Verseim

Szülő

Bűnt örökített az ősszülő.
S ma – gyermekeket szül ő,
az elszánt, néha töprengő szülő,
évei során egyre csak őszülő,
a múltat vizsgálva fésülő,
idős korban pedig már feszülő,
alázatos szívvel készül ő
a sáfárok nagy számadására.

Guti Tünde – 2024. március 21.


Átélés

Gigantikus hatalmak tombolnak,
hazugság és sötétség terjeng.
Viharvert szívem hitszárnyakon emelkedik
hozzád, Uram.
Fárad, sebesült lelkemet jelenléted gyógyítja meg.
Igéd világosság, balzsam, új erő.

Guti Tünde - 2024. február 7.


LEPLEZETLENÜL


Mindenek leplezetlenek előtted, Uram,

mindvégig alázatosan járom az utam,

nincsen titkolnivalóm,

mert tiéd egész valóm:

szívem, testem, lelkem.


Mindenek leplezetlenek előtted, Atyám,

mindvégig szem előtt tartom célomat: hazám

ott van, ahol Te vagy,

Szent Lelked el nem hagy,

tanácsol, hozzád vezet.


Mindenek leplezetlenek előtted s hiszem,

amikor imádságomat trónodhoz viszem,

ismered bensőm zugait,

jól látod szívem titkait,

nincs rejtegetnivalóm.


Guti Tünde – 2024. január 20.


Az ünnep


Fáradtan akasztja
palástját a falra,
mohón emlékezik
múltra s tavalyra,
bágyadtan igazítja
összekócolt tincsét,
félig lenyomva hagyja
az ajtó kilincsét,
szemében a tűz
már régen kihunyt,
ajkain a szó,
a dal életunt,
elhamvadt a máglya,
elillant a varázs,
lelkét marja, vájja,
csípi, mint a darázs
a bűvölet kénes füstje,
mert pokoli hadak üstje,
miben hazugságot kevertek,
hát ezért olyan levertek
a pogány-keresztyének.
Üres már és kopott,
hogy bűvöljön
azzal, mi lopott
dallam és fény – jövőre?

S a színes, cifra ólomüveg ablakon át
behallatszik az ÚR ÜNNEPÉNEK
lelket tisztító, szívet szentelő hangja.
Utánozhatatlan.
Közeledik az Igazság Napja.

Guti Tünde – 2024. január 2.


CÉL


Adni, adni és adni,

mindig hűnek maradni

tiszta szívvel.

Tenni, tenni és tenni,

gyümölcsöket teremni

Lélek által.

Menni, menni és menni,

nem kérdezve, hogy mennyi

hitem ára.

Futni, futni és futni,

üdvösségre eljutni:

Jézus a cél.


Guti Tünde – 2023. dec. 23.


LEGYÜNK


nyugodtak a káoszban,

világosság a sötétségben,

igazak a hazugok közt,

szilárdak a hitpróbákban,

derűsek a reménytelenségben,

fénysugár az éjszakában,

alázatosak a képmutatók közt,

tiszták a fertelmességben,

víz a szomjazóknak,

kenyér az éhezőknek,

oltalom a viharban,

ember az embertelenségben,

irgalmasok a kegyetlenségben,

élet íze a halálban,

egyenesek a gerinctelenségben,

hűségesek az árulók közt,

szentek az istentelenségben,

szeretetteljesek a gyűlöletben,

vigasztalók a gyászban,

bátrak a hitetlenek közt,

békések a háborúságban,

iránytűk a céltévesztésben,

Jézus Krisztus követői utolsó leheletünkig!


Guti Tünde – 2023. december 19.


Hozzád emelem Uram, lelkemet

Hű Atyám, kérlek, ne engedd meglátnom,
ahogyan szétfoszlik jó reményem, álmom,
neked szolgáltam, tőled el nem tértem,
szavakkal, tettel, csak te érted éltem.
Legyen meg a Te akaratod!
Uram, szemlesütve, alázattal kérlek,
erősíts, ha nő a sötétség és félek,
te vagy sziklaváram, fényem, bátorságom,
szívem titkát, mindet Te eléd kitárom.
Legyen meg minden, aminek meg kell lennie!
Jó Uram, esengve, hozzád rimánkodom,
hadd jusson trónodhoz forró imádságom,
ne vesszen el senki, kikért könyörögtem,
ne kárhozzon el, kikért hűen őrködtem!
Kezedbe teszem őket, Atyám!

Guti Tünde – 2023. december 14.


Kérdések záporoznak


Mi hallatszik az ablakodon?

Sarjadt-e élet lábnyomodon?

Virult-e kezedben virág?

Szebb lett-e tőled a világ?

Hirdeted bátran az igazságot?

Elutasítod a hazugságot?

Telve van Jézussal szíved?

Kire mutat földi míved?

Kérdések záporoznak,

a világ népei háborognak…

Közel a Bíró érkezése!


Guti Tünde – 2023. dec. 2.


Hű szolga


Ha vándor jön,

marasztald!

A könnyezőt

vigasztald!

Szorongókat

bátoríts!

Kétkedőket

igazíts

útba a cél felé!

S ha majd állsz az Úr elé,

hű szolgájának hív.


Guti Tünde – 2023. dec. 2.


Világíts!


Miért van szegény?

Gazdagítsd!

Gyenge az erény?

Világítsd

meg a sötétséget,

mutass be

jóságot, emberséget,

maradj szelíd,

ha más veszekszik,

őrizd békéd,

ha rád telepszik

e világ sötét borúja,

mert bőszen tombol

a gonoszok háborúja,

emlékezz, honnan jöttél,

szent Magból újjászülettél,

a Világosság fia vagy!


Guti Tünde – 2023. december 1.


Anyák


Isten az anyákat erősnek teremtette.

Legtöbbjüket soha el nem rettentette

a mindennapok harca,

mikor olyan lett az arca,

mint a kova,

s eltűnt tova

a fájdalmak emléke

(mint az élet velejáró kelléke),

és csak lelkében siratta, mi fájt,

nem folyton a szívébe vájt

tüskéket szedegette,

nem a rózsaszín ködöt kergette,

hanem szilárdan megállt…

újra meg újra Istenhez kiált,

aki erejének forrása.

Guti Tünde – 2023. augusztus 26.


Halált nemz a lázadás...


Halált nemz a lázadás,
átkot fogan az engedetlenség,
gyilkost szül a gyűlölet,
sötét magányt a hűtlenség.
De a szeretetből és irgalomból
gyógyulás fakad, jó remény,
új élet az Isten félelméből.


Guti Tünde - 2023. aug. 17.


Az Igazság szabaddá tesz


A szabadság lánya vagyok!
Isten Igéje által szült újjá az Igazság,
mely szívemben megfogant.
Szent, tiszta Mag hordozója
lettem lelkemben.
"Akit a Fiú megszabadít,
valósággal szabad."


Guti Tünde – 2023. aug. 16. 


Mégis újra hajt


Életünk egy nagy küzdelem,

gyakran kísért meg félelem,

és várnád, hogy vége legyen

a harc,

s az arc

sápadt, szíved csüggedve remél,

mint őszi fán remegő levél,

ám rostjaiban érzi a fa:

bár vihar görnyeszt le földig ma,

letört gally…

megtört jaj…

fakó sóhaj szabadul a légbe,

imádságként szárnyal fel az égbe,

új hajtások sarjadnak az évgyűrűkből.

