Rólam

A nemrég csatlakozó olvasóim számára egy rövid kis információ rólam...

Guti Béláné (Toókos Tünde - 1960.) vagyok, Isten gyermeke.

Feleség, négy felnőtt férfi édesanyja és háromszoros nagymama.

1974-ben tértem meg, egy évvel később pedig csodálatos megújulásban volt részem: újjászülettem. Azóta Jézus Krisztust követem.

1978-ban történt házasságkötésünk óta, férjemmel együtt az Urat szolgáljuk.

Általános iskolás korom óta írok verseket, feljegyzéseket. Igyekszem ezen a módon is építeni Isten országát.

Az alábbi néhány bejegyzésemben részletesebben is feltárom lelkivilágomat, meggyőződésemet és hitvallásomat.

Isten gyermeke vagyok! Jézus Krisztus Uram és Megváltóm!

HITVALLÁSOM LÉNYEGE:

Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus az egyedüli igaz és szent, Teremtő Isten testté lett Igéje: Út az Atyához, Igazság és Élet, aki azért jött el - betöltve Ésaiás próféciáját - , hogy megszabadítson bűneinkből. A golgotai kereszten halt meg értünk áldozati bárányként, harmadnap feltámadt és vissza-ment a mennybe, ahol közbenjár értünk.

Isten elküldte Fia helyett a Vigasztaló Szentlelket, aki emlékeztetve Jézus tanításaira, elvezet minden igazságra.

Krisztus követői alkotják Krisztus Testét, akik elhagyva a bűnt, a világot és a hazug, képmutató vallásoskodást, hűségesen, tiszta szívvel és radikálisan ragaszkodnak Isten kimondott és leírt Szavához. Szenvedélyük abból fakad, hogy az Atya a bensőjükbe adta Lelkét, és szívükbe írta Törvényét.

Hiszem és vallom, hogy Jézus - ígérete szerint - visszajön, hogy mielőtt Isten jogos és rettenetes haragja lesújt erre a gonoszságba, sötétségbe és istentelenségbe süllyedt emberiségre, gyülekezetét - amit menyasszonyának nevez - üdvözíti, kimenti abból a visszatarthatatlan kataklizmából, ami hamarosan lezárja ezt a földi korszakot.

Megmenekülési lehetőség kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit, az Úrhoz való megtérés, tehát újjászületés által lehetséges. Akik nem törődnek ezzel a jó hírrel, mert inkább szeretik a hazugságot és a világ kérkedését, azok része kárhozat és halál lesz, végérvényesen elszakítva Isten szeretetétől, jóságától, világosságától és igazságától.

A kegyelmi idő hamarosan lejár. "Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!" Márk 1:15.

"... nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, mely által üdvözülhetnénk." Apostolok cselekedetei 4:12.

2023. január 23.                                                Guti Tünde

Visszapillantó

Amikor bűneimet megbánva megtértem és újjászülettem, magától értetődő volt, hogy hitvallást tegyek, amerre csak járok. Természetes módon osztottam meg bizonyságaimat, úton-útfélen, iskolában, munkahelyen, számban Jézus nevének jó ízével.

Házasságkötésünk után úgy éreztem, megmutathatjuk, hogy igenis lehet boldog kapcsolatban élni, és férjemmel szó szerint bizonyosak voltunk benne, hogy ketten olyan erősek és megállíthatatlanok vagyunk az Úrban, hogy változásokat hozunk a környezetünkbe. Szenvedélyesen, elkötele-zetten indultunk a szolgálatokba, szívvel-lélekkel készen a harcokra, kihívásokra. Azt gondolom, hogy Isten ez idő alatt atyai mosollyal nézett ránk. S nagy szeretetéből és bölcsességéből fakadóan, később bele-engedett kemény próbákba, komoly kísértésekbe, hogy mint aranyból a kohóban, kiégessen belőlünk minden salakot.

Mennyi kudarc, csalódás, megszégyenülés van mögöttünk! De rengeteg győzelem is, mert az Úr nem hagy feljebb kísérteni, mint ahogy elszenvedhetnénk. Nem a mi okosságunk vagy erőnk, hanem egyedül az Ő kegyelme tartott meg a bukásoktól.

Lassan a célegyenesbe érve, meggyőződéssel vallom:

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

Filippi 4:13.

Célkitűzésünk ugyanaz, mint az út kezdetén. Nem változott meg az évtizedek során. Lelassultunk, idősödünk, s olykor megfáradva, de a tapasztalatokból okulva megfontoltan, egyetlen vágy hajt:

Jézust követni, igazságban járni, szeretetben szolgálni mindhalálig. Ezt csak tele "tankkal" lehet. S valóban! Szívünkben tűz az Ige, kezünkben fáklya e sötét világ alattomos, gonosz, hazug útvesztőiben.

