Szó hívására, s ne sajnáljam az időt mennyei Atyám elé lépni!

Ne fussak a Göncölszekér után, hisz nekem a Hajnalcsillag világít, és ne készüljek a Holdra, mert csak itt szedhetek virágot Teremtőm kertjéből, amivel megvigasz-talhatom Jézus tanítványait!


2012. okt. 19.                                                                                    Guti Tünde


EGY SZEMPILLANTÁS ALATT


Szokásos reggel. Meghitt hangulatban duruzsolt a fazék, főtt a teavíz. Közben épp a napi teendőket sorakoztattam fel gondolat-ban, amikor 6 előtt pár perccel lekapcsolták az utcai világítást.

Egy szempillantás alatt sötétségbe borult minden: az udvar, az utca és a tér. Bevillanó, nyomasztó érzés tört rám, mert nálam nem égett a lámpa a konyhában, és pont kinéztem az ablakon.

A fényviszonyok hirtelen megváltozása enyhén sokkolja az idegrendszert és a szemlencsét. Elképzeltem, milyen szörnyű lesz, amikor Isten elveszi a világ világosságát e Földről, és az emberiségre teljes szellemi sötétség ereszkedik, amiben képtelen lesz megküzdeni az elszabadult démoni erők seregeivel. Maga lesz a rettenet!

Pánikszerű érzés fogja hatalmába keríteni a kétségbeesett tömegeket, és félelem fogja megmarkolni a szíveket, gyötörve őket az önváddal, a reménytelen, keserű jövőképpel, és a gonoszságnak kiszolgáltatott, ellehetetlenült megélhetési gondokkal.

Vigyázzunk és imádkozzunk!

A másodperc töredéke alatt fogja Jézus magához ragadni e Földről menyasszonyát, a Gyülekezetet!


2012. szept. 13.                                                                          Guti Tünde


ASZÁLY - 2012.


Ügyeket intéztem ma, elmentem az egykor üde zöld pázsittal borított iskoladomb mellett is. Mindenfelé az aszály nyomait lehet látni. A fű kisült, olyan szalmasárga, mint az aratás utáni tartó. Hervadtan lógnak a falevelek is. Eszembe jutottak azok a riasztó képek, amelyek a hazai folyók, tavak vízállását mutatják be. Siralmas és megdöb-bentő!

A Bibliában azt látom, hogy Isten a természeti csapásokat is felhasználta Izrael vagy más népek megfegyelmezésére. Mi a helyzet nálunk? Isten szólongatja a magyarokat is!

Hét elején az Úr szomorú csodálkozásáról olvastam, amikor embert keresett a résre, és álmélkodott, hogy nincs közbenjáró. Tegnap pedig Derek Prince prédikációját nézve, beazonosíthattam akár Magyarországot is.

Feltettem magamnak a kérdést: hol állok én? Betöltöm-e az elveszettekért azt a közbenjárói szerepet, amit elvár tőlem az Úr?

Ha Isten a saját, választott népét évekig tartó szárazsággal sújtotta Illés próféta idejében, miért ne járhatna el ugyanígy másokkal szemben is?

Nemcsak az istentelen, bálványimádó kormányokat és országukat látogatja meg ítélettel, hanem azokat is, ahol a keresztyénség csupán név, emlék, esetleg történelmi vagy kulturális fogalom, és a gyakorlat már szinte semmiben nem kötődik Jézus Krisztus nevéhez.

Isten végső haragja kitöltésre készül a világszerte elhatalmasodott bűn miatt, de most még kegyelmesen ébresztget. Néha erősebben megráz, hogy megtérjünk és odaforduljunk Hozzá végre.

Aszály, erdőtűz, hurrikán, földrengés, napkitörés... természeti katasztrófák egész sorozata söpör végig gyors egymásutánban a Földön.

Keresztyének! Ismerjétek fel a végidők jeleit, Isten utolsó figyelmeztetéseit, és hirdessétek az embereknek, hogy térjenek meg, ne rohanjanak vakon a pusztulásba! A kegyelmi időszak hamarosan lejár, és a Jelenések könyve minden, félelmetes részletében beteljesül!


2012. szept. 11.                                                                   Guti Tünde


HÚROK


Néhány hétig nem gitároztam. Nem magyarázkodom, hogy miért. Ma különös vágy fogott el, és a kezembe is vettem hangszeremet, de szomorúan állapítottam meg: elhangolódott. Bíbelődés közben

észrevettem, milyen poros.

Óvatosan letörölgettem, felhangoltam, majd újra megpengettem. Hirtelen eszembe jutott egy régi dal, amit az Úr adott 12 évvel ezelőtt:


"Ígéreted beteljesíted,

vezeted, kik követnek Téged.
Megtart erős kezed.
Kiárasztod irgalmadat, megmutatod hatalmad rajtunk,
győztes Királyunk!"


- Ez az! - éreztem meg a szívemben. Újra feleszméltem: hát azért kaptam, hogy szolgáljam, dicsérjem vele az Urat! Hogy voltam képes eddig nélkülözni?!
Határozottan áldást kaptam, ahogy ezzel a szerény hangszerrel és egyszerű énekkel magasztaltam Istent. Megtapasztaltam kedves jelenlétét.

Amikor Ő kézbe veszi lehangolódott életemet, először nagy gondossággal megtisztít, aztán egyenként hangolja fel húrjaimat. Egészen addig, amíg lelkem harmóniában zeng az Úr ujjai alatt.
Minden sérült, félretett, elhangolódott hangszert rendbe tud hozni, boldogan hallgatja a helyreállított szívek őszinte énekét.


2012. július 26.                       Guti Tünde


MIBŐL GONDOLOD?!


Elgondoltam ma reggel, mi lenne, ha egy hajnalban arra ébrednék, hogy különös szél fúj át a lakásunkon, és egy égi kéz felír valamit a falra...

Pont úgy, ahogy az ókori Belsazár király palotájában. Csak ezúttal hosszabb lenne az üzenet:

Miből gondolod,

hogy életed vad rohanásában, mindenféle hangos zaj,

okoskodás, mások véleménye, e világ kérkedése közben

meghallod hangomat?

Akik engem keresnek, felém fordulnak, kilépnek a lármából,

és arra néznek, ahol szétterítem a fényt,

hogy szívük csendes kamrájában meghallják szavamat.

Ha nem vonulsz félre, nem különülsz el a forgatagtól,

nem fogod felismerni üzeneteimet.

Várlak az éjszaka csendjében, a hajnal áhíta-tos magányában,

eljövök hozzád nappal is, ha találkozni akarsz velem,

és kitárod lelked szeretetem előtt.

Ha VALÓBAN meg akarsz ismerni, ki kell jönnöd a villódzó fények örvénylő szemfényvesztéséből,

a teóriák, elméletek magasra épített falai közül,

de még mások átéléseitől is távolabb kell lépned,

hogy felnézhess a csillagok közé!

Mondd, voltál-e valaha egyedül, csak velem?

Hogy akarja az örökkévalóságot Isten jelenlétében tölteni az,

aki keresztyén létére alig különít el időt imádkozásra és az Úr igazságainak megismerésére?!


2012. június 29.           Guti Tünde


ALLZEIT BEREIT


Kezem ügyébe került reggel egy kis emlék. Pár éve kaptam, talán... egy Royal Rangers alkalmon. Formás kis ágból 1 cm-es, mutatós darabokat fűrészeltek, majd feliratozták mindkét oldalát:
"ALLZEIT bereit - Légy készen minden időben!"
Azóta nem pakoltam el, mert nagyon fontos és állandó aktualitása van ennek a felszólításnak.Ahogy ma ránéztem, elgondolkodtam, hányféle dologban kell készen állnunk. Néhány ezekből:

- jócselekedet, segíteni az özvegyeknek és a rászorulóknak
- megvallani Jézus Krisztust
- megbocsátás és bocsánatkérés
- imádkozás, amiben nem szabad soha megrestülni
- Jézus eljövetelét várni

Még lehetne folytatni, akár részleteire lebontva egy-egy pontot. Nekem üzenet volt mára.
A készenlét odaszánást és önfegyelmet igényel.


2012. június 8.           Guti Tünde


Útravaló


Csak elolvastam a soron következő igerészt, és annyira megfogott belőle egy szakasz, hogy kiírtam egy papírlapra. Gondoltam, jó lesz másoknak is. Szoktam ilyen olvasnivalókat kint hagyni a család többi tagjainak.
Egy-két nap múlva azt kértem az Úrtól, hogy adjon valami konkrét útbaigazítást születésnapom alkalmából, de valahogy nem olyan témák következtek. A kint hagyott papír azonban ott kínálkozott, és amikor újra elolvastam, azonnal ráéreztem, hogy ez az! Ezt adja nekem Isten, hogy magam előtt tartva, az Ő beszédéhez szabjam életem minden területét. Legyen az időtöltés, program, baráti kapcsolatok, bármi...
Olvassátok és épüljetek ti is:

"Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető. Azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos.
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy amíg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." I. Kor. 9:25-27.
Az Úr áldjon meg benneteket!


2012. június 3.               Guti Tünde


        MÉRLEG

(tanácsok önmagamnak)


Mielőtt szépen faragott emlékoszlopot állítanál magadnak jótetteidről,

lépj Krisztus keresztje elé csendesen!

Mielőtt végrehajtanád gigászinak hitt terveidet,

pillants bele Isten forgatókönyvébe!

Mielőtt megnyugtatnád magad alázatossági szinted felől,

nézz az Ige tükrébe, és szembesülj tökéletlenségeddel!

Mielőtt félelemből vagy lustaságból elásnád tálentumaidat,

ellenőrizd, kitől kaptad és miért!

Mielőtt azt gondolnád, hogy jobb vagy, mint mások,

képzeld magad elé a bibliai és a jelenkori hithősöket!

Mielőtt a szembesítés okozta rémület miatt menekülőre fognád,

emlékezz meg, az Úr mennyi jót tett veled!

Mielőtt fásultan befognád a füled és becsuknád a szemed,

nézz körül, hányan számítanak rád!

Mielőtt mindent feladnál keserűen, és eldobnád megtapasztalásaidat,

figyelj az egyetlen helyes hangra,

amit a benned lakó Szent Szellem tanácsol!

Mielőtt megtennéd a következő lépést,

állj a kegyelem árnyékába, és borulj le az Úr elé!


2012. május 14.                                     Guti Tünde


Nevess magadon!


Ha hajnalban kilöttyen a kávé, már fel sem veszem...

Ismeritek azt az érzést, amikor biztosak vagytok benne, hogy egy láthatatlan erő incselkedik, bosszant, és elejted, kiöntöd, mellé szórod azt, amit éppen a kezedben fogsz. Vagy "véletlenül" leesik, széttörik, kiborul stb.

Ma sorozatban értek az ilyen kellemetlenségek. A harmadik - és legnagyobb horderejű

esetnél már csak megálltam, és mozdulatlanná dermedve néztem "művemet". Eszembe jutott és elénekeltem hangosan Nagy Petiék egyik dalát, amit pár évvel ezelőtt adtak elő a gyülekezetben, Vészbejárat koncerten:

"Ez nem az én napom, le se tagadhatom,

itt ma minden balul sül el!

De ha az Úr velem, ki lehet ellenem..."

Próbáltam pozitívan hozzáállni a történtekhez, és nem vereségként könyveltem el. Végül is... Bő vízzel felmostam a konyhát, a tányért lehet új darabbal pótolni, a ruhámat ki tudom mosni... Ezen a földön semmilyen tárgyi dolog sem tart örökké!

Később felvillant előttem aranyos, drága Meggyesi Gabi néni mosolygós alakja (régiek ismerik a Sallai utcai baptista imaházból, nagyon szerette az Urat), aki halála előtt nem sokkal a maga egyszerű, derűs, öreges humorával adta elő, mennyire nem izgatja fel magát azon, ha pl. kifut a tej...

Sokat tanultam tőle! Meg kell őriznem nyugalmamat még a leglehetetlenebb helyzetekben is! Tapasztalatom szerint az is oldja a feszültséget, ha tudok nevetni magamon.


2012. ápr. 21.                 Guti Tünde


Esőcseppek


Csak nézem a gyöngysorként ülő cseppeket, ahogy szorosan sorakoznak egymás mellett. Felébredtem a hajnali záporra, még most is látszanak a nyomai.

Nem értem, miért, de látva az eső áztatta földet, a következő gondolatok fogalma-zódtak meg bennem:

Ritkán köttetnek életre szóló barátságok, mert idő előtti szerelmek születnek, és az éretlen gyümölcsbe belevásik a foguk.

A csalódott szívek bizalmatlansággal fertőződnek, és az elgyötört lelkeket hazugság kínozza.

A ma emberének rettenetes tragédiája a magányosság. Sokszor rejti fájdalmát mosolygós maszk mögé, tréfálkozással és pótcselekvésekkel palástolja szíve ürességét.

Pedig Isten ott van, és bár gyűlölettel fordul el a bűntől, atyai karját tárja az összetörtek felé.

Egyedül vagy?

Az örökkévaló, a hű és igaz, a Szent nyújtja kezeit a keresztről, hogy kiemeljen a kárhozatból és a sötétségből, és megtapasztald az Ő csodás jelenlétét, ahol felismered: hazaértél.

Az Úrnál otthon vagy. Szeretete esőként áztatja meg tikkadt lelkedet.

Az Úr Jézus barátainak nevezte a tanítványait. Igaz barátra van szükséged? Jézusban megtalálod!


2012. ápr. 6.                                                              Guti Tünde


Böjti szelek


A szemem ég már a száraz portól, amit felkavart a szél. A sebesen száguldó légáramlattal élesen csapódnak arcomba a leszakított rügyek, apró, rücskös faszilánkok.

Ez a tavaszi erő akadálytalanul söpör végig a városon, virágszirom, homok, füst és még mi minden keveredik ebben a vad örvényben... Magával sodorja a kivirult gyümölcsfák és a kertek illatát.

Letört gallyak hevernek szanaszét a fűben... Milyen furcsa is a tavasz...A díszbe öltözött természet és az ajtókat döngető, változásokat hozó szél egysége.

Csak ülök ezen a kopott padon, fázósan összehúzom magam, és figyelem a fátyolfelhő mögé rejtőzött napot. Szikrázó fényével áttöri a homályt, megsimogatja a felé nyújtózkodó gyermekláncfű sárga, bársonyos szirmait, miközben nekem is juttat melegéből.

Megmosolygok egy magas ágon fennakadt, zászlóként lobogó zacskót.

- "Böjti szelek..." - mondta édesanyám nemrég, és most eszembe juttatja Jézus szavait, amikor Nikodémussal beszélgetett:

- "A szél fúj, ahonnan akar, és nem tudod, hogy honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.

Az újjászületésben Isten felülről küldött, mennyei szele tisztára söpri az ember életét.

Húsvét közeledtével azt kívánom, fújjon át rajtam és mindannyiunkon, hogy a feles-leges dolgoktól megszabadulva, nyitott szívvel fogadjuk be Krisztus feltáma-dásának megújító erejét!


2012. márc. 29.                                                                                       Guti Tünde


Kivirágzott a szilvafa!


A tavasz lassan bomlott ki előttünk. Már januárban áttörték a fagyos földet a hóvirágok, aztán megtorpant a lendület, de később, néhány hét alatt lezajlott az a változás ismét, amire újból és újból rácsodálkozom, évről-évre.

Már említettem többször: a tavasz a kedvenc évszakom!

Egyik nap még szorosan összezárt bimbók fehérlettek az ablakunk előtti szilvafán, másnap a 20-22 fok körüli melegben kinyíltak a virágok. Káprázatos látvány! De ugyanez történt a mandulafákkal és a préri szélén sorakozó vackorral is. (vadkörte)

A feltámadás és az új teremtmény csodáját juttatta eszembe.

Az életünket, jellemünket átformáló nagy dolgok legtöbbször a szem elől elrejtve mennek végbe, a lelkünk mélyén, hangtalan.

Ám egyszer csak, a maga hatalmas erejével feltárulkozik a kinyilatkoztatott titok. Olyan ez, mint a rügyfakadás márciusban.

Minden megértett isteni igazság egy csoda, amit ha engedünk megnyilvánulni gondolatainkban, tetteinkben, érzéseinkben, akkor kiábrázolódik bennünk Krisztus.

Ez a Szent Szellem áldott munkája, Ő az, aki elvezet minden igazságra, mert Jézusból merít, és dinamikusan kiteljesíti az Atyával való közösségünket.


2012. márc. 27.                                                                                              Guti Tünde


Új generáció


Dohányfüst és vastag smink, műköröm és kihívó öltözet az aktuális divat szerint, tűsarkú csizmák, különös színű és fazonú frizurák, nyomdafestéket nem tűrő szavak. Ez napjaink középiskolája, legalábbis ezt tapasztaltam az órák közti szünetekben, amikor bent voltam, és a háttérből figyeltem a fesztelen diákokat.

Olyan generáció nő - nőtt - fel körülöttünk, ami jogos aggodalommal tölt el szülőket, pedagógusokat, lelkészeket, de még az utca emberét is. Gondoljunk csak az elképesztő méreteket öltött agresszióra, önzésre, tiszteletlenségre és kegyetlenségre! A lelkiismeret elhallgattatásának kora ez.

A Bibliától való elfordulás, az értékek két lábbal tiprása, a morális züllés az évszázadok során mindig is a társadalmak erkölcsi összeomlásához vezetett.

A szellemi homály szinte kézzel tapintható, folyamatos gyötrődést okozva azoknak, akik világosságban akarnak járni.

Gyakorló szülőként évek óta imádkozom gyermekeink védelméért, hogy az Úr zárja be a szívüket, lelküket, szellemüket a sötétség erői elől, és tudjanak ellenállni a bűnnek, a gonosz csábításának.

Hamvas arcú tinik rúzsozzák a szájukat, színezik - az egyébként a maga természetességében szép - hajukat, mert "unalmas". Festik a körmüket, és gyakran a ruházatuk sem éppen ahhoz méltó, amit megvallanak. Még keresztyén körökben is, mert ez a szokás, ezt diktálja a világ. Nagyon elszomorító!

Mégis, ki húzza meg a határt? Ki ad igaz zsinórmértéket? Vajon milyen példával járnak elöl a felnőttek?

János apostol így figyelmeztet:

"Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak! Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világból. Ez a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

János 2:15-17.

A hívők feladata a naponkénti hadviselés és elkötelezett közbenjárás a fiatalabb nemzedékért, akit tanítani is kell! Jézus Gyülekezete állandó háborúban áll a Sátánnal és birodalmával mindaddig, amíg vissza nem jön Megváltója, és magához nem ragadja a felhőkön túlra. Ez a pillanat rohamosan közeledik! Ezért különös figyelemmel és odaszánással kell Krisztust követnünk, tekintettel arra, mit ír az Ige:

"Tiszta és szeplő nélküli istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." Jakab 1:27.

A világ a romlás felé halad. Figyeljünk, vigyázzunk és imádkozzunk, hogy hitünk pályájának célegyenesében soha ne adjuk lejjebb az elérendő célt, és ne lazítsunk megszentelődésünk feltételein!

"Szenteltessék meg a Te neved" bennünk, általunk, a templom csendjében épp úgy, mint az otthonunkban vagy a szétzilált társadalmi forgatagban, a szürkébb hétköznapokban és a ragyogó ünnepek alkalmával is!

Csendesedjünk el Jakab apostol kijelentésén, majd álljuk meg és változtassuk meg a gondolkodásunkat! Ne hagyjuk, hogy elvakítsanak az óriásplakátok üzenetei, a média és az arctalan tömeg vonzása, hanem engedelmeskedjünk Isten szavának:

"Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz!" Jakab 4:4.

Fiatalok! Ez nem egy erkölcscsősz kirohanása! Kérdezzétek meg az Urat, és választ kaptok Tőle:

"Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja Igédet."

Zsoltárok 119:9.


2012. febr. 14.                                                                                                                                 Guti Tünde


Sötétben és ködben


A díszekbe öltözött ünnepek után itt vannak a csupasz hétköznapok. A színes lámpák még világítanak, fényfüzérektől ragyognak az ablakok, de az utcákon újra járkálnak fakó arcú, csalódott emberek. Az ő szemükből már nem tükröződik örömteli csillogás.

Éppen nagymama látogatásból és babanézőből tartottunk hazafelé tegnap késő este Őrbottyánból, amikor szinte áthatolhatatlan köd ereszkedett a tájra. Még a fényszórók segítsége is kevésnek bizonyult, 5-10 m-re lecsökkent a látótávolság, ezért a biztonságos közlekedés érdekében egészen lassan gurulhattunk.

Számomra ez a sűrű homály azt az elbizonytalanodást érzékeltette, ami napjainkat jellemzi 2011. végén, akár az egyháztörvényt, akár a véget érni nem akaró gazdasági válságot nézem.

Ebben az általános zűrzavarban kell nekünk, hívő keresztyéneknek Jézusra mutatni, aki megoldást kínál minden problémára! Megtapasztaltuk számtalanszor, hogy Jézus az igazság. Ő leleplezi a hamisságot és a félrevezetést. Jézus a remény is a kiábrándultságban, és Ő az egyetlen valóságos ÚT a világ útvesztőiben. Jézus ad erőt a döntéshez, hogy helyes irányba induljunk a riasztó, lemeztelenítő tények láttán.

Amikor az idők teljességében elküldte Isten az Ő Fiát, feltűnt a magasban a Szabadító születését mutató csillag, ami elvezette a napkeleti bölcseket egészen a jászolig. Amikor eltűnt az égi jel, homály borult a földre: Heródes vérengzése nyomán sírás és jajveszékelés váltotta fel az angyalsereg dicsőítő örömujjongását.

Szellemi köd és sűrű sötétség borult a legújabb kor XXI. Századi társadalmaira.

Legyünk hegyen épített város, akik Krisztusról neveztetünk! A nappal fiaiként igazságot és szentséget, hitet, szeretetet és istenfélelmet gyakorolva, vegyüljünk el sóként az ízét vesztett világban!


2011. dec. 28.                                                     Guti Tünde


A jászol üzenete


Ebben az adventi időszakban másként készítgette az Úr a szívemet, amikor az Ő eljövetelére gondoltam. Egyre-másra olyan helyzetbe kerültem, ahol bocsánatot kellett kérnem és adnom. Isteni megítéltetésen megy keresztül a lelkem, és tudom, hogy szükség van erre.

Mintha az egész életem erről szólna. Valakinek megbocsátani. Újra és újra. Éveim útját járva, érzelmi adósságokba botlok. Tartozások göröngyeit kell elsimítanom, elengednem, hogy ösvényem sima legyen.

Valahogy mindig akad egy-egy nem várt akadály a beláthatatlan kanyar ívén túl... Ilyenkor ha arra gondolok, mit tett értem Jézus a kereszten, hogy kegyelmet adott nekem is, akkor a lelkemből kienged a görcsös szorítás, megbántottság. Ki kell radíroznom a gondolataimból a fájdalmat, csalódottságot és a kudarcot!

Mert azért kaptam új életet, hogy én is megbocsássak, elengedjek.

Ezért jött el Jézus, hogy engesztelő áldozatként megbékülést szerezzen az Atyával.

Ezért volt az első karácsony! Ezért jelent meg a csillag, ezért hirdettek örömüzenetet az angyalok!

A betlehemi jászolban kézzel fogható lett Isten szeretete az emberek felé.

Az istálló megtelt Krisztus illatával. A kegyelem, az üdvösség ott feküdt az egyszerű szalmán. Isten megbocsátása elérhetővé vált.

Az én megbocsátásom, az én elengedésem is ilyen szemmel látható? Alázatos, kiszolgáltatott (éppen ezért sérülékeny), mint a jászolban szendergő kis Jézus?

Szívem karácsonyi jászlába belehelyezem a tartozások elengedését, hogy az Úr rám árasztott szeretetét én is kinyilvánítsam.

A testet öltött Isten erre tanított ezen az ünnepen.


2011. dec. 22.                                                                                                     Guti Tünde


Ingyen jegy


Postára igyekeztem, amikor egy hajléktalan nőre lettem figyelmes. Többször láttam már a környékünkön, hol dalolászva, hol motyogva rója az utcákat.

Piszkos szatyrait a lába mellé állítva kotorászott az egyik kukában. Valami megmozdult a szívemben, és éreztem, hogy ez "más". Olyan késztetés, ami szelíd, halk, és rögtön tudja az ember, hogy engedelmeskednie kell. A Szentlélek ösztönzése.

Emlékeztem, hogy van a pénztárcámban egy 500 Ft-os étkezési utalvány, gondoltam: odaadom. Közelebb léptem, és kedvesen, mosolyogva megszólítottam. Éppen valami savanyúkáposzta félét tömött a szájába, és csodálkozva kerekítette rám fáradt szemeit.

- Fogadja el, vehet rajta ennivalót! - nyújtottam a papírt.

- Nem kérem! - utasított el.

- De miért nem? Szeretettel adom, mert az Úr Jézus itt él a szívemben! - próbáltam újra.

- Nem kérem! - válaszolta egykedvűen.

- De hát nem hajléktalan ellenőr vagyok, nem akarom becsapni, fogadja el, tiszta ennivalót vehet belőle! (Bevillant az a gondolat, hogy a törvény szerint már lehet, hogy büntetik a kukázást, ezért megijedt tőlem.)

- Nem kérem! - fordult el határozottan.

- Rendben... - mondtam, és elköszöntem.

Ilyen visszautasítást még nem éltem át. Más kapva kapott volna a jegy után. Egyszerűen nem értettem, és elég rosszul esett. Ahogy hátra néztem, láttam, hogy ott folytatta, ahol megzavartam. Hogy lehet segíteni az ilyen hajléktalanokon?

Eltelt a nap, de még most sem tudom megmagyarázni a történteket.

Valahogy így van ez az Istentől eltávolodott világ is. Cipeli ócska batyuit, kopott, szakadt ruhában görnyed, és a szemétben turkál. Nem is szembesül helyzetével.

Odalép Jézus, és csodálatos kincset kínál. Ingyen. Szeretetből.

Legtöbben mégis inkább megmaradnak a maguk választotta, silány életvitelnél. Üresen, éhesen, szegényen. Észre sem veszik, fel sem fogják, mit veszítenek. E világ istene megvakította a szemüket. Azt hiszik, hogy gazdagok. Azt gondolják, hogy minden rendben, semmire sincs szükségük.

Mi is ilyenek voltunk. "Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, ki-ki a saját utunkra tértünk" - írja Ézsaiás próféta. És hányszor töltjük az időt ma is értéktelen dolgokkal, ahelyett, hogy két kézzel ragadnánk meg az örökkévalót?!

Istenfélelemre van szükségem! Többre, mélyebbre! Mert "Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat" - figyelmeztet a Zsidókhoz írt levél.

Ott hagyni az elfecsérelt időket, letenni az álarcokat, elfordulni a botlások megmagya-rázásától, és engedelmességgel hitelesíteni az Úr iránti szeretetemet. Ezt akarom.

Mert Isten kegyelme ingyenes, de nem olcsó!


2011. dec. 9.                                                                     Guti Tünde


Útszéli ima


Be kellett mennünk az iskolába. A Határ úton figyelmes lettem egy - talán 20-25 éves - fiúra, aki a zebrától kissé távolabb letérdelt a kerítés mellett. Táskáját a háta mögé tette, és lehajtotta a fejét a földre. Néhány pillanatra így maradt. Biztos imádkozik - tűnődtem.

Aztán felemelkedett, és újból megismételte. Ha jól érzékeltem, keleti irányba fordult, Gergő szerint Mekka felé. Arab lehetett.

Elgondolkodtam, én megtenném-e. A megtérésem utáni időkben, az első szeretettől fűtve az iskolai mosdótól kezdve az utcasarokig, bárhol kész voltam hangosan imádkozni. Később mennyi minden rakódott rám! Vallásos köntösbe bújtatott óvatoskodás, bölcselkedés...

Bizony-bizony... Jézus szavaival: őszinte, egyszerű, gyermeki bizalommal, szeretettel telve lehullanak a félelem, szégyenérzet és gyanakvás fojtogató kötelékei.

Nem biztos, hogy nekem is pont az út szélén kell letérdelnem. De van-e bennem erre szabadság?! Tiszta, Jézus iránti szeretet dobog-e a szívemben, éget-e Isten tüze, ott mélyen, bent?

Ki tudja, milyen idők következnek a nyugalmas évtizedek után? Lehet, hogy utcán, erdőben, háznál vagy elrejtőzve, szokatlan módon és helyszínen kell majd megélni keresztyénségemet. Akkor is, ha éppen nincs mellettem egyetlen testvér sem!


2011. nov. 15.                                                                        Guti Tünde


A nemzet lelkiismerete


Balczó Andrást láttuk és hallottuk tegnap este. Az őszinte légkörű együttlétben sok áldást kaptunk.

Az egykori olimpiai bajnok egyszerűen, de erőteljes meggyőződéssel vallott hitéről, az elmúlt évtizedekben átélt küzdelmeiről, isteni közbeavatkozásokról.

Sem pénz, sem politika vagy a sportban elért dicsőség nem tántorította el az Úr Jézustól.

Alázatos ember. Mint az igazán nagyok!

Beszélt családjáról is, drága kedves feleségéről és arról, hogy a hétköznapokban ő nem olimpikonként, hanem 12 gyermek édesapjaként mutatta be biblikus életfelfogását és az Úrral való kapcsolatát. Ez a leghitelesebb!

Érintőlegesen megemlítette a politikai háttéreseményeket, mint a sokszor mesterségesen előidézett lakossági közhangulat okozóját, és nyomatékkal kijelentette - amit én is így hiszek -, zsidónak és magyarnak egyaránt csak Jézus a menedéke!

Néhány gondolatban kitért arra is, amit Jézus mondott a tanítványainak:

"Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem!" Mindenkinek hordoznia kell a keresztjét! De Jézus azt is mondta, hogy "az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." Jó a tanítványnak, ha hordozza a keresztjét!

Szolgáló munkássága alatt mindig az igazi értékek és az igazán lényeges dolgok felmutatására igyekezett, ennek hangot is adott, mint aki tudta, hogy nem pártoknak, hanem az élő Istennek tartozik számadással.

Egy régi kedves református énekkel fejeztük be az együttlétet. Engem különösen ez a versszak érintett meg:

"Megtörve és üresen adom magam Neki,

Hogy újjá Ő teremtsen, az űrt Ő töltse ki.

Minden gondom, keservem az Úrnak átadom!

Ő hordja minden terhem, eltörli bánatom,

eltörli bánatom."