Guti Tünde – 2023. aug. 2.


Istenfélő életem


Szeretet és félelem,

bizalom és alázat,

sóvárgás és megelégedés,

szomjazás és felfrissülés,

bűnbánat és szabadság,

kétségekben is hit,

szorongásban is eltökéltség,

kísértésekben is hűség,

csüggedésben is kitartás,

csalódásban vigasztalás,

kérdések, majd válaszok,

terhek alatt gyönyörködés,

igahordozásban öröm,

gyengeségben új erő,

nyomorúságban békesség,

próbatételben várakozás,

háborúságban nyugalom,

kudarcok és győzelmek,

futás és célbaérés,

Jézus az út.

Guti Tünde – 2023. július 30.


Otthonom


Az én otthonom ott van,

ahol csendes perceket tölthetek az Igével,

ahol magam mellett tudom

férjem és gyermekeim,

elkészíthetek egy tápláló ételt,

gyönyörködhetek virágaimban

és a leveleikkel integető fákban,

ahol szilárd fedéllel felettünk

hajthatom álomra este a fejem.

Szerény otthonomban,

közös asztal köré ülve

helyet kapnak Krisztusban testvéreink is,

hogy imádjuk az Egyetlent,

aki Teremtő Úr, kegyelmes Atya,

és egymás szükségeit betölteni késztet

a velünk közösséget gyakorló Szent Lélek.

Igazi otthonom azonban

egy másik dimenzióban van,

ahol Jézus ígérete szerint,

mennyei Atyánk készít helyet

az Őt mindennél jobban szeretőknek,

azoknak, akik igazságban és irgalmasságban járnak.

Guti Tünde – 2023. július 29.



Hova tűnt?


Hova tűnt a vágy,

hova tűnt a szomj?

Élő ima helyett

ne csak lájkot nyomj!

Hol a tűz, a parázs,

eleven lüktetés?

Az utcán csak varázs

a tömeges tüntetés!

Hova lett a láng,

epekedő ima?

Vagy csak vállad ráng?

Isten így fedd: "rima!"

Hol az éhes szív,

szomjúhozó lélek?

Érted csatát vív,

csábít bűn és vétek!

Rázd ki magad porból,

mint ki vizét issza

életnek, s kap borból,

s megtérve megy vissza

Atyja házába.

2023. július 20.


Pont ezekben az időkben


Gyenge fuvallat a fák közt…

közel jön, palástként terül rám.

Szelíd szó emelkedik lelkem mélyén.

Nem kérdez, inkább tanácsol:

Talán pont ezért az időért lettél

királyné, mint Eszter.


Igen, azért adatnak a lehetőségek,

hogy éljek velük.

Nézzek, lássak, halljak, szóljak,

mozduljon a szívem és a kezem.

Ezért kaptam, amim van.

Azért emelt fel az Úr,

hogy lehajoljak másokhoz.

Azért adott most többet nekem,

hogy szétosszam azoknak, akiknek nincs.

Azért erősít, hogy támogassam a gyengéket.

Azért könyörült rajtam,

hogy én is irgalmat gyakoroljak.


Pont ezekben az időkben.

Pont ezekben a napokban.

Amikor nekem is fáj,

engem is éget,

bennem is háborog,

szorítva nyomaszt,

de nem vehet erőt rajtam a sötétség.

Előre az Úrért!


Gondoltál már arra, hogy

testvérül születtünk a nyomorúság idejére?

Ez is a győzelmünk része Krisztusban.


Guti Tünde – 2023. július 19.


Csendes nyári reggel...

Csendes nyári reggel

azon gondolkodom,

hányszor jössz sereggel

(másoknak elmondom),

hogy dorgálj dacomban,

s győzelmet Te végy,

így vezetsz harcomban,

s kegyelmed elég.

Pedig hányszor botladoztam,

megbántva a szíved,

vétkeimben fulladoztam,

megsebezve lényed,

de Te mégis hű maradtál,

ismered a nevem,

szent Igét és Lelket adtál,

így maradtál velem.

Mérhetetlen szereteted,

soha el nem hagytál,

már bennem a Te életed,

és új irányt adtál.

Guti Tünde - 2023. július 15.


Mérföldkőnél

Ma már hálával gondolok

a sok, fájdalmas ütés-foltra

(múltamban sem tombolok!),

szívemben a tűz nincs eloltva,

bizony, Isten kohóban tisztított.

Lelkemben a hála őszinte,

a jókért s kemény próbákért,

sóhajtva, könnyezve szinte…

fohászért és buzgó imákért,

amiket értem mondtak el.

Áldott Örökkévaló Neve!

Lelke által minden javamra vált,

s ha égetett is kísértés heve,

Igéje fényként mellettem állt:

nem hagyott el, szabaddá tett.

Guti Tünde – 2023. június 1.


Az ember fél


Az ember fél.

Nem akar szembesülni az igazsággal.

Mert az lemezteleníti az illúziót.

Megdermeszt, sokkol.

Kétségbe ejt, összezavar.

Az ember nem szereti,

ha darabokra hull mindaz, amiben hitt.

Amit tanítottak neki évtizedeken át.

Inkább megmagyarázza azt,

ami megmagyarázhatatlan.

Elképzelt világát építgeti,

s reméli, ledönthetetlen.

Tudományos feltételezések,

orvosi kutatások, történelmi útvesztők,

és a halhatatlanság keresésének

lépcsőin emelkedik

Nimród bábeli tornyának tetejére.


Az ember mégis fél.

Nem akar szembesülni bűnével.

Kiszolgáltatottságával, a megoldhatatlan

társadalmi igazságtalanságokkal.

Önző, hatalomra törő kegyetlenkedéseivel.

Irigységtől fűtött gyűlölethullámaival.

Jogot formál magzatok elpusztítására,

népcsoportok hidegvérrel való kiirtására,

perverz erkölcs szenvedélyes gyakorlására,

és a szűkölködők kisemmizésére.


Az ember fél, de titkolja.

Istennek képzeli magát,

tökéletesnek és halhatatlannak.

Pedig az Örökkévaló képmására

teremtett teremtmény – bűneiben halott.

Büszkeségében nem vesz tudomást Alkotójáról.

Bizonyítja ezerféle módon,

amit az ősi kígyó súgott füleibe:

"bizony, nem haltok meg,

olyanok lesztek, mint az Isten…"

Ám az ember mégis meghalt.

Elszakadt szerető Atyjától,

kiűzetett az Édenből.

ENGEDETLENSÉGE MIATT.

Lázadásában, önelégültségében

inkább a reinkarnációhoz fordul,

áltatva magát egy halál utáni,

jobb, szebb lét reményével.

Teóriák mögé rejti szorongását.

Teológiai definíciók mögé rettegését.

Tagadással színleli bizonytalanságát.


Az ember fél. Menekül.

De úgy tesz, mintha ő lenne Isten.

Ezért mindenen és mindenkin átgázol.

Csak a Mindenható Szentet nem féli,

aki Fiát adta értünk a kereszten.

Önmagát akarja megváltani háborútól,

betegségtől, a végső kataklizmától.