Az iránytű a bensőnkben van, Isten Lelke vezet. Ezért úszunk szemben az árral. Nagyok a hullámok, villámok csattognak felettünk, de a távolban látszik már a világítótorony fénye...

Ki kell tartanunk, és partot érünk!

2022. november 23.                                           Guti Tünde

Nyitott könyv az életem. 

Bárki olvashatja. Talán kissé megsárgultak, fakóvá váltak már az oldalak. Néha kopot-tak a betűk, elhalványultak a sorok. Máshol meg össze-gyűrődtek a lapok... Még széljegyzetet is találsz egy-egy helyen, ha belenézel. S ha jól emlékszem, itt-ott alá van húzogatva a lényeg. Ami nekem fontos. Akár több szín-nel is... Mert így szoktam...

Bárki olvashatja. Kinyithatja, becsukhatja. Véleményez-heti. Akár félre is teheti. De naponta is lapozgathatja, mert igaz. Őszinte. Álarc nélküli és tanulságos. Már, ha valaki várakozással olvassa. Ha időt szán rá, hogy a hosz-szú és bonyolult mondatokat is megértse. Az megérthet, megismerhet engem is. Persze, biztos nem fog tetszeni mindenkinek.

Mégis nyitott könyv az életem. Bárki olvashatja.

Örülök, hogy te is köztük vagy! Amit itt találsz, látlelete annak, amit a Teremtő Isten végez bennem Igéje által. Magához vonz, átitat. Bizonyságaim e csodálatos folya-matnak a lenyomatai.

Guti Tünde - Idézet: Megemlékezem az útról című könyvemből

Ez a 2010-es bátorítás sokat jelentett nekem. Istennek dicsőség, jókívánsága és az áldás valóra vált:

Marosvásárhely

(HajnalKa, 2010.08.03 16:29)

"Emlékszel? Egyszer meghívtál, látogassak el oldaladra. Azóta is szorgalmasan olvasgatom írásaidat, csendben, a hattérben. Nem vagyok közlékeny természet, inkább csendben figyelek. De az biztos, hogy küldetésed van neked e világon. Egy különleges adottsággal vagy felruházva, azonkívül, hogy írsz. És nem akárhogy írsz, hanem szívvel, lélekkel, emberi nyelven. Üzenet van írásaidban, tanítás, vigasz. Én legalábbis mindig találok valamit, ami nekem szól. Talán egyszer majd könyvbe foglalod és kiadod, kár volna, csak úgy elvesszenek. Erőt és ihletet kívánok neked az elkövetkezendő írásaidhoz is, és jó egészséget. Isten áldjon."

Ki vagyok én?

Időutazó volnék?

Vagy e jelen korban fakó idegen,

ki makacsul ragaszkodik igazához,

súgjanak bármit is mögötte,

szemükben tüske, vörös posztó.

Mintha idetettek volna kérdezés nélkül,

annyira nem illek bele a képbe,

ami tragikusan valószerűtlen,

ám létünk nem szabad választás dolga.

Küldetés? Itt vagyok. Itt vagyunk.

Együtt és külön.

Egy világ, de más dimenzió.

Azonos hely, de más cél.

Más a terv és más a mód.

Életmód, látásmód, bánásmód.

Lelki szenvedésemnek új szívem az

oka, engedelmem a magyarázata.

Mert Krisztus nem azt kérte az Atyától,

hogy vegyen ki ebből a közegből,

hanem, hogy megtartson benne.

Mozdíthatatlan hittel. Szentségben.

Erős gyökérrel és egyenes törzzsel.

Teherbíró ágakkal és dús lombbal.

S legfőképpen bőséges gyümölcsözéssel.

Ki vagyok én? Mit keresek itt?

Rossz időben rossz helyen,

mint egy eltévedt időutazó?

Nem! Élni küldetés, áldás!

Itt vagyok, mégis mint idegen.

Magányosan az egykori ismerősök közt.

Mert már nem az a régi ismerős vagyok,

épp az ellenkező irányba futok,

mert átálltam a másik oldalra,

nem sodornak sötét tervek, titkos kalandok,

lüktető vágyak és sziporkázó sikerek,

sóhajtó múlt és lihegve hízelgő jövő.

Ki vagyok én, és mit keresek itt?

Egykori szegény bűn-koldus, ki vak volt.

Elveszett, de megtaláltatott.

Az Igazi Világosság felnyitotta szemeim,

legyek hát lámpás én is a sötétben!

A Szabadság lánya vagyok.