2011. okt. 29.                                                                                                                                 Guti Tünde


Mit keresek itt?


Úgy látszik, hogy a Pánikambulancia látogatása a legkülönbözőbb lehetőségeket rejti a bizonyságtételre. Ha jól emlékszem, kétszer írtam már erről a helyről, és az itt tapasztalt "élményekről" Gergővel kapcsolatban.

Legutóbb, amikor itt jártunk, amíg Gergő bent volt a pszichológusnőnél, én addig az asztalon heverő magazinokból megint kiválasztottam egyet, belelapoztam, és egy aktuális, érdekes témát olvastam át a magyarországi cigánykérdésről. Már éppen a végén jártam, amikor belépett a váróba egy 40-es, mosolygós hölgy, és a köszönés után azonnal szóba elegyedett velem, látva kezemben a folyóiratot.

Mivel előtte a pszichoterápiák egyik szakkönyvébe néztem bele, és nem kevés felháborodással tettem vissza a helyére a hipnózisról alkotott megállapításaik miatt, ezt a gondolatot megragadva válaszoltam a kérdezőnek. Szinte peregtek a mondatok - magam is meglepődtem -, hamar bizonyságot tettem neki, ki nekem Jézus.

Majdnem egymás szájából "vettük ki" az igéket, egyre jobban élveztem az eszmecserét. (Persze közben egyfolytában csodálkoztam, és próbáltam kitalálni, hogy evangélikus lelkésznő vagy Jehova tanúja.)

Mai kifejezéssel élve "vágta az igét", mégpedig igehellyel együtt. Közbe-közbe hümmögött, kérdéseket tett fel (inkább csak úgy, a levegőbe, mintha egy előadóteremben ülnénk, és a hallgatókkal konzultálna). Igyekeztem jól megfogalmazott válaszokat adni, ezzel mintegy hitvallást téve meggyőződésemről.

Téma volt a megtérés lényege, annak átélése, Jézus és az Atya egysége, a Szent Szellem munkája, és hívő emberként kapott feladataink a gyermeknevelésben. Letegeződtünk, és pár perc múlva bejelentette, hogy ő Jehova tanúja. Nem lepett meg, mert a tőlük megszokott "nyomulást" erősen érzékeltem, de addig semmiféle téves eszmét nem említett meg.

Aztán szinte nyomban hozzáfűzte:

- És akkor mit keresek én itt?!

Ekkor kijött Gergő, és vége szakadt a beszélgetésnek, mert ő következett.

Komolyan mondom, egészen megsajnáltam!

Imádkozom, hogy amennyiben az Úr azt akarja, hogy legyen folytatás, akkor találkozzunk jövő hétfőn, és bár tudom, hogy a Jehova tanúi tévtanítók, mégis hiszem, hogy nekik is van lehetőség a megtérésre! Vannak olyan ismerőseim, akik elhagyva ezt a társaságot, Jézus követésére kötelezték el magukat.

Ilyen Bibliaismerettel egyszerűen tragikus, hogy a Jehova tanúi félrevezetik és bekebelezik az embereket!

S ha Jézus nem ismeri ez a hölgy a Szent Szellem általi, személyes Szabadítójának, akkor mi lesz vele, HA MÁR MOST A PÁNIKAMBULANCIÁN KEZELIK?!? Ha nincs Krisztusa, nincs szívbeli újjászületése, nem lépett az Útra az Atyához, akkor mihez kezd az óriási ismeretével?!?


2011. okt. 15.                                                                     Guti Tünde


Szeretetből soha nem elég!


Szerdai látogatásunkkor kevesebben voltak az öregecskék az otthon ebédlőjében, mint máskor. A könnyes szemek, bólogatás és mély sóhajok arról tanúskodtak, hogy nagyon is értik, miről szól a rövid prédikáció.

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek" - hirdette az Úr Jézus hívó szavait Bugovics Tibi pásztor. Felvázolta, mennyi mindenben keresik az emberek a megnyugvást életük során (TV, alkohol, drog), de nem találnak igazi megelégedést. Ugyanígy emberi sorsok mennek tönkre a meg nem bocsátás miatt.

Kiemelte, hogy Isten szeretete az, ami segít áthidalni az egymás közti súrlódásokat (akár az otthonban a szobatársak között), és Jézus az, aki az élet konfliktusaiban is tud békességet adni.

A végén egyenként elbeszélgettünk és imádkoztunk értük. Szomorú sorsokat ismerhetünk meg hónapról-hónapra. Volt egy néni, aki alig akart elengedni, még várta az újabb ölelést, újabb puszikat. Ki tudja, mikor kapott utoljára...

Szeretetből soha nem elég!


2011. okt. 7.                                                                         Guti Tünde


Gyerekjáték?


Már messziről hallom az erőlködő zúgást. Magányos, felnőtt férfi játszik a parkoló végében egy távirányítós autóval. Gyermekként nyomkodja a gombokat, erősen összpontosít.

A mindössze 25-30 cm-es "jármű" berreg rettenetesen, füstcsíkot húz (valószínű, benzines), és kellő sebességre felgyorsulva nekiütközik a célpontként felállított műanyag palacknak. Mintha időzített bom-bát próbálgatna...

Gyerekjáték?

Sajnos, olykor mi is játszunk a szavakkal, és negatív indulatoktól fűtve füstölgünk, sebesen viharzó érzelmekkel körözünk, ami becsapódással, sérüléssel zárul.

Kinél van a távirányító?

Van, aki komolytalan játékként, tréfaként űzi ezt a "sportot", de mindig van egy valós fájdalmakat hordozó másik fél, aki az ütközést elszenvedi.

Gyerekjáték?

Vigyázzunk a szavainkra, megjegyzéseinkre, de mielőtt még ezek megszületnének, tegyünk rendet a gondolataink között! Ne engedjük át az irányítást annak, aki az ütközésekben és a fájdalmakban gyönyör-ködik!

"A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek!" Kolossé 4:8.


2011. szept. 27.                                                                                        Guti Tünde


Megtévesztés


Nagy felfordulás van a Pánik Ambulancián. Átalakításba kezdtek, a fal üres, mellette szakkönyvek sorakoznak zsákokban.

Az egyetlen kis asztalkán, ami a váróban áll, újságok, magazinok hevernek. Múltkor belenéztem az egyikbe, mert figyelemfelkeltő címe szinte vonzotta a tekintetem:

"Ébredjetek!" Pár percnyi olvasás után gyanút fogtam, és az egész jó gondolatok ellenére az a benyomásom támadt, hogy Jehova tanúinak az egyik kiadványa, akárcsak az Őrtorony. Ezután egyetlen szót kerestem lapozgatás közben. Megtaláltam: "Jehova".

Egyértelmű volt, kik állnak az először igazságnak tűnő okfejtések mögött... Egy ilyen rendelőben, ahol a Jézust nem ismerő betegek szinte minden szalmaszálba próbálnak megkapaszkodni, óriási veszélyforrás lehet egy félrevezető folyóirat!

Hétfőn délelőtt ismét ott jártunk, most egy másik olvasnivaló vettem kézbe, amíg Gergő a pszichológusnővel beszélgetett.

Első ránézésre orvosi szaklapnak adta ki magát, és egy nagybetűs felszólítás kínálta elolvasásra: "HIGGYÜNK ÖNMAGUNKBAN!" Kíváncsivá tett, mert manapság gyakran halljuk a "hitetleneket" is a hitről beszélni. (Nem az élő Istenbe vetett hitről elmélkednek általában, hanem az önmagunkba és a "pozitív gondolkodásba" vetett hitről.)

Tehát kinyitottam, és meglepetésemre a cikk eleinte izgalmasan, lelkigondozásra hasonlított, írott formában... Komoly felismerések, hatásos megállapítások, csak valahogy hiányzott belőle az Isten Szent Szellemétől áradó, szent, tiszta erő, világosság.

Néhány sor után felismertem, mi is az a megtévesztés, ami igazságnak, megoldásnak tünteti fel a tudományos kutatások eredményét. Ez pedig a Szcientológia. Régóta tudom, hogy HAMIS VALLÁS, mégis furcsa volt így találkozni vele, ahogy határozott, agilis fellépésével próbálta bűvkörébe vonni az olvasót.

Beteg lelkű vagy kereső emberek könnyen bedőlnek, nem ismerik fel a hazugságot, annyira hasonlít az igazságra.

Olyan időket élünk, amikor egyre inkább szét kell válnia az igaznak a hamistól.

Lássunk ízelítőt, és ha ilyennel találkoztok, vigyázzatok!

"A boldog, kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlen, hogy az élet problémáit képesek legyünk önmagunk kezelni."

L. Ron Hubbard a Szcientológia alapítója írta a Dianetika c. könyvet, amiből több, mint 21 millió példány kelt el.

Hogyan járul hozzá az önbizalom erősítéséhez? Felfedi a nem kívánt érzések, érzelmek, balesetek, sérülések, pszichoszomatikus betegségek forrásait. A Szcientológa nem a testtel, hanem az embert mindig is érdeklő szellemi síkokkal, önmagunk megismerésével foglalkozik.

A reaktív elme - ahogy Ron nevezi - nem áll az ember tudatos kontrollja alatt, és sok esetben úgy fejt ki hatást tudatosságunkra, céljainkra, gondolatainkra, hogy ezzel nem is vagyunk tisztában. A Dianetika feladata, hogy megszabadítsa a testet és a szellemet mindattól, ami lehetővé teszi a problémák kialakulását." (Weith Katalin)

Mi ez, ha nem a Sátán egyik legnagyobb hazugsága az ÖNMEGVÁLTÁS LEHETŐSÉGÉRŐL???!!!

A Szcientológia soha nem képes megszabadítani senkit! Jézus Krisztus a Szabadító! "Akit a Fiú megszabadít, az nevét vallja!" II. Tim. 2:19.valójában szabad."

A "problémák kialakulása" pedig túl egyszerű és csábító megfogalmazás! BŰNNEK NEVEZI A BIBLIA, KEMÉNYEN, amin nem segíthet a Dianetika, csakis kizárólag Jézus Krisztus kereszten kifolyt vére!

A Sátán trükkje ez az ámítás! El akarja hitetni, hogy az ember szabaddá teheti a saját szellemét! Vigyázzatok, ne hagyjátok magatokat becsapni!

"Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!"


2011. szept. 22.                                                                                  Guti Tünde


Kérjetek esőt!


Esőt ígértek tegnap éjszakára, ezért szinte az összes virágot kitettem az erkély korlátjára, hadd ázzanak el. Erős szél volt, de amennyire láttam, nem esett több néhány cseppnél.

A föld ugyanúgy porzik, mint tegnap, és a növényeim zöld levelei lankadtan csünge-nek.

Természetesen meglocsolom őket. Bár szomorú lettem, hogy a vaskos fellegek máshol adtak csapadékot, de ez nem blokkol le tétlenségre. Öntözgetem a virágokat vezetékes vízzel.

Ahogy nézegettem a sorakozó cserepeket, eszembe jutott egy ige:

"Íme, elmúlt a nyár is, és mi nem szabadul-tunk meg."

Tudok esetekről, amikor betegeket vittek híres szolgálókhoz, hogy imádkozzanak gyógyulásért, csodáért. Sajnos történt olyan is, hogy nem következett be a várva várt szabadulás, ezért csüggedés, kudarcérzés, csalódottság maradt a lelkükben.

Az ígért esőig nem hagyom kiszáradni a virágaimat! A megígért "késői eső" (Zak. 10:1.) megérkezéséig, az isteni közbeavatkozás pillanatáig nekem is folytatnom kell azt a munkát, amit rám bízott az Úr! Igével és imádsággal kell táplálnom lelkemet, sőt másokét is!

Hónapok óta imádkozom, harcolok és könyörgök Gergőmért. Elmúlt a nyár, és nem gyógyult meg. Feladjam? Hagyjam abba a közbenjárást, tusakodást, mert elfáradtam? Nem! Semmiképpen!

Pedig szívből egyetértek a zsoltárossal: "Segíts, Uram, mert nincs emberi segítség!"

Amim van, azzal gondozom "palántám", amíg tart a szárazság. Néha az az érzésem, hogy a könnyeimmel öntözgetem jelenlegi pusztánkat...

De ahogy a kősziklából víz fakadt a kietlenben, a mi Kősziklánk, Jézus is ad majd nekünk éltető vizet!

"Kérjetek esőt a késői eső idején!" Zakariás 10:1.


2011. szept. 6.                                                      Guti Tünde 


A tűz martaléka


Tegnapelőtt este hangos szirénazúgás hasított bele a csendbe. Tűzoltó száguldott a szomszéd lakótelepre.

Másnap, épp arra vitt utunk, és döbbenten álltunk meg, látva a kiégett, körbe kormos ablakkereteket. Még a fölötte levő ablak is kitört a forróságtól. A földszinti, lakhatatlanná vált otthon szénné égett, olvadt bútorait gúlába halmozták a ház elé. Elszorult szívvel mentünk tovább...

Ma újra eszembe jutott, és azon gondolkodtam, mi az, ami maradandó az életemben.

"A mi Istenünk emésztő tűz", írja a Biblia. Jelenlétében, oltárán minden megég, ami nem örökkévaló. Mi az, amit építettem az évek során? Mi az, amit tovább adtam családomnak, környezetemnek?

Nem szeretném, ha kormos, szenes, töredezett cserepeket kellene össze-szedegetnem, az Úr Jézus trónja előtt semmivel sem igazolhatnám magam!

Egyetlen örökkévaló kincsem Jézus maga, és az, amit Vele, Általa, Szent Szellemével átitatva, tiszta szívvel, engedelmességben osztottam szét.

Ahogy az "Áldjad én lelkem az Urat" kezdetű 103. Zsoltárral buzdítom magam, úgy figyelmeztetem is a zsoltár 18. versével:

"...Azokon, akik megtartják az Ő szövetségét, és megemlékeznek az Ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék."

Életem oltára álljon olyan "szolgálati kövekből" és olyan áldozatokból, amelyek az Úr örökkévaló igazságát hirdetik, és bármilyen tűzpróbát kiállnak!


2011. aug. 21.                                               Guti Tünde


Kié a spájz?


Rotyog a baracklekvár a gázon, és már előre örülök, milyen jó érzés lesz télen elővenni a finom hazait.

Korábban már cseresznyét és meggyet is befőztem. A szilva következik éppen. Szépen sorakoznak az üvegek. Lassan-lassan megtelnek a polcok. Különböző színű, formájú, ízében és zamatában is eltérő gyümölcsök kapnak helyet a spájzban. "Elvannak, mint a befőtt".

Nem panaszkodnak, nem féltékenykednek, ki kerüljön magasabb pozícióba, ki legyen inkább szem előtt.

Az egykor ropogós cseresznye nem siránkozik, hogy túlzottan megpuhult, ezért megváltozott fiatalos külseje. Az igazán mutatós, savanykás meggy sem büszkélkedik azzal, hogy őt lehet a legtöbb módon felhasználni. A mosolygós sárgabarack joggal eshetne pánikba már az üvegbe kerülés előtt, hiszen magjától megfosztva, összedarabolva vagy ledarálva jut a főzőedénybe. S milyen sokáig kell szenvednie a forróságban, mennyi a folyadékvesztesége...

Csend van a spájzban. A békés egymás mellett élés nyugalma. Minden gyümölcs odaadta magát, hogy befőtt legyen, táplálék olyan időkben, amikor nincs gyümölcsérés. Mindegyik egyformán értékes, egyformán hasznos, ezért mindegy, melyik polcon kapott helyet.

Más és más ízű, eltérő cukortartalmú, sőt különböző méretű üvegekben várakoznak, de közösséget alkotnak, céllal kerültek egymás mellé.

Szolgálni fogják a családot, és a háziasszony örömmel néz rájuk, amikor kinyitja az ajtót. Készséggel állnak rendelkezésére a "Ki következzen?" gondolatra.

Legyen ez tanulság a keresztyén közösségi életben is!


2011. július 19.                                                            Guti Tünde


Pünkösdi királylány!?


Ügyeket intézni indultam pénteken. Általában mindenhova gyalog megyek, ha fél-háromnegyed órán belül elérhető. Ez jót tesz az egészségemnek is, szétnézhetek a lakókörnyezetemben és elmélkedhetek.

Az általános iskola ablakáról messziről is jól olvashatóak voltak a színes betűk: "KÁCIÓ!"

De szerettem gyerekkoromban ezeket a gondtalan, tanév végét jelző napokat! Visszaszámlálva, betűnként közeledtünk a VAKÁCIÓ beköszöntéhez.

Hazafelé jövet láttam, hogy megtelt a suli udvara, a gyerekek hangoskodtak, és egy tanítónő elkiáltotta magát:

- Ki lesz a pünkösdi királylány?

Fehér fátyol libbent a fejük fölé, én pedig döbbenten néztem, mire tanítják a felnövekvő nemzedéket.

Pár évvel ezelőtt, az év más szakában, néha még a bibliaköröseim sem tudták azonnal megmondani, mit ünneplünk pünkösdkor. Mára viszont az Isten és Biblia nélkül ismereteket szerző, kitágult látókörű alsó tagozatosak, kis tinik a misztikus világ bűvöletében mindenféle mesére, mendemondára fogékonyak.

Mennyire fontos nekünk, hívő szülőknek, hogy életünk során Isten jelenlétében, valóságos tartalommal töltsük meg az ünnepeinket!

Az emberek vágynak a természetfeletti megtapasztalásokra, a gyerekek különösen nyitottak a mély, lelki élményekre.

Tegyünk meg mindent, hogy elméjük, szívük időben megteljen bibliai valósággal! Az igazságot válasszuk el a hamisságtól, magyarázzuk el az isteni mércét, hogy ne hódoljanak be tudatlanul a pogány kultuszoknak! 


2011. június 14.                                                                                      Guti Tünde


Gondolatok befőzés közben


Kellemesen lehűlt a levegő. A széles diófalevelek megelégedetten feszítenek a konyhaablak előtt, még ott ülnek rajtuk a kövér esőcseppek, de a vihar már messze jár. Kiderült az ég, és csak a vizes, felfrissült föld emlékeztet a hatalmas felhőszakadásra. A feketerigó vígan fütyül a szomszéd ház tetején, mintha mi sem történt volna, és a fecskék is könnyedén veszik újra a repülés órákat.

A gáztűzhelyen duruzsol a fazék, befőzöm a sok, finom cseresznyét. Többször alaposan megmostam, leöblítettem, átválogattam, hogy csak egészséges szemek kerüljenek majd az üvegekbe. Még negyedszerre is találtam benne kivetnivalót!

Ez adta a leckét, mennyire fontos a megtisztítás, és az elraktározandó táplálék gondos átvizsgálása! Nagyon nem mindegy, mivel töltjük meg szellemi spájzunkat egy esetleges "télre" vagy ínségesebb napokra!

Nem biztos, hogy tartós, romolhatatlan, ami első látszatra vagy olvasatra jónak tűnik, de később mégis ki kell dobni. Legyen az tanítás, beáramló információ, megtelepedni akaró érzelem vagy gondolat. Eléggé tiszta? Bibliai módon egészséges? Az örök életre táplál?

Mindezt eldönthetjük, ha a Mennyei Kenyér minőségéhez hasonlítjuk.


2011. június 2.                                                        Guti Tünde


Zimányi József: Tűzoszlopoddal jéghegyek között


Húsvétra vettem meg édesanyámnak ezt a könyvet.

Már régebben is olvastam Zimányi József írásait, tanításait, ezért megismerhettem mély hitét, Istenhez és Igéjéhez való ragaszkodását, amit bizonyságtételei mind igazoltak.

Ez a könyvcím annyira kifejező, hogy azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Amikor anyukám kiolvasta, visszakértem tőle, hogy én is áttanulmányozhassam Zimányi élettörténetét.

Még csak 38 oldalt olvastam el belőle (belenéztem a közepébe is), de szinte sodor magával az őszintesége, és a különleges bizonyságok ereje. Kedvesen ír gyerekkori élményeiről, megosztja átütő erejű megtapasztalásait, barátságos stílusa szinte nevel, tanít.

Ideáljai: Pál apostol és a fiatalon elhívott Jeremiás próféta. Ez meglátszik későbbi szolgálataiban, harcaiban, győzelmeiben.

Így ír magáról, a szibériai büntető lágerben töltött kegyetlen időszakról:

"...De itt most a hitemért, aztán a küldetésemért, amit kaptam, a Sztálin önistenítése elleni tiltakozásért voltam, és azért voltak börtönben a hitüket megvalló társaim is..."

Aki teheti vegye meg és olvassa el! Nem a mai, szokványos stílusban fogalmaz, de egyszerűsége olyan elevenné teszi a leírtakat, mintha a szemünk előtt történt volna meg...


2011. május 10.                                                 Guti Tünde 


Húsvéti örömhír az Átmeneti Otthonban


Régóta járunk már az Idősek Átmeneti Otthonába. Ha jól emlékszem, 2009. karácsonyán csatlakoztam Lenke nénihez és Szabóné Erzsikéhez, akik kéthetente látogatják az időseket.

Eleinte csak a két nagy ünnep alkalmával, karácsonykor, majd húsvétkor mentünk el velük néhányan, hogy énekekkel, személyes beszélgetéssel, és az otthon lakóikért elmondott imádsággal szolgáljunk, meglepve őket egy-egy szerény kis ajándékkal. Mindig elhangzott igei üzenet is valamelyik pásztor testvérünktől.

2010. második felében havi rendszerességgel kezdtünk járni, egész jól megbarátkoztunk a betegekkel és a gondozókkal is. A drága kis öregek néha szívszorító történeteket meséltek, hogyan kerültek ebbe az intézménybe. Miután figyelmesen és szeretettel meghallgattuk őket, sokkal nyitottabbak voltak az evangéliumra.

Ma Bugovics Tibor testvér szolgált az ebédlőben megjelenteknek a házasságtörő asszony történetével. Kiemelte, hogy mindannyian vétkeztünk, egyikünk sem tökéletes, sőt a farizeusokhoz hasonlóan talán mi is hamarabb észrevesszük mások hibáit, és megalkotjuk elmarasztaló véleményünket. De Jézus nem a mózesi törvény alapján ítélt, ami szerint halál várt volna a bűnös asszonyra. Ő kegyelmet adott, és ennyit mondott neki:

- Menj el, és többé ne vétkezzél!

Nagyon örültem, amikor a rövid prédikáció végén imádságra hívta Tibi ezeket az idős embereket. Mondta előre, és ők ismételték. Hiszem, hogy legtöbben komolyan is gondolták, és megértették, hogy annak ellenére, hogy halált érdemlünk, Jézus Krisztus életet kínál kegyelemből, és az esetleges testi halál után van folytatás Vele az örökkévalóságban.

A kedveskedő ajándékok kiosztása után csillogó szemekkel, mosolyogva hallgatták a befejező dicsőítő dalt, sőt volt olyan néni, aki a többször ismétlődő sorokat velünk együtt próbálta énekelni.

Nagy örömet adott az Úr, és megerősített a bizonyosságban, hogy nincs olyan korosztály vagy társadalmi réteg, akik felé ne kellene szolgálni a megváltás jó hírével, különösképpen azok felé fontos, akik korban közelebb vannak e földi életük végéhez.


2011. ápr. 6.                                                           Guti Tünde


Magyarország-Hollandia


Hogy, hogy nem, belenéztem a tegnap délutáni sport összefoglalóba. Természetesen a magyar-holland meccsről volt szó. Meghallgattam a hazai magyarázkodást a csúfos vereség miatt, aztán az ellenfél szövetségi kapitánya mondta el a véleményét. Elhangzott egy mondat, ami annyira meglepett, hogy azonnal lejegyeztem:

"A magyar csapatnak nem volt meg a hite."

Súlyos megállapítás! Emlékszem, hogy a meccset megelőző napon Dzsudzsák Balázs elég negatívan fogalmazott, amikor megkérdezték a várható eredményekről.

Honnan ez az újra és újra visszatérő, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben is jelentkező borúlátás? Az elemzők szerint sokat hibáztak játékosaink. Ha igaz, amit a holland szövetségi kapitány nyilatkozott, akkor nem is lehet csodálkozni azon, hogy kikaptunk. Ha nincs hit, remény, bizakodás, akkor könnyebb hibázni is.

Így van ez a szellemi életünkben is. Pál így ír:

"A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által." Róma 5:5.

Rosszul indult a mai napom, és egy lenyomásokkal, küzdelmekkel teli hét után nehéz volt a CÉLRA összpontosítanom. Viszont igazán AKARTAM alárendelni az összes váratlan támadást, bosszús helyzetet, legyűrve a szívemben termelődő békétlenségeket. A reménységre néztem: Jézusra.

Igenis az Ő meccsében a Sátán vert ellenfél!


2011. márc. 27.                                                                       Guti Tünde


Az úton


Mióta keresztyén vagyok, sok nehézségen, küzdelmen mentem már keresztül, de az akadályok nem tudtak megingatni hitemben és Krisztus-követésemben.

Soha nem mondom, hogy "ha így lett volna, akkor...", azt meg különösen nem kedvelem, amikor valaki így sopánkodik: "Ha elölről kezdhetném az életemet, akkor biztos másképp alakult volna..."

Tudom, hogy Jézus vére elég minden bűnömre, rossz döntésemre vagy mulasztásomra! Múltamat eltörölte, új emberré teremtett, új, tiszta, reményteljes jövőképet adott. Soha nem fordulok vissza azon az úton, amin megtérésemkor elindultam!

Isten nem ígérte, hogy könnyedén végigfutok rajta, de azt igen, hogy mutatja a célt, hordozza a terheimet, és ne féljek, mert Ő mindig velem van, sőt ha elfáradnék, megújítja az erőmet és szárnyalhatok, mint a sas!


2011. márc. 20.                                         Guti Tünde


Tavaszi föld


De jó látni az udvaron dolgozó, szorgalmas embereket! Előkerültek a gereblyék és más kerti szerszámok, szépülnek a virágágyások. Apró, üdezöld levélkék jelentek meg az ágakon, és a nap melegétől fakadnak a rügyek.

A tavasz ellenállhatatlanul tör előre. A langyos betonjárdán megláttam az idei, első két katicabogarat, egy felröppenő, barna pillangót, és egy magányos méhecskét. Nemsokára előbújnak a suszterbogarak is.

Ha tudnátok, mennyire szeretem a tavaszt, amikor minden megéled, elindul a nyüzsgés a fűben, a fákon, és kirándulók járják az erdőket!

Kiszabadulva a lakótelep egyhangú falai közül, a szabadságvágy érzése kerít hatalmába. Olyan helyen gyerekeskedtem, ahol nap mint nap hosszú órákat tölthettem a jó levegőn, kedvemre.

Emlékszem, hogy kicsi koromban mekkorát szippantottam az avartól megtisztított, hűvös márciusi föld illatából, ahogy testvéreimmel bebarangoltuk a szomszédos Kopasz-hegy fenyvesét, zegzugos, dimbes-dombos ösvényeit, ibolyát gyűjtve a bokrok alatt...

Most se tudok betelni mindazzal a csodával, amit Isten megteremtett, és újra meg újra előhív a tavasz érkezésében!

Még most is, a nagyrészt tönkretett világban is látható az Úr munkája, mindenható hatalmának és szeretetének nyoma, és bár sokfelé katasztrófák pusztítanak, "új eget és új földet várunk" (II. Péter 3:13.), ahol tökéletes igazság és békesség lakik, és ahol Isten eredeti terve megvalósulhat.


2011. márc. 15.                                                                                      Guti Tünde


"Idő többé nem lészen"


Kissé szorongva pörgettem le magam előtt a mai napom feladatlistáját, és erősen kellett összpontosítanom, hogy ésszerű legyen az időbeosztásom.

Gondolom, veletek is előfordult már, hogy az éppen aktuális teendő mellett még 2-3 dolog lebegett a szemetek előtt, párhuzamosan az elsővel. Háziasszonyok gyötrelme néhanapján az, amikor valami miatt mintha direkt lassabban sikerülne elvégezni egy-egy kitűzött célmunkát, ami késlelteti a következőt.

Többször írtam már listát, aztán a nap vége felé megelégedetten nézegettem a kipipált sorokat. Azonban gyakran azt éltem át, hogy az idő zsarnokoskodni akar felettem. A nagy kapkodásban, hogy mindennel elkészüljek, a pipákért folyó "versenyfutásban" mintha rabságba süllyedtem volna. Kinek is akarok én megfelelni?!?

Ma reggel is össze-vissza cikáztak a gondolataim, ahogy a fejemben rendezgettem a feladataimat. Egy pillanat alatt elszívta az erőmet. Ekkor eszembe jutott egy igevers, ami éltető, meleg napsugárként jár át, mintegy megvigasztalva, és ez a hömpölygő nyugalom annyira kedves volt:

"Idő többé nem lészen." (Jelenések 10:6. Károli fordítás)

Itt a földön, akár akarjuk, akár nem, az idő "foglyai" vagyunk. Ez így egy kicsit rosszul hangzik, ezért inkább másképp fogalmazom: az idő és a tér erősen behatárol. Emberi dimenzióink eléggé szűkösek.

De Isten, aki az örökkévaló VAGYOK, a kezdetek előtt létezett, a jelenben mi is Benne élünk és mozgunk, Jézus Krisztus az Alfa és az Omega, és majd egyszer "Isten lesz minden mindenben." Boldogsággal tölt el, hogy mennyei Atyám, aki Ura az időnek is, fontosnak tartotta leíratni ezt a megjegyzést:

"Idő többé nem lészen." Azok között az állítások között szerepel, mint például Nála nem lesz sírás, sem fájdalom vagy gyász, és minden könnyet letöröl az Övéi szeméről. (Jel. 21:4.)

Megszabadulunk az idő folytonos szorításából!

Az eredendő bűn következtében átok alá került a Föld. Szerintem ezzel együtt az idő is, amit Isten megszüntet majd az Ő országában ugyanúgy, mint a betegséget és a halált.

Engem ez határtalan örömmel tölt el, és máris könnyebb a mai nap kihívásaira gondolnom! Átadom az Úrnak a gondjaimat, és jelenlétének áldása megsokasítja az erőmet.

A Benne nyert szabadságnak nincsenek korlátai!


2011. márc. 10.                                                                            Guti Tünde


"Talán utolsó felhívás"


"Szolgálni kifulladásig", idézte saját magát anyukám tegnap, amikor beszélgettünk. Ő, aki gyerekkorától kezdve nagyon félénk, visszahúzódó volt, mostanában különösképpen erőteljesen éli meg a hitét. Csak csodálkozva és az Urat áldva figyelem.