Pedig az Igazság egy karnyújtásra van.

Egy imádságnyira.

Egy térdhajtásnyira.

Amikor a szív hallani kezdi a SZÓT.

Amikor a lélek meglátja az Igazságot.

Befogadja vagy hátat fordít neki.

Tovább hivalkodik vagy feladja magát.

Egyetlen kiút van a félelemből,

hazugságból, évezredes átverésből:

Isten Fia – Jézus Krisztus – az IGE.

Közeleg az Úr nagy és rettenetes napja,

közeleg az álarcokat lerántó Igazság órája.

Lesz elszámoltatás kicsiknek, nagyoknak.

Lesz feltámadás: kinek életre, kinek halálra.

Guti Tünde - 2023. május 1.


Elfordultak az Igazságtól


Nem vagyok próféta, nem vagyok látnok,

nézem, hogy szanaszét hullnak az álmok,

szétfoszlanak szép, színes remények,

elhamvadnak régi s új erények,

összetört tervek hevernek romokban,

hűség és jogosság már csak nyomokban…

Elfordultak az Igazságtól.


Nem vagyok pásztor, nem vagyok tanító,

fájlalva látom az elhajlást… ordító!

Evangélium s törvény hamisítás…

Mi történik itt?! Kiárusítás

alatt van az örökkévaló SZÓ?!

Megtérésre hívó, bűnöket célzó!?

Elfordultak az Igazságtól.


Guti Tünde – 2023. április 16.


Igazságoddal gyógyíts, Uram!


Uram, még mindig fáj,

ha lenéznek,

zsidóznak, cigányoznak,

feketéznek,

cifrákat mondanak,

jó hosszút…

tudom, jogossággal

állsz bosszút

a gyilkos indulatokért,

s majd ítélsz

a sötét fondorlatokért,

trónodnál

a büszkék elnémulnak,

a kevély,

gőgös nyelvek elhalkulnak,

s mindenki térdet hajt.

Míg az ellenség forr, dühöng,

belátom, jaj, nem vagyok különb…

Igazságoddal gyógyítsd Uram, a lelkemet!

Guti Tünde - 2023. április 15. 


Igen!

Igen!

Esendő vagyok és törékeny,

merengő olykor, sérülékeny,

de sosem hiszékeny,

s főleg nem engedékeny,

ha fanyar ízű, amit hallok,

ma már csakis olyat vallok,

amit megmértem az Ige mérlegén.

Igen!

A múltban én is kalandoztam,

olykor göröngyben botladoztam,

mégis felálltam, ha elestem,

mert hívott, Isten arcát kerestem!

Nem lehetek hát elengedő,

bármennyire nem kelendő

a színtiszta SZÓ,

számról száll fel a jajszó,

ha a Törvényt hamisítják,

nagy kevélyen megcsorbítják…

Ilyenkor háborog a lelkem!

Igen!

Néha elszunnyadok, mégis küzdve várom,

űzött szívem roskad, Atyám elé tárom,

s ha csüggedek, remélve kérdezem:

"Meddig a harc?" fáradok… érezem,

bensőm sóhajt… fel az égig…

s hallom, biztat: "Tarts ki végig!"

Igen! Hű maradok bármi áron!


2023. március 27.     Guti Tünde 


A folt


Utolsó pillanatok, az idő elérkezett,

mindjárt kiáltják, a Vőlegény megérkezett!

Nő a feszültség, vajon minden készen?

Tiszta-e a ruhám, ha nem voltam résen,

vagy nem figyeltem, akkor bajba jutok,

szennyes gyolcsommal vajon hova futok?

Nézem az ajtót, és boldogan várom,

izzó lelkem sarkig Ő eléje tárom…

de ekkor meglátok egy aprócska foltot,

szívemben azonnal mindent kioltott,

derűt, jó reményt, tiszta békességet,

elfeledtet nyomban minden nyereséget…

Ezt a csúnya foltot hogy nem vettem észre,

végső pillanatban hogyan mossam készre!?

Ennyi idő után, míg Uramat vártam,

szorosan Ővele, kéz a kézben jártam,

most kell hát elvesznem, folt miatt elbuknom!?

Magamba roskadva tudnom kell ezt, tudnom,

honnan jött, miből lett ruhámon a folt,

mely makacsul, napfényt, örömöt kiolt…

Bántásból született, meggondolatlan?

Sértettség, búbánat, feldolgozatlan?

Érzelem, indulat áradt kéretlenül?

Patyolat gyolcsomra fröccsent véletlenül?

Akkor vagyok erős, mikor gyenge vagyok,

bűnbánó bensőmben foltot nem hagyok,

mert Krisztusban vagyok, Ő mos hófehérre,

értem folyt kereszten a Szent Bárány vére!

2023. március 25. Guti Tünde


Majd egyszer...


Amikor elalszom,

és szememben kihunynak a fények,

valóra válhatnak

áhítva várt, mennyei remények,

egyszer csak befejezem

véget érni nem akaró harcom,

örökre feledhetem

minden égő, fájdalmas kudarcom,

elfáradt vándorként

befejezhetem göröngyös utam,

s majd nevedet áldva

megköszönöm hűségedet, Uram!


2023. február 23.       Guti Tünde


Vágyam


Ha elszólít az Úr e földről,

s felemel e siralom völgyről,

véget érnek kínok, szenvedések,

beteljesülnek a jó reménységek,

s bár tudom, sok a mulasztásom,

bűnöm, vétkem, önző sóhajtásom,

könyörülj rajtam, húséges Uram,

mégis győztesen végezzem utam,

elhagyva bút, bajt, rettegést,

feledve tengernyi könnyezést,

ó, már most tisztíts meg, kérlek,

ha egyszer végleg megpihenni térek,

befogadhass örök nyugalmadba!


2023. február 23.         Guti Tünde


Ámóst olvastam


Már nincs színes ünnep,

már nincs zúgó harangszó,

nemsokára végleg

bezáródik az ajtó,

s elvétetik a SZÓ…

Lejár a kegyelem.

Nem hangzik több intelem.

Kelettől fogva nyugatig

vándorolnak Évák és Ádámok,

mind, régen szertefoszlottak

a dédelgetett, hiú ábrándok,

futkosnak az Úr beszéde után,

epekednek, meghallhatják talán.

Élő Igére éhes a lelkük,

szívük szomjasan zihál…

Nincs meg Isten törvénye bennük,

ítéletük a küszöbön áll.

2023. február 13.        Guti Tünde


Kivételes pillanat


Szívem elámul,

ahogy kitárul

a néma horizont,

s izzó aranyat ont

a felkelő Nap sugara.


Meghajol a lelkem,

bensőmben megértem

ős titkát a kezdeteknek,

válaszát a miérteknek...

kivételes pillanat.


Szívem túlcsordul,

ahogy felém fordul

az örök Világosság,

Ő maga az Igazság,

Alfa és Omega: az IGE.


2023. január 22. Guti Tünde


Ünnep után


Elmúlt a varázs,
elmúlt a láz,
rideg valóság
porig megaláz,
hideg a tél,
csontig behatol,
jeges a szél,
szívig zakatol,
a fogaskerék
tép, cibál tova,
elragad, hova
nem akarsz menni,
de kihűlt lelked
nem tud mit tenni,
ez a világ ámít,
s te vakon elhitted,
neki nem számít...
lelked vásárra vitted!
Szakadék szélén állsz.
Térj meg, Jézus hív!