Így só és fény, tűz és víz, étel és ital,

bilincset törni segítő kéz a feladatom.

Embernek lenni az embertelenségben.

Mint Mesterem, az Emberfia.

Mert ember vagyok, töredező,

de nem szél ingatta nádszál.

Ha pislákoló is, de gyertyaláng

a sűrűsödő, romlott homályban.

Ha megtépett, viharvert is,

de zászló az omladozó barikádon.

Bár halkan szól, mégis ének az esőben.

Igazság követe a hazugság ostromgyűrűjében.

Megannyi félelmem, gyarlóságom,

kétségem és gyengeségem ellenére is:

az IGE SZÜLÖTTE lettem.

Nem véletlen szelekben kerengek,

hányattatva irány nélkül, hasztalan,

hanem gondosan elkészített,

igen-igen keskeny útra helyeztettem.

Az egyetlenre, ami az Életre visz.

S bár az Isten bölcsessége bolondság

e világnak, Ő mégis megtart engem

örökkévaló, hűséges szerelmében.

Guti Tünde - 2018.

Bűnösök között az első

Néha eltöprengek azon, mennyire nem érdemlem meg az Úr kegyelmét. Fiatal hívőként nem értettem, hogyan írhatta azt Pál, hogy ő a bűnösök között az első. Bármily hihetetlen, én nem tudtam ezt elmondani magamról.

Ahogy növekszem hitben és közeledek hitem céljához, egyre jobban megalázom magam, így kezdem megérteni Pált. Nem mutogathatok senkire. Nem szabhatom magamat másokhoz. A legbűnösebb vagyok, mert annyi mindent tett értem Isten, és nagyon sokáig nem úgy értékeltem, ahogy kellett volna. Fontos voltam magamnak, és ezt még csak észre sem vettem...

De már nem. Senki lettem önmagam előtt, és ez így jó. Csak Jézus véleménye számít.

Felismertem, hogy akinek sokat adott Isten, attól többet vár. Ennek fényében mennyi mulasztás terhel! Engem ne dicsérjen senki, mert tudom, hogy sok dolgot elszalasztottam, megszomorítva Uramat. Egyetlen, mély, igazi vágyam, hogy Krisztusban maradjak hűségesen, Igazságban járva, és a világra szakadó pusztulás ellenére maradéktalanul betöltsem küldetésemet az Ő akarata szerint.

Guti Tünde

MINDIG AZ IGAZSÁGOT KERESTEM

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige... Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert... És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét) aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal." János 1:1, 9, 14.

Ebben az egyre dagadó, halmozott káoszban, megpróbáltam végiggondolni az életem nagy állomásait, és egy fájdalmas folyamatot vettem észre benne. Folyamatos keresés, elvesztés és megtalálás. Aki érti, nem botránkozik meg, mert tudja, hogy az "elvesztés" az nem az én szeretetlen hozzáállásom következménye volt.

Amikor megtértem és bemerítkeztem, elvesztettem a reformátusokat. Amikor a gyülekezet, ahova tartoztam, karizmatikus lett, elvesztettem a baptistákat. Amikor a hosszú szolgáló évek alatt, az elcsúszott mozgalmakban csalódva és a manifesztációkban megbotránkozva még mélyebbre ástam az Igében (és azzal összhangban engedtem bensőmben a Lélek vezetésének), elvesztettem a szélsőséges karizmatikusokat is.

A Bibliát egyre szenvedélyesebben tanulmányozva, megértve és befogadva a teljes Igazságot, kárba veszni hagytam mindent, ami pusztán emberek által gyártott vallásos filozófia. Elvesztettem barátoknak hitt, szeretett testvéreket, de ezzel egyidejűleg újakat kaptam. Az átélt fájdalmak mellett megújult örömök születtek bennem. Megértettem, ami az üdvösség szempontjából egyedül fontos és lényeges ez életben, amit így vallok:

AZ IGE MINDENEK FELETT, AZ IGE MINDENEK ELŐTT.

(Lehetne ezt még hosszan taglalni, de azt már sokszor megtettem más írásaimban.)

Hova tartozom? Jézus Krisztushoz. Kívül vagyok minden intézményes egyházi rend-szeren, de:

"Társuk vagyok mindazoknak, akik félnek Téged, és akik határozataidat megtartják." Zsoltárok 119:63.

2019. január 20. Guti Tünde

ÉDESANYÁM LELKI ÖRÖKSÉGE

(bizonyságtételem a március 7-i búcsúztató istentiszteleten)

Rövid bizonyságtétellel készültem.