Tavaly kapott egy Igét Istentől, mi szerint felemeli őt. Először tiltakozott ez ellen, majd később belenyugodva elfogadta, hogy használja úgy az Úr, ahogy jónak látja. Továbbra is csendesen végezte azt a munkát, amit Isten a szívére helyezett:

börtön- és kórházmisszió, beteglátogatás, gyermek istentisztelet, és még több olyan aktuális háttérfeladat, amit éppen észrevesz és felvállal.

A 79. évében jár, de korához képest több erőt és egészséget kapott, mint sok vele egykorú, idős ember. De ezt senki ne gondolja kérkedésnek. Egyik kedvenc mondata így szól:

"Akármerre nézek, az életem csupa-csupa kegyelem!"

Valóban felemelte az Úr. Bizonyságtételre kérték a Református Nőszövetségben, interjút készítettek vele a rádióban, legutóbb pedig a kórházmisszióban vették fel összefoglaló beszámolóját, amit alig várom, hogy megnézhessek.

Ez utóbbi bizonyságtételt egy igeverssel fejezte be, mintegy felhívásként, mindenki szívére helyezve:

"Kérlek azért titeket, atyámfiai az Istennek irgalmasságára, szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket!" Róma 12:l.

Amikor ma reggel telefonon beszéltünk, kihangsúlyozta, tudja, hogy ő senki, és amit tesz, mond, azt csak az Úrért teszi, mondja, és lehet, hogy ez volt az utolsó ilyen jellegű lehetősége a nyílt bizonyságtétele, amiben felszólítást tehetett közzé keresztyén testvérei felé: "Szánjátok oda..."

Számomra ő több mint édesanya. Megtérésem óta testvérem Krisztusban, és példaképem a szolgálatban.

Ha ez volt az utolsó üzenet, amit Isten rajta keresztül akart a lelkünkbe vésni, fontoljuk meg, vegyük komolyan, mert az idő közel, Jézus jön!

"Boldog az a szolga, akit az ő Ura, ha megérkezik, ily munkában talál."

Máté 24:46.


2011. márc. 5.                                                                  Guti Tünde


Nagy János bácsi


Az Úrhoz költözött kedves János bácsi, 91 évesen, akihez sok közös, régi emlék fűz. Hét és fél évig szolgáltam a Váci úton, az Angyalföldi Baptista Gyülekezetben.

A 70-es évek második felében, amikor ébredési hullám söpört végig Magyarországon is, János bácsi baptista lelkipásztorként óvakodva figyelt minket, majd mellénk állt, amikor látta, hogy nem egy idegen, a tiszta Igétől elrugaszkodott teológiát képviselünk, hanem Jézus ígéretét hirdetjük, ami az első tanítványokon, és most rajtunk is beteljesedett:

"Vesztek erőt, miután a Szentlélek eljön rátok." Ap. csel. 1:8.

Ebben a csodálatos, hitbeli megújulásban csordultig betöltött Jézus. Drága Szentlelke által valóságos erőt kaptunk a Róla való bizonyságtételre, legyőzni a világot és a bűnt, tisztán megállni a hétköznapokban, ragaszkodva a soha el nem múló isteni Szóhoz, és Ő tett képessé az elvárások nélküli szeretetre. Ilyen szellemi megtapasztalásokkal végeztük munkánkat Bélával a gyülekezetben, utóbb már lelkipásztori támogatással.

János bácsi prédikált és imádkozott értünk 1978. őszén a menyegzőnkön, ő mutatta be első két fiunkat, Dávidot és Barnit az Úrnak.

Törődött a nyájjal, látogatta a rábízottakat, tanította a fiatalokat, és jó példát mutatott a családi életben.

Isten hűséges szolgájára mindig szeretettel emlékezem!


2011. márc. 3.                                                                 Guti Tünde


Pitymallat


 Pitymallatkor ébredtem ma. Ugye, milyen érdekes ez a kifejezés? Az idősebb és főleg vidéki emberek ismerik inkább.

A magyar szavak olyan különös módon, sokféle árnyalattal tudnak bemutatni egy-egy dolgot. Nagyon gazdag a magyar nyelv! Tehát ez a "pitymallat" azt súgja nekem, hogy még mielőtt az első madár elkiáltaná magát, hogy "pitty"...

Takaróként borult a csend mindenre. A hőmérő bizony kemény mínuszokat mutatott. De ez most csak azért esett ilyen rosszul, mert a januári -20-at is megközelítő hideg után fellélegezhettünk a pár hetes enyhébb időben.

Már az első kutyasétáltatók járják az utcát, nézem a háztetők közötti látóhatárt, ahol széles, vastag, szürke felhőréteg terjeszkedik tömötten. Talán havat hoz megint...

Csak néhány pillanat, és már vissza is térek konyhai munkámhoz, de ez elég is volt arra, hogy felismerjem "az idők jelét".

Szellemi ablakomon is gyakran kitekintek, miközben teszek-veszek, imádkozom és szolgálok, azaz élem keresztyén életem mindennapjait. Ilyenkor hamar megláthatom a közeledő frontokat, viharokat.

Ha elég jól ismerjük az üdvtörténetet - fontos összevetni a próféciákat és a tényeket -, könnyebben beazonosíthatjuk a körülöttünk zajló eseményeket, és a világ politikai változásait.

Egyszer csak zeng a lépcsőházunk. Egyik anya ordibál egyetlen fiával:

- "... Nem fogok rád mosni! Dögölj meg!"

Majdnem lefagytam, mint néha a monitorunk. Micsoda borzalmas átkot szór ez az asszony?! Nem is gondol bele, mi lesz (lenne) a következménye! Rettenetes így kezdeni a napot!

"A szeretet sokakban meghidegül", - az utolsó napokra vonatkozóan írja Pál.

Mennyire igaz ez korunk nemzedékére! Jellemzi az agresszió, az én központúság, és a többit már nem is sorolom. Mindannyian érzékeljük azt a szellemi légkört, amiről a II. Timótheus 3. részének az elején olvashatunk.

"Figyeljetek, vigyázzatok, imádkozzatok!" Ez pedig Jézus tanácsa a tanítványoknak. Nekünk is ugyanúgy szól. Figyelnünk kell az idők jeleit, vigyáznunk kell, hogy tisztán és szentül távol tartsuk magunkat a világtól és a bűntől, de leginkább szüntelen imádkoznunk fontos, mert Isten jelenlétében, a Vele való szoros kapcsolatban vagyunk védettek!

Pitymallat. Az éjszakának lassan vége.

Készüljünk!


2011. febr. 24.                                                                   Guti Tünde


A jénai üveg


Különös, nem éppen szokványos módon ébresztettem ma reggel a család még szunyókáló tagjait.

Éppen mosogattam, amikor habos kezemből kicsúszott egy kis jénai tál teteje. Ismeritek biztos azt az érzést, ami ilyenkor elönti az embert. A másodpercek töredéke alatt elvonult a szemem előtt a gyászos képsor:

szilánkokra tört üvegdarabok, a csörrenés és a kár okozta bosszúság, szorongás a felébresztettek méltatlankodása miatt.

Nem így történt. Ijedtség és hangos kongás-bongás ugyan volt, de képzeljétek el, nem tört szét a kövezetre esett üvegfedő. El is határoztam, hogy utána járok, mi a titka a jénainak. Ezt találtam:

"Üvegnek tekintünk tudományos értelemben minden amorf, fizikailag homogén testet, amely olvadt állapotból túlhûtés következtében a belsô súrlódás folytonos növekedése közben ment át a szilárd halmazállapotba. Gyakorlati szempontból azonban üvegnek azt a mesterséges terméket nevezzük, mely izzó állapotra hevítve savak, bázisok vagy sók egyesülésébôl keletkezik, túlhûtéssel átlátszó vagy áttetszô szilárd, amorf testté merevedik, és amelynek kémiai vagy fizikai tuladonságai a gyakorlat által megszabott határok között mozognak. Írta: dr. Knapp Oszkár 1940."

Máshonnan:

"Különleges összetételű tűzálló, kis hőkiterjedésű, vegyileg igen ellenálló üvegfajta (Jéna német város nevéről)."

Az életünk bizony gyakran produkál olyan helyzeteket, amikor így fogalmazunk:

"Darabokra hullottak a terveim, álmaim." Vagy másképp:

"Úgy érzem, összetört a szívem..."

Keresztyén hitünk a megpróbáltatásokban, harcokban edződik, erősödik. Viseljük el emelt fővel, Krisztusra tekintve, de alázatos lelkülettel ezeket a salaktalanító, olvasztó kemencés időszakokat, mert az edzett üveghez hasonlóan mi is egyre kevésbé leszünk túl érzékenyek, minden apró összezörrenésért törékenyek!


2011. febr. 23.                                                                          Guti Tünde


Beszédünk tartalma


Olyan rigódal tölti be az udvart, mint évekkel ezelőtt, a "régi szép időkben". Mint már korábban írtam, hozzá nem értő lakók kivágták a bokrokat, megfosztva ezzel a feketerigókat a fészkelő helyektől.

De az idő múlásával a megmaradt cserjék kiterebélyesedtek, és elég jók lettek búvóhelyeknek. Így ismét felcsendül reggelente az ismert füttyszó. De nem is akármilyen! Mert ha cifrázza madarunk, komolyan azt gondolom, hogy nevet. Sőt nevetgél! Mindenesetre jó példát ad az öröm és a hála egyszerű, természetes kifejezésére.

Mindenki azzal és úgy dicséri az Urat, amije van. De azzal aztán dicsérje! Szavakkal, énekkel, imádsággal, jó cselekedetekkel, vagy más kreatív módon.

Pál a "sóval fűszerezett, kellemes" beszédről írt Kolosséba, és itt a trágárságtól mentes, tiszta szavakon kívül valószínűleg az élet beszédére gondolt:

"Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon!"- figyelmeztette az akkori keresztyéneket. Kol. 3:16. 4:6.

Isten örül, amikor gyermekei megelégedettek. A magasztalásban erő rejlik, és segít kitörni a panaszkodó, szorongó, aggodalmaskodó lelkületből.

"Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézus által tihozzátok!"

I. Thess. 5:18.

"Az Úr öröme a ti erősségetek." Nehémiás 8:10.


2011. febr. 18.                                               Guti Tünde


Miért élek?


Talán furcsának tűnik 50 évesen feltenni ezt a kérdést, de ma reggel ez foglalkoztat.

Különös hangsúllyal és kellő nyomatékkal szólalt meg lelkem mélyén, pedig már 36 éve meggyőződéses keresztyén vagyok.

A hosszú évek alatt voltak bátor, célirányos, de kevésbé lendületes időszakaim is. A megváltás tudata és az, hogy újjászülettem, új teremtés lettem Krisztusban, alapvetően megváltoztatta a gondolkodásomat, életvitelemet. A mindennapok forgataga, a család, a munka és a gyülekezeti szolgálat aztán sodort a maga természetességével.

Tamási Áron szavai nagyon találóak és meleg hangúak:

"Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne."

Mindig nagyon tetszett ez a megfogalmazás.

Mostanában azonban egyre inkább és egyre mélyebben foglalkoztat, ami eddig is fontos volt számomra, hiszen keresztyén emberként Isten akaratát kerestem, de mintha az Úr a legapróbb részletekig, a legkifinomultabb módszerekkel próbálná a lelkemet és a figyelmemet Önmagához közelebb vonni.

Miért élek?

"Azért élek, Uram, hogy imádjalak...

...hogy az imádód lehessek..." - énekli a debreceni dicsőítő csapat.

Igen, ez a vágyam. Istennek megfelelni, arcát nézni, tekintetét kutatni, megismerni akaratát. Együtt rezdülni minden mozdulatával, együtt érezni atyai szívével.

Tudom, hogy Isten imádása sokkal több, mint amit eddig megtapasztaltam. Több mint éneklés, sokkal több, mint az érzelmek. Még az odaszánásomnál is több.

Az Úr azokat keresi, akik "szellemben és igazságban imádják Őt". (János 5:23.) Nem testi, világias felfogás szerint, nem emberi igazságokban, hanem Jézus Krisztusban elrejtőzve, aki az igazság és az élet.

Megértettem, hogy ez elengedéssel jár. Feltétele a tiszta szív.

"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent." (Máté 5:8.)Mindent el kell engednem, hogy Isten szerelme betölthessen! Nem külső kényszer ez a "kell", hanem belső vágy, késztetés.

Miért élek?

Szellemben és igazságban akarom imádni az Urat, hétköznap vagy vasárnap, éjjel és nappal, szavakkal, tettekkel és dallal, hálaadásban és könyörgésben, örömben vagy szomorúságban, függetlenül a körülményektől, mert Istenben élek és mozgok, Ő a célom, Ő a vágyam, mert Jézus Krisztus keresztjén keresztül békességem lehet Vele: kegyelmet kaptam.

Érzem, hogy ez szinte kifejezhetetlen pusztán emberi szavakkal. Túl kevés és túl gyenge ahhoz képest, amit szellemben megláttam.

Az imádás nem más, mint tökéletesen eggyé válni Jézussal, az Atya Isten dicsőségére.

Az igaz imádó Isten megcselekedett akarata.


2011. febr. 14.                                                                                 Guti Tünde


Meg vagyok győződve


Felhívott tegnap valaki, hogy hol van megírva ez az ige:

"Tudom, kinek hittem." Pál írta Timóteusnak. (II. Tim. 1:12.)

Egy fiatalnak ugyanis az volt a kérdése, hogy akkor most hit vagy tudás.Nehéz ezt megérteni annak, aki a józan ész szintjén keresi a magyarázatot.

Másik helyen így ír az apostol:

"Meg vagyok győződve..." (Róma 8:38.)

Jó volt eltöprengeni a kérdésen, és a válaszul szolgáló igeverseken is. Arra az eredményre jutottam, hogy előbb hinni kell.

"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni..." (Zsidók 11:6.)

Aztán a hitemhez, Istennek való teljes engedelmesség társul, miközben egyre jobban megismerem Őt az Igéből, a Szent Szellem vezetése által, aki Jézusból merít, Őt jelenti ki, és kinyilatkoztatja az IGAZSÁGOT.

Az egyre mélyülő Istenismeret életembe való beépülése által, és az Úrral való naponkénti, személyes kapcsolatomban formálódik át meggyőződéssé, tudássá a hit. Mózesről olvashatjuk a következő jellemzést:

"...erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant." (Zsidók 11:27.

Már az ószövetségi Jób is ezt vallotta:

"Tudom, hogy az én Megváltóm él." (Jób 19:25.)

Ez egy belső bizonyosságból fakadó, kemény megpróbáltatások tüzes kohójában megolvasztott, aranynál is értékesebb megvallás, amit csakis olyan ember mondhat el, aki szemtől szembe találkozott Urával, és ennek a személyes, bensőséges kapcsolatnak az alapján jutott meggyőződésre.

Ezt a fajta hitet, megtapasztalást foglalta össze Pál ebben a rövid mondatban. Szeretnék én is ilyen bátran, hitelesen és rendíthetetlenül bizonyságot tenni minden körülmények között, mert:

"TUDOM, KINEK HITTEM!"


2011. febr. 4.                                                   Guti Tünde


Fordulj a fény felé!



Kiolvastam Jim Hohnberger: MENEKÜLÉS ISTENHEZ c. könyvét. Nagyszerű volt! A gyakorlati keresztyén életre, a folyamatos önfeladásra és Isten halk, szelíd hangjának való engedelmességre buzdít 13 részen keresztül. Erőteljes üzenet a mindennapokra.

Megszámlálhatatlan gyerekkori élmény köt össze nővéremmel, akit nagyon szeretek. Ő az én kis napraforgóm.

Olyan jól ráérez, mit kell mondania ahhoz, hogy meglássam a sötét dolgok naposabb oldalát! Ahogy a napraforgó, úgy ő is az éltető napfényt keresi, fordul utána, hogy a sugarak mosolya az ő arcán is megjelenjen. Majd ezt a reményteljes odafordulást megmutatja nekem is.

Nemrég, egy nehéz helyzetben, amikor már majdnem mélyen megbántódtam valakinek a vádaskodó megjegyzése miatt, Estilla néhány kijelentése teljesen más színben tüntette fel a történteket. Jó tanácsai, és a dolgok másfelől való megközelítése hozzásegített, hogy átértékeljem az elhangzottakat, és ne hagyjam, hogy a keserűség gyökeret verjem a szívemben.

Más "szemüveggel" néztem vissza a korábban, bántásként rám záporozó szavakra. Csodálkozva fordultam napraforgómmal a "nap" felé, az élet felé (A félreértés miatti tehetetlenségemben a dolgok ilyen megközelítésére nem gondoltam volna!), és ebben a világosságban felismertem az esetleges okokat, miérteket és azt, hogy nem szabad rosszindulatot feltételeznem senki részéről...

Ez is az önátadás útja. Érzéseim alapján alkotott véleményem Krisztus kezébe helyezése.

"Ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett!"

Zsidók 10:24.


2011. jan. 27.                                                                                          Guti Tünde


Törekvések


Jézus eljön! Őt várom egyre. Szeretném, ha olyan jellemvonások mutatkoznának meg erőteljesebben az életemben, amelyek egyre jobban hitelessé tennék a bizonyságtételemet és célomat! Ezekből fogalmaztam meg néhányat.

- Isten Igéjéhez tántoríthatatlanul ragaszkodom.

- Isten hangját minden mástól elkülönítve meg akarom hallani, hogy eltökélten engedelmeskedjek Szavának.

- Elfogadni testvéreimet szeretetben, soha nem hagyva, hogy a megbántódás gyökeret verjen a szívemben.

- A társadalmi és politikai életben tapasztalható változásokat mindinkább a Szentírás fényében mérlegelni.

- Töretlen, egyre mélyülő bizalom az Úr iránt, megrendíthetetlen hitbeli alapokon állva.

- Felismerni az Isten által előre elkészített jócselekedeteket, és azokban járni.

- A büszkeséget már csírájában elfojtani, kizárni, és mindig, minden dicsőséget az Úrnak adni.

- Újra és újra betöltekezni Szent Szellemmel, hogy szellemben és igazságban imádjam az Atyát.

- Folyton emlékeztetni magamat arra, hogy én is csak egy kegyelmet nyert bűnös vagyok.

- Törekszem a szentségre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.

- Kész vagyok az engedelmességre, amely jobb a véres áldozatnál.

- Igyekszem megmaradni a szeretetben, mert ez a legnagyobb a maradandó dolgok közül, és ez ad értelmet a szolgálatomnak.

"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!"

Jelenések 2:10.


2011. jan. 25.                                                                                          Guti Tünde


Menekülés Istenhez


Egyszerre éreztem át Isten nagyságát és az ember esendőségét. A cím sokatmondó és szívet melengető. Ráadásul a fedőlapján látható, lenyűgöző hegyvidéki tájkép is vonzott, hogy nyissam már ki a könyvet.

Már az Előszóban feltűnt az író stílusa, amit nagyon kedvelek. Egyszerűen közlékeny. Mintha szemtől szembe ülnék a szerzővel, és közvetlen, baráti beszélgetésben mondaná el üzenetét. Már a VISKÓ-ban is ezzel a hangvétellel találkoztam, sőt John Ortberg: MEGMAGYARÁZHATATLAN SZERETET című könyvében is ez az élet ízű lendület ragadt magával a tartalmán kívül.

Jim Hohnberger valóságos, gyakran izgalmas történetébe olyan módon szövődik bele a tanítás, hogy nem fáraszt el, soha nem unalmas, tele van hétköznapi igazságok felfedezésével.

Ha jó könyv kerül a kezembe, mindig sajnálom a végén, ha befejezem. A MENEKÜLÉS ISTENHEZ folyamatosan alakítja a gondolkodásomat, és azt az érzést kelti bennem, mintha kezdenék megsejteni valamit újra abból az élményből, amikor hitéletem elején teljes szívvel arra összpontosítottam, hogy kedves legyek az Úrnak.

Már jóval túl vagyok a felén, de már tudom, hogy az aláhúzott és megjelölt részeket ismét át fogom nézni, hogy alaposabb munkát végezhessen bennem a fantasztikus igékkel megtűzdelt olvasmány.

Lüktető vágy ébredt bennem, hogy folyamatosan halljam Isten szólongatását (lecsendesítve a magam gondolatait), és nyitott lelkülettel engedjek halk, szelíd késztetéseinek.

"Jim Hohnberger MENEKÜLÉS ISTENHEZ című könyve hiteles történet egy családról, akik engedelmeskedtek Isten hangjának." (hátoldalról)


2011. jan. 19.                                                                  Guti Tünde


Mi lesz a jel?


Merengve álldogál a szomorúfűz, hagyja, hogy a napsugarak lágyan végigsimítsák elgémberedett gallyait. Nyújtózik egyet-kettőt a szellőben, még meg is reccsen néhány ága. Talán... még mosolyog is...

Az apró vadvirágok, amik legtovább bírták ősszel, most felébrednek hibernált állapotukból, és még így, kiolvadva is százszorszépek. A rét is kezd magához térni, ahogy szétömlik rajta a fény, harkály kopácsolása remegteti a fát, és egyszeriben olyan érzésem támad, mintha a tavasz elhúzta volna a függönyt, és pajkosan bekacsintott volna az ablakon:

- Mindjárt jövök!

Még egy varjú is próbálkozott valami szokatlan dallal, ami kissé recsegősre, vastagra sikerült, de most vidámságot károgtak az ormótlan csőrök.

Közeledik a tavasz, apró jelzései félreérthetetlenek.

Ez "a világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését."

Mi lesz ennek a jele? Honnan fogják tudni, hogy megérkeztünk?

Az angyalok így adták hírül a Megváltó születését:

- Ez lesz a jele: találtok egy gyermeket, bepólyálva a jászolban.

Félreismerhetetlen jel. Ilyen volt maga a betlehemi csillag is.

Isten fiait vajon miről ismeri fel a világ?

Szépen épült templomairól? Tökéletes hangú kórusairól? Jól szervezett iskoláiról, koncertjeiről vagy segélyakcióiról? Ezek persze mind jól működhetnek, de nem ez a jel.

Jézus azt mondta követőinek, hogy az egymás iránti szeretetükről ismerik meg, hogy ők tanítványok.

Segítő kezek, érdeklődő telefonhívás, betegek és özvegyek meglátogatása, kedves, bátorító szavak, ezek mind kitűzött zászlók. A Krisztussal teljes agapé kézzelfogható megnyilvánulása a meghirdetett evangélium megerősítésére.

Isten elhúzza a függönyt, benéz teremtményeihez és így szól:

- Itt vannak a fiaim. Figyeljétek, hallgassátok őket!

Itt vagyunk?


2011. jan. 18.                                                                                Guti Tünde


Szomjúság



Feltámadt a szél. Az ősszel még az ágakon maradt néhány fagyos falevél is lepereg a hóba. Kopaszon hajladoznak az ég felé törő jegenyék, lombjuktól megfosztva jól látszik minden hiba, minden törés, sérülés, szétzilált fészek és fennakadt hulladék.

Rám telepszik a nyomasztó felismerés, amit eddig is tudtam, de a dermedt, kopár ágak látványa kihangsúlyozza a kérdést:

Mit takar lelkemben a lomb?

Egyáltalán van-e érték, terem-e gyümölcs, vagy csak levél minden?

Ezek a gondolatok erőteljesen kiemelik Chambers szavait, amit délelőtt olvastam a Krisztus mindenek felett c. áhítatos könyvben:

"Az Istennel való magános csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke."

Hirtelen a megsemmisülés érzése jár át, és olyan elemi erővel tör rám az Úr iránti vágy és a bűnbánattal teli, Isten iránti szomjúság, mintha az életem korábbi időszaka csupán sivatagi bolyongás lett volna.

Igaz is... Minden, Isten jelenlétén kívül töltött pillanat száraz pusztaságot teremt az életemben...

"Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága.

Minden reggel meg-megújul, nagy a Te hűséged."


2011. jan. 6.                                                                 Guti Tünde


Számadás


December végén legtöbben, belső késztetésre számvetést készítünk, visszaemlékezve kiértékeljük az eltelt év kudarcait, győzelmeit.

Nálam kiemelt hangsúlyt kapnak ilyenkor az elolvasott könyvek is, amik a Biblia mellett és azzal párhuzamban alakítják az életemet.

Így került a kezembe újra John Mulinde kemény, őszinte, szenvedélyes tanítása, amit az ISTENNEK SZENTELVE c. könyvében, mint egy őrálló felhívását ad át a hívőknek. Üzenete ugyanolyan erővel hatott rám, mint amikor először mélyedtem bele. Hadd osszak meg csak egy töredéknyi részt veletek!

"Szeretteim, nagyon nehéz napok előtt állunk. Egyre nagyobb lesz az ellenállás az istenfélelemmel szemben. Kudarcra vagyunk ítélve, ha megmaradunk a mai állapotunkban, legalábbis én tudom, hogy meg kell változnom. Ha nem jutunk fel az odaszántságnak arra a szintjére, ahova Isten hív minket, elsüllyedünk...

A most következő veszélyes időben csak akkor tart meg a kegyelem, ha elválasztott leszel...

Pál eljutott odáig, hogy már nem összpontosított semmi másra - sem a nagy szolgálatra, sem a bővölködésre, sem a hírnévre -, csakis ISTENre...

Isten szavában teremtő erő rejlik. Olyan, mint egy mag. Beleesett Mária méhébe, és létrehozott egy kisbabát. Amikor elérkezett hozzám, megszabadult egy bűnös. Amikor belemerülsz, a Szent Szellem melléd lép, sok dologra megtanít és kinyitja a szemedet, hogy meglásd a sok igazságot Isten Beszédében. Megtanít hangja meghallására és arra, hogy megtanuld, hogyan szól Ő. Amint aláveted magad Neki és engeded, hogy vezessen...

Az Úr megígérte, hogy megnyilvánul azok előtt, akik engedelmeskednek Neki... Az, hogy a jelenléte milyen erőteljes az életünkben, attól függ, ahogyan a Szavát kezeljük."

(73. 103. 124. oldalról)


2010. dec. 31.                                                                                                        Guti Tünde


Latyakban


Nagy undorral léptem a csúszós, nyálkás járdára, ahol az elolvadt latyak sűrű, sós sárrá érlelődött. (Inkább választottam a néhol bokáig érő, de tiszta havat, mert nem akartam bepiszkolódni a felfröccsenő lével.)

Ilyen lehet az ízét vesztett és kidobott só - gondolkodtam el -, és egy, pont a fejem felett kopácsoló harkály hangja adott nyomatékot elmélkedésemnek.

"Ti vagytok a föld sója, ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó aztán semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek." Máté 5:13.

Addig jó a só, amíg képes ízesíteni. Ha elveszti erejét, kiszórják és elvegyül a sárral. Senki számára nem kívánatos cél. Nem akarok én sem élettelen, csak kristályaiban a sóhoz hasonló lenni!

Mennyire gyűlöli az Úr a langyos, mindenbe beletörődött szív állapotát, a hasznavehetetlen, sekélyes, lődörgő tengődést!

"Bár hideg volnál vagy hév! Így mivel langymeleg vagy, kivetlek téged a számból!" Jelenések 3:15./b-16.


2010. dec. 29.                                                                                    Guti Tünde


Uram, Igéd éltet


Amikor összetörve belehullok Isten szeretetébe, és Ő megtart ölelő irgalmában, megérzek valamit abból a szenvedélyből, ami miatt Pál is kárnak és szemétnek ítélt mindent Krisztusért.

Amikor újból és újból átélem a kegyelem csodáját, rádöbbenek, hogy csak ezért és csak így érdemes élni.

Egy-egy elhibázott döntés vagy rosszul sikerült csata után silánynak és haszontalannak tartom magam. Hegymenet és győzelem után időnként bukdácsolok. Egyetlen kapaszkodóm Jézus, aki maga a Kőszikla. A sötét és mély szakadékokban Isten Igéje kínálja a pontos "fogásokat", amiket megragadva egyre feljebb juthatok.

John Mulinde szavaival:

"Amit az Írással teszünk, megmutatja, hogy szeretjük-e Jézust, vagy nem... Az Úr megígérte, hogy megnyilvánul azok előtt, akik engedelmeskednek Neki...Az, hogy a jelenléte milyen erőteljes az életünkben, attól függ, ahogyan a Szavát kezeljük... Ez a tisztító erő. A Biblia azt mondja: Krisztus a Szavával tisztítja meg az egyházat. (Efézus 5:26.)"


2010. dec. 28.                                                                                        Guti Tünde


Kegyelem osztók



Mélyen átjárta a szívemet, amit ma olvastam John Ortbergtől.

"Sokkal nehezebb megvonni másoktól a kegyelmet,... amikor a kereszt árnyékában időzünk...A kegyelemosztók maguktól észrevesznek dolgokat veled kapcsolatban, odafigyelnek rá... Tudod, maga a Kegyelem feküdt bepólyálva a jászolban. Maga a Kegyelem volt az, aki közöttünk lakott."

Mi az, ami körülvesz?

Forgalmi dugó, rohanás, kapkodás, tömeg. Készülődés, hangos zene, vásárlási láz. Nagytakarítás, sütés-főzés. Mézeskalács illat, színes díszek az utcán, villogó fényözön.

Mivel töltődik közben a lelkünk?

Ne hagyjuk, hogy beteljesületlen elvárások, sérelmek gyűljenek halomra (eldugva életünknek egy gondosan elzárt, rejtett fiókjába), hanem szálljunk mindig lejjebb egymáshoz, alázattal, szeretettel, elengedéssel és kész szívvel a másik megértésére!

Így lesz békés és igazán bensőséges a karácsony, így marad meg a kegyelemteljes közösség az ünnepek utáni, talán szürkébb hétköznapokra is... Így láthatunk a jászolon túlra, mert azért volt karácsony, hogy legyen később kereszt!

Isten testté lett kegyelmére ragyogott rá a betlehemi csillag, és Isten kegyelme árad ránk a Golgotán. Ezért lettünk kegyelem osztók mi is.


2010. dec. 23.                                                                  Guti Tünde


Nyomolvasás



Még sötét van kint. Madárnyomok barázdálják a havat. Jól látszik a befedett járdán a szánkótalp csíkja, és végig lehet követni, merre osont az idetévedt macska. Nyomok, amelyek megmutatják, ki járt nálunk.

Szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre. Ahogy a tekintetből kisugárzik a szív állapota, arcunkon nyomot hagy az öröm, a remény és a jókedv. Így rajzol a magány, a betegség és fájdalom is.

Nemrég az egyik fiatal pénztárosnő megjegyezte a közértben, hogy az utóbbi időben keveset mosolygok. Persze azonnal védekező állásba vonultam a magam "Pedig én szoktam..." (utólag már a magam számára is elfogadhatatlan) válasszal. Ezen aztán napokig gondolkodhattam...

Mert azonnal meglátszik ám, hogy ki járt nálunk! Nyomon követhető. Az örömtelen, fénytelen szemek elárulják, hogy bizony itt volt a tolvaj és meglopott. De ugyanígy, vagy még sokkal jobban leolvashatják az arcunkról, a mosolyunkról, derűs homlokunkról, hogy "IMMÁNUEL"! Velünk az Isten! Ez ad maradandó békességet, és az Úr kegyelme beborít.

Szeretném, ha mindig Jézus áradna belőlem, és az arcom a Tőle kapott reménységet tükrözné!


2010. dec. 22.                                                                       Guti Tünde


Köd és homály


 Mintha ma egy picit nehézkesebben indult volna a nap. Lassabban sikerült beindítani a reggeli teendőket. Az igaz, hogy a leghosszabb éjszakákat éljük...

Még a madarak is később adtak jelt magukról, és a kinti lámpafényben jól látszott, ahogy köd ereszkedik a házak közé. A sűrű homály elkedvetleníti, ólmossá teszi az embereket, általában romlik az ítélőképesség, főleg a közlekedésben.

Ahogy lekapcsolták az utcai világítást, hirtelen, mintha tapinthatóvá vált volna a köd okozta sötétség. Eszembe jutott, amit a 23 perc a pokolban c. könyvben olvastam, testvérünk rémséges átéléséből idézek:

"Itt a sötétségnek mintha ereje lett volna, ami emészteni kezdte volna a lényemet. A sötétség nem a fény hiányát jelentette csupán, hanem egy kifejezetten gonosz realitást, a gonoszság és a halál jéghideg atmoszféráját." (Bill Wiese)

Amikor az Úr Jézus megszületett, világosságot hozott a földre. Ő maga volt a világosság. A Szent Szellem által Ő nyilvánul meg bennünk, követőiben is, ahogy élünk, szolgálunk környezetünk felé. Nemsokára eljön az a pillanat, amikor a Vőlegény magához veszi menyasszonyát, a Gyülekezetet, és a megtévesztés és istentelenség sűrű homálya szinte fizikailag lesz érzékelhető az antikrisztusi világban. Elvétetik a "hegyen épített város".

"De ti, testvéreim, nem vagytok sötétségen, hogy ez a nap tolvajmódra lephetne meg titeket, ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok!" I. Thess. 5:4-6.


2010. dec. 21.                                                                                     Guti Tünde


Végzetes késés


Azt hittem, nem jól látok! Még meg is álltam, hogy visszafordulva alaposan szemügyre vegyem őket. Ha tudna fényképezni a telefonom, olyan fotót sikerült volna készítenem, ami maradandó tanulság lett volna. De talán így is az lesz...

Elég alacsonyán szálltak, könnyű volt felismerni őket. Egyszer csak kettévált a csapat, és kitűnő V alakzatban repültek tovább, mint valami vadászgép raj. Káprázatos a vadludak repülőtudománya! Csak egy baj van, s az elég nagy! December 15. van! Már sokkal messzebb kellene járniuk!

Vajon mi okozta ezt a lemaradást? Nem tudni. Még belegondolni is rossz, mi lesz velük, ha további havazások és fagyok keresztezik útjukat! Talán már eleve késve indulhattak... Aztán visszatarthatta őket egy-egy hirtelen támadt vihar... Esetleg sérülés...

Mi is hány nehézséggel ütközünk, ami megrémiszt, lelassít, netán megállásra kényszerít, hogy időveszteségünket behozhatatlanul, lekéssük a végcélt!

A tíz szűz példázatán tűnődtem el. Mindegyik a meghívottak közé tartozott, mindegyik a vőlegényt várta, és mindegyik elaludt. Öten mégis túl későn értek az ajtóhoz. Bezárták előttük.

Nagy veszély a halogatás, a késlekedés! Mindegy, mi miatt késünk. Vélt vagy valós problémák, fergetegek, sérelmek, vagy a tartalék olaj hiánya. Eljön a pillanat, rohamosan közeledik, amikor lezárul az alkalmak sora, soha többé nem lesz egy "csak még egyszer utoljára".

MOST van itt a kegyelem ideje, MOST kell megragadni minden elénk készített lehetőséget, MOST kell ledobni magunkról a szennyest, hogy átöltözzünk ünneplőbe, MOST kell megvizsgálni, van-e tartalék olajunk, mert mindjárt éjfél! Rövidesen kiáltást hallunk:

- "Íme a vőlegény! Jöjjetek elébe!"


2010. dec. 15.                                                             Guti Tünde


Advent


Mesebeli a táj! A sűrű hóesés hangtalan szépséggel borul az udvari tujákra. Hosszan elnézem gyönyörködve, a szemem szinte rátapad egy-egy könnyed hópehelyre, ahogy az ablaküveg előtt kecsesen ringatózva lehull.

Csend és nyugalom simogatja a lelkemet. A hófehér, puha hó mindig a gyerekkoromra emlékeztet, amikor testvéreimmel hetekig, hónapokig élvezhettük a tél örömeit.

Az esti lámpafényben már apró gyémántszilánkokként sziporkázik minden, béke és nyugalom tölt el.

Bár idén keveset beszélünk és hallunk az adventről, a szívemben itt van a várakozást bizonyossággal bearanyozó ígéret! Jézus újbóli eljövetele ugyanolyan biztos, mint a megszületése volt!

Betlehemben beteljesedett Isten ígérete. Most is hasonló időszakban élünk, de már nem a ragyogó csillag vezet a jászolig, hanem a bennünk lakó Szent Szellem által egyesülünk a Gyülekezetéért hamarosan megérkező Úr Jézussal, aki ezt ígérte:

"Bizony, hamar eljövök!"


2010. dec. 11.                                                                 Guti Tünde


Öregek, betegek és magányosak


Kedves idős emberek kerülnek be a különböző otthonokba, ahol a szakszerű ellátás ellenére, kimondva vagy kimondatlan, sokan szenvednek a magánytól.

A Havanna Lakótelepen működő öregek otthonában jártunk tegnap néhányan, és egy egyszerű karácsonyi Istentisztelet keretén belül szerény ajándékkal leptük meg a bent lakókat és a személyzetet.

Ilyenkor, a rövid beszélgetések során gyakran kiderül, hogy bár van családja a néniknek, bácsiknak, mégsem töltik együtt az ünnepeket. Többen közülük betegek, van, akik már 80 éves is elmúlt...

Jól esett látni felcsillanó szemüket, őszinte, hálás mosolyukat, amikor gyülekezeti énekeink sorát egy közismert karácsonyi dicsérettel kezdtük meg:

"Dicsőség mennyben az Istennek!"

Megerősödött bennem a vágy, hogy valamilyen módon szélesebb körben kell még több szeretetet osztanunk advent idején, átadva a karácsonyi ünneplőbe burkolt evangéliumot!


2010. dec. 9.                                                                        Guti Tünde


Elkésett vadludak


Szakadó hóban mentem ki este az utcára. Igazi téli kép fogadott.

- Szegény vadlibák! - gondoltam szomorúan...

Pár perce a házunk felett repültek el hangos gágogással. Inkább jajveszékelő siránkozás volt ez, mintha összezavarodtak volna a sűrűn hulló hópelyhek között. Talán még az irányt is elvétették. Bizonyára egy hátra maradt, megkésve induló csapat lehetett, akiket becsapott az időjárás. De nem madártani vizsgálódásból akarok értekezést írni. Most is havazik, gyönyörű a táj!

Milyen kegyelem, hogy Isten minket időben elindított visszafelé az atyai házhoz, hányszor szólongatott, hogy "Most van az idő a megtérésre!"... Útjelző táblánkat nem fordíthatja el sem nehézség, sem hóvihar! Szellemi iránytűnk mindig Jézusra mutat, és ha ellenszélben is, de repülünk, egyre magasabbra! Még ha néha úgy is érezzük, hogy fogytán az erőnk, az Ő hűsége nem lankad el, az Úr mindig bátorít, pártfogol, amíg eljutunk a célig!

"Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják." Zsoltárok 25:10.


2010. dec. 3.                                           Guti Tünde


Muskátlik


A hosszú ősz végén ízelítőt kaphattunk egy kicsit a télből. Bár sokan nem örültek, eljött az ideje a hónak és a hidegnek.

Az eddig az erkélyen tartott virágok bekerültek a szobába, még mielőtt az első igazán fagyos éjszaka tönkretehette volna őket.

Béla úgy döntött, hogy a kb. 4 éves muskátlikat most nem hozzuk be, mert már úgyis elöregedtek, megviseltek. Rábólintottam, gondolva, hogy jövő tavasszal friss hajtásokat veszünk, de azért megfordult a fejemben, hogy a legszebbekből letörök néhányat, és átteleltetem.

Az első hó elolvadt mára, süt a nap és 4-5 C fokot mutat a hőmérő.

Tegnapelőtt észrevettem, hogy az időjárással dacolva különösen szép, piros virágot hozott az egyik tő muskátlink. Tegnap pedig a mellette levő bontotta ki élénk, meggyszínű szirmait. Mintha csak megsejtették volna titkos tervemet! Nagyon elcsodálkoztam, és már biztos vagyok benne, hogy ezeket megtartom!

Később, ezen tűnődve elszégyelltem magam. Hányszor lemondok dolgokról már az első "zúzmarásabb" hangulatban...

De ahol van élő reménység, egy jó, derűsebb terv a jövőre nézve, akkor az addig kudarcos, hibás, elgyötört célok, körülmények is kivirágoznak.

"A reménység pedig nem szégyenít meg." Róma 5:5.


2010. nov. 30.                                                             Guti Tünde


Száraz kerülőutak


Néha másoktól hallott idézetek foglalkoztatnak, és ezek az igazságok alaposan előkészítik a szívemet Isten üzenetére.

Néhány ilyen gondolatsort a Megmagyarázhatatlan szeretet c. könyvben olvastam, amik nagy hatással voltak rám, különösen a betegség utáni lábadozás időszakában.

"Az az ember, aki nem hagyja, hogy szellemét a szárazság és az elhagyatottság letörje és elkeserítse, hanem engedi, hogy Isten nyugodtan végigvezesse a pusztaságon, és nem vágyik egyéb segítségre és vezetésre, mint magára az Istenbe vetett tiszta hitre és bizalomra, az be fog menni az Ígéret Földjére."

(Thomas Merton)

"Ha komolyan veszed az Istenbe vetett hitet, te is meg fogod ismerni az Ő kerülő útjait. A sivatagban nem marad számunkra más fogódzó, csak az ígéret. Isten útja általában nem a leggyorsabb út. Általában nem a legkönnyebb út. De mindig a legjobb út.

Ha hálát tudsz adni a sivatagban is, nagyon erős leszel.

A sivatag az a hely, ahol szembe kell nézned a kitartás kérdésével. Ismét elindulsz-e az oszlop után? Követni fogod-e még akkor is, ha majd minden, a követésével kapcsolatos külső támogatás megszűnik?"

(John Ortberg)

Remélem, neked is bátorítást adtak ezek a komoly idézetek!


2010. nov. 28.                                                     Guti Tünde


Veszélyes féligazságok


Érdekes dolgokat hallottam és olvastam ma.

Sokan sokféleképpen keresik a biztos eligazítást, kapkodva egy-egy népszerű információért, ami kellőképpen újszerű, misztikus, meggyőződéssel kínálja a lehetőségeket, legyen az akár egy antikrisztusi, hazug ideológia a valósággal szemben.

A megtévesztés, félrevezetés széles körben és alattomosan működik.

Ezzel ellentétben a Jézus által felkínált út feltűnően keskeny. Csak teljesen odaszánt, bensőjükben fegyelmezett emberek képesek járni rajta. Azok, akik megfontoltan vigyáznak lépteikre. Nem ingadoznak, hanem szorosan annak a nyomában járnak, aki ezen az ösvényen egyedüli vezető a kitűzött célig.

Itt nem nyomulnak tömegek tülekedve, zajongva, mert minden mozdulatra figyelni kell.

"Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Máté 7:14.

Jézus azt mondja, hogy Ő maga az út.

Ez nem vallásosság, nem filozófia, nem jó cselekedetekkel kikövezett, rivaldafényben úszó sztráda, hanem az élő, szent és igaz szövetséges vezetése. Ő az út, az igazság és az élet. Ő az út, amin igazságával az életre vezet. Ő az ajtó is, és egyedül ezen belépve lehet megtalálni ezt helyes ösvényt.

"Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja." Példabeszédek 16:25.

Mostanában egyre több veszélyes féligazságot lobogtatnak követendő példaként. Jobbnál jobb megoldások, ötletek, magyarázatok, amelyek akarva, akaratlan, de csorbítják Jézus szavainak az élét. Márpedig az Ő beszédei örökkévaló beszédek, amelyek kétélű kardként vágják szét a hamisságot.

Vigyázzunk a majdnem igazságokkal! Ne lépjünk be azon az ajtón, ami elég jónak tűnik! Ne tévedjünk a majdnem keskeny útra!

Viszont ragadjuk magunkhoz az Isten szavában rejlő kincset, ami iránytűként mutat mindig ugyanabba az irányba: az örök élet felé.

Az ige a fénysugár abban a sötétségben, amely világosságnak nevezve magát elhomályosítja a látást, és egyre jobban eltávolít attól az isteni szótól, amely int, fedd, megjobbít, vigasztal, és felkészít a következő hitbeli lépésre. Nagy veszélyben van mindaz, aki ismereteit, elveit, célkitűzéseit nem méri meg a Szentírás mérlegén!

"Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által!" Róma 12:2.


2010. nov. 10.                                                         Guti Tünde


‎Sokat jelentett ma nekem ez az idézet!


"Isten szeretete tart meg téged. Változhatatlan ez a szeretet, mert Ő maga
változhatatlan.
Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de ismerjük azt, aki tegnap,
ma és mindörökké ugyanaz.
Újra kezébe tesszük kezünket és újra kérjük: Uram, te vezess! "

Hudson Taylor


Cukorrögök


Mindig szívesen sütök süteményt a börtönmissziósoknak, hogy legyen mivel kedveskedniük az elítélteknek beszélgetés közben. Így kicsit én is magaménak érzem ezt a szolgálatot.

A holnapi látogatásukhoz újra megkértek sütésre, így kikészítettem a hozzávalókat. Igen ám, de kiürült a cukortartóm. Elővettem hát azt a régen és nagyon olcsón vásárolt kristálycukrot, ami felhasználásra várt, és ez idő alatt elég rendesen, tégla formára keményedett össze. Ezért az egyik felét sokáig kellett ütögetni, a másikat pedig morzsolni, hogy ki tudjam szedni a papírzacskóból, és később keverhető legyen.

Ahogy így gyötörtem az édesítésre szánt anyagot, elképzeltem, hányszor lett ilyen az én életem is. Ingyen kegyelmet kaptam, de ha félreteszem, és nem édesítem vele mások életét, akkor idővel rögökké áll össze bennem, és az Úrnak erőteljes mozdulatokkal kell összetörnie, hogy oldhatóvá váljak.

"Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak."

Zsidók 12:11.

Szeretem, amikor Isten ilyen egyszerű, hétköznapi dolgokkal is tanít!


2010. nov. 2.                                                              Guti Tünde


Vízkő


Ma olyan házimunkát végeztem, ami nem tartozik a kedvenceim közé, de azt hiszem, egyik háziasszonynak sem. Vízkőtelenítettem az edényszárítót és a csöpögtető tálcát.

Mint tudjuk, nincsenek konyhai csodaszerek, és a legerősebbeknek is van valamennyi hatóideje. Tehát én is beáztattam, fertőtlenítettem, utána következett a jól bevált, régi korokban is gyakorolt kapargatás.

Ahogy teltek az egyre hosszabbnak tűnő percek, rádöbbentem, hogy amit el akarok távolítani, az tulajdonképpen a tiszta víz lerakódása! Az elmosogatott és leöblített evőeszközökről, poharakról, tányérokról lecsepegett, vezetékes vízből kiváló "kő".

Lázba jöttek a gondolataim, és azon töprengtem, hányszor érezzük feleslegesnek, sőt méltánytalannak az Úr életünkbe beavatkozó munkáját, értetlenkedünk, rugódozunk abban a hiszemben, hogy megmosódva, rólunk csak tiszta cseppek pereghetnek...

És mégis... Az újra és újra megtisztított életünkben "kövek" rakódnak le, amit az Úr nagy szeretettel és türelemmel kapargat le rólunk, hol gyengédebben, hol erőteljesebben.

Szerény emlékeim szerint a víz minősége a talajtól is függ. Bizony így van ez a szívünk talajával is! Ha kemény, meszes a kőzet, ha "fáradt olaj", mérgező anyag vagy elásott hulladék szennyezi, az mind-mind befolyásolja életfunkcióit.

"Mert akit szeret az Úr, megdorgálja... Ha a fenyítést elszenveditek, akkor úgy bánik veletek Isten, mint fiaival..." Zsidók 12:6-7.


2010. okt. 28.                                                           Guti Tünde


"Alkalmas és alkalmatlan időben"


Fütyül a szél a fülem mellett, csaknem elnyomja a déli harangszót, és átnézve az erősen hajladozó nyárfa fölött, látom, hogy egyre vaskosabb és egyre fehérebb felhők gyülekeznek a már összetorlódott ólomszínűre. Mi lesz ebből?!

Peregnek az elsárgult levelek, és az ősz illata rátelepszik a földre. Fázósak és sietősek az emberek. Elképzelem, milyen morcosan néznének rám, villámló szemekkel, ha eléjük állnék és megszólítanám őket azzal, hogy van egy jó hírem számukra: Jézus él és örök életet kínál!

Vajon mi az alkalmas és mi az alkalmatlan idő az evangélium tovább adására? (Közben érzem a széllökések erejét, a nap is elbújik, valami fergeteg közeledik...)

Tudni valami katasztrófáról, hogy bekövetkezik, és a menekülési útvonalat ismerve, mégis hallgatni róla, iszonyatos felelősség. Rengeteg mulasztás terhel a sok elhangzott bizonyságtétel ellenére is.

"Alkalmas és alkalmatlan időben." A Niagara folyó kezdeti szakaszán csónakázók talán zaklatásnak vennék a figyelmeztetést a végveszélyre. De a vízeséshez közeledve, az egyre erőteljesebb sodrásban életbevágóan fontos az a hirdetőtábla, amin ez áll:

Ez az a pont, ahol már túl késő visszafordulni!

Beláthatatlan következményei lehetnek visszatartott bizonyságtételeinknek azokra nézve, akik nem is sejtik, hova tart az életük!


2010. okt. 20.                                         Guti Tünde


Lelkünk erős horgonya


   Laposan küldi sugarait a Nap, didergő világunkra. A Föld távolodik tőle keringési pályáján. Hűvösebbek az éjszakák és egyre később hajnalodik. Délutánonként néha elcsodálkozom, milyen hamar bealkonyodik.

A vastagodó avar már meg- megzörren a lépteim alatt, és a csípős szél kijózanítóan figyelmeztet az időjárás változására. Talán hó is érkezik?

Szellemi történéseknek ugyanígy tanúi lehetünk, ha nyitott szemmel járunk. A nemzetekben zajló átalakulások, az egyre szélesebb körű és keményebb megmozdulások mind-mind segélykiáltásként hangzanak, vészjelzésként szállnak az ég felé, mert az álarcok bizonytalanságot és félelmeket rejtenek. De tudjuk, hogy Isten mindent lát, mindent hall, és az eseményeket a hatalmában tartja.

Figyelemmel kíséri gyermekei panaszszavait a növekvő sötétség és az elviselhetetlen bűn miatt. Keresi az imádságban hűségeseket, akiket jelenlétében Lelkével bátorít és az örök élet beszédével erősít meg.

Az Úr soha nem hagy magunkra! Még ha minden összeomlani látszik is körülöttünk, és ha kegyetlen támadásokat indít ellenünk a gonosz, ne felejtsük el:

Soha, senki nem ragadhat ki a mi dicsőséges Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus kezéből!

Ragaszkodjunk Hozzá teljes szívvel és teljes erővel, mert Ő a lelkünk egyetlen, erős horgonya ebben a viharvert világban! (Zsidók 6:19.)


2010. okt. 19.                                               Guti Tünde


Csalódás


Érdekes látogatónk érkezett az erkélyünkre. Dávid hívott oda, hogy megnézzem:

- Egy élőlény a segítségedet várja!

Látva hitetlenkedő, tréfálkozást gyanító tekintetemet, megerősítésként hozzáfűzte:

- Igen, rád vár!

Odamentem az ajtóhoz, és egy kicsi, gyenge, remegő fióka gubbasztott a kövön!

- Jaj, szegény biztos fázik - kiáltottam -, hideg van már ilyenkor hajnalban!

Béla azt tanácsolta, hogy tegyem fel a sarokba állított kis asztalka tetejére, és majd rátalál az anyja. Azonban ahogy odanyúltam, minden óvatosságom ellenére egy szempillantás alatt átröppent a mellettünk terebélyesedő, hatalmas nyárfára. Még csodálkozni sem volt időnk, mert akrobatikus mozdulatokkal szaladt végig a kérgén, egészen a biztonságot nyújtó, vastag ágak elágazásáig.

Gondoltuk, hogy ott már hazatalál, de egy cinke, ez a nekem annyira kedves madárka mérgesen esett neki a fázós kis apróságnak! Dühös szárnycsapkodással próbálta meg elkergetni legnagyobb döbbenetünkre!

Amikor délután elmeséltem Gergőnek, tudós nyugalommal közölte:

- A cinke ilyen. Az egyik legharciasabb madár, ha védi a területét.

Csalódott voltam. Rögtön eszembe jutott, hányszor okozhattunk mi is bánatot szeretetlen viselkedésünkkel mennyei Atyánknak, és hogy szomorkodhat, látva egymást elutasító, leértékelő, meg nem értő, pedig közös "odúra" vágyó gyermekeit!

Micsoda ítéletet fogalmazott meg valamikor Mahatma Gandhi:

"Bizonyára keresztyénné lennék, ha egy keresztyén a nap mind a 24 órájában keresztyén lenne."


2010. okt. 12.                                                             Guti Tünde


Csata utáni kedd


Számomra ma ez felemelő üzenet volt, és hiszem, hogy mindazoknak, akik a közelmúltban megpróbáltatásokat éltünk át.

"Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által,

hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, és a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek megérteni minden szenttel együtt, mi az igazi szélesség és hosszúság, magasság és mélység, és megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint:

azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen."

Efézus 3:14-21.

2010. okt. 5.                                                     Guti Tünde


Csata utáni hétfő


Az egymásra torlódó, súlyos fellegek sötéten nyomasztják az eget. Bár felkelt már nap, és itt-ott rózsaszínben játszik egy-egy üresen maradt rés, mégis olyan szürke egyhangúságot áraszt ez a reggel.

Fellázad bennem valami, és hangosan megvallom Jézushoz tartozásom összes, éppen eszembe jutó tételét, majd áldást mondok magamra és családomra, visszakövetelve Sátántól Krisztusban kapott örökségem gyümölcsét, lefegyverezve az ellenséget Jézus nevében.

Az elmúlt hét szellemi csatározásai érzelmileg és fizikailag is kimerítettek, de szemem előtt tartom és emlékeztetem magam, hogy ez a föld csupán átmeneti lakóhely. Isten gyermeke vagyok, könyvébe beírta a nevem, tehát naponként felveszem a harcot a minduntalan visszahúzni és lenyomni akaró gonosz erőivel szemben. De egyszer majd véget érnek a küzdelmek!

Lesz egy nap, egy csodás találkozás, amikor megpihenhetek, hófehérbe öltöztetnek, letörlik az összes könnyemet, és az Úr jelenlétében örök nyugalom, szeretet és békesség vesz majd körül.

Igen, Jézushoz tartozom! Következzen bármi is ezen a földön, az én igazi otthonom a mennyben van. Ígéretet kaptam! Az Úr jegyzett el magának szent vérszövetségben, és várom a nagy pillanatot!

Addig is igyekszem helytállni töretlenül, megragadva a lehetőségeket a jó cselekvésére azzal a meggyőződéssel, hogy bár jelentéktelen vagyok Isten népe között, mégsem hiábavaló az én munkám sem.

Mire mindezt papírra vetettem, a feltámadt szél hézagosra fújta a felhőket, és a citromsárga faleveleken átszűrődő fény aranyba öltöztette az udvart.

Más színben látom már a világot... Pedig tudom, hogy érkezik a hűvös eső így is, úgy is...

"A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szerelme kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által." Róma 5:5.


2010. okt. 4.                                                        Guti Tünde


Megmagyarázhatatlan szeretet


David és Anne nekünk ajándékozott egy könyvet, ami Isten szeretetéről szól. Sok jó tanítást, életbölcseletet és megtapasztalást olvastam már ebben a témában, de érdekelt, mi újat kaphatok még. Az alcím a szokványostól eltérő téma megközelítésre utalt:

"Hogyan költözik Isten szeretete a fejedből a szívedbe"? Tetszett ez a kérdés, ezért azonnal elkezdtem. Minél jobban belemélyedtem, annál jobban magával ragadott egyéni stílusa, és ahogy haladtam előre az oldalakkal, úgy hangolódtam rá én is belső érzékenységgel, és kezdtem az író, John Ortberg szemszögéből látni mindazt, ami a szeretettel kapcsolatban felmerülhet.

"Mindannyian rongybabák vagyunk" - szögezi le már az elején, de a következő sorokban nyomatékossá teszi és minden kétséget kizáróan fűzi hozzá a tényt - "Isten rongybabái vagyunk!"

Valljuk be, annyira sérülékenyek, hogy még a legkeményebb ember is csak ügyesen kisminkelt álarcos... (Erről még Prekopa Vili vagy Süveges Imre is beszélt...)

Már az első lapoknál tudtam, hogy ez a könyv is tele lesz cetlikkel és aláhúzogatásokkal, mert nem mindennapi üzenetet közvetít. Ráadásul az olvasó végig úgy érzi, mintha személyes ismerőse lenne a szerzőnek, olyan közvetlen, barátságos, minden tudálékosságtól mentes módon hatol egyre mélyebbre és mélyebbre a szívbe, észrevétlenül változtatva meg a felszínes, olykor büszke gondolatokat, és tesz végtelenül nyitottá a megmentő isteni szeretet előtt.

A néha éles, kijózanító megállapítások gyógyítva vágnak és ítélnek, így összességében a megelégedettség, a biztonság és a védettség újszerű érzése jár át, miközben őszinte, tiszta alázat születik meg a szívben.

Néhány mondat különösen megragadott a sok értékes közül:

"Ha Isten munkáját akarod végezni, szentelj figyelmet az embereknek! Vedd észre őket!... A szeretet valójában munka." (44. oldal)

Mindenkinek ajánlom, hogy mielőbb olvassa el ezt a fantasztikus könyvet!


2010. szept. 27.                                                                            Guti Tünde


Ősz van


 A hirtelen jött, esővel érkezett lehűlés után jól esik sétálgatni a szabadban. A sárguló falevelek csendesen szárítkoznak. Egy dolgos harkály éppen felettem kopogtatja a beteg fát.

Lassan-lassan gyűlik az avar, és különös kontrasztot mutat a rozsdás levelek közül kivirító, másodszor virágzó, citromsárga gyermekláncfű, a friss gomba és az egyszerű, kedves vadszázszorszép. Felhőtlen, kék égről ragyog rám a napfény, amitől szebbnek látom a világot, mert sejtet valamit abból a gondoskodó szeretetből, amit Isten áraszt rám szomorú pillanataimban.

De sokszor eszembe jut édesanyám őszinte, hálatelt felkiáltása:

- Akármerre nézek, csupa-csupa kegyelem az életem!

Engem is nyugalom tölt el, ha erre gondolok...


2010. szept. 23.                                                                 Guti Tünde


Megvallás


Megvallom, hogy az Úr az Isten!

Szeretete örökkévaló, irgalma, kegyelme végtelen!

Hűséges és fenséges, mindig megtartja ígéretét.

Beszéde soha nem múlik el!

Hiszem, hogy gondoskodó Atyaként szüntelenül

törődik velünk, odafigyel kiáltásunkra, fájdalmunk az

Ő fájdalma is, mérhetetlen szeretetével a javunkat

munkálja.

Megvallom, hogy az életünk eseményeiben felmerülő

kérdésekre ha nem is tudom a választ, rendíthetetlenül

bízom az Úrban, Ő a reménységem, Övé vagyok, Övé

mindenem!

Hozzá fordulhatok vajúdó gyötrelmeimben, mert Ő ad

enyhülést a veszteségben, letörli a könnyeimet, és

áldott jelenléte lecsendesíti sebzett lelkemet.

Tudom, hogy Isten soha nem téved! Ő az Úr mindenek

felett, kezében tartja a világmindenséget, benne az én

parányi életemet is.

Az Úr ad és elvesz, élet és halál döntése nála van.

Minden terve tökéletes, szent és igazságos.

Szeretetét, jóságát annyiszor megmutatta, bizonyította,

hogy még a legnehezebb, legszomorúbb pillanatokban

is ezt mondom:

Szeretlek, Uram! Legyen meg a Te akaratod!

Hiszek benned, ezért újra a kezedbe teszem érzéseimet,

beteljesületlen álmaimat, tehetetlenség érzetemet.

Kérlek, erősítsd hitemet, bátoríts, vigasztalj, tarts erősen!

Követlek, Uram!


2010. szept. 21.                                                  Guti Tünde


Helyzetek


   Még világosban indultam haza az Istentiszteletről, a közeli sportpályán javában zajlott az élet, hangoskodva rúgták, dobták, ütötték a labdát, ki mihez értett.

Egyik pillanatban nagy ívben átrepült a kerítésen és pontosan elém pattant egy sárga teniszlabda. Iskolás koromból berögződött, ösztönös mozdulattal akartam visszaütni. A másodperc tört része alatt nem is tudatosult bennem, hogy teniszlabdával van dolgom, csak amikor odafordultam, akkor csodálkoztam, hova repült el a tenyeremről. Akkor már kiabálták is a gyerekek, hogy dobjam vissza. Gyorsan lehajoltam és odahajítottam nekik.