2022. dec. 28.      Guti Tünde


Velünk az Isten!


Csalódásban összetörve,
rabigában meggyötörve,
szívben mélyen, nyomorgatva,
fényben, félve hunyorgatva,
ámulva a hegy tetején,
csendben, utam legelején,
lelkileg sótlan,
szomjazva szótlan,
néha önfeledten,
máskor megdermedten,
napsütésben félig vakon,
vad, rohanó zuhatagon
elsöpörve, majd a parton
mélyre ásva és feltárva
sötét múltat, beteg jelent,
felismerve, hogy mit jelent:
Immánuel! Ő nem hagy el!
Velünk az Isten.


2022. december 5. Guti Tünde


Lecsendesítve szívem...


Lecsendesítve szívem mondom el imádságom,
kitárom előtted gyermeki buzgóságom,
megfásult hanyagságom, lelassult érverésem,
semmit nem érő érvelésem,
felsorolhatom gondjaimat,
harcban elfáradt sóhajomat,
előtted sosem védekezem,
Szent Lelkeddel nem ellenkezem,
olykor gyötrődve roskadok eléd,
máskor örömmel rohanok feléd,
bánt az egyházi sötét vakság,
bánt e világban pusztító gazság,
néha a szavam elhal,
de a Te füled meghall
néma fohászokat is,
és ha könnyeken át is
nézlek, látom tekinteted,
mert egyedül Te ismerheted
kudarcos vívódásaimat,
ostoba megbotlásaimat,
Igazságod iránti szenvedélyem,
akár tiszta, vagy borús a kedélyem,
szeretetem, mi szívből ragaszkodik,
s a megírtakkal sosem vitatkozik,
tudom, hogy csak vándorok vagyunk,
s egyszer majd mindent itt hagyunk,
Uram, megígérted, hogy felírod a nevünk,
és az út végén mind Hozzád megyünk,
ha jó és hű szolgáknak bizonyultunk.


2022. november 8.       Guti Tünde


Egy a fontos


Már régen eldöntöttem,
Téged követlek, Uram,
majd mindent hátra hagytam,
Igédhez szabtam utam,
ez ösvény nagyon keskeny,
nem férnek rajta bűnök,
hit-pályán futni verseny,
szívemben semmit nem tűrök,
mi szemedben undok, hamis,
kidobom, Uram, mert csakis
egy a fontos:
örömödet találd bennem!


2022. okt. 10.     Guti Tünde


Régen még...


Régen még
bátrak voltak az emberek,
nem mondták sose,
hogy nem merek
hazugságnak ellenállni,
ellenséggel szembeszállni,
legyőzni rosszban önmagam,
megtartani adott szavam...
Régen még
bátrak voltak az emberek.


Régen még
megvallották az emberek,
hogy lettek
a hegyek és a tengerek,
kitől származik egészség,
bűnt győzni, szívben merészség,
Jézus az út, élet, Igazság,
ördögtől van minden gazság...
Régen még
megvallották az emberek.


Régen még
hitben jártak az emberek,
nem dacoltak,
hogy nem megyek,
amikor Isten hadba hív,
nevéért tusát, harcot vív
a nevéről nevezett csapat,
lábukon nem volt béklyó, lakat...
Régen még
hitben jártak az emberek.


Nézd meg, hogy
milyenek ma az emberek,
a fekete fehér lett,
a kocka pedig kerek,
rossznak állítják be a jót,
elvetik az Istentől valót,
utcákon tiporják a jogot,
csomósra kötik a bogot...
Kárhozat felé
tartanak ma az emberek.


2022. október 7.     Guti Tünde


Férjemnek!


Soha senkit nem szerettem
úgy, mint téged,
és amikor fáradt lelkem
múltba réved,
álmélkodom az ezernyi csodán.


Soha senkit nem szerettem
úgy, mint téged,
és ha szíved borulatba,
keserűbe téved,
ne hallgass rá, mert becsap!


Soha senkit nem szerettem
úgy, mint téged,
és amikor megsebzetten
fájdalmaid véded,
emlékezz: gyarlók vagyunk,
s megannyi bűnünk, bajunk
a keresztnél kerül orvoslásra!


Soha senkit nem szerettem
úgy, mint téged,
kedvesem, a ködbe tűnő,
eltelt évet nézed,
lásd, tikkadt virágaink
újra nyílnak!
A szeretet az, ami éltet!


Soha senkit nem szerettem
úgy, mint téged,
és ha ezt a terhek alatt
erőtlenül érzed,
ne feledd, becsapnak az érzések,
taposóaknák a kérdések...
Fogd meg kezem, és fussunk a célig!


2022. július 10.      Guti Tünde


Fiam, imádkozz!


Fiam, imádkozz akkor is,
ha én már nem leszek,
körülötted gondoskodón
már nem teszek-veszek,
szíved az égre tárd,
jutalmad fentről várd,
mert ha hű vagy és igaz,
lelkedet nem veri fel gaz,
s bár e föld mulandó, esélytelen,
nem maradsz sosem reménytelen,
ha a világ pusztulásba rohan,
recsegve, égve, kárhozatba zuhan,
te sose félj,
izzó legyen ajkadon az ima,
s hófehér rajtad mindig,
az igaz gyolcs ruha!
Fiam, imádkozz akkor is,
ha én már nem leszek!


2022. június 15. Guti Tünde


Döntések


Mint abortált magzat, sír a célba nem ért Szó,
bánkódva az elutasító majdani kárhozatán,
mert sziklazúzó pöröly, élő és ható az Ige,
ha valaki befogadja, erődített bástyává teszi.
Aki pedig hátat fordít az intelemnek ostobán,
maga írja alá halálos ítéletét.


2022. május 22.         Guti Tünde


Őrző pásztorunk az Ige


Mert az Ige örökre megmarad,
még ha utunk rögösen is halad,
ború ül arcunkra, máskor meg öröm,
szárnyalunk, de sziklákon kopik a köröm,
mert erősen kell gyakran kapaszkodni,
viharverten is a célhoz ragaszkodni,
míg e földi létben hittel vándorolhatunk,
veszélyes próbákban meg is tántorodhatunk...
ösvényünk világosságánál viseljük el a kínt,
ha remegünk is, szívünkbe a remény örömöt hint,
mert az Ige örökre megmarad.


2022. május 14.            Guti Tünde


Nincs más!


Nem a kapitalista ügyeskedés,
nem a szocialista vagyonelosztás,
nem a politika jobb- vagy baloldala,
nem a Föld egyik egzotikus területe,
még csak nem is a tökéletes klíma,
paradicsomi növényzet és domborzat,
s bár elengedhetetlenül fontos,
mégsem a szűkebb, tágabb családi kör
és a jó baráti kapcsolatok adják
az igazi boldogságot,
hiszen "átkozott, aki emberben bízik".
Hasonlóan, nem a szegénység tesz boldogtalanná,
mert a szegények, özvegyek és árvák ügye az Úr ügye.
Nincs más ajtó, amin a helyes útra lépsz,
nincs más út, mely a jó irányba visz,
nincs más fény, mi lábad elé világít,
nincs más név, mely megtart végig a célig,
csak Jézus, az Igazság, aki az IGE!
Ő a mi békességünk és boldogságunk.