Szeretném átadni édesanyánk, sokak Lívia nénijének lelki örökségét. Azért leszek rövid, mert már évekkel ezelőtt figyelmez-tetett, nehogy valami "anyadicsőítést" csináljak. (Ez annyira rá vall! )

Ezért megemlékezésem mutasson Jézus Krisztusra, aki édesanyánkat olyanná formálta, ahogy mi, a család és ti is megismerhettétek. "Az igazak emléke áldott."

Néhány évvel ezelőtt, egyetlen szóval így jellemezte magát: "KÜZDŐ". Azokban az időkben voltak naplószerű bejegyzései, amikből kimásoltam egy mondatot:

"IGEN, AZ ERŐS LÍVIA IS MEGPRÓBÁLTATIK." Valóban így volt. Láttam őt erősnek, és láttam gyengének is. De Krisztus követésében és a szolgálatban ingadozónak soha. Ő volt az én hétköznapi hősöm: lobogó gyertyaláng.

Jézusról azt írja a Biblia, hogy "osztott, szórt a szegényeknek". (II. Kor. 9:9.) Anyukám ebben is elöl járt. Nem sajnált sem időt, sem energiát, sem pénzt. Valósággal szétosztotta önmagát! Örökségül hagyta nekünk, az Úrnak való hűséges, rendíthetetlen szolgálatot, a szeretet mindenek feletti voltát, a családi, testvéri összetartás és a meg-bocsátás fontosságát.

Azzal az igeverssel szeretném befejezni, amit még Békásmegyeren helyezett a szívünkre egy közös ebéd során.

Róma 12:1-2.:

"Kérlek azért titeket, atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy SZÁNJÁTOK ODA a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."

2020. február                                           Guti Tünde

Helyem e világban

Mint Ábel a rengetegben, én is kerestem a helyemet a világban. De nem tudtam beilleszkedni. Hallottam ezt is, azt is, tanítottak ilyet is, olyat is. Mind vallásilag, mind politikailag káoszt érzékeltem magam körül. Nem volt egyszerű dolog gyerekként eligazodni a 60-as években...

Voltam kisdobos, majd úttörő. KISZ-tag azért nem, mert még előtte megtértem. Énekeltem az iskolai kórusban, de a helyi reformátusok templomi karában is. Egy nyáron elvégeztem a 3 hetes kántorképzőt. Jártam hittanra is, és nem szégyelltem. Akkoriban épültek hitem alapjai, amit a tinédzserkori válságok és a családi problémák időnként megremegtettek.

Megtérésem után még nem voltam tisztában egyértelműen a küldetéstudattal. Inkább csak egy homályos elképzelésem volt arra nézve, hogyan használhat engem is Isten az Ő munkájában, botladozásaim ellenére.

Baptista gyülekezetben teltek a kedves emlékű szolgáló évek, ahol férjhez is mentem, és a gyermeknevelés örömteli - de egyben nehéz és felelősségteljes történései mellett - találkoztunk a hazai keresztyénség teológiai áramlataival. Elevenen sodró, friss lüktetésével, ám lappangó visszásságaival is. Előbb elfogadva tanításaikat, később a Biblia mérlegén mérve megütközve bennük, előbb beépülve, szoros testvéri kapcsolatokat ápolva, majd riadtan elmenekülve az "idegenek hangjától" - futottuk pályánkat.Azt hiszem, az éppen most magam mögött hagyott útszakasz viszontagságai alatt értem meg igazán felnőtté a hitben. Áldott imatusák, győzelmek, de nagy csalódások is, harcos kihívások és még harcosabb igei felismerések, várakozások, összetörettetések, kiábrándulások, kemény megpróbáltatások, betegségek és más nehézségek munkálták ki bennem az állhatatosságot. Kegyelmes Istenem felügyelete alatt...

Az életjelek nemcsak a távolvalóknak, hanem a közelieknek is szólnak. Apró, szerény jelzések, hogy vegyétek észre üzeneteimet, értsétek meg felfogásomat.

Ha fakó vagy erőtlen is volt ez a jelzés, amolyan pislákoló mécses, azért mégis volt némi fénye, ahol bizonyságot tehettem Krisztusról. Aztán megtisztított az Úr. "Kikormozott". Megigazította a szövétnekemet. Friss olajjal töltött meg. Közel jött és a szívemre beszélt. Meggyógyította fájdalmas sebeimet. Engedte, hogy szinte minden vallási irányzatban és azok vezetőiben, képviselőiben csalódjak, s bár az Igét mindig szerettem, most Forrására és mélységeire fordította a figyelmemet. Megszentelt Igazságával. Éhezem és szomjazom minden Szavát. Kiapadhatatlan öröm, maga az Élet.

Guti Tünde - 2016.