Persze azonnal eszembe jutott Süveges Imre prédikációja, ami még lüktetett bennem, ahogy elismételtette velünk az evangélizálás 5 pontját:

1. szeretni

2. segíteni

3. hirdetni (az evangéliumot)

4. imádkozni

5. beépíteni (a gyülekezetbe)

Gondoltam, na én most a segítésnél tartok...

De vajon kész vagyok-e mindig lehajolni, amikor nem hívő ismerőseim, szomszédaim "labdát dobnak" elém? Bosszankodás és kioktató háborgás buggyan ki belőlem, vagy "lekezelem a labdát", ami többnyire hétköznapi segítségnyújtásban, szívességben vagy egy kellemetlenség türelmes elviselésében nyilvánul meg?

Amikor ennek a gondolatsornak a vázlatát SMS-ként beírtam a telefonomba, futó lépéseket hallottam a hátam mögött. Már éppen a lakótelep-széli dupla zebra közötti járdaszigetre értem, amikor végre hátranéztem, és nagy meglepetésemre egy régen látott, a gyülekezetből elmaradt, számomra nagyon kedves testvérnő, 3 gyermekes anyuka vetette magát a nyakamba kifulladva. Megölve egymást, a váratlan találkozás öröme keveredett azzal a rengeteg lelki fájdalommal, amit többször megosztott velem, és most újra kiöntötte a szívét.

Ajándék volt ez a 15-20 perc! Előre elkészített lehetőség arra, hogy meghallgassam, és kifejezzem felé szeretetemet, együttérzésemet. (Milyen jó, hogy megálltam és hátranéztem, mert nem biztos, hogy az ALDI parkolójából indulva a gyalogátkelőn túlra is futva kísért volna...)

Csordultig teltem részvéttel, ahogy feltárta szomorúságait és a rátelepedő, gúzsba kötő tehetetlenséget. Jól esett megvigasztalni és emlékeztetni az Úr végtelen türelmére, gondoskodására! Belesajdult a lelkem a könnyei és ennyi nyomorúság láttán, de próbáltam felcsillantani előtte a reményt:

- Istennél semmi sem lehetetlen! Ha átadjuk Neki, Ő hordozza terheinket, és képes megtartani, megerősíteni, hogy ne roppanjunk össze!

Bár mindig meghallanék minden utánam kiáltást, és megállnék az utánam futóknak, akik azért bízattak rám, hogy a találkozásban tovább adjam azt a csodás jó hírt, amit én is kegyelemből kaptam!


2010. szept. 19.                                                                                      Guti Tünde


Termésfajták


Kóstoltatok már vadalmát? Régen ettem, sőt ciklámen színű levest is főztem belőle, amikor még a Lakatoson laktunk...

Bejárom a környéket. Százával hullanak a falevelek ebben a hirtelen érkezett őszben, és itt-ott már földre pottyant diót, mogyorót vagy szúrós burkú vadgesztenyét is lehet látni.

A prérinken vackor körtefák ontják fanyar gyümölcsüket, míg a jól gondozott, peremvárosi kertekben piros almák és gömbölyű szőlőszemek mosolyognak rám. Más és más szín, más és más forma, de mind tökéletes a maga nemében. Gyümölcsözésre teremtett fák. Rengeteg értéket hordoz ez a sokféleség, amit nem kérdőjelezhet meg senki.

Engem inkább az gondolkodtatott el, hogy nem vagyunk-e néha túl kritikusak testvéreinkkel szemben?

Mi emberek is meghozzuk szívünk gyümölcsét. Egyikünk vidám narancssárga, másikunk érdes vagy savanyú, vannak köztünk lágyabbak, de a csonthéj is kitűnő belsőt rejt. Láthatunk formás, már-már remekműnek számítót, de akadnak szúrósak vagy csípősek is. Tudjátok, hogy Istennek így tetszett? Így kedves előtte, mert az Ő sokoldalú tökéletességébe mindez belefér.

Érett, tápláló termést kell hoznunk a "magunk neme szerint", és nem a hasonlítgatás a feladatunk! Ki-ki azt mutassa fel, amilyennek teremtette az Úr! Mégpedig tökéletes, engedelmes szeretetben!


2010. szept. 16.                                                                            Guti Tünde


Az Úr facsemetéi


Már egészen közel kell hajolnom a konyhaablak üvegéhez, hogy kinézve lássam a platán tetejét. Kb. 1 évvel később ültették társaival együtt, miután ideköltöztünk a lakótelepre. Mára az udvarunk egy szép kis ligetté vált.

Kezdettől figyelemmel kísérhettük a fiatal csemeték növekedését, és különösen ennek a középsőnek tekintélyes fává terebélyesedését. Törzse derék vastagságú, és azt a régi sérülést, ami délcegségéből elvett, csak szakértő szemek vehetik észre, ami évekkel ezelőtt történt. Egy borzalmas vihar száguldott át a fővároson, törve-zúzva, pusztítva, letarolva mindent, ami útjába állt. A két, magasba törő, vaskos ágból csak egy maradt. Párja lehasadt a tomboló szélben.

De nekünk így is szép! Hatalmas lombkoronája szorosan összezáródik, így szomorú titkát idegenek nem fedhetik fel. Talán egy rezdülésnyi gondolat suhan át, ha ránéz valaki, de ki foglalkozna egy már-már korosnak mondható platánnal...

Mi is így állunk Isten kertjében. Gyenge csemeteként ültetett el, gondosan nevelt, táplált, gyönyörködött bennünk. Örömmel vett észre minden zsenge hajtást, és erőteljes fejlődésünket látva megelégedetten cirógatott selymes napfénnyel, öntözött áldott esőkkel.

Néha az ellenség is megjelent, jókora vihart kavarva, cibálva, tépve gallyainkat, leveleinket. Némelyik letört ágacskánk ilyen csatákról tanúskodik... De a gyökerünk mélyen kapaszkodik, tántoríthatatlanul, évgyűrűink szorosan illeszkednek egymáshoz, törzsünk megerősödve áll ellen a tajtékzó fergetegeknek.

És az Úr kedvét leli bennünk! Nem a sebhelyeket nézi, nem a csapzott leveleket vagy zilált gallyakat, hanem azt, hogy mozdíthatatlanul tartjuk az állást, felfelé kapaszkodunk ágainkkal, oda, ahol fényözön vár és az ég áldott harmatot hint...


2010. szept. 15.                                                                  Guti Tünde


A rendelt idő


Úton vagyok. Még a szöcskék sem olyan lendülettel ugrálnak el előlem, mint pár héttel ezelőtt. A nap alacsonyabb ívben járja pályáját, és az égen vaskos, szürke felhők torlódnak egymásra. Csak néha kukucskál ki az üdítően kék szín, hogy némi vidámságot keltsen ebben a szomorkás időben.

A delet is elharangozták már, de még mindig hűvös borzongás jár át, fázik az orrom. Az itt-ott áttörni akaró sugarak csak sejtetik, hogy merre süt a nap. Valahol a felhők felett...

Nézem a tájat, a kerteket. Vannak olyan mezőgazdasági munkák, amelyeket már nem lehet ilyenkor elvégezni, és vannak lekésett, túl későn tervezett utazások.

"Amíg időtök van" - írja az ige - "tegyetek jót!" Amíg itt a lehetőség, nyitva az ajtó és a szív, amíg friss a tűz és van lendület, amíg tisztán és élesen látjuk a célt, addig menjünk és tegyük azt, amit kell, töltsük tele szellemi üzemanyagtartályunkat Isten szavaival!

Sajnos nekem sok a mulasztásom! Néha nehéz gondolatok terhelnek ezzel kapcsolatban. De megbánva ezeket jöhetek Jézushoz, hogy új esélyt adjon, és tiszta lappal indulhassak. Figyelmesebben, bátrabban, szabályosabban, minden alkalmat megragadva a jót tenni és az evangéliumot megszólaltatni.

Csak azt fogja számon kérni az Úr, amire képessé tett és felkészített, hogy éljek vele. Vajon hogy gazdálkodom a kapott erővel, idővel, feladattal?


2010. szept. 6.                                                           Guti Tünde


Augusztus végi reggel


Csodás, kék katángok mosolyognak rám a harmatos fűből, a rét közepén pedig harsány, sárga szirmok virítanak a késő nyári napfényben. Már nem éget ez a sugár, mint hetekkel ezelőtt, hanem selymes fénnyel vonja be a világot, jókedvre derítve még a költöző madarakat is hosszú vándorútjuk előtt.

Eszembe jutnak kedves napraforgóim, melyek néhány napja nyíltak ki, és teljes pompában virágzanak az erkélyünkön. Egy kis cserép adott otthont a kicsírázott magoknak, amiket még a nővéremtől kaptam. Gondosan ápolgattam, öntözgettem őket, mert számomra kedves személy bízta rám, mintegy ajándékként.

Ezért ha rájuk nézek, az ajándékozóra gondolok, aki maga is olyan, mint a napraforgó fény felé forduló virágtányérja, keresi a mosolyra, bizakodásra buzdító dolgokat.

Tehát a napraforgóim virulnak, mégpedig cserépben, nem egy tágas szántóföldön, hanem egy szűk erkélyen. Az élet megtalálja azt a közeget, kihasználja a lehetőséget, ahol fejlődhet, növekedhet. Nem állhatja útját semmi.

Olyan akarok lenni, mint ezek az egyszerű növények! Ott növekedni, termést érlelni, ahova az Úr belevetett az Ő földjébe! Még akkor is, ha csak cserépnyi a talajom, de az az Úré! Még akkor is, ha nem lankás domboldalakra látok, hanem szűkösebbek a betonszürke körülmények, de boldogan fordulok a fény felé, mert a nagy Ajándékozó adott a legtökéletesebb, leggondosabb Kertésznek Jézusnak, aki odafigyel rám és törődik velem.

Az a tanítvány lehetek én is, akit szeret Jézus.

(Ezt a megvallást a tegnapi prédikációból raktároztam el.)


2010. aug. 23.                                                                    Guti Tünde


Kérem, kopogjanak!



Sportsérülés érte szombaton Gergőt, amikor focimeccsre melegített be. Kisujja feldagadt és kék-lila színben játszott a véraláfutás miatt. Hősiesen végig védett egy félidőt, aztán hazavonatozott Dunakesziről. Itthon borogattuk, de a fájdalom erősödött.

Elvittük a Dél-Pesti Kórházba, ahonnan gipszelő hiányára hivatkozva tovább küldtek a Merényibe. Lepusztult épület és türelmetlen tömeg fogadott. Az ügyeletes orvos ingerülten szólongatta a betegeket. A bejelentkező ablakra ez volt írva:

"Kérem, kopogjanak!"

Béla be is zörgetett annak reményében, hogy ez a módja az új betegek regisztrálásának. Kinézett egy doktornő, és nem túl kedvesen ránk szólt:

- Kopoghatnak, de úgysem jövünk ki!

Még néhány sérülttel ugyanez történt, a feszültség nőttön nőtt... A tumultust, az érkezési sorrendet és a kialakult légkört érzékelve jobbnak láttuk, ha haza jövünk és elhalasztjuk hétfőre (azaz mára) a helyi SZTK-ba menetelt... (Így is történt... A röntgen kimutatta, hogy letört egy darab a csontból, így sínbe tették az ujját.)

Elgondolkodtam azon a papíron, ami a kórházban ki volt ragasztva. "Kérem, kopogjanak!"

Hálát adtunk már elégszer azért, hogy a kegyelem trónusához bármikor beronthatunk, odaboríthatjuk bűneinket, keserűségünket, fájdalmunkat, űzött életünk kudarcait?

Azért, mert Isten a szeretet! Jézusban olyan módon mutatkozott meg irgalma, amit ezen a földön nem találhatunk meg, és ésszel fel nem fogható! A mennyei Atya szíve tárulkozott fel és lett úttá Jézusban, hogy odataláljunk Hozzá és ellenértéket nem várva tőlünk, megbékélhessünk Vele! Ez a kegyelem! Kopogunk vagy sem, ha alázattal megyünk, Ő ajtót tár előttünk és szívére ölel.


2010. aug. 16.                                                             Guti Tünde


Köszönés nélkül


Az ördöggel nem lehet udvariaskodni! Vele szemben csak egyfajta viselkedést engedhetünk meg magunknak: az ellenállást! "Álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek!" Sőt Pál egy másik helyen meg is jegyzi, hogy "jól ismerjük a szándékát."

Rendszeresen dobálnak a postaládánkba különböző politikai hirdetéseket. Hányszor cseng a telefon, hogy elmegyünk-e szavazni, és mi a véleményünk erről vagy arról a programról. Az ember szemöldökét összehúzva, sóhajok között nyomkodja a kívánt gombokat, s közben eldönti: ez volt az utolsó! Ismerős?

Éppen főztem. A kellős közepén, érthető módon nem lelkesedtem, amikor megcsörrent vonalas telefonunk. A másodpercek tört része alatt végigcikázott bennem a lehetséges telefonáló személye, de tévedtem. Kezeimet megtörölve és elhatározva, hogy udvariasan elnézést kérek mondván, hogy nincs időm, felvettem a telefonkagylót. Meglepetésemre automata géphang jelentkezett, majd tagolt bemutatkozás után politikai kampányszöveg következett. Az egész helyzetet még az fűszerezte, hogy számomra elfogadhatatlan párt rabolta értékes perceimet, így - bár nem szokásom - csendben letettem a telefont. (Gépnek ugyebár nem köszönünk...)


Munkámat folytatva eljátszottam a gondolattal, hogy a Sátán is próbálkozik, settenkedik, elvonva figyelmünket szolgálatunkról. Nem szabad illemtudóan egyezkedni, magyarázkodni, hanem határozottan "le kell csapni a telefont", ha ő jelentkezik a vonal túloldalán! A legjobb fel sem venni, persze ez csak új típusú, számkijelzős "készülékkel" lehetséges. Beszéljünk meg az Úrral egy "technikai frissítést", hogy azonnal felismerve a hazug, gyilkos HITETŐT, ne álljunk szóba vele, hanem álljunk ellen Jézus nevében!


2010. márc. 13.                                                                   Guti Tünde


Türelmes várakozás


Március van és havazik. Éjszaka mozdulatlanságba dermedt a táj a szélvédett helyeken. A hóvirágok arcán elgémberedett a mosoly. Milyen jó, hogy az Úr, aki eltervezte és megalkotta világunkat, semmit nem siet el! Ha már kibomlottak volna a rügyek az első, meleg napsugarak hívogatására, akkor ezekben a napokban minden lefagyott volna, és nem termett volna gyümölcs nyáron!

De Isten tökéletes, bölcs, szeretete végtelen! Az idő felett áll! Atyai gyengédséggel neveti rohanó sürgetésünket. Ne legyünk türelmetlenek a várakozásban! Sóvárgunk, hogy nehézségeink tele szellemi tavaszra forduljon?

"Ha késik is, bízzál benne!" - tanácsolja a zsoltáros.

Az Úr mindig válaszol, csak nem mindig akkor és úgy, mint ahogy azt mi elvárjuk.

"Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő kévéit emelve."

Zsoltárok 126:5-6.


2010. márc. 11.                                                                                              Guti Tünde


Nézz a látáson túlra!


Az út egyik szélén befagyott az elolvadt hóból összegyűlt tavacska. A másik oldalon pici, puha zöld levelecskék sarjadoznak a fákon, az új élet jeleit hordozva magukban. Éles kontraszt! Mindkettő valóság, egyszerre látom, bár teljesen ellentétes körülményről tanúskodik. A remény bennem él, tudom, hiszem a tavasz érkezését!

Hányszor megtéveszt a látvány! Mennyire csalóka, amit érzünk, tapasztalunk, becsap a pillanatnyi élmény! Hogy el tud keseríteni a türelmetlen csalódottság még a lelki, szellemi élet területén is! Mit látunk?

"Még mindig nem érkezett meg az isteni válasz!

Hol késnek a jó megoldások?

Hol marad az Úr segítsége?" - sajnálkozunk kitéve magunkat a Sátán szorongatásának.

Pál így tanít: "Hitben járunk, nem látásban!" II. Kor. 5:7.

"Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldöztetünk, de el nem hagyatunk, tiportatunk, de el nem veszünk!"

II. Kor. 4:8-9.

Más helyen hozzáfűzi ezeket a számomra annyira kedves igéket:

"Mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. A mi szánk megnyílt néktek..."

II. Kor. 6:10-11.

NÉZZÜNK MESSZEBB, FELJEBB, EGÉSZEN AZ ÍGÉRETEKIG!


2010. márc. 10.                                                       Guti Tünde


Baptista Szeretetszolgálat



"Mennyei történetek - pokoli történetek" címmel hallgathattunk meg tegnap egy rendkívül izgalmas, dinamikus és lelket megrázó előadást arról a munkáról, amit Szenczy Sándor és Vojcics Tvrko végez önzetlenül, szerte a világban. Még hazafelé is a hallottak zsongtak a fejemben!

Hitbeli és embertelen élményeket, döbbenetes, drámai történeteket ecseteltek hitelesen, mint akik egy "másik világban" jártak. Igyekeztem lejegyzetelni azokat a gondolatokat, amikről úgy éreztem, hogy a szívembe markolnak. Tudtam, hogy nem mindennapi dolgokat fogok hallani, sőt hitem is erősödni fog.

Bevezetésként elmondták, hogy megnyugodhatunk, nem nekünk magyaroknak megy a legrosszabbul a világon! Sanyi és Vojcics Pesawarban találkoztak egy szeméthegyen. Ugyanis rengeteg gyerek a szemétdombról táplálkozik, és bármennyire hihetetlen és sokkoló, vannak szülők, akik abból fedezik a család megélhetését, hogy eladják egészséges gyermekük veséjét külföldre dollárért, hiszen egy vesével még lehet élni... Ekkora kényszer a szegénység...

Olyan helyeken is jártak, ahol az emberek megisznak egy pohár vizet, mert annyira szomjasak, de meghalnak, mert fertőzött a víz!

Groznijban, Csecsenföldön döbbent rá Szenczy Sándor, hogy azért megy segíteni, mert ez NEKI JÓ! Akkor is, ha szétlövik az őr fejét az ajtajukban, vagy ha bármilyen módon bántják és megalázzák őket.

Így tudja túlélni a múltat, a mát, és felépíteni a jövőt: Bibliával a kézben menteni, átölelni a szenvedőket, de hiszi, hogy meg tudja tenni!

"Céllal élünk ezen a világon!" - idézte Tamási Áron híres könyvéből. Ha a helyünkön állunk, akkor OTTHON VAGYUNK BENNE! Ha azt tesszük, amire Istentől hatalmat kaptunk, akkor otthon vagyunk!

Mindent elveszíthetünk ebben az életben, gyermekeinket, házastársunkat, szüleinket, pénzt... De a hitünket nem!

Ez a zárógondolat nagyon bennem maradt. Igen, ezzel a hittel lehet legyőzni a világot, mert "Nagyobb az, aki bennünk van, mint aki a világban van!" Tegyünk meg mi is mindent környezetünkben, a tőlünk telhető módon a szenvedések enyhítésére! Legyünk készek a jó szóra, az irgalmasságra és az együttérzésre!


2010. márc. 6.                                                                               Guti Tünde


Ébred a tavasz


 Verőfényes, kora tavaszi napra ébredtünk. Egyre hamarabb kivilágosodik, madárdal zengi be az udvart. A napsugarak arany özönnel borítanak be mindent, és a kéklő ég tükrében mintha elszállnának gondjaink...

Ilyenkor fejünket önkéntelenül felemelve kihúzzuk magunkat, nagy levegőt veszünk, és szinte érezzük, ahogy a tavaszt megújító életerő átjárja tagjainkat.

Az udvarunk közepén áll egy toronymagas, terebélyes fa. Felfelé törő ágai a legelsők között rügyeznek, leveleznek, öröm nézni! Mivel nincs a háztető árnyékában, a legkorábban szívhatja magába a napsugarakat, és sokféle énekesmadár fütyörészik a tetején kedvére.

Volt ma lehetőségem vizsgálódni elárvult prérinken is, ahol jókedvűen nyugtáztam a fejleményeket. Fenséges lesz, amikor fehér és rózsaszín virágba borul majd minden! A lakótelepi óvoda kertjében már büszkélkedik zöld leveleivel a tulipán és a jácint!

A cinkék már annyi köszöntőt elénekeltek, hogy végre mindenki elhiszi, látja, hogy a természet megmutatja vidámabb arcát. Néhány szélvédett helyen már próbálja bontogatni sárga szirmait az aranyeső! A házigazdák szorgalmasan gereblyézik a tavalyi faleveleket, megcsapja orromat a friss föld illata... Édes borzongással idézi fel bennem gyerekkorom világát... Mennyire szeretem ezt az évszakot!

Hiszem, hogy nemsokára megláthatjuk közbenjárásunk eredményét, szellemi harcainkban a tavaszt, a megújulást, a virágzást és a gyümölcstermést!

"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!" Zsidók 12.2.

Eljönnek a felüdülés napjai, tartsunk ki hűségesen a könyörgésben, az imádságban! Töltse be szívünket megfrissült reménység!


2010. márc. 3.                                                                                Guti Tünde


Dicséret sötétben


Megfigyeltem az évek során, hogy a feketerigók előszeretettel fütyülnek a fák magasabb ágain, vagy háztetők ormán. Így volt ma reggel is. Jobban mondva hajnalban, mert amikor meghallottam, 05:05-öt mutatott az órám... Csodálkoztam is, mert azt hittem, hogy csak a fülemüle dalol sötétben.

Vannak, akik a szellemi sötétség idején is dicséretet énekelnek! Tegnap a gyülekezetben meghallgattuk Nyári Jenő testvérünk beszámolóját a Haitin tapasztaltakról. Engem is nagyon megérintett lelkemben a látott nyomorúság, gyötrelem, de az is, amit Jenő külön kiemelt a tragédia következményei kapcsán.

Más nemzetek ilyenkor félárbocra engedik a zászlót és 1 perces néma csenddel emlékeznek az áldozatokra.

Haitin 3 napos böjtöt tartott egy 200 ezres tömeg, az emberek a romba dőlt elnöki palota körül gyűltek össze! Az első napon bűnbánatot tartottak, a 2. nap a dicséreté volt, a 3. pedig a hálaadásé!

A három napos böjtöt egy apáca indítványozta, aki előre figyelmeztetett egy KÖZELGŐ KATASZTRÓFA BEKÖVETKEZÉSÉRE!

Adja az Úr, hogy ez a három napos ima és böjt megtérést hozzon a szívekbe, összefogást és felépülést a családokba!

Az imatámogatást ne hagyjuk abba, mert az esős évszak beköszöntése további nehézségeket okoz az ott élőknek!


2010. márc. 1.                                                                                                       Guti Tünde


Kijelölt frontvonal


Szokásos esti sétám során döbbenten vettem észre, hogy a prérink szélén a járda mellett, levert karók sorakoznak pirosra festve, némelyik bekarikázva. A csodálkozástól lelassult léptekkel jártam körbe a jelölt területet, és miközben azon örvendeztem, hogy az eső nem verte szét az összefüggő, fehér hótakarót, lelkem összeszorult a fájdalmas szorongástól. Megkísértett az aggódás. Mi folyik itt?

A hihetetlen tény megállásra kényszerített, miközben gondolataim száguldozva járták be a jövőt... Mindazt, ami egy gigantikus építkezéssel jár... Mire észrevettük, felparcellázták a MI PRÉRINKET! S most itt fekszik megsebzetten, megadva magát tehetetlenül. A rét rengeteg kedves emlék színhelye.

Hányszor labdáztam itt Gergővel! Mennyi virágot szedtünk! Kavicsokat gyűjtöttünk, tanulmányoztuk a bogarakat, szöcskéket...

Levert cövekek. Fenyegetően, szinte gúnyolódva merednek rám a hóból, hetykén kihúzva magukat, mintha kárörvendően hirdetnék:

-Elfoglaltuk! Most már a miénk!

Minden, szabadságot szerető ember ellenállásba lendül ilyenkor, legalábbis gondolatban. Nekem a Sátán birodalmának terjeszkedése jutott eszembe erről az elszomorító helyzetről, és háborgásom az ősi ellenség területfoglalásai ellen fordult. Olykor már az események, megnyilvánulások láttán is könnyen felismerhetjük, hol húzódik a démonvilág által kijelölt terület. Mit teszünk ilyenkor? Könnyen odaadjuk a pimasz betolakodóknak, tehetetlenül hagyjuk, hogy leigázzák oly sok győzelmi emlékkel teli földünket?

Már az első "karó" láttán csatarendbe kell állnunk, és a sajnálkozást, félelmet félretéve határozottan meg kell védeni királyi birtokunkat! Keressük meg a Sátán által szétdobált "helységtáblákat", például "Szelídség övezet, Bizonyságtétel tere, Békesség folyója, Szeretet gyümölcsöse, Igeolvasás szántóföldje, Imaharcok sánca, Őrállók bástyája" stb., és tegyük őket a helyükre!

Éljünk Istentől kapott szellemi örökségünkkel!


2010. febr. 18.                                                        Guti Tünde



Keskeny úton


Nem könnyű igazán jól járható utat találni ebben az "átmeneti" időben! Csak totyogok, tipegek, mert egyik helyen mély a hó, arrébb még vastag a jég, de a folyékony, sáros latyak a leggyakoribb közeg.

Ahol haladok előre, talán fél méter széles, kitaposott sáv. Vigyáznom kell minden lépésnél, ha esés nélkül akarok célba érni! Bezzeg a széles főút száraz! Mennyivel kényelmesebben és gyorsabban mehetnék ott! ...

Hogy is mondta Jézus? "Szoros az a kapu és keskeny az az út, mely az életre visz..." Az életre vezető ösvény fegyelmezettséget igényel, állandóan figyelni kell, hova lépek. Nem bámészkodhatok, mi újság a széles utat szegélyező, érdekes, színes, fényes üzletek kínálatában!

Így folytatja Jézus: "...széles az az út, amely a halálra visz..."

Legyen bár erdei csapás, függőhíd egy folyó felett, vagy csúszós, életveszélyes hágó, nagyfokú önfegyelmet követel.

Tegnap Szabó Vili idézett egy igét a prédikációjában:

"..szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul,mint a ti okos tiszteleteteket!" Róma 12:1.

A KESKENY ÚTON VALÓ FEGYELMEZETT JÁRÁS ÉS A SZÜNTELENÜL A CÉLRA FIGYELÉS IGAZÁN ÉLŐ ÁLDOZAT!


2010. FEBR. 15.                                                            Guti Tünde


Amikor kilyukad a cső...


Dél körül vettem észre, hogy nincs se fűtés, se melegvíz. Béla megtudakolta a gondnoktól, hogy mi történt. Kiderült, hogy a társasház egyik csöve kilyukadt a hőtárolóban, így le kellett zárni a rendszert.

Vízszerelő feleségként van lehetőségem látni a csősérülések következményeit... Mivel Gergővel egyszerre betegeskedünk (torokgyulladás, nátha, köhögés), kellemetlenül érintett a langyosnak is alig mondható radiátor, és a további melegvíz hiányra tett ígéret. A kezem, a lábam, az orrom már hidegre hűlt, és bár Béla szaktudásával és szerszámaival is segített a szerződtetett szerelőnek, órákig nem volt reményünk a melegre. Kint mínuszok, bent 19 fok, tüsszentés és rossz közérzet. Késő délután ½ 6 körül sikerült beindítani a fűtést. Addig az egész otthon tartózkodó lakóközösség fázott, különösen a kisgyermekeseknek volt nehéz.


Képzeletemben megjelent a gyülekezet mint társasház, melegvíz rendszerrel, és Isten szeretete mint a hőközlőn átáramló meleg. Mi történik, ha a cső meghibásodik, eltörik? Az egész rendszert le kell állítani. Az egész közösség vacog. Szeretetvezetékeinket folyamatosan ellenőriznünk kell, nem lehet megspórolni a karbantartást! Éltető meleget kell továbbítanunk!

"Öltözzétek fel azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna... Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletesség kötele!" 

 Kolossé 3:12-14.


2010. febr. 4.                                                                                 Guti Tünde


"Mikor mindezt látjátok"


 A konyhaablakunk előtt strázsáló három tuja most hóterhétől megszabadulva egyenesen áll. Hidegtől szikkad  örökzöld levelei mozdulatlanul feszítenek megfagyva. Az ilyenkor megszokott, hajnali madárdal ma elmaradt, kis énekeseink védelmet nyújtó zugokba húzódtak az éjjeli mínuszok elől. Alföldünkön - 23 fokot mértek.

Ahogy kivilágosodik, előmerészkednek az első kutyások, hogy fázósan megsétáltassák egymást. Később nekem is dolgok akad, és bevásárlás előtt még körbejárom a békésen nyugvó prérit. Most nem nehéz elképzelni, milyen is, amikor az orosz sztyeppéken beáll a tél. Ilyenkor veszélyes, kellő védelem nélkül hosszú kilométereket gyalogolni a szemet kápráztató fehérségben! Hóvakságot okozhat.

Utam egy hóterhétől majdnem összeroskadt fenyő mellett visz el. Felnézek és látom a közeledő frontot, ahogy élesen elválik az ég kékjétől a fehéren tornyosuló felhőgörgeteg. Habosan terpeszkedik, mint valami megállíthatatlanul előre törő lavina. Lehet, hogy kapunk egy újabb adag havat... Ezeket látva újra eszembe jutnak Jézus szavai:

"Képmutatók, az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, az IDŐK JELEIT pedig nem tudjátok?" Máté 16:3./b

Nem vagyok képmutató és nem is akarok annak látszani, de az idők jeleit fel akarom ismerni, hogy a figyelmeztető intés készülődésre serkentsen! 

"Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok, hogy közel van, az ajtó előtt!" Máté 24:33.

Nem élhetjük úgy napjainkat, mintha minden rendben lenne, s miközben az IGAZSÁG A BIRTOKUNKBAN VAN, nem tárjuk fel a közelgő veszedelmet!

"Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva!" Lukács 12:35.

"TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA!" Máté 5:4.


2010. febr. 2.                                                               Guti Tünde


Testvéri kapcsolatok


"Ha ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, ÉN OTT VAGYOK!" - mondta Jézus tanítványainak.