2022. május 7.     Guti Tünde


Jézus mindenre elég


Jézus megszabadított a bűneimtől,
aggódásaimtól és félelmeimtől,
az emberi elvárásoktól és a
megfelelési kényszertől,
a kapkodástól és sietéstől,
a könnyelmű figyelmetlenségtől,
Jézus megtanított nem csak nézni,
de látni, még a dolgok mögé is,
lelassítani, ha kell, és rohanni, ha muszáj,
felfelé tekinteni és alázattal lehajolni,
e földön irgalmat gyakorolni,
megértve, hogy itt csak vándorok vagyunk...
Jézus feltárta az igazságot,
ami által elválasztott magának,
megmutatta az utat is,
hisz Ő maga az egyetlen út,
ami végén tóvá lesz a délibáb,
és a megváltottak örök örömben élnek.


2022. május 5.       Guti Tünde


Mikor kislány voltam...


Mikor kislány voltam,
oly nagynak láttalak,
egyedüllétemben
oly nagyon vártalak,
légy ott velem mindig,
megnyugtat mosolyod,
akkor nem tudhattam,
minden nap harcolod
s küzdöd nagy csatáját
az emberi létnek,
bátran nekimentél
bármily magas tétnek.


Keményen dolgoztál,
gondoskodtál rólunk,
hogy valóra váljon
sok gyermeteg álmunk,
híven imádkoztál,
könyörögtél értünk,
hitre tanítottál,
s keskeny útra tértünk.


Mily csodás örökség,
nyomodban kell járnunk,
megfutva a pályát
mindvégig megállnunk,
ahogy Jézus mondta,
hitben, igazságban,
s együtt leszünk, tudom,
Isten országában.


2022. április 29.       Guti Tünde


Frissítsd meg reményem!


Tele voltam tűzzel,
tele voltam dallal,
szívem ékesítve
rubinnal, smaragddal,
lelkem érted égett,
lelkem érted lángolt,
hőn szeretett Igéd
utamon világolt,
folyton harcolt elmém,
kardját jól forgatva,
fehér gyolcs volt kelmém,
bensőmet mutatva...
Kormozd ki, ó Uram,
pislákoló mécsem,
világítsd az utam,
frissítsd meg reményem,
szívem így dobogjon,
lelkem így lobogjon,
megújulva Benned!


Guti Tünde - 2022. március 7.


Amikor úgy érzed, mindennek vége


Szívek törnek össze,
tervek áthúzva, sötét homály,
darabokra hullott álmok,
meghiúsult remények
felkorbácsolt hullámai
terítik be lelkedet...
Fuldokolsz félelmeidben,
szorongat a szíj,
mely rabláncra akarja fűzni
kivirult szabadságodat,
s halálszagú lidércek gyötörnek
a fénytelen éjszakában.Amikor úgy érzed,
bezárul feletted a mélység ajtaja,
tekints az égre, mert
az Úr a világosságod,
még az áthatolhatatlan sötétségben is!


2021. november 30. Guti Tünde


Hiába a Hang...


Hiába a Hang, ha süket a fül,
válasz híján lassan elnémul a Szó,
s üres csend borul a kietlenre.
Kapcsolat híján kiszárad a szív,
Igen nélkül tikkad elepedve.
Kegyelem, ha lelkünk kemény göröngyeire
éltető esőt ad az Isten,
s ha mélyen belénk vág az ekevas élesen,
csak jajgassunk, kiáltsunk,
szólítsuk meg a Szentet,
hiszen értünk történik mindez!
Halálos fájdalommal szántja fel
az ugart,
kiszikkadt barázdáinkat,
hogy ne legyünk terméketlenek.
Közel az aratás!


2021. szept.     27. Guti Tünde


Visszanézek


Visszanézek... nem küzdöttem elég jól
(bár kaptam gyakran hideget vagy meleget),
bizony, többet vár az Úr szolgáitól,
s látom, én nem tettem meg eleget
abból a rám mért jócselekedetből,
mely előre elkészíttetett,
abból a friss könyörületességből,
amire minden hívő rendeltetett.
Ó, az a sok mulasztás
úgy terheli szívemet,
jaj, temérdek halasztás
szorongatja lelkemet,
keveset és nem jól szerettem,
utólag látom, hányszor önző voltam,
azt hittem, megtettem, mit tehettem,
közben a saját szekeremet toltam...
hivatkozva gyengeségre, fáradtságra,
(az Úr majd biztos megért engem...),
ám ma átneveztem gyávaságra,
s újra mindent le kell tennem,
bűnbánattal kell megvallanom,
kevés gyümölcsöt teremtek napjaim...
Uram, bár lehetne mégis azt hallanom:
Jöjj, hű szolgám! Öltöztessétek fel, angyalaim!


2021. július 11.       Guti Tünde


Nem ismersz engem


Azt hitted, mindent tudsz rólam,

pedig nem,

s hogy eleget láttál, olvastál, hallottál

az értéshez, bírálathoz,

de bármekkora információhalmazt

gyűjtöttél is össze ellenem,

amikor azt hiszed, mindent tudsz,

valójában… oly keveset értesz,

mert nem ismersz engem.

Nem gyorsalkodik szájával a bölcs,

nem hízeleg s nem ejt oktalan sebet a tolla,

mert elméjében hosszasan érlelődnek

a megfontolt gondolatok,

s szívének tűzkohójában próbálja meg

másokról alkotott véleményét

az igaz ember.

Egyszer mindnyájan megmérettetünk

a tűzláng szemű Krisztus trónjánál,

s a szájából származó szent IGE,

kétélű kardként hasít szét minden hazugságot.

Bárki lehet is ellenem, ha Isten a Szövetségesem.

Guti Tünde - 2021.


Szabad vagyok


Szabad vagyok.
Szabadnak születtem az Igazság Magja által.
Halálból életre, sötétségből világosságra,
jajszó helyett Isten imádására.
Szabad vagyok.
Az Igazság foglyaként az egyedül megtartó,
szent igába hajtottam fejem.
Terhem az Úr terhe, s terhe az enyém is.
Szabad vagyok.
E világ nem az otthonom.
Menedékem, örök hazám, beteljesülő reménységem
és örökségem maga Krisztus.
Most és majd az örökkévalóságban.


2021. április 21.       Guti Tünde


Benned létezem


Csillagmilliárdokat felölelő,
fényévnyi távolság, ahol trónolsz,
mégis itt vagy, szívemben élsz,
és én Benned létezem.
Neved oly szent, oly csodálatos,
hogy hallva, lelkem húrjai dalra fakadnak,
izzó tüzedben fellángolva,
kimondhatatlan kegyelmed megnyilvánulásai
pezsgésbe hozzák a tér rezgéshullámait.
Irgalmadból lehajoltál hozzám, a senkihez,
mikor felemeltettél a kereszten,
s a teremtett világ összes szépségének látványánál
messze több, magasabb és mélyebb az a vágy,
ami Igazságodhoz vonz, és én a tiéd vagyok,
féltőn szerető, hűséges Istenem.