Hármasban beszélgettünk ma itthon, amikor Skolnik Feri meglátogatott, hogy egy gyermekeink által már kinőtt emeletes ágyat elszállítson az egyik belvárosi családnak. Istentisztelet lehet minden ilyen találkozás. Ez a ma délelőtti ilyen volt! A magától értetődő "Hogy van Jutka?" után az Úr dolgairól, ígéreteiről beszélgettünk, és az ÍRÁS próféciáit elemeztük az utolsó időkkel kapcsolatban. 

De jó, hogy volt egy felesleges emeletes ágyunk! Lehet, hogy neked van egy rekesz almád, vagy ruhák, könyvek, játékok. ÉLJÜNK A TESTVÉRI KAPCSOLAT NYÚJTOTTA LEHETŐSÉGEKKEL! Építsük, bátorítsuk, hallgassuk meg egymást! (Tegnap Nagy Szilvi ugrott be egy órácskára...) Ahogy a világ halad a végkifejlet felé, egymást támogatva kell élni mindennapjainkat, odafigyelve segíteni rászoruló testvéreinknek!

Különös időket élünk... Egyre inkább felértékelődnek a kis létszámú imacsoportok. Szűkebb körökben fognak összejönni az Istenre éhezők, a próféciák beteljesedését feszülten figyelők, a JÉZUS VISSZAÉRKEZÉSÉT szüntelen várók. Gyakrabban hallhatjátok a sürgető figyelmeztetést: KÉSZÜLJETEK!

Beléptünk az antikrisztusi korszakba. Tanulmányozzátok A tíz szűz példázatát!

FIGYELJETEK! VIGYÁZZATOK! IMÁDKOZZATOK!


2010. jan. 28.                                                                       Guti Tünde


Napsugár


- Olyan vagyok, mint Tibériusz császár! Időjárásfüggő a hangulatom! - mondta Gergő múltkoriban, amikor elege lett a borongós időből és a hol havat, hozó esőt adó, szürke felhőkből. Bennem is elemi erővel tört fel a napfény utáni vágy, s bár januárban talán még korai a tavaszról ábrándozás (ami a kedvenc évszakom), mégis jól esik a napsugarak cirógató kényeztetése!

A fakó színek megelevenednek! Jó újra látni a kék eget, a hófoltok közül kikandikáló fűszálakat, a friss életjelekről árulkodó vakondtúrásokat, a bokrok közt kergetőző verebeket! Az egyik kertben karcsú hóvirágok bimbóznak szerényen, nyújtózkodva az éltető fény felé...

Tudom, hogy "A FELHŐK FELETT MINDIG SÜT A NAP!" Ez az egyik kedvenc mottóm! Lelki életem olykor sötét egéről is elűzi az Úr az időnként összetorlódó fellegeket.

Az idők, időpontok, miértjeimre a válaszok és a legjobb megoldások mind az Ő kezében vannak. Ismeri a szívem világosság utáni sóvárgását. Ő, aki maga a VILÁG VILÁGOSSÁGA, kedvét leli abban, amikor az övéi keresik a HAJNALCSILLAG vezetését.

Úgy tűnik, a madárvilág különösen érzékeny, s beépített kis műszerük messziről megérzi a tavasz jöttét. Ezért látjuk a korán, de magabiztosan visszarepülő vadludakat...

Ezt a hangoskodást, csiripelést a fejem felett! Csakis tengelicek lehetnek! Egymás szavába vágva trécselnek megállás nélkül, mint a patakcsörgedezés! Mintha valami fontos, sürgős, érdekfeszítő hírt osztanának meg egymással kitörő örömmel, miközben csipegetve bontogatják a platánfa termését.

Lehet, hogy tényleg közeledik a tavasz? A mi várakozásunk Jézus visszaérkezésére, mondanivalónk a világnak, van ennyire vidám, dinamikus, amikor látjuk, érzékeljük az utolsó idők jeleit?


2010. jan. 23.                                             Guti Tünde


Kaktusztüskék


Apró, vékony, szemmel nem is látható tüskék kínozták mindkét csuklómat. Nagyon szenvedtem tőlük, szúrt, fájt, kipirosodott a bőröm. Szobanövényeket locsoltam, s az ablakpárkányon sorakozó kaktuszok a legkülönbözőbb tüskékkel díszelegtek. Persze, ahogy kitavaszodik, ontják a szebbnél szebb virágokat! Talán kissé elővigyázatlanul hajoltam a cserepek fölé, ahogy egyensúlyoztam a függönyt is tartva, nem is éreztem azonnal a kezeimbe fúródó, picinyke "nyílvesszőket".

Napokig tűrtem, míg ma reggel már nagyon kényelmetlenül éreztem magam. A fájdalom és a pír mindenhova elkísért. Valahogy eszembe jutott, mit is tett egy túlélő ember a vadonban, aki erősen mérgező csalánokkal járt hasonlóan. Társaitól kapott ragtapasszal betekerte a fájdalmas részeket, majd egyszerűen, pillanatok műve volt kihúzni a sertéket. Nekem cellux volt kéznél és bevált az ötlet! A csuklóimat alaposan beragasztóztam, majd lerántottam.

Hát, tudjátok, nekem azonnal "beugrottak" fájó, sebzett helyzetek. Hajlamosak vagyunk megtűrni kapcsolatainkban a belénk fúródott, külsőleg talán láthatatlan töviseket. Aztán amikor már nem bírjuk a szenvedést, végre jelentkezünk az Úrnál egy kezelésre. Olykor úgy járunk, mint az említett túlélő. Az Úr szorosra teker a "ragtapasszal", alig jutunk levegőhöz, talán még sopánkodunk is, hogy mi lesz ennek a vége! Vajon mi?

Egyetlen kellemetlen beavatkozással ( mint pl. a megbocsátás, ami először kétségbeejtőnek tűnik) eltávolítja Isten a tüskéket. S megéri? Persze, hogy megéri! Nézzünk csak magunkba, és legyünk őszinték! Nem hordozunk most is frissen szerzett szúrásokat?


2010. jan. 11.                                                                       Guti Tünde


Széttört...


Elolvadt a hó, zúzmara sincs az ágakon. Nincs miről lírai szólamokat írni. De ha nyitott a szívem, az Úrnak mindig van napra kész üzenete, tanítása számomra. Ma délelőtt tömény karácsony illat töltötte be a konyhát, mert a nagy rendrakás közben véletlenül levertem egyet a hűtőn sorakozó illóolajos üvegecskék közül.

Szanaszét fröccsent, és még felmosás után is csúszott a helye. Eszembe juttatta az egyik bibliai történetet, amikor Mária Magdolna széttöri az alabástrom szelencét, majd Jézus lábaira önti. Ott is betöltötte az illat a helyiséget. Megfordult a fejemben, hányszor hallottam már erről prédikációt. Felelevenedett bennem néhány gondolat, ami keveredett a sajátommal, ezért megnéztem az összetört üvegen található szavatossági időt. LEJÁRT! Ezután megnéztem a többit is, és találtam 2008-as, sőt 2007-es lejáratú olajat is köztük, régen vettem őket.

Hányszor érezzük úgy, hogy összetört az életünk a sok, váratlanul támadt nehézségben, próbában? Néha egész gyötrelmesen élünk át érzelmi válságokat. Tapasztalatból tudom, milyen nehéz kilépni az összetört "cserepekből"... Talán a mi olajunknak is lejárt a szavatossági ideje, ezért engedi meg Isten, hogy néha összetörjünk? Újra és újra friss olajra van szükségünk, s ezt nem ismerjük fel azonnal...

Ott kell hagynunk széttört üvegdarabjaimat és kiömlött, összepiszkolódott olajunkat, és jelentkeznünk kell az Úrnál ÚJRA TÖLTÉSRE!

KEZDŐDJÖN ÍGY EZ AZ ÚJ ÉV!


2010. jan. 2.                                                      Guti Tünde


Hajléktalanok?


Átlagosan öltözött kukázókra lettem figyelmes az utcán. Egyikük úgy húzta ki a maradék ennivalókat, mintha az lenne az egyetlen lehetősége a táplálkozásra. Pedig külsejüket, öltözetüket tekintve nem gondoltam volna róluk más helyszínen, hogy rászorulók. Egyikük használt bőrkabátot, a másik fekete szövetkabátot viselt. Talán még szállásuk sincs... ki tudja... és hajléktalanul bolyonganak a városban. Lehet, hogy valamilyen karitatív ruhaosztásnál öltöztették fel őket...

Lelki szemeim előtt azonnal megjelent, ahogy a Sátán szép, külső dolgokkal, evilági gazdagsággal elkápráztatja az embereket, és közben a szemétből eteti őket! LÁTSZAT SZERINT JÓL ÖLTÖZÖTTEK, kívülről úgy tűnik, minden rendben van, s közben a mocsokból kell kiturkálni az ennivalót.

Az Úr Jézus ÚJ TEREMTÉSSÉ formálja a Hozzá megtérőket! Kívül-belül más emberré lettünk, mert Hozzá fordultunk  és mennyeigazdagságával táplálja szellemünket, lelkünket az IGE asztaláról. Még fizikai létszükségletünkről is gondot visel. Megígérte, hogy mindennap velünk lesz a világ végezetéig!


2009. dec. 29.                                                        Guti Tünde


Karácsony másképp


Ez a karácsony másképp telt, mint az eddig megszokottak. Az ünnepet megelőző napokban azért imádkoztam, hogy az a békesség töltse be családunkat, otthonunkat, amit IMMÁNUEL hozott, aki Ésaiás szavai szerint a Békesség Fejedelme!

Másik imatémám, hogy tudjak bizonyságot tenni a szomszédoknak, és legyen lehetőségem a környéken élő hajléktalanoknak ennivalót, forró teát osztani egy rövid kis olvasnivalóval és sok-sok szeretettel bélelt bizonyságtétellel.

A házbelieknek elmondhattam az örömhírt és tudtunk beszélgetni. Az egyik hölgy különösen össze volt törve nehéz helyzete miatt, és sírva ölelt át, megköszönve a megemlékezést. Jó reménységem van a lépcsőházunkban élők felől! ADJA AZ ÚR, HOGY MEGTÉRHESSENEK!

A hajléktalanokat viszont napokig nem láttam, valószínű, hogy befogadta őket egy ideiglenes szálló.

Volt egy másik élmény is. Szent este előtt totálkárosra törték a Passatunkat, Béla egyedül ült benne. S olyan nyugalmat kaptam Istentől, amin még én magam is csodálkoztam! Arra gondoltam, hogy Jézus is szegény körülmények között született, király létére istállóban, ISTENKÉNT emberi alakban. Nekem se legyenek elvárásaim! Tudtam elcsendesedni és nem a sürgés-forgásra, sütés-főzésre, ajándékcsomagolásra koncentrálni. Jó volt hálát adni, hogy Béla nem sérült meg, és örömmel emlékeztem vissza, hogy az Úr mindig bizonyítja hatalmas irgalmát az életünkben!

Dicsőség a mi drága Urunknak, aki VALÓBAN MEGTARTÓ! Balesetben, betegségben, nehézségekben mindig megmutatja jóságát, kegyelmét, és a legjobb megoldásokat készíti elő.

MOST IS CSAK BENNE BÍZOM!


2009. dec. 27.                                                                      Guti Tünde


Erős vár a mi Istenünk!


Ropog a hó a lábam alatt, arcomat csípi a hideg. A Nap sápadt korongja vastagra szőtt felhők mögé rejtőzött, nem melegíti fel a csonttá fagyott fűszálakat. Fázós varjak gubbasztanak mozdulatlanul, nyakukat mélyen behúzva, míg éhesebb társaik kitartóan kapálnak erős csőrükkel némi élelem reményében. A dombon tarka tömeg, kipirult gyerekek visongatnak, élvezik a tél örömeit. Az erdeifenyők csoportja idilli hátteret nyújt a vakító fehérségben. Minden évszaknak megvan a maga szépsége! Az érintetlen, havas táj felidéz bennem egy mesét... Hókirálynő...


Egy szép templom előtt sétálok el, évszázados platánok közelében. "ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!" - hirdeti a felirat, s áment gondolok rá. Védelem viharban, bajban. Tényleg menedék volt az embereknek évszázadokkal ezelőtt az ellenség elől.

Így év vége felé végig gondoltam, mennyiszer nyújtott oltalmat az Úr, mint vár, mint kőfal, mint pajzs, és még sorolhatnám... Próbák, bajok, betegségek, nehézségek... Nem mentes ezek alól egyikünk élete sem. Ezt olvastam ma reggel a SPURGEON áhítatos könyvben:

"Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr!" Zsoltárok 34:20.

Ezzel az igével köszöntöttem Dávid fiamat is, aki pont ma 30 éves...


2009. dec. 19.                                                                                                 Guti Tünde


Havazás


Mintha ezer meg ezer apró gyémántlapocska peregne a felhőkből hangtalanul, lágy hótakaró borít be mindent, csillámlik rajta a fény. Egyszerű szépség, ami kedvessé teszi az adventi várakozást, meghitté a karácsonyi előkészületeket, s feleleveníti a gyerekkori emlékeket, amikor végre leesett a várva várt első hó, aztán hullott napokig, szinte megállás nélkül... Gyakran előfordult, hogy egy éjszaka alatt akár 10 cm-t nőtt a vastagsága, és mi hancúrozva barlangot ástunk a szélfútta, méteres torlaszokba! A téli ünnepek alatt 100-150 m-es pályán szánkózhattunk a szomszédos hegyoldalon...

Kiérve a házak közül, alig vártam, hogy magam mögött hagyjam a lesózott, sáros járdát, és tapossam, rúgjam a finom, porhanyós havat! Bámulatos ez a szakadatlanul hulló, fehér függöny! A domb felől hallatszik a gyerekek zsivaja, szánkóznak az iskolások. De gyönyörű minden! Ameddig a szem ellát, mesebelivé vált a táj! Jó lenne most Dobogókőn lenni!

Korán beesteledik. Az égősorokkal feldíszített erkélyek félkörívei fénylő koszorúkként világítanak a sötétben, szikrázik alattuk a hó. Mintha milliónyi apró drágakövet szórt volna szét egy láthatatlan kéz...

A távoli harangszó imádságra hívogatja az embereket, a megkonduló, mély hang messzire száll a csendben... Nyugalom borul a környékre, mint puha, bársony lepel. Ilyen meghitt békesség ereszkedett le arra az egyszerű betlehemi istállóra, ahol a világ Megváltója megszületett.

Az ünnepi forgatagban emlékezzünk elcsendesedett lélekkel arra az éjszakára, amikor a BÉKESSÉG FEJEDELME megérkezett közénk!


2009. dec 16.                                                                                            Guti Tünde


Visszatekintés


Közelieknek és távoliaknak üzenem, hogy jó az Úr! Tökéletes oltalom a Benne bízóknak!

Barni állapota stabilizálódott. Tegnap kihozták az intenzívről, s az ilyenkor szokásos rutinvizsgálatok eredményei negatívak, azaz szervi probléma nincs! Minden dicsőség az Úr Jézusé! S írom ezt úgy, hogy kérek mindenkit, SOHA NE SZÜRKÜLJÖN EL A HÁLAADÁS ÖRÖME! Soha ne váljon megszokottá! Ugyanis nem lehet megszokásból kegyelmet kapni! Újra és újra át kell élnünk mélységes alázatban, hogy az Úr irgalma NEM JÁR nekünk automatikusan!

Igen, Barni jobban van! MA MÁR HAZAJÖN! Jó volt átélni ezekben a napokban, hogy Istentől minden értelmet meghaladó, tökéletes nyugalmat, békességet kaptam! Megtapasztaltuk a családi összetartást és Krisztusban hívő testvéreink szeretetteljes bátorítását.

Köszönünk minden imádságot, jó szót, buzdítást!

Hálás vagyok az Úrnak értetek!

Megvallom újra, hogy AZ ÚR AZ ISTEN! Neki

gondja van az Őt félőkre!


2009. dec. 4.                                                              Guti Tünde


Amikor baj van...


Az Úr nem feledkezik el az övéiről, hűsége végtelen! Szemmel tartja a benne bízókat, az Őt félőket! Ezt tapasztalhattuk meg tegnap este, amikor Barni rosszul lett. Szerény ismereteim szerint is szívinfarktusra utaltak a tünetek, mert a szegycsont mögötti erős fájdalom (satu szorítás), a légszomj, verejtékezés és gyengeség ezt jelezte.

Mentőt hívtam, és a kiérkező orvos is megerősítette a gyanúmat. A szokásos vizsgálatok - EKG, vérnyomás stb. -, tabletták és injekció után szirénázva mentünk a Városmajor utcai Kardiológiai Intézetbe, ahol már várta az előkészített őrző. Ultrahangot és katétert végeztek el, csuklóból endoszkópot vezettek fel, koszorúér tágítást kapott. Hála Istenünknek, elzáródást nem találtak!

Az eredményre várakozás ideje alatt a 23. Zsoltárt vallottam meg, és erőteljesen átéreztem az Úr védelmét, biztonságot adó jelenlétét. Eközben bizonyságot tettem egy nálam idősebb hölgynek, aki ott idegeskedett férje állapota miatt. Beszéltem neki hitemről Jézusban, és az imádság erejéről. "Az jó!" - reagálta le...

Drága testvéreim hívogattak az imaláncból, nagyon hálás vagyok értük mennyei Atyánknak, amiért szeretettel és odaadással könyörögtek Barniért! Szükségünk is van rá nagyon, mert hajnalban újabb rohama volt! CT és MR vizsgálatra viszik délelőtt.

"Szüntelenül az Úrra tekintek, nem tántorodom meg,

mert a jobbomon van!" Zsoltárok 16:8.


2009. dec. 3.                                                                        Guti Tünde


Rejtett veszélyek


Hazafelé tartottam éppen és átvágtam az átalakított játszótéren. Gondoltam, szemügyre veszem, miben lett új. Valóban szép, ízlésesen elrendezett betontéglákból rakták ki a középen áthaladó ösvényt, kétoldalt pedig parkosítás céljából előkészített földmunkák nyomai látszottak. A nem hagyományos formájú parcellákban valószínű, hogy hintaállvány kap helyet. Ez mind szép és jó.

Ám egyszer csak felfigyeltem valamire, egy nagyon nem odaillő dologra. Ott tátongott egy kb. 30 cm átmérőjű (laikus szemmel esőcsatorna kiállás) teljesen nyitott cső. Átvillant agyamon, hogy egy szaladgáló, figyelmetlen kisgyerek, ha beleesik, nem biztos, hogy észreveszi a szülő. Eszembe jutott az a rémes, megtörtént eset, amikor egy szinte ugyanilyen vezetékbe esett bele egy 2 év körüli kislány, valahol Amerikában, ha jól emlékszem. Rettenetes kálvária volt, amíg kihúzták, közvetítette a TV. 

Végigfutott bennem egy gondolat, hogy az életünk olyan, mint egy szépen eltervezett, gondosan kialakított tér, ahol katonásra nyírt gyep, szemet gyönyörködtető virágok és pihenést kínáló padok teszik kellemessé az eltöltött időt. S ha nem figyelünk, nem vesszük észre az ördög jól elrejtett csapdáit, könnyen bajba kerülhetünk!

Ezért aztán akármilyen tökéletes, lelki tereprendezés után örvendezünk, legyünk résen és ne felejtkezzünk el a fegyelmezett készenléti állapotról!

"Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el. Akinek álljatok ellen!" I. Péter 5:7-8.


2009. nov. 29.                                                        Guti Tünde


1974. november 24.


Ma 35 éve, hogy kis tinédzserként bemerítkeztem a budai, Alsóhegy utcai imaházban. Egy közös, református és baptista imahéten tapasztaltam meg az Úr Jézus közelségét. Egészen addig inkább csak mint teremtőként, mindenhatóként gondoltam Istenre, aki hatalmával fenntartja a világot és ítélkezik a bűn felett.

Estéről estére változott, erősödött a Jézusban való hitem. Általa elérhető lett a menny, a bűnbocsánat és a tiszta szív. Ettől kezdve vasárnap délelőttönként még az érdligeti templomba, délután pedig imaházba jártunk. Református "büszkeségem" kártyavárként omlott össze, amikor megízleltem a személyválogatás nélküli isteni kegyelmet. 

Az imaéletem szárnyalni kezdett! Még az iskolában is gyakoroltuk a közösséget hármasban, nem törődve azzal, hogy gúny tárgyává válunk. Az akkori szocialista eszmék szerint tanító osztályfőnököm felelősségre vont az egész osztály előtt, hogy miért látogatom rendszeresen a Gál családot iskola után. Rám akart ijeszteni, de képtelen volt eltiltani tőlük, hiszen szívtam magamba a baptista hívőkből áradó jézusi szeretetet.

Megelevenedtek a korábbi, hittanórákon és templomban hallott bibliai történetek, valóságossá vált személyesen a Golgota üzenete: Isten szeretete, amit a kereszten mutatott meg. MEGMENTETT ENGEM IS! Igeismeretem egyre bővült, meggyőződésem elhatározássá érlelődött. S bár 1 évvel azelőtt konfirmáltam, eldöntöttem, hogy Jézus példájára és a hozzá tartozásom pecsétjeként bemerítkezem.

Édesanyámmal, két nővéremmel és még egy fiúval, Kondor Viktorral együtt öltöztünk fehér ruhába, ami már önmagában is óriási élmény volt! Átéreztem, tudtam, hogy a bemerítkezéssel örök szövetségre lépett velem az Úr. Jézustól bűnbocsánatot, tiszta szívet, örömet, megnyugvást kaptam. Kirajzolódott előttem egy igazi életcél, amit Istenhez és az Ő Igéjéhez ragaszkodva el akarok érni. 

Jókedv és nevetés költözött az otthonunkba, amit hithű édesapám gyanakodva figyelt. Változás állt be a lelkemben, gondolkodásomban és életvitelemben. Mennyei állampolgár lettem és örök életet kaptam.

Ez volt életem legfontosabb és legjobb döntése! Áldott az Úr, hogy megtalált, elhívott és meg is tart az Ő útján egészen addig, amíg visszajön gyülekezetéért, a Krisztusban hívők közösségéért!

"Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust!

Mögöttem a világ, előttem a kereszt!"


2009. nov. 24.                                                                       Guti Tünde


Kincskeresés


 Mintha leheletvékony ezüstszőnyeg terült volna a fűre, úgy csillog a rét! Az ágakon kövér, átlátszó harmatcseppek ülnek nyugodtan a nedves egyhangúságban, a színek barnásra mosódtak. Az óvodaudvarra kikerült ronda, kifaragott tökök még a halloweni népbutításra, gyermeklelkek szétzüllesztésére emlékeztetnek. Pótszerek után áhítoznak az emberek, maradandót keresve a misztériumok világában, de nem azt találják, amire vágynak.

A társadalomra rátelepszik a közöny, s az adventi ünnepkör csak részben oldja e fásultságot. Olyan mértékű már a tiszta igazság, a gyógyító öröm és békesség utáni éhség, hogy akár az élet szemétdombján is kincset keresnének. Az Istennel való meghitt kapcsolat iránti vágy csillapíthatatlan. A biztonság, az elfogadottság olyan szükséglet, amit egyedül a keresők felé irgalmat és kegyelmet gyakorló Jézus Krisztus tölthet be.

* * *

A délutáni prédikáció arról a szántó-vető emberről szólt, aki munka közben kincset talált. Eladta mindenét, hogy meg tudja venni a földet a kinccsel. Ebben a világban vannak értékek. De Jézushoz hasonlítva, az Ő nagyságához mérve "kár és szemét" - ahogy Pál írja.

Mindent odaadni a kincsért. Ez az egyetlen jó döntés!


2009. nov. 22.                                  Guti Tünde


Ködben


Még sötét van kint, és az éjszaka mozdulatlanságában leereszkedett köd még sűrűbbé, nyomasztóvá teszi a levegőt. Nem látszik a szemközti ház sem, csak az utcai lámpa fénye tompán ad némi világosságot, sejtelmesen oszlik szét a tejszerű párában.

Csend van. Ilyenkor talán még nehézkesebben indul be a mindennapi élet megszokott lüktetése. Senki nem szereti az ilyen időt...

Tompán hallgat a homály, ám egyszer csak felcsendül a jól ismert dallam valamelyik fán. Az ágakat is alig látom, a madarat még úgy sem, de életvidám hangja áthasítja, örömsugárral töri meg a búskomorságot.

Egyszeriben kijózanít...

Az egész világ sötétségben vesztegel, az Isten nélküliség áthatolhatatlan útvesztőjében. Az emberek tapogatva botorkálnak, keresve valami kézzel fogható, biztonságos irányt. Részigazságokat találnak csupán a művészetekben, a jótékonysági szervezkedésekben, vagy a politikában. Olyan ez, mint a halvány derengés egy barlang mélyén.

Elszégyellem magam. Birtokomban van a VILÁGOSSÁG, és mégis olyan ritkán osztom meg a rászorulókkal. Mutatnom kell az egyetlen igaz utat a káoszban, hallatnom kell a tiszta hangot, az egyetlen jó hírt, az evangéliumot! Kell, hogy felcsendüljön, mint a madárdal a hajnali ködben, mint "kiáltó szó a pusztában..."

Ahogy az egyik gyermekének mondja: "Kicsiny kis fényemmel világítani fogok..."


2009. nov. 20.                                                                                           Guti Tünde


Önfeledt derű


Úgy tűnik, az a kis énekesmadár visszajár az udvarunkba. Utánozhatatlan dallamait trillázza tereferélve a kora reggeli

sötétségben. Annyi vidámságot áraszt, hogy bearanyozza a környéket, még mielőtt az első napsugarak elérnék a tetőt. Magával ragad ez az önfeledt, szinte pajkos egyszerűség, ahogy, mint a patakcsobogás, nevetve örül a napnak! Miért ne örülne?

S ugyan mi akadályoz engem, hogy derűvel és szívbeli békességgel elhiggyem, hogy jó nap lesz ez a mai? Időjárás? Válság? Vírusok? Életem ott van Isten tenyerén! Az Úr, az én Istenem olyan Atya, akiben tökéletesen megbízhatok! Ez ad biztonságérzetet még akkor is, amikor a környező világban tombol a betegségtől való félelem, és a jövő bizonytalansága sötét képet fest.

"Tekintetem a hegyre emelem." - mondja a zsoltáros.

Igen, az Úr olyan, mint egy hatalmas, erős kőszikla, hitem rendíthetetlen alapja, mindennapjaim stabilitása.


2009. nov. 17.                                         Guti Tünde


Megjegyzés egy plakáthoz


Ez a " messiások" plakát mindig felbosszant, ha látom! Picasso és más kortárs művész... Ez, a felkaron éktelenkedő töviskoszorú elárulja, hogy mennyire nem értik a megváltás lényegét!

Messiások?! Igaz, már hallottam több önjelöltről az utóbbi években... Meg is látszik, merre tart a világ! Mert a MESSIÁS az nem modern, hanem időn feletti! Évszázadokkal ezelőtt próféták hirdették majdani jöttét, küldetésének lényegét.

Irritáló ez az utcai kép, lealacsonyítja a Golgota üzenetét! Jézus Krisztus a MESSIÁS, aki a fején viselte a tövisből készült koronát, és nem néhány csepp vért vesztett, hanem kifolyt vérével az ÉLETÉT ADTA ÉRTÜNK!

A közeledő adventben hadd legyen üzenet a világnak: NE MODERN ÉS NE ÁL MESSIÁSOK UTÁN FUSS, HANEM KERESD ÉS ISMERD FEL AZ EGYETLEN IGAZIT, JÉZUS KRISZTUST!

Ő a világ világossága, és rohamosan közeledik az óra, hogy visszatér a mennyből, és lerántja a leplet minden sötétségről!


2009. nov. 13.                                                           Guti Tünde


Mitől szép a mai napom?


Belegázolok a vastag, sárga avarba, csak úgy zizeg, zörög a lábam alatt! Mélyen belélegzem a gyerekkoromra emlékeztető hűs, őszi illatot. Mintha a gondjaim is elszállnának, feloldódva a földszagú párában... Mosolyt küldök az erdeifenyőknek... Mintha megállt volna az idő... Mennyire szeretem a szabadság ízét! Lenyűgöz és elhallgattat ez a sok, Isten által megteremtett szépség! Jó az Úr! Tökéletes, szent, mindenható, és telve van végtelen irgalommal, s szeretettel az emberek iránt!

De mégsem ez volt a legszebb a mai napban, hanem az, hogy Isten elkísért újra a drága, öreg Pannikához! Ajándék volt nekem az élmény, hogy megmoshattam a lábait, látva arcán a jóleső boldogságot! Mély, kék szemeiben már nem a tegnapi kétségbeesés nézett vissza rám, hanem a remény nyújtotta biztonságérzet.

Eszembe jutott az Úr Jézus, amikor körül kötötte magát és megmosta a tanítványok lábait. Ezt mondta: 

"Ha én, a Mester megmostam a lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait!" Ezt az utasítást nem vonta vissza! 

Nem dicsekvésből írtam le, hanem tanulságként! Jót tenni valakivel, az mindig felüdíti a lelket! SZÉPPÉ TESZI A NAPOT, AMIT BERAGYOG A SZERETET FÉNYE!


2009. nov. 4.                                                            Guti Tünde


Riasztás


Telefonos riasztást kaptam ma: egyik öreg testvérnő lett rosszul, a szomszédasszonya szerint a "halálán van".

Mivel hónapokig patronáltam, "babusgattam" lelkileg, ráadásul a szintén idős és Amerikában élő húga ránk bízta, még inkább felelősséget éreztem iránta. AZONNAL indultam, félbehagyva itthoni dolgaimat. Nehéz leírni, hogy mit találtam nála. A körülményeket inkább nem részletezem. Az ágyban feküdt, felült, ahogy benyitottam. Fakó, beesett arccal, kisebesedett szájjal, erősen besárgult szemekkel, kócos hajjal nézett rám búsan.

Az első pillanatban nem ismert meg. A szívem fájt érte! (Hónapok óta nem volt már gyülekezetben leromlott

egészségi állapota miatt.) Teltek a percek és felengedett. Akkor már Tündikézett. Beszélgettünk, majd imádkoztam érte. Nagyon meghatódott. Nem akartam magára hagyni ilyen elesett állapotban, hiszen többször is beszéltünk régebben telefonon, és megígértem neki, hogy segítek, ha szüksége lesz rám.


Nem azért írom ezt le, hogy kérkedjek! Csak azért, hogy ébresztőként olvassátok és minél többen vegyék a fáradságot az idős, beteg, egyedülálló testvéreink felkarolására, meglátogatására!

Kicsit "nővérnek" éreztem magam, ahogy elvégeztem a legszükségesebb teendőket körülötte. Eszembe jutott a réges régi szolgálatunk, amikor cigányokhoz jártunk anyukámmal... Tehát megmosdattam, megfésültem, kitakarítottam neki és főztem egy kis lábosnyi krumplit. Tele voltam szánalommal...

* * *

Még most is összeszorul a szívem, ha rágondolok. Erős bennem a vágy, hogy betöltsem az igét! Ez a drága, öreg Pannika megtérése ELŐTT másfél éven belül vesztette el a férjét, egyetlen fiát és az édesanyját!

Tudjátok, mi az igaz istentisztelet?

"Tiszta és igazi kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban..." Jakab 1:27.


2009. nov. 2.                                                                                                                                                     Guti Tünde


A kulcs


A megoldandó dolgok és a sürgető tennivalók már itt sorakoznak előttem tisztelegve és parancsra várva.

Jaj, de nem akaródzik most kijelölni, irányt szabni, rangsorolni, beindítani, és egyáltalán... hadi rendbe állni!

Aztán tükörbe nézek és azt mondom magamnak:

- Fejeden a "tiszti sapka, válladon a gombokkal kirakott pánt, derekadon a kitűzőkkel díszített kabátot összefogó szíj, lábadon az útra kész bakancs". Hát mit gondolsz?!

Megszeppenve saját szigorúságomtól, haptákba vágom magam és álmélkodom a beindult folyamaton... A mosógép zúg, a bevásárlási lista a pénztárcámban, az írnivaló piszkozatok előkészítve. Asztal szélén a Bibliám, rajta egy kulcs, amit egy tegnapi, fontos megegyezés miatt hagytam rajta. S ahogy nézem... kulcs a Bibliámon...

Hát persze! A KULCS az IGE, a teremtő SZÓ, az isteni KIJELENTÉS, a buzdító FELSZÓLÍTÁS, a tennivalók SÜRGETÉSE és a kijózanító ELIGAZÍTÁS mind itt van benne!

Leveszem róla a kulcsot és megnyitom a menny tárházát. A mai napi soros, reggeli zsoltárom a 29.

"...Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel...

Az úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát...

Az Úr ad erőt népének."

Nekem is!


2009. okt. 30.                                                                           Guti Tünde


Vezetékek


Mindenfelé szemét hever a fűben. Vezetéket fektettek a lakótelepünkön. A veszélyes gödröket már ugyan betemették, de még mindig ott állnak akadályként a kordonok. Az árkokat is beföldelték, de körülöttük éktelenkedik halomnyi ilyen-olyan, fekete, piros recés műanyagcső.

Vezetékcsere... A jobb, tisztább adás érdekében? Vagy azért, hogy szemmel tarthassanak különböző kamerával? A szétdobáló, diabolosz jutott eszembe a szanaszét hagyott hulladékokról. A gonosz az, aki újat, különbet ígérve árkokat ás a szívünkben, ott hagyva értéktelen, sátáni szemetét, megbolygatva addig jól ápolt lelkünket.

Jézus ezzel szemben új csatornát, tiszta vonalat ad, kiváló mennyei adást biztosít, tökéletes tereprendezéssel. Neki nincs szüksége térfigyelőkre, mert a szemeivel tanácsol!


2009. okt. 19.                                                                        Guti Tünde


Mit rejt az udvar?


A zordra fordult időben erősen megtépázta a szél a fák lombját. A sárga, piros, barna, különféle levelek avarszőnyeggé torlódtak a füvön. Szorgos emberek gereblyéznek házuk körül, a hideg, nedves föld kellemes illata megcsapja orromat. Gyerekkorom nagy, őszi kirándulásait, sétáit idézi, amikor gondtalanul szaladgáltunk a közeli Kopasz hegy fehér sziklái és a körülöttük ágaskodó erdeifenyők között.

Minden évszaknak megvan a maga szépsége és a rá jellemző, kerti tevékenysége. A falevélkupacok között elgémberedett rovarok, csigák, sünök rémüldöznek, ahogy a falevéltakaró lekerülésével megcsapja őket a nyirkos hideg. Némelyik döcögősen elindul, hogy meleg vackot keressen téli szunyókálására.

A szabaddá vált fűcsomók között elhagyott vagy eldobott papírdarabok, gyufaszálak, sőt apró értékek tűnnek elő. Színes ceruza, fémkarika, dió, óraszíj, játék katona... Valami, ami egykor fontos lehetett tulajdonosának, de az idő múlásával beletörődött hiányába. Telnek az évszakok... Tavasz, nyár, ősz...

Mit rejt a szívbeli avar? Gereblyézzünk csak egy kicsit! Hova lett a múltkori öröm? Elveszítettük a békességet? Nyoma veszett a hitbeli bátorságunknak? Leejtettük az utunkat megvilágító lámpát? Hol az a kerti szerszám? Kezdjük csak el lelkünk kertjének elrendezését! Keressük meg hiányzó kincseinket!


2009. okt. 17.                                                                   Guti Tünde


Jelzés időben


Kicsit erősebben sikerült becsuknom az ajtót. Megbántottságom arra késztetett, hogy erősen csapjam be magam mögött, de szellemi vészjelzőm villogni kezdett, így alább hagyott a lendületem.

A sérült igazságérzet felháborodik, ajtót csapkod, bezárkózik, elszigeteli magát. Az ördög egyik legkiválóbb fegyvere arra, hogy alkalmatlanná tegyen bármilyen szellemi fejlődésre, lelki gyógyulásra. Jól bevált "kiiktatási" módszer. DE NEM GYŐZÖTT LE, MERT KIENGEDTEM A KEZEMBŐL A "SAJÁT IGAZSÁGOMAT"!

Szabad vagyok! Jó az Úr! Az önigazság megkötöz, a krisztusi igazság felszabadít!


2009. okt. 9.                                                                                               Guti Tünde


Méregfogak


Plakátokkal találkozunk nap mint nap. Ontják a mérhetetlen mennyiségű és minőségű reklámanyagot. Szembesülünk kihívásaikkal, olykor megküzdünk üzenetükkel.

Tegnap egy óriási kígyó meresztette rám hatalmas méregfogait, a fejem befért volna kitátott szájába! De még mielőtt megijednétek, megnyugtatásként elmondom: mindez csupán egy méretes poszter a MATCH falán, természetesen megszólítással:

"Mérgesnek tűnök?"

- Igen! - gondoltam magamban, s persze én is mérges lettem erre a pimaszságra. Az ördög jutott eszembe erről a kajánul cinikus kérdésről. S bár ő nem ilyen nyíltan áll elénk, be sem mutatkozik, halálos fogait pedig végképp eltitkolja. Sőt a világosság angyalává is képes átváltozni, hogy becsapjon sokakat.

Gondolnátok, hogy a Sátán pont az óriásplakátról fog megszólítani? Ilyen piton képében biztos nem. Viszont más, bűnös reklámmal könnyen elcsábítja azok fantáziáját és gondolatait, akik nincsenek résen!

"Embergyilkos volt az kezdettől fogva és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság." János 8:44.

Ébresztő! A nagy hitető újra és újra próbálkozik!

"Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit

nyeljen el, akinek álljatok ellen!" II. Péter 5:8-9.


2009. okt. 5.                                                                                             Guti Tünde


Kora reggeli látnivalók


Reggel 8 óra van, postára indulok. Vastag felhőtakaró alá bújt a Nap, hűvös az idő. Egy öreg dolmányos varjú károg rekedten fölöttem az ágon, tollait felborzolva a csípős, október elsejei szélben. Ahol tegnap még szöcskék ugrándoztak vidáman, ott most sárguló fű búsul. A terebélyes nyárfa is szomorkásra fogta levelei rezegtetését, miközben egyre több és több hull belőlük a földre.

Nézelődtem csendesen, amikor olyan hang ütötte meg a fülemet, ami nem szokványos a nagyvárosi, reggeli lüktetésben. Nem is fogtam fel azonnal, agyam próbálta beazonosítani a másodpercek töredéke alatt, de szinte képtelenségnek tűnt. Aztán mégis beigazolódni látszott, kik az utánozhatatlan hang tulajdonosai, amikor megláttam fent a tízemeletes házak fölött a jól ismert, szabályos V alakzatban repülő vadlúdcsapat egyik végét. Ezt a gágogást nem lehetett semmivel sem összetéveszteni! De kedves látvány volt!

Teljesen elfelejtettem, milyen didergős az idő! Néhány, szúrós burkából kifordult, száraz falevelekre potyogott vadgesztenyére lettem figyelmes. Mennyit szedegettünk Gergővel, amikor még kisiskolás volt! Minden ősszel gyűjtő útra indultunk, hogy legyen miből játékos kis állatkákat, vidám gesztenyefigurákat készíteni. Keresgéltünk hozzá az avarban gyönyörű, színes faleveleket, melyekből néhányat ma is lepréselve őrzök.

Felnézve az égre, ámulva figyeltem, ahogy néhány erőteljesebb sugár áttör a szürke, bozontos felhőkön, megbontva a torlaszt, s így láthatóvá vált a szép, kék ég. Egyes helyeken annyira sejtelmes volt az átszüremlő ragyogás, mintha a sarki fény jelent volna meg. Sajnos, csak néhány pillanatig látszott a tünemény... Hányszor elmondtam annakidején magamnak is és másoknak is, bátorításként a nehézségekben:

"A FELHŐK FELETT MINDIG SÜT A NAP!"

Kezdő hívő koromban hallottam attól az idős, tapasztalt testvértől, aki atyai módon "terelgetett", jó tanácsokkal látott el minket, kamaszokat. Ma is mottóként gondolok rá. Milyen jó az Úr! Megláthatjuk környezetünkben, az élet hétköznapi mozzanataiban, vagy a szépséges természeti jelenségekben. Olyan ez, mintha apró, csillogó kincset találnánk a dús fűben, vagy a szőnyegként egymásra lapuló, megbarnult falevelek közt. Észreveszem-e, tudok-e örülni mindig, amikor Isten által előre elrejtett szépség, jóság a szemembe villan?

Az Úr mindig tartogat számunkra újabb átélést, újabb leckét, amiből okulhatunk, gazdagodhat lelkünk és erősödhet a hitünk. Nos, csak a postára indultam csekket befizetni, s nyitott szívvel még ez is emlékezetessé válhat...


2009. okt. 1.                                                        Guti Tünde


Harci zaj a tetőn


Éppen postára indultam délelőtt, amikor hatalmas lárma csapta meg a fülemet. A hang irányába fordulva, veszekedő madarak csetepatéját vehettem szemügyre. A hadszíntér a tetőn volt, 4 emelet magasságban. Támadtak a varjak, védekeztek a szarkák. (Védekeztek?!)

Szörnyű volt a zsivaj! A károgás és recsegés vonzotta az emberek tekintetét. Nem gondolom, hogy a feketék direktbe rontottak volna a tarkáknak, inkább leszállópályát kereshettek a szép, bordó cserepeken. Mindenesetre tanulságos volt a harc kimenetele.

A szarkák egyfolytában "mondták" a magukét, így a varjúcsapat, bár nagyobb termetű egyedek alkották, mérgesen károgva elrepült a hiábavaló próbálkozások után.Nekem a kulcsszó az EGYFOLYTÁBAN

Mi is támadás alatt vagyunk gyakran, és jaj nekünk, ha az ördög leparkolhat a gondolatainkban, a szívünkben! Szüntelenül telve kell lennünk Isten Igéjével és mondani, megvallani, ha kerülget a Sátán! Az Ige hatalom, teremtő erő. Jézus Krisztus a testté lett IGE!

Ne engedjünk át a gonosznak egy talp alattnyi helyet sem!


2009. szept. 29.                                                  Guti Tünde


Felfelé törő ágak


Esőerdőre emlékeztető pára száll fel a lombok közül. A félhomályban csak egy tengelic köszönti a reggelt, mit se törődve a köddel. A Nap erőtlenül próbál áttörni a sűrű levegőn. A madárdalba cinkék kapcsolódnak s az ő vidámságuk elfeledteti a nedves időt.

A tegnapi esőcseppekkel ezüstösre hímzett levelek feszesen ülnek a bokrok ágain és szárítkoznak a tompa fényben. Lassan beindul az élet, az ég már halványan kéklik. Győz a napsugár és megjelennek az első árnyékok az udvar fái közt. A bárányfelhők is arrébb cammognak, helyet adva az egyre erőteljesebben törtető, aranyló özönnek, s a novemberre emlékeztető reggel visszaölti magára szeptember közepi ruháját.

A messzebbre látó, magasba nyújtózkodó ágak széles mosollyal üdvözlik a gyenge szellővel érkező jó hírt:

"MA SZÉP IDŐ LESZ", miközben jókedvűen rezegtetik itt-ott már erősen sárguló leveleiket. A felfelé kapaszkodó gallyakról eszembe jutott, milyen nehezen tudtam elfogadni kb. 20 évvel ezelőtt, hogy Isten dicsőítésében teljesen természetes a kezek felemelése. Minden tiltakozott bennem ellene. Később egyszer István egy prédikációjában említette, hogy az Úrhoz kitárt karok olyanok, mint a szellemi antennák, aminek segítségével jobban vehetjük az "adást".

Ma már az én dicsőítésemnek is szerves része. Felemelt kezeimmel kifejezem vágyódásomat Isten iránt, és úgy érzem, ebben minden ragaszkodásom kiárad az Úr Jézus felé, áment mondva mindenre, amit megírt Róla az Ige.


2009. szept. 18.                                      Guti Tünde


Rigóparádé


Akár hiszitek, akár nem, ma újra annak örültem, hogy a konyhaablakból szemmel tartott madarak társasága újra rigókkal bővült! Az eleredő eső ellenére közelebb merészkedtek, csőrükkel rovarok után kutatva a földön és a fűszálak közt. A kedves látványt egy aprócska tengelic vidám hangja tette különlegessé. Úgy tudok örülni ezeknek a barátságos, Isten teremtményeinek, mint ahogy a kisgyerekek egy szép ajándéknak!

Az eső miatt sem bánkódom! Minden nap az Úr ajándéka számomra. Újra és újra rejteget benne valami jót, valami csodálatosat. Ha nyitott szívvel keresem a szürke megszokások között, meg is találom biztos! Ezek a madárkák nem zavartatták magukat az esőcseppek miatt. Az egyik ivott, majd pancsolt egyet a pálmánk kaspójában összegyűlt vízben. Önfeledten csapkodott szárnyaival, amíg fel nem figyelt a mókára a másik is. Csőrével hussantva kitessékelte félénkebb társát az ingyen fürdőből, és ő is kipróbálta. Szemmel láthatóan nem volt nekik hűvös a mulatsághoz. Lassan felnőtté váló fiókájuk ott szaladgált pálcika vékony lábacskáival, s ez engem mindig megmosolyogtat.

Örömöm akkor tetőzne velük kapcsolatban, ha a parádét az erkélyünk korlátján fejeznék be, a rikító piros paprikavirágok közt! Úgy, mint a "régi, szép időkben"...


2009. szept. 17.                                                                   Guti Tünde


Adj a tüzedből!


Szokásos reggel, rutin tevékenységgel. Kint a sötét már lassan oszlik, az utca zaja és a munkába induló lakók készülődése, autók indulása hallatszik. Kávét és teát főztem már, de az ebédhez, amit a fiúk elvisznek, még gyorsan rizst készítek. Igen ám, de a gázgyújtó beragad és nem akar szikrát adni! Sietnem kell, újra próbálom. Semmi! A feszültség nő, de nem adom fel! Katt! Semmi...

Ekkor a szomszédos gázrózsa, ahol vizet forraltam, volt olyan kedves és odalökött egy adag tűzcsóvát, és már pirulhatott is a rizs! Abban a pillanatban tanított az Úr!

Kihűlt, hideg, működésképtelenné vált a testvéred? Hogy ne legyen könnyű dolgod, még egy vaslap is van rajta? (mint az én tűzhelyemen) ADJ TÜZET A TIEDBŐL! Legyél olyan közel a bajba jutotthoz, hogy a te lángodtól ő is belobbanjon! Csak azt kell észrevenned, mikor szikráztatja az Úr az élet kapcsolóját!

"Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék!" Máté 5:15.

ADJ A TÜZEDBŐL!


2009. szept. 15.                                Guti Tünde


A zarándok útja


Ismeritek ti is A zarándok útja című kisregényt? Kamasz koromban, kezdő hívőként az egyik kedvenc olvasmányom volt. Még évekkel később is többször kézbe vettem. Mára már film is készült az izgalmas történet alapján. Tegnap megnéztem Gergővel, s mindkettőnknek az a véleménye, hogy fantasztikus jó, látványos, még a kritikusokat is elhallgattatja.

Olyan friss kedvet kaptam újra a keresztyén élet örömteli folytatásához, hogy bátran ajánlom, nézzétek meg feltétlenül! A mennyben már várnak ránk! Végig ki kell tartani a keskeny úton! Nem szabad elcsüggedni, kétségbe esni vagy bedőlni az alattomos hazugságoknak! Ha külső szemlélőként figyelnénk saját életünket, másképp ítélnénk meg magunkat egy-egy helyzetben. De bárhol is tartunk, bármennyiszer is elbuktunk, mindig van segítség a tovább folytatáshoz!

Jézus megígérte: "Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!" Máté 28:20.


2009. szept. 10.                                     Guti Tünde


Förtelmes homo-plakát


A tegnap esti híradóban röviden beszámoltak a szombati homoszexuális felvonulásról. A demonstrálók között észrevettem egy nagy plakátot, piros felirattal:

"JÉZUSNAK IS KÉT APJA VOLT!"

Alig hittem a szememnek, s azonnal felháborodott a lelkem: HOVA SÜLLYED MÉG EZ AZ ORSZÁG? Mit enged még meg magának a tolerancia jegyében?! EZ A PLAKÁT ISTENKÁROMLÁS! Jézust és mennyei Atyánkat ilyen "színben" feltüntetni egyenesen gyalázat!

David Wilkerson híres, 1973-as látomásában már figyelmeztetett, hogy az utolsó időkben kritikán aluli, szennyes, szentségtelen filmeket jelentetnek meg Jézusról "hírbe hozva" Mária Magdolnával. A durva, Istent sértő homo-transzparens kihívja maga ellen a MINDENHATÓ ÚR haragját!

Meddig még?! Hát nem áll meg a romlás?! Az Úr irgalmazzon ennek a népnek, nehogy eljátssza a kegyelmet!


2009. szeptember 8.                                           Guti Tünde


Hálaadás a derékszögért


Nem mértanról vagy matematikáról van szó, nem is érettségi tételről. Nem is azért vagyok hálás, mert "kijött" az eredmény a dolgozatban. Az első GAME HAUS óta küszködök egy ízületi problémával. Akkor bátran, fiatalos lendülettel ugrottam neki a mászó falnak, és vidáman mondtam a 47 évemnek, látod, megcsináltam! Még az izmaim is "büszkélkedtek". (Talán még a családom is...) De később döbbentem rá, hogy a vállam bánta a mutatványt!

Hosszú-hosszú ideig szenvedtem olyan fájdalmak közt, hogy néha már az öltözködés is nehezemre esett, hát még egy-két megszokott mozdulat a háztartásban! Sokat imádkoztam és a testvérek is támogattak, könyörögve gyógyulásomért. Hetekig jártam kezelésre az SZTK-ba és gyógytornára, ahol elvégeztettek velem egy-két könnyfakasztó gyakorlatot... 

Megtanultam, hogy nem szabad feladni, vagy abbahagyni! Csinálni kell a fájdalmak ellenére, nem akarok mozgásomban korlátozott maradni 47 évesen! A saját érdekemben szót fogadtam. Tornáztam, s tornázok naponta többször. Ma délelőtt próbáltam újra egy mozdulatot, ami eddig kínokat okozva csak kudarcot és elkeseredést hozott. Hanyatt fekve, váll "magasságban" behajlítani a könyökömet DERÉKSZÖGBEN és lefektetni a fej mellett. Sikerült! Csak egészen kis fájdalmat éreztem. Dicsőség az Úrnak! Megcsináltam! Higgyétek el, az ilyen kis dolgok is tudnak nagy örömet okozni! S mennyi munkát, kitartást, időt fektettem bele!

Ha a lelki, szellemi vagy kapcsolati dolgokban látványos változást szeretnénk, rá kell szánnunk a perceket, órákat, programokat, s néha addig fontosabbnak tűnő dolgokról is le kell mondanunk! DE SOHA NEM SZABAD FELADNI! "És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején!" Zsoltárok 9:10.


2009. szept. 6.                                        Guti Tünde


Hangos papucs


 Már annyira lekopott a kedvenc utcai papucsom sarka, hogy a cipész nem vállalta a javítást. Nagy szomorúságomra, mert tényleg szép volt! Sötét rozsdabarna, puha bőrrel bevont, apró gyöngyökkel díszítve. Ráadásul kényelmes! VOLT... Sátoraljaújhelyen szerezte első sérüléseit, a gyülis táborban. Ugyanis egyik délután, attól való félelmemben, hogy nem vár meg a kiránduló csapat, nem szaladtam vissza cipőt váltani. (Túl későn döntöttem el, hogy csatlakozom, és a terepről nem tájékoztattak...)

Pedig ha tudtam volna, micsoda hegymászás vár rám! Mint kiderült, más sem számított ilyen élményre! Kérdezzétek meg Kasza Katát és Ferit, vagy Koletár Dávidot, biztos mesél róla! A kutyákról is... és a meredek, gyökerekbe kapaszkodásra kényszerítő ösvényről... a leguruló kövekről...

Tehát új papucs kellett! Vettem is. Olcsót, fehéret, kínait. No, nem bántom a kínaiakat, a családom szerint különben is jól áll az új szerzemény! Már Balatonlellét is megjárta! De egy új szokást vett fel. Gyaloglás közben azt hittem, hogy a táskám pántja, esetleg a csatja adja azokat az érdekes, mulatságoshangokat. Igen ám, de ma este táska nélkül sétáltam, egy újsággal a kezemben. S újra a nyikorgás! A papucs az, döbbentem rá! A keskeny utca túloldalán és a járdán is akadt hallgatóságom, akik gyanakodva néztek a lábaim irányába...

- Nem vagyok sem kenguru, sem pingvin! - gondoltam, s számomra egyedi, magamat mentő gondolatom támadt, még időben. Ugyanis kellemetlen volt, hogy minden lépésnél jajgat a papucsom! De hát mezítláb csak nem megyek hazáig! Papucs, saru, nem mindegy? Elképzeltem, hogy a békesség evangéliumának a saruját viselem, és az evangélium minden lépésemmel kicsendül. Komolyan elgondolkodtatott, hogy jártamban, keltemben a békesség dudorászik körülöttem, vagy jajong, nyikorog az életem? Nem mindegy, milyen lábbelit hordok a keskeny úton!

A békesség evangéliumának hangjára egész biztos felfigyelnek a túloldalról is! Már nem is bánom, hogy hangoskodik a papucsom!


2009. aug. 24.                                  Guti Tünde


Kutyasétáltatás


Kb. a 60-as éveiben járó, idős hölgy jött velem szemben a járdán. Könnyű, nyári öltözékben, lenge kis kalapban, átsuhanó mosollyal az arcán... Kutyája elöl járt, szinte húzta a gazdáját maga után. Mivel a járda nem volt túl széles, kissé lehúzódtam. 

Elhaladva mellettem, legnagyobb meglepetésemre azt Hallottam, hogy a nő hangosan, nyelveken imádkozik! Nagy csodálkozásomban megálltam és utánuk néztem. Nevetnem kellett, s én is hangos imádságba kezdtem felszabadultan, szaporábbra véve lépteimet. S Guti Tünde "tovább ment az ő útján örömmel..."


2009. aug.                              Guti Tünde


Pillanatképek (Útleírás Fony felé)


Szinte teljesen meggyógyultam. Kinézek az ablakon, borús, terhelt felhők takarják el a napot. Az időjárás jelentés közeledő esős frontot emleget. Hosszú útra indulunk éppen, nem mindegy, hogy öltözünk fel. Kint a szabadlevegőn, a megtapasztalt valóság azonban kellemes hőmérséklettel, kedvező utazási feltételekkel kedveskedik. Csalt a látszat bentről!

Pestet elhagyva, Mogyoródnál szemlélem a tájat. A nem túl magas hegy úgy emelkedik ki a szelíd lankák mellett, mint egy óriás medve vastag, tömör bundás háta. Később sötétzöld kukoricást, mellette majdnem érett, élénksárga szirmú napraforgótáblát csodálhatunk. S mennyi vadvirág az utak szélén! Az árokpartok kéklenek a szép, kék katángtól. Aranyló búzamezők dülleszkednek kövér kalászaikkal, s ekkor látom meg a magyarországi hegyek legmagasabbját, a Kékest. Szilárdan áll, tekintélyt sugározva, mint valami őrszem a környező települések fölött. A táj szépsége szinte elfeledteti velem az utazás zaját...

Egy hosszú lejtőn leérve az ég is kiderül, s vidáman repkedő madarak emlékeztetnek: nyár van! A szürkéből kifehéredő felhők széle pajkosan fodrozódik, s néhány csepp eső akar becsapni minket. Tovább gurulunk a gyönyörű magyar vidéken. A kedves szántókon fácánok lépegetnek ennivalót kutatva aratás után. Tündöklő napfény kíséri utunkat, s a látóhatár szélén már felsejlik a Bükk, fantasztikus, vadregényes vonulataival. Nem győzöm eleget csodálni!

Jobbra még látszik a Petőfi által annyiszor versbe foglalt Alföld, messzire elnyúló rónáival, tarka rétjeivel, de már alig várom, hogy elérjük a gyermekkoromból jól ismert folyót, a Hernádot és azon túl a szívemnek annyira kedves tájat, a Zempléni-hegységet! Hányszor bejártuk dús, életteli erdeit, újra meg újra visszatérve ősi váraihoz, ahol történelmi korokat idéző kőfalak alatt tűnődhettünk a múlton... Csendes rejtekhelyek ezek, ahol nyugodtak lehetünk a város forgatagától. A lelkünk annyi élménnyel gazdagodik, hogy raktározhatunk a későbbi, szegényesebb körülmények idejére.

Jól esik megemlékezni II. Rákóczi Ferencről, aki itt nevelkedett, a regéci vár falai között. Boldogkőváralja pedig egy csendes kis falu, felette magasló váráról elnevezve. S amikor Füzért megmásztuk, az volt ám a meredek túra! De a régi romok és a páratlan kilátás minden fáradságot kárpótolt!

Kicsit elkalandoztam... Szívmelengető a távoli, karcsú templomtornyok teteje, fürdőzve a napfényben! A frissen felszántott földek felett gólyák tanítják fiaikat vadászni. Átkeltünk a lágyan hullámzó Sajón. Itt várnak az öreg fákkal szegélyezett, ismerős utak, a határban füst gomolyog. Valahol tarlót égetnek... 

Az arcom mosolyog, de a szívem is legbelül. Feltűnik úti- célunk, Magyarország észak-keleti hegyvidéke! Az érintetlen Zemplén. Elhagyva a hömpölygő Hernádot, egyre meredekebben kapaszkodunk felfelé a kanyargós úton. Lassan már körül ölel a Zempléni-hegység. Közeledünk s a szívem zajong. A kis falucskák háztetői barátságosan kukucskálnak ki a zöldből. Minden a régi. Kisfecskék mutatják hangos csiviteléssel repülőtudásukat. Augusztus végére kellően megerősödnek a hosszú vándorútra.

Forrót elhagyva a levegő is forrósodik. Mindjárt dél van! S most egyszer csak előttünk magasodik a Gergely hegy!

- Szép jó napot! - köszön hangtalanul, régi ismerősként, s a fák szelíden hajladoznak helyeselve. Az út széli táblán FONY felirat. Megérkeztünk! Testi, lelki, hitbeli megújulásra, szeretett rokonaink, Krisztusban testvéreink körébe, Bojtor Pista bácsiék otthonába!


2009. augusztus 10.                                        Guti Béláné Toókos Tünde  


Zempléni- hegység


Az Úr kegyelméből újra Zemplénbe látogathatunk, szeretett hegyeim közé! Az érintetlen csúcsok, a még fel nem fedezett és be nem épített, dús erdők varázsa mély nyomot hagyott bennem már évekkel ezelőtt. Mély, benső nyugalom, csend, kristálytiszta levegő és a természet páratlan szépsége fogadja az ide ellátogatókat. A kis falvak is őrzik régies hangulatukat.

Minden nyáron nagyokat kirándulunk, megnézünk egy-egy várat, amik történelmi korokat idéznek, pl. Boldogkővár, Regéc, Füzér... S mindezt testvéri, rokoni körben, a Biblia mellett naponként közösséget gyakorolva a Jézus Krisztusba vetett hitünk alapján!


2009. augusztus 8.                                                      Guti Tünde


Üzemanyag jelző


Nem bírom ezt a nagy meleget! Talán a régóta tartó forróság,

a nyári programok és utazgatások zsúfoltsága együttesen

terhelt meg és váltott ki belőlem egy kétségbeesett fohászt az

Úrhoz... Úgy éreztem, kiszáradok és tűrőképességem nullára

süllyed.

A lelki üzemanyag jelzőm vészesen jelzett. Félre tettem négy

kéznek is sok tennivalómat és odaborultam az Úr elé, őszintén

kitárva szívem szükségállapotát. Csillapíthatatlan szomjúság

tört rám az Úr jelenléte iránt, mert nélküle összeroskadok a

terhek súlya alatt, nélküle képtelen vagyok igazán tartalmas

kommunikációra a körülöttem élőkkel, nélküle nincs értelme,

ha írok... és sorolhatnám...

Így van! A vészvillogót nem szabad megvárni! Az Úr Jézus

friss "üzemanyagára": szeretetére, békességére, Szellemével

való betöltekezésre gyakrabban van szükségem! Időben kell

tankolnom!


2009. augusztus 4.                                      Guti Tünde


Jó reggelt, Szentlélek!


Zavarba ejtő hangra lettem figyelmes korán reggel. Mintha nem is Budapest egyik külvárosi panellakásában lennék, hanem valahol... messze... Hol is hallottam ezt a kolompot? Gondolataim lázas tempóban kergetőztek egymással... Igen, megvan! Ez a kedves, figyelmeztető harang, ami reggelente ébresztőt jelzett Tahiban a táborban, az álmos, karikás szemű fiataloknak.