2021. április 7.       Guti Tünde


Célba érek!



Kívül harc, belül félelem...
ám megyek tovább,
szorongás emészt, heves küzdelem,
de nem adom alább,
mint Isten rendeléseihez ragaszkodva,
örök ígéreteibe kapaszkodva,
szeretem és követem hittel Uramat,
aki Igéjével világítja utamat,
Lelkével bátorít és célba vezet.


2021. március 4.      Guti Tünde


Ha majd egyszer megöregszem...


Ha majd egyszer megöregszem,
semmit ne erőltessetek,
kevéssel is megelégszem,
túlzottan ne etessetek,
hozzám majd szépen szóljatok,
ne gondoljak mást rólatok,
mit lelkemben elrejtettem,
s tán elmémmel felejtettem,
ám szívem tábláin őrzök,
s ha szót fogadni nem győzök,
kérlek, AKKOR szeressetek,
csendességet keressetek
menny után vágyó lelkemnek!


2021. február 23.      Guti Tünde


Imádság év elején


Szent rettenés szállt rám,
szavaidat hallva, Uram,
visszatekintve életemre.
Lelkem megremeg, szívem csendes.
Minél jobban megismerlek,
minél többször nézek Igéd tükrébe,
izzó Igazságod szabaddá tesz
az őszinteségre,
bűnbánatra,
megalázkodásra,
napi kereszthordozásra,
elengedésre, megbocsátásra,
és háttérbe vonulásra.


Mert minél jobban megismerlek,
annál inkább rádöbbenek
érdemtelenségemre,
semmi voltomra,
féltékeny szereteted mélységére,
Igazságod páratlanságára.
Ragaszkodom Hozzád!
Te voltál, aki hívtál,
vonzottál magadhoz,
vízbe, tűzbe, halálba merítettél,
eljegyezve magadnak.
Megismerésedhez
egy örök élet szükséges,
ezért kérlek, formálj,
tisztíts, alakíts, míg Krisztus
kiábrázolódik bennem!
Ámen!


2021. január 10.     Guti Tünde


Üldöztetés


Először csak azokat vitték el,
kik a leghangosabbak voltak,
nevüket, arcukat nem titkolták el,
a leglangyosabbakért kiáltottak,
szívükben, ajkukon Jézus nevével
kérték: bűnt s vétket elhagyjatok,
kezükben az Ige fáklyafényével
intettek, hogy minden bálványt lerakjatok.


Aztán azokat is összeszedték,
kik a második frontvonalon álltak,
az elkóborolt nyájakat terelték,
s minden új nap vezetésre vártak,
őket is az Úr szavai nevelték:
"Fussatok ki Babilonból" - így kiáltottak,
hangjukat az Igazságért emelték,
ők lettek, kit az egyházból kiátkoztak.


Végül már mindenkit begyűjtöttek,
kicsiket, nagyokat, szegényt, gazdagot,
hitükkel bűnt, poklot leküzdöttek,
félelmet, méltatlankodást, haragot,
most a táboron kívülre száműzöttek,
mert bátran hintették az igemagot,
de ők lesznek az igazságba öltözöttek,
s Isten tüze sújtja a sok Baál papot.


2020. nov. 26.     Guti Tünde


A szeleket teszi követeivé


Két kezébe fogta arcomat a szél,
Isten követeként, sötétről beszél,
mindent megráz, sodor,
ki könnyelmű, s botor
az útvesztőben.
Két kezébe fogta arcomat a szél,
hófehéren csillant hajnalon a dér,
hegyek felett, felhők alatt
magasodó Sziklám maradt
az Igazság.
Két kezébe fogta arcomat a szél,
zúzmarás viharként nézett rám a tél,
de minden régi elmúlt,
az elmém is megújult,
Krisztust követem.
Két kezébe fogta arcomat a szél,
dermeszti a szívem, mely mégis remél,
megvakított tömegeket látok,
torkom szakadtából így kiáltok:
ne higgyetek a hazugságnak!


2020. november 21.      Guti Tünde


Mit gondolnak rólam?


Már régen nem érdekel,
mit gondolnak rólam mások,
én csapdákat, vermeket
senkinek, soha nem ások,
várom, hogy jöjjön a perc,
amikor majd az sem zavar,
ha a szemközt hízelgő,
hátam mögött vihart kavar,
s bevallom, hogy remélem,
elérkezik a pillanat is,
mikor többé már nem fáj
tömérdek vád, ami hamis,
mert egyetlen vágy fontos:
ismerjen engem az Úr!


2020. szeptember 9.     Guti Tünde


Nem, nem és nem!


Nem engedem, hogy a letaglózó és szennyes hírek
hömpölygő áradatként, megdermesztve elsodorjanak,
szememet megvakítva, foglyul ejtve, időmet elrabolva,
félelembe, függőségbe és rabságba taszítsanak,
nem lehet, hiszen bűneimből megmosott a Bárány vére,
két úrnak szolgálni pedig nem lehet!


Nem vagyok hajlandó behódolni
semelyik politikai oldal által felgerjesztett,
fékevesztett, irányíthatatlan indulatoknak,
önző érdekeket képviselő képmutatóknak,
mások nyögéséből hatalmi létrát kovácsoló,
szemfényvesztő, liliomtipró, másokat megalázó,
vallásmázban tetszelgő jobbosoknak, balosoknak,
sem azoknak, akik a Szentet megszentségtelenítik,
nevével visszaélve, színfalak mögött űzik
a sötétség bugyraiban tanult mesterségeiket,
világmegmentőkké glóriázva a kegyesség látszatával,
amit naponkénti cselekedeteikkel megtagadnak!


Megadom a császárnak, ami a császáré,
de nem hajtok térdet a Baálnak!
Az Igazság eljegyzett magának örökre,
az Igazság szerelmese vagyok.


Sokkal nagyobb veszedelem tört rá az emberiségre,
mint amit pandémiának neveznek,
nyíljon fel végre szemetek és szívetek a megtérésre!
Lehet, hogy Róma újra égni fog, beteltek bűnei,
Babilon bukásának órája elközelgett,
s én futok a kereszthez, rohanok a táboron kívülre,
mert nem akarok részes lenni csapásaiban.


Az Úr ítélete súlyosan nehezedik a földre,
megmenekülésünk és megtartatásunk csakis
egyetlen névben lehetséges: Isten Örökkévaló Igéje.
Ha megismeritek az Igazságot, szabadokká tesz.


2020. szeptember 4.        Guti Tünde


Hívő anyák harca


Az anyák harca megannyi néma könny,
hangos kiáltás, csendes nevetés és suttogó jaj,
megfáradt tekintetben felcsillanó remény,
bizakodó emlékeztetéssel átszőtt nyugalom,
a "de ha nem tenné is" magasba repítő hitszárnya,
ismeretlen utakat ámulattal fürkésző szemek,
homlokra rajzolt megválaszolatlan kérdések.
Betegágy mellett átvirrasztott éjszakák,
gyöngyház fájdalmában érlelődött tanácsok,
forró imádságban megalázkodott térdek
és a lélek szorongattatásában összekulcsolt kezek.
Erőltetett hegymenet és veszélyes völgybe ereszkedés,
vigyázó léptek és vigyázó szavak a rábízottakért,
miközben az Ötvös tüze salakot éget az aranyból.


Az anyák harca megannyi titkot rejt,
önmagát feladó elengedést és jobb után vágyakozást,
mert az igaz Isten ismeretéből táplálkozó,
vad, végsőkig kitartó küzdelem,
ami ostromgyűrűben mennyből megerősített,
tántoríthatatlan, hűséges bizalom,
elszánt RÁ hagyatkozás és feszült várakozás.


Az anyák olykor elcsüggedt harca is Krisztus-követés.
Útjelzőtáblák gyermekeik előtt.


2020. augusztus 21.       Guti Tünde


Halálos bódulat


Olyan mély csend ül a tájon,
mintha egy elhagyatott város
kihalt utcakövein koppannának
lüktető, érvelő és cáfoló gondolataim,
szél sem suhan a fák közt,
madárdal sem röppen az égen,
csak a hajnali napsugarak sziporkáznak,
és a harmatos fűből felszáll
a sokat gyötrődött, vajúdó föld sóhaja,
nincs lárma, nincs nyüzsgés az utcán,
pedig az elnyűtt világ horizontján
sűrű, sötét, éjfekete árny emelkedik,
hogy bekebelezze a bűneikben
már megvakított tömegeket,
az édes álmokban szendergőket,
és a vallásos ünneplésben elbódultakat,
hogy végérvényesen félretolja útjából
az Igazságot.


Emberek! Ébredjetek! Nem halljátok?!
Fejünk felett már dübörögnek a szférák...


2020. augusztus 20.       Guti Tünde


Ott voltál mindig


Ott voltál fogantatásomban,
naponként, próbáltatásomban,
velem végig, megszületésemtől,
és későbbi neveltetésemtől,
megőriztél rohanásaimban,
figyeltél az akarásaimban,
rémisztő, sok menekülésemben,
vérző, gyötrő sebesülésemben,
nem hagytál el szemfényvesztésekben,
fogtad kezem vad keresésemben,
Te ott voltál mindig, ha sírtam,
ha járni csak roskadva bírtam,
szabadságban s lelki börtönömben,
ádáz harcban s fénylő örömömben,
kihoztál éjből, világosságra,
sziklára tettél: az Igazságra,
hűséges, Megváltó Istenem!


2020. augusztus 14. Guti Tünde



Jelenkor


Megtilthatják-e, hogy elmondjam,
mi az, ami nyomaszt,
hogy megvakított tömegeket
tengernyi bűn rohaszt,
csőcselékké züllik a nép,
fékevesztett káoszba lép,
nincs jó példa, mit követhetnének,
erő sincs, jaj, hogy levethetnének
kezükről bilincset, nyakukról igát,
elsírni az Úrnak egy őszinte imát...


Bizonnyal összegyűlt már annyi adat,
hogy nyomon követve űzzenek, mint vadat,
lesben állva, hadd legyek tőrben elejtve,
azt nem várva, hogy Igazság őriz elrejtve,
s míg a gonosz alattomban oroz
sötétségben, igazak után nyomoz,
egy maroknyi sereg tudja, merre tart,
s bár e világ kígyóként belemart,
kereszttel vállán, fájdalmak útján is kitart
hűségesen.


2020. augusztus 1.       Guti Tünde


Vallomás


Elköteleződtem az Ige mellett
végérvényesen, örökre.
Örvény örvényt hív elő,
élő vizek fakadnak szívemben
zuhatagjai hangjára.
Az Igazság foglya vagyok,
általa tiszta és szabad.
Szívem dobbanásaiban lüktet.
Eljegyzett magának igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal kötötte frigyben,
bizony, hittel jegyzett el,
hogy megismerjem az Urat.
Az Ige szerelmese vagyok.


2020. június 11.       Guti Tünde


Vigyázzatok és imádkozzatok!


Ha érzitek, hogy már meglankadtatok,
és csüggedten lóg az imakarotok,
szorongva, ne hagyjátok el magatok!
Vigyázzatok és imádkozzatok!


Amikor egyre kísért a félelem,
véget ér a megszokott kényelem...
(az aggódást, ó, mennyire szégyellem)
Vigyázzatok és imádkozzatok!


Ha látjátok, hogyan ül tort a gonosz,
és tombolva, mindent magának oroz,
diadalittasan, már oszt és szoroz...
Vigyázzatok és imádkozzatok!


Amikor minden összedőlni látszik,
a jövő csupán délibábként játszik,
tudjátok: hitetek mily alapon nyugszik!
Vigyázzatok és imádkozzatok!


A bajokban nehogy szétszéledjetek!
Családtagotokért könyörögjetek!
Mi Urunk legyen szüntelen veletek!
Vigyázzatok és imádkozzatok!


2020. március 27.       Guti Tünde


Vírusos időkben


Kint, tomboló félelem rettent,
hírek ragadnak meg és sodornak,
idegeket cibál, tép az ismeretlen
és egyre bizonytalanabb jövő.
Bent, vigyázó belső csend,
szívemben, örökkévaló Ige lüktet:
Ne félj, mert én veled vagyok!
Lelkem horgonya erős,
a külső-belső szorongattatásban,
tudom, kinek hittem.
Nem ígért könnyű utat e földön,
sem szélcsendet, sem feszített víztükröt,
de magához hívja a megfáradtakat,
az Igazságra éhezőket,
az élő vízre szomjazókat,
a bűntől megcsömörlötteket,
a gonoszság miatt görnyedőket,
a hazugsággal megtévesztetteket,
és a vírustól megfélemlítetteket.
Ínséges időkben, veszélyes napokban,
sőt, a legsűrűbb sötétségben szól,
hogy gyere ki a világosságra,
mert MOST van itt az idő,
most kell meghallanod a megtérésre hívó szót.
Hiszed vagy nem, holnap már késő lehet.
Az ördög öl. Embergyilkos volt kezdettől.
A vírus sem válogat, akár félsz, akár nem.
Ha fuldokolsz, már lényegtelen, hogy
összeesküvés elmélet van-e a háttérben.
Legyél elővigyázatos, de az orvosi maszknál
és kézfertőtlenítőknél sokkal fontosabb,
hogy hívd segítségül Jézus Krisztust,
aki egyedül megmenthet a végső haláltól.


2020. március 14.         Guti Tünde


Gyertyaláng


A gyertya nem tesz mást, csak egyszerűen ég,
s mielőtt elmúlna végleg a föld és az ég,
csendben megvilágít búsult arcokat,
fénnyel beborítva gyötrő harcokat,
olykor megremeg a hirtelen jött szélben,
mindent elenged, és szolgál nyárban, télben,
soha nem akar mást, sőt nem is tehet,
mert csak a helyére tett gyertya lehet:
lángja utat mutatva, szerényen lobban,
s míg a szív e testben utolsót dobban,
csonkig elég az Élet Urának oltárán.


2020. február 14.       Guti Tünde


Gyászban


Szívem az Úrban lassan megbékél,
bár fájdalmaim még küzdve sírnak,
s múlhatatlan üzenetet sorba írnak,
melyek örökkévaló értékkel bírnak,
szívem az Úrban lassan, megbékél.