Kerestem a hang forrását, mert ez a csilingelésbe hajló dallam valamelyik erkélyről indulhatott udvar körüli turnéjára. A szép, nosztalgikus emlékeken túl felidéztem a Jó reggelt, Szentlélek című könyv lüktető kisugárzását, ami újszerűen robbant be üzenetével az akkori baptista felfogásba. Nem szoktuk ezt meg mi már nagyon? Nem természetes-e túlságosan, sőt olykor esetleg közömbös? Belesüppedünk a karizmatikus átéléseink kényelmes foteljába... 

Engem ma kibillentett a megszokásokból ez a házi széljelző. Ébresztő!

JÓ REGGELT, SZENTLÉLEK! Cselekedj az életemben!


2009. augusztus 1.                                        Guti Tünde


Óriásplakát


Minden vasárnap szembesülök vele, amikor megyek az imaházba. Újra és újra felháborít, ha meglátom. Többször elhatároztam már, hogy szót emelek ellene, igen ám, de hogyan és hol? Hiszen eltorzult világunkban már minden megengedett ebben a nagy szabadságban. Marad a papír és a toll.

Mit is hirdet ez a hatalmas tábla? Reklám az ördögnek! Ti is találkoztatok már vele, egész biztos. Íme a szöveg:

"POKOLI ERŐ MINDENNAP!"

Mindez egy különös figurával, aki a szíve tájékáról emeli ki az ismert energiaitalt. Nincs kifogásom az üdítő ellen, bár én nem élek vele és nem is ajánlom senkinek. De ez a pokoli reklám rendkívül irritál! Megértem Vagyimot, aki régebben annyira belelkesült a Bibliát, az evangéliumot hirdető plakátkészítés gondolatára! Hát most itt a kellő kihívás!

MIÉRT NE HIRDETHETNÉ A KERESZTYÉN VILÁG, HOGY:

"MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN,

AKI ENGEM MEGERŐSÍT!" Filippi 4:13.

Ráadásul meg lehet jegyezni, hogy mindennap!


2009. július 26.                                     Guti Tünde


Vörös riasztás


Bejártam a környéket. Mintha villám sújtott volna a fákba, derékban eltörve, törzsük kettéhasadva, karvastagságú ágaik és gallyaik mindenütt szanaszét hevernek. Mint egy háborús övezetben. Életerejüktől és koronájuktól megfosztva, megszaggatva, megtépázva állnak, még mindig a vihar okozta kábulatban.

Társaik élettelenül fekszenek mellettük. Megadták magukat a rettenetes szél erejének. Néhol már rakásban áll a sok felfűrészelt rönk, de sokfelé még ott éktelenkednek a földből gyökerestől kifordult, egykor hatalmas fák. A szomorúfűz az orgonabokorra borult, úgy búslakodik. Haldoklik ő is...

Mindenütt az elvonuló vihar tombolásának nyomai mutatnak olyan képet, mintha becsapódás áldozatává vált volna környezetünk. A fű beterítve a szél által széthordott, kicsi ágacskákkal, levelekkel. Elszomorító látvány!

Valamit megéreztünk abból a monumentális erőből, amit Isten tart kézben. Az ige szerint a szeleket szolgáivá teszi, tehát a természet megnyilvánulásaival is üzen a Földnek. Ilyenkor megszeppenünk kissé és átérezzük, mennyire leheletnyi az életünk. Minden az Úr nagyságát, hatalmát hirdeti. S neki mégis gondja van ránk, emberekre!

Csodálatos ez a soha ki nem érdemelhető szeretet, amivel Atyánk fordul megváltott gyermekei felé! Ne szűnjünk meg soha hálát adni! Gyökerezzünk olyan erősen és mélyen az Úrba, hogy a gonoszság semmilyen vihara ne tudjon kitépni Isten kegyelmes öleléséből!

"Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!" Zsolt. 103:1-2.


2009. július 21.                                                    Guti Tünde


Nyitott ablak


Korán reggel van. A madarak nemrég kezdték vidám dalukat. A napsugarak egyre merészebben leselkednek be a konyhaablakon. Érthetően jelzik, hogy ma ők irányítják a hőmérsékletet. Ablakom tárva nyitva, beszűrődik a távoli utca és a házunk megszokott zaja. Egyre lüktetőbb. 

Egyszer csak meghallom a jól ismert ébresztőt. No nem az enyémet, mert én már fél hat óta talpon vagyok. Ez az ágyból kiugrasztó hang valamelyik szomszédot keltegeti. Vajon ők is hallják máskor az enyémet, amikor talán épp a másik oldalukra fordulnak?

Dániel jutott eszembe, aki szélesre tárt ablaknál imádkozott. Biztos nem magában beszélt, mert akkor ellenségei nem vették volna észre. Hangja figyelemfelkeltő volt.

- Itt az idő! - rohantak a főemberek.

- Vihetjük a király elé! - dörzsölték kezüket.

Az én ablakomból is kihallatszik a telefon jelzése. Vajon mondanivalóm, életem üzenete mennyire ébreszt fel másokat? Itt az idő! MEHETÜNK A KIRÁLY ELÉ! Mert Ő jön! Jézus jön! Lelki készülékemben üzen a hangja:

"Hamar eljövök! Vigyázzatok és imádkozzatok!" Ablakomat tárva kell tartanom! Hadd hallják mások is a figyelmeztetést! ITT AZ IDŐ!


2009. július 20.                                                 Guti Tünde


Énekelj szabadon!


Milyen jó akkor énekelni, amikor a többi teremtmény is velem énekel! Teljes az összhang, senki se téveszti el a szólamot!

Ma reggel, miután elintéztem a szelektív hulladék elhelyezését a konténerekben, sétára indultam, megelőzve a későbbi, elviselhetetlen meleget. Ez a séta a szabadban az egyik kedvenc időtöltésem! Ráadásul üres volt előttem a préri, még a kutyások is inkább a ház körül hűsöltek. Így aztán kiengedhettem a hangom és énekelhettem szívből, hangosan:

"Ó, milyen gyönyörű nap, igaz örömöt ad, hogy megmentettél!" Később úgy belelendültem, hogy távolabb merészkedve már a kihalt járdán szaporáztam lépteim, élvezve a vidáman bólogató társaságot, akik az út szélén állva betársultak a dalba.

Még mielőtt bárki is félreértené, elmondom, hogy a kórus elég sokszínű volt! Sárga, fehér, kék virágok, aprók és nagyobbacskák, egyszerűek és ernyő formájúak sorfalat álltak a járda két szélén és integettek a szélben, szinte hallottam, hogy velem énekelnek! Ettől aztán olyan jókedvre derültem, hogy ritmusban lépkedtem, mint Krisztus katonája. Erre a dalra lehet is menetelni:

"Áldott legyen az Úr neve, áldom nevedet!" - Ez ez egyedi, egyéni élmény volt. Nagyon jól éreztem benne magam! Még a kánikula sem kínzott annyira! 

PRÓBÁLJÁTOK KI TI IS!


2009. július 18.                                     Guti Tünde


A keskeny út, mint árnyék


A melegtől félig aléltan lépegettem hazafelé gyógytorna után, miközben napszemüvegem alól pásztáztam a járdát, hogy hol találhatnék talpalattnyi árnyékot. Sajnos csak egy 50-60 cm-es keskeny sáv biztosított védelmet a szinte már derékszögben érkező napsugarak elől. 

Majdnem gőzölgő fejemet jobbra húzva, batyuvá tömött, gyógytornás táskámat bal vállamra vetve húzódtam be a "keskeny útra". Szinte falhoz lapulva haladtam, óvatosan, vigyázva, hogy ki ne billenjek az egyensúlyomból, elvétve az egyetlen módját az árnyékban maradásnak. Kedves kép jött elém ebben az ájulásig forrósodott időben, a 91. Zsoltár 1. verse: 

"Aki a Felségesnek rejtekében lakik,

a Mindenható árnyékában pihen." Másik helyen így ír az ige: "Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a Hold."

Igen! Az Úr az oltalmam! Lehet bármilyen hőség, lehet bármilyen keskeny a fedezéket nyújtó ösvény, az Úr maga ígér rejteket. Pedig politikailag elég nagy a káosz és forró a légkör országunkban! S a keskeny út ad egyedül lehetőséget, hogy "ép ésszel" és "hűs, higgadt fejjel", egészséges lelkülettel menjünk szembe az árral az egyetlen igaz és jó úton!


2009. július 16.                                 Guti Tünde


Az én zsoltárom


Ma reggel, ahogy olvastam, kinéztem az erkélyen és láttam, ahogy a virágaink levelén átszűrődik a korai napfény. Csodálatos látvány volt! Annyira betöltött az élmény, hogy szavakba foglaltam:

Uram! Köszönöm a faleveleken átszűrődő napfényt! Köszönöm a bársonyos virágszirmokon üldögélő harmatcseppeket! Micsoda páratlan kreativitás! Elképzelhetetlen tudás! Tökéletes bölcsesség, amely ilyen és sok hasonló különlegességet megalkotott!

Lenyűgöz a hegyek között lebegő felhőpamacsok látványa! Boldogság feszíti lelkemet a dús erdők csendjében!

Teremtő Istenem! Sohase tudok betelni Veled! Ugyan ki vagyok én, hogy gondod van rám?! S Te vagy az én drága, mennyei Édesatyám! Azért, mert Jézus utat készített hozzád. Jézus, aki itt élt az emberek között, aki a Te dicsőséged visszatükröződése! Mert az Atya és a Fiú EGY!

Ésszel felfoghatatlan, de szellememben más dimenzióba lépek, ha ezen elmélkedem. Nincs nálad csodálatosabb a világon, Uram!


2009. július 11.                                                    Guti Tünde


Miért?


 Miért törnek ránk betegségek? Miért vették el 16 éves Gergőm telefonját "nagyfiúk"?

Miért lopták el évekkel ezelőtt az autónkat? Miért történtek velünk sport és egyéb balesetek?

Miért veszítik el testvéreink a munkahelyüket? Miért történnek velünk kellemetlen dolgok?!

Tegnap este Pálóczy Petit láttam a KREDITen sántikálni - gyógyászati segédeszközzel...

Ma Jób könyvének 1. és 2. részét olvasgattam. Próbáltam megérteni, hogy Isten nem prédaként dobta oda hűséges szolgáját a Sátánnak! Az Úr szeretete sokkal magasztosabb terveket valósít meg a mi életünkben is, semhogy azt józan ésszel és értelemmel felfoghatnánk!

Senki ne gondolja, hogy a keskeny út, ami a keresztyének útja, simára gömbölyített kövekkel van kirakva, illatos rózsalugassal szegélyezett, az útszéli fák ágain madarak csicseregnek, és a lágy szellőn át kedvesen cirógatja az arcunkat a napsugár! A kövek, amin

lépkedünk, bizony élesek, durvák, amik gyakran felsértik lábainkat. A rózsák tüskéi beleakadnak ruhánkba, bőrünkbe, miközben előre igyekszünk. A madarak vidám hangját

el-elnyomja a varjak rekedt károgása. A gyenge szellő néha átcsap vad fergetegbe, és csak a csapkodó esőn átszüremlő szivárvány íve emlékeztet a szövetségre: Isten soha nem hagy el!

Pál apostol így ír: "Kívül harc, belül félelem!" II. Kor. 7:5. Mégis, később diadalmaskodott az evangélium, amerre járt. Legyen ez bátorítás mindannyiunk számára, akik kísértésekben, próbákban küszködünk, viharok tépáznak, vagy terhek alatt görnyedünk. Jézus mondja:

"E világon nyomorúságotok lesz. De bízzatok, én meggyőztem a világot!" János 16:33.

Életünket néha megnehezítik nem várt buktatók, éles tőrként a szívünkbe hatoló bántások. Meg kell tanulnunk FEGYELMEZETTEN haladni, a célt soha nem tévesztve szem elől!

S ha megérkezünk, megpihenhetünk Isten szeretetében! Ott megkaphatjuk a választ a miértekre! De... talán ott már nem lesznek ilyen kérdéseink...


2009. július 4.                                                     Guti Tünde


Most van! Ma van!


Felhívott ma a 77 éves édesanyám és izgatott hangon megkérdezte, hogy ráérek-e. Biztos voltam benne, hogy nem a megszokott, napi beszámolója, vagy irántunk érdeklődése dobogtatta meg ennyire a szívét!

Friss átéléséről beszélt olyan hévvel, hogy a telefon innenső oldaláról is éreztem azt a tüzet, lelkesedést, ami átjárta! A következő igét helyezte az Úr nagy nyomatékkal a lelkére:

"MOST VAN a kellemetes idő, MA VAN az üdvösség napja!" Egész lényét betöltötte ez az erővel átitatott két szó: "ma van!"! Megerősítette Isten, hogy MA hallgat meg, nem pedig majd! Ma cselekszik, nem padig talán valamikor! S ez a bizonyosság sziklaszilárddá tette a hitét: szólt a Léleknek, hogy MA cselekedjen és újítsa meg a megfáradt, elközömbösödött, meg nem tért testvéreket, családtagokat!

Rám is erősen lelkesítő hatást gyakorolt szenvedélyes bizonyságtétele. S rögtön kapcsolódott bennem az Úr kijelentése önmagáról: ÉN VAGYOK! Igen, Ő a MOST, a VÁLTOZHATATLAN, az örökkévaló VAGYOK! S ugyanezt mondhatjuk el arról is, amit tesz. Ő most cselekszik! Mindig mozgásban van!

Jó lenne, ha hitem szemével mindig látnám ezt! S mennyire igaz a Biblia - ezt írja megöregedett hívő testvéreinkről: "KÖVESSÉTEK HITÜKET!"


2009. július 1.                                               Guti Tünde


Karók a fűben...


Átgázoltam a prérin az esőtől felfrissült, dús fűben. Szöcskék ugrabugráltak vidáman lépteim nyomán. Újra kivirágzott minden, tarka ruhát öltött magára a rét. Felidéztem emlékeimben, mennyit labdáztam itt Gergővel, amikor még kicsi volt. Hányszor bogarásztunk itt a mezőt fürkészve, s élmény volt mindig valami újat, érdekeset felfedezni!

Mindig úgy éreztem, miénk a rét! Azoké, akik szeretik úgy, ahogy van, a maga érintetlenségében. Ma, arra járva, elszorult a szívem. Több helyen is feltúrták, munkagép ejtett rajta sebeket. Szabadságot szerető lelkem hevesen tiltakozott, amikor megláttam a levert cövekeket. De hát ez a terület a miénk!... Ó, dehogy a miénk...Jogilag legalábbis nem. Egyre szűkül az élettér. S mi marad annak, aki sasként szárnyalna a szélben, aki önfeledten nyargalna át a vég néküli prérin, ismerősként üdvözölve az apró növényeket, tarka pillangókat, trillázó kismadarakat, fürge gyíkokat?! Velük szomorkodva az aszály idején és velük örvendezve hálás szívvel a frissítő záporokért!

Nagyon szeretem a természetet! De legjobban a hegyeket! A dús erdőkkel borított domboldalakat! Ha ilyen helyeken járok, szívem az égig emelkedik, lobogó zászlóként mutatok ARRA, aki a tökéletes, a mindenható, az irgalmas, a szerető Isten, az én drága, mennyei édesatyám!

Ő megérti érzéseimet, hiszen Ő teremtette mindezt a szépséget, amiről most írtam...


2009. június 27.                                         Guti Tünde


Már megint esik az eső


Borongós reggelre ébredtünk ma is. Az égen vastag, ólomszürke felhőtakaró, és csak esik, esik az eső. A távolból sziréna hallatszik. Ázott tollú madarak húzódnak fázósan az eresz alá, vagy a lombok sűrűjébe. A lepkék nem táncolnak önfeledten a virágokon, a méhek sem zsonganak vidáman. Szomorú az idő.

- Már megint esik! - jegyezte meg munkába induló fiam, és felötlött bennem, mennyi baleset történik ilyen időben a vizes utakon.

- Ha látnád, milyen száraz lejjebb a talaj, másképp vélekednél. - válaszoltam. S magamban hálát adtam az esőért, hiszen ezért imádkoztunk, könyörögtünk hetekkel ezelőtt. S az Úr válaszolt. Érdekes, hogy ami az egyik embernek hálát ébreszt a szívében, a másiknak bosszúságot okoz. Az egyik azért imádkozik, hogy jöjjenek frissítő záporok a földekre, terményekre, gyümölcsösre, a másik jó időért fohászkodik, mert éppen kirándulni, vagy nyaralni indul.

Milyen jó, hogy szerető, bölcs Urunk, aki a mi mennyei édesatyánk, számunkra a legjobbat eltervezve válaszol imádságainkra, bár ezt mi néha nem értjük...

Esik az eső, sőt inkább szakad. Hagyjuk, hogy Isten békessége eláradjon a szívünkben! Gondoljunk a mezőgazdaságból élő testvéreinkre!


2009. június 23.                                              Guti Tünde


Agapé-Kupa


Tudjátok, mi nagyon sportos család vagyunk. Férjem focizott, most a fiaink is, sőt a legidősebb utánpótlás edző. Hogyne lennék ott az Agapé Kupán, amikor Levi a Lévitáknál csatárként rúgta a labdát, Gergő pedig az ifik kapusa.

Nagyon jól megszervezett, színvonalas és mozgalmas játékot láthattunk. A legutolsó, döntős meccsek különösen izgalmasak voltak! Sok ügyes megmozdulás, kitűnő rálövések és még jobb védések. Parádés élmény volt! Monor lett az első, második a Léviták, harmadik a lőrinci ifi csapat.

Viszont azt észre vettem (már a Royal Rangers Kupán is Selypen), hogy a védelem nem működik tökéletesen. Késve zárnak össze a védők, ha egyáltalán időben hátra mennek. Eszembe jutott Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, amelyben Dobó István várkapitány a következőket mondta: "A vár ereje nem a kövekben van, hanem a védők lelkében!"

A mi "várunk", a mi gyülekezetünk ereje vajon milyen lelkülettel bír? Mennyire állunk helyt ebben a fontos feladatban? Mennyire zárunk össze? Egyáltalán miből kell állnia a védelemnek egy közösség életében? Néhány igevers gondolatébresztőként:

IMAHÁTTÉR: "Mindig imádkozni kell és meg nem restülni!" Lukács 18:1.

SZERETET, EGYSÉG: "Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak! Ne fizessetek a gonoszért gonosszal!" I. Péter 3:8-9.a

KITARTÁS: "Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" I. Kor. 16:13.

TISZTA IGEI LÁTÁS: "A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.." II. Tim 3:16.

SZERETET AZ ÚR IRÁNT: "Mert a Krisztus szeretete szorongat minket..." II. Kor. 5:14.

Szeressük gyülekezetünket, legyünk jó védők és tanuljunk meg összezárni, ha támad az ellenség!


2009. június 21.                                               Guti Tünde


Jó kis lecke!


Lakótelepünk zöldövezetben épült. Egyik szélén ott az erdő, másik határa a széles, füves sáv ( a mi "prérink"), ahol az elmúlt évek során rengeteget sétálhattam. Tegnap is arra jártam, s mit láttak szemeim?!

Napraforgót egy szemetes földkupac közepén! Környezetének érdekes színfoltja... Áradt belőle az élni akarás! Szemet gyönyörködtető, élénksárga szirma vidámságot áraszt, szemben élettere sivárságával. Jó kis lecke!

Vajon én tudok-e üde színt, jókedvet vinni mindennapjaimba? Tudok-e, akarok-e szárba szökkenni, virágozni s később termést érlelni a számomra néha mostohának tűnő körülmények ellenére?

A sittes törmelékkel elcsúfított földkupacot felelőtlen emberek borították a szép, zöld fűre. De az élni akarást még mások hibás viselkedése sem akadályozhatja meg!

Ez az egyszerű napraforgó azt bizonyítja nekem, hogy mindez megvalósítható! Egyéni hozzáállásom, belső döntésem függvénye.


2009. június 18.                                                 Guti Tünde


Kiszáradt?


Szokásomhoz híven gyalogoltam tegnap hazafelé, és mindent alaposan szemügyre vettem, ami elém tárult. A fák sűrű, zöld lombja életerőt sugárzott. A dús fű emlékeztetett az előző napi kiadós esőre. A fákkal körbe vett kis réten állt egy magányos, fehér törzsű nyárfa.

Kérge öregesen összeszáradva, repedezetten arról árulkodott, hogy valami nincs rendjén.

Vékonyabb ágai és egykor zsenge gallyai most erőtlenül lógtak. Talán kiszáradt? Első látásra igen. Érthetetlen, hogyan történhet mindez ebben az idilli környezetben! Alaposabban megnézve láttam, hogy a gyökérről új ágacskák zsendülnek! Micsoda felfedezés!

Azonnal eszembe jutott a citromfánk, amit nagyon szerettünk. Évekig virágzott, csodálatos leveleket hajtott, és sok citromot szüreteltünk róla. Ám egyszer csak azt vettük észre, hogy beteg. Hullatta a leveleit, száraz, kemény lett a törzse. Nem virágzott többé. Megállapítottuk, hogy kiszáradt.

De annyira sajnáltam, hogy nem tudtam beletörődni! Bár félretettük, én azért csak öntöztem, öntöztem. Kerek egy évig úgy tűnt, értelmetlen, sőt nevetséges minden fáradozásom. Aztán egyszer csak újra zsenge hajtások jelentek meg az ágvégeken, és idővel a korábbiaknál sokkal nagyobb és zöldebb leveleket növesztett. Óriási tanulság volt számomra!

Soha ne adjuk fel!

Soha ne "írjunk le" senkit, ha úgy tűnik, hogy kiszáradt, gyümölcstelen!

Legyünk irgalmasok, türelmesek! Öntözzünk, gyomláljunk, tápláljunk! De legfőképpen higgyünk és reménykedjünk! ISTENNEK SEMMI SEM LEHETETLEN!

"Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk!" Róma 15:1.


2009. június 10.                                         Guti Tünde


Füldugó


Melyik a rosszabb? Süket, vagy vak? Mivel elég éber alvó vagyok, hétvégén kipróbáltam, milyen füldugóval aludni. Alighogy belegyömöszöltem a füleimbe, abban a pillanatban úgy éreztem, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Az udvarról beszűrődő fény sejtelmesen megvilágította a szobát. Láttam mindent, de mégis mintha én magam el lettem volna vágva a külvilágtól. Zavarba ejtő megtapasztalás. Komolyan elgondolkodtam, nem rosszabb-e, mint a múltkori, Láthatatlan Kiállításon szerzett "vakság élmény".

Persze bevillant néhány ige, és olyan jó volt arra gondolni, hogy Isten nem halláskárosult! Ő odafigyel gyermekei kiáltására! Meghallgatja és válaszol. "Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram!" - írja Dávid a 139. Zsoltárban. Ezzel szemben én vagyok az, aki hányszor nem hallom, ha az Úr szól hozzám. Esetleg annyi más hangot, zajt figyeltem, pl. önvád, félelem, vagy a világ csörtetése, ami tönkretette lelki füleimet. Az biztos, hogy akkor valóban egy más világban érzi magát az ember, ha nem hallja Isten szavát, üzenetét. Ésaiás így figyelmeztet:

"...nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől!" (51:1.)

VESZÉLYES DOLOG SAJÁT IGAZSÁGUNKBÓL GYÁRTOTT FÜLDUGÓVAL ÉLNI!

De ha a szívünk telve van az Úrral, nyitva tartva szellemi érzékszerveinket, előfordulhat néha, hogy nem kapunk azonnali választ imádságunkra. Ez nem azt jelenti, hogy mennyei Atyánk nem hallgatott meg. Emlékezzünk Dánielre!

"Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavad miatt jöttem. A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, de most megjöttem és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó időben..." (Dániel 10:12-14.)


2009. június 8.                                                          Guti Tünde


Vakként tapogatózva


Még most is átfut rajtam a hideg borzongás, ha arra az egyedülálló élményre gondolok, amiben ma volt részem. Nővérem, születésnapi meglepetésként elvitt a Láthatatlan Kiállításra a Népligetbe. Már a bejáratnál elöntött a balsejtelem... Némi eligazítás után beléptünk egy sötét előszobába, onnan pedig a kiállítási útvonal előterébe. Az abszolut sötétséget szinte vágni lehetett! Rettenetes nyomás nehezedett rám, úgy éreztem, elfogyott a levegő. Kísérőnkön kívül kilencen éreztük ugyanazt: rettenetes a vakság!

Vezetőnk egyfolytában beszélt hozzánk, nevünket szólongatta, tanácsokat és eligazítást adott, sőt ígéretet tett arra nézve, hogy ha valaki bepánikol, azt visszakíséri. Kb 10 perc után elindultunk. Arra gondoltam, hogy én leszek az egyetlen, aki visszamegy. De a nővérem szorosan fogta a kezem, ő jött mögöttem és ez némileg meggyugtatott. Igyekeztem nem a sötétségre koncentrálni.

Közben haladtunk előre. Vízcsobogás, híd, farönkök, kavics a lábunk alatt és az iskolás lányok sikítozása vette el a figyelmemet arról a tényről, hogy hiába meresztem a szemem, semmit sem látok. Kísérőnk több beépített helyszínen átkalauzolt, ahol mindent körbe kellett tapogatni, gyakran egymásba és tárgyakba ütközve. Ilyenkor felujjongtunk, felismerve egy-egy bútordarabot, vagy kinevettük egymást a konyhai csörömpölés miatt, majd a falat érintve lépkedtünk óvatosan a hang irányába, amerre hívtak.

Úgy éreztem, megállt az idő. Csodálkoztam magamon, milyen fegyelmezetten bírom. Talán a csoport-tudat is bátorítólag hatott, de sokkal inkább az, hogy valaki fogja a kezem, no meg a vezetőnk biztos hangja, ami folyamatosan eligazított, hol kell jobbra, balra fordulni, hol van lépcső stb. A sötétség-túra végén kisebb zavarodottságot okozott a nappali világosság. Hatalmas élmény volt a kiállítás! HÁLÁT ADOK AZ ÚRNAK, HOGY LÁTOK! Ezután egész másképp fogok azokra nézni, akik fehér bottal közlekednek!

Még egy gondolat megfogalmazódott bennem. Időnként szellemi életünk során is át kell mennünk sötét útvesztőkön. S rendkívül fontos a HIT és a FEGYELMEZETTSÉG, annak tudatos megvallása, hogy az Úr fogja a kezem, hangját hallhatom, és Ő megígérte, hogy vezet, sőt célba is érek Vele!

"Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!" Ésaiás 41:13.


2009. június 3.                                                    Guti Tünde


Pünkösd a szívemben


A Szent Szellemmel való betöltekezés olyan élmény volt számomra, mint az elhaló, ritmuszavaros szív újraélesztése. Dinamikus lüktetést hozott megfáradt, vergődő, vallásos hétköznapjaimba. Új életerő áradt szét bennem, és a lelkem mélyéig, szinte a csontokig ható vágy a Jézussal való bensőséges kapcsolatra. Ez felpezsdítette és erőteljessé tette az imaéletemet.

Csordultig töltött az Úr öröme, és feszített a felelősségérzet mások megmentésére. Mivel a FIÚSÁG tudatát erősítette meg bennem, folyamatosan Isten akaratának a keresésére buzdított. Addig ismeretlen bátorságot kaptam a bizonyságtételre, s arra, hogy az evangéliumot megosszam másokkal.

Erre a betöltekezésre újra és újra szükségem van! Tűz, erő, élet, amit csak Jézus adhat!

"Szükség néktek újonnan születnetek!" Ján. 3:7. "Teljesedjetek be Szent Szellemmel!" Ef. 5:18. "Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé!" Róma 8:9.


2009. június 1. 


Szemmel tartva


Szokásos napi bevásárlásomból hazafelé, a járdán szembe jött velem egy fiatal anyuka láthatóan szaporázva lépteit, miközben gondolataiba mélyedt.

Önkéntelenül is belenéztem a babakocsiba, ahol egy 6-8 hónapos baba feküdt meglehetősen duzzogó arccal, szemöldökét kissé összevonva, cumiját a nyakába lökve. Megmosolyogtam, s a babáról az anyukára néztem.

Felidéztem gondolatban, mennyire nem szerettem soha, ha a babakocsit menetirányba fordítják és úgy tolják a szülők. Amikor én még babáztam, úgy toltam a kocsit, hogy a kisfiam szemben üljön vagy feküdjön, és tudjunk egymásra mosolyogni. Mindig beszéltem hozzá. Három dolog volt fontos számomra:

1. láttuk egymást 2. "beszélgettünk" 3. nem látott ijesztő, ismeretlen dolgokat úgy, hogy közben ne látott volna engem.

Ahogy elhaladt mellettem a babakocsi, elképzeltem, milyen jó hozzánk az Úr, aki sose fordít minket úgy menetirányba, hogy ne látnánk Őt és ne lennénk bizonyosak védelmében! Az Ige szerint: "Szemmel tartom a föld hűségeseit." (Zsoltárok 101:6.) Más helyen pedig ezt mondja: "Szemeimmel tanácsollak." (Zsoltárok 32:8./b) S még egy: "Az Úr szemmel tartja az Őt félőket." (Zsoltárok 33:18.)

Az út menti és az úton emelkedő akadályok nem ejtenek kétségbe és nem tehetnek kárt bennünk, mert Atyánk figyelő tekintete rajtunk nyugszik, és békességben maradunk, ha mi is folyamatosan Őrá figyelünk.


2009. május 13.                                                    Guti Tünde


Íme az Úr szolgálóleánya


"Szolgálni kifulladásig!" - mondta anyukám nemrég, amikor elbeszélgettünk.

Készen áll arra, hogy az Úr magához vegye, de addig is tevékenykedni akar Érte.

76 évesen a menekültmisszióban vigyáz a gyerekekre, amíg a szülők tanulnak,

munkát keresnek. A kórházmisszió keretén belül rendszeresen látogat betegeket

az elfekvőkben, vagy egyéb osztályokon. Néha egész kis csoport hallgatja, amint

az Úr Jézusról beszél. Énekel velük, imádkozik értük, vigasztalja őket. Havonta

megy Őrbottyánba, hogy szeretetet és elfogadást nyújtson a sérült gyermekek felé,

és segítsen a gondozóknak.

Fáradhatatlanul jön-megy, bátorít minket is, öt gyermekét. Bizonyságtételeit hol

szóban, hol írásban ismerhetjük meg.

Anyák napja közeledtével hálát adok Istennek, hogy ilyen édesanyám van, aki

megtanított ragaszkodni az Igéhez és reménykedve várni azt az országot, amelynek

állampolgárai és képviselői vagyunk itt ebben az életben!


2009. május 1.                                          Guti Tünde