Szememből a könny lassan... apad,
de lelkem óceánján hullámzik az ének,
elmennek a hűséges és sokat próbált vének,
jó Atyánknak nyugalmába végre hazaérnek,
szememből a könny lassan... apad.


Reménységem erős horgonya: Krisztus,
kősziklaként tart meg a próbák között,
gyászban, bajban hordoz sötétség fölött,
a félelmeket hagyhatom magam mögött,
reménységem erős horgonya: Krisztus.


2020. január 28.       Guti Tünde


Karácsonyi kapuzárás


Azon veszem észre magam, hogy
rendszeresen "ünneprontó" vagyok,
s érzem, az is leszek egyre inkább.
Az évtizedek során bőven telítődtem
e földi ünnepek vakító bűvületével,
s most belső kényszer ösztökél,
hogy végre kidobáljak magamból
minden hazug, érzelgős, vallásos mesét,
ájtatoskodó ceremóniák árnyát,
misztikus kábulat rezgő varázsát,
az emberi elvárások iránti, fojtó,
gúzsba kötni akaró megfelelési kényszert.
Totális megüresedésre vágyom,
távol e földi forgatag örvényétől,
a vásárlási láz őrült lüktetésétől,
a képmutató média harsogó zajától,
mert csak egyetlenre szomjazom,
éhezem és teljes szívemből vágyakozom:
I M M Á N U E L!
Benne mindennel megelégszem,
Benne tökéletesen megnyugszom,
Benne megtaláltam az egyetlen igaz kincset:
Ő a mi békességünk, legyen hely a szívünkben!
Ezt az elcsendesedő megüresedést kívánom mindenkinek szeretettel!


2019. december 23. Guti Tünde


Későre jár


Későre jár. A meséknek vége.
Mégsem vesznek észre semmit.
De meghallják majd, ha riadókürt harsan,
s mindkét füle belecsendül azoknak,
akik misztikus hazugsághoz szoktak.


Lázálomban vajúdik a világ,
kardélre hányta már az igazmondókat,
éhesen nyújtaná remegő, aszott kezét,
de már nem lesz kinek: az Ige elvétetik.
Szomjasan eped egy korty víz után,
de a folyók pocsolyákká válnak,
keserű vérözönné a tengerek.


Nemsokára elmúlik az idő is,
amiről azt hitték, végtelen,
ám visszaéltek a kapott lehetőségekkel,
s eljátszották az esélyeket
a vallásos látszat kedvéért.


Ünneprontás az ünnepben?
Igen, pont most kell
vészkiáltás a hamis békében,
félrevert harang az altató dalokban,
világosság az éjszakai sötétben.


Későre jár. A meséknek vége.
Mégsem vesznek észre semmit.
Nem a misztérium hozza el a békét,
hanem csillag származott Jákóbból!
Dörzsöld ki szemedből az álmot,
állj meg, halld és figyelj!
Mert mint egy tőr, úgy lep meg némelyeket,
éjfélkor kiáltás hangzik: érkezik a Messiás!


2019. december 16. Guti Tünde


Kelj fel, lelkem, ébredj!


Nyomasztóan aggaszt,
néha szinte kétségbe ejt
a rózsaszín ködbe burkolt,
a világosság angyala által celebrált
tömjénfüstös ájtatoskodás,
szívecskékkel és vallásos csóközönnel
telehímzett, légüres térben flörtöl,
kereszttel cicomázva borul egymás nyakába,
házasodik az egyház és a világ.


Építjük-e a bárkát, mint Noé,
gúnydalok záporában is,
gyötrődünk-e, mint Lót,
korának elfajzott nemzedékében?


Lelkem reszket, szívem megdermed,
szememből lassan kifogy a könny,
s egyetlen száraz, tikkadt kiáltásnak
érzem magam rekedt torkomban,
mint eltaposott, pici göröngy,
mely esőért eped a szikkadt barázdák között.


Robbanjon már be a SZÓ
mennydörgésként az igazak ajkán,
vagy a tíz szűzhöz hasonlóan
mindnyájan alszunk?!
Kelj fel, lelkem, ébredj!


2019. október 21.      Guti Tünde


Halált nemzett a bűn



Vannak borzalmak
e föld színpadán,
melyek súlyosabbak,
mint a klímakatasztrófa.
Szörnyűségek, amikre
nem akarunk gondolni.
Hihetetlen, mégis létező
tragédiák.
Maga a rettenet.
Amikor a pokol
e világban tombol,
magáénak tudja,
markába szorítja,
hogy kipréselje belőle
azt az alig-alig lüktető
isteni gént, ami igazolná,
hogy a Teremtő alkotása.
Olyanok lesztek, mint az Isten...
Ádámok és Évák hisznek
a kígyónak ma is, ostobán.


Hazugság, üres vallásoskodás,
antikrisztusok, terror, vérfürdő,
bestiális szexrabszolgaság,
emberi szervekkel, sőt lelkekkel
kereskednek kéjelegve,
vandál módon pusztítva
élőt és élettelent.
A bűn pedig
teljességre jutva
halált nemzett.


Haldoklik a bolygó,
haldoklik a lealjasult ember,
haláltáncot járnak az ideológiák,
megvakultak a látók,
elesett a hűség az utcán,
az irgalom keresztre feszítve,
az Igazság megtaposva,
diadalmas, démoni zászlók,
plakátok, filmek és videók
emelik ragadozó vállaikra
a törvénytiprást,
és nem veszik észre.


A végső nap küszöbén állunk.
Ítéletre érett a föld.
Mennyei kürtök harsannak majd,
és vérfoltos ruhában, tűzláng tekintettel
érkezik vissza Jézus, aki a Krisztus.
Királyi Szava már most,
éles pengeként hasítja át
a szíveket és gondolatokat.


2019. október 21.       Guti Tünde


Kősziklám: Krisztus


Port kavar a szél,
szememet bántja,
nyomasztó, súlyos,
sűrű, sötét fellegként
telepszik mindenre,
a talajt is magával sodró
homokvihar.
Elementáris erővel ások,
lapátolom a törmeléket,
seprem a szemetet,
majd puszta kézzel
kaparom a földet.
Mélyre,
egyre mélyebbre hatolok,
elmém feszülten vibrál,
lelkem hangosan zihál,
szívem vadul lüktet,
mert igenis,
mindenáron akarom,
az alapot akarom
látni, tapintani, megérteni,
belekapaszkodni újra,
lerakódásoktól mentesen,
mert e rettentő, gigantikus,
a hazugság erejével bekebelező,
szemfényvesztő örvénylésben
egyedüli megtartó erő
az Igazság,
az élő Isten élő Törvénye:
az Ige, a Kőszikla - Krisztus.


2019. október 16.         Guti Tünde


Szeles idők


Fújnak a szelek.
Valami különöset érzek
ebben a fakó napsütésben.
Az emberek jeleket várnak,
kémlelik az eget.
Mások közömbösen szórakoznak.
A szelek egyre csak fújnak,
a tüzek egyre csak égnek,
a föld egyre mélyebbről mordul.
Fent hivalkodó tánc,
lent sötét és borzadály,
befűtve a hatalmas kemence...


Lelkem jajdul,
ahogy a süvítő szelek
átjárják tagjaimat,
s ha nem lenne szívemben
az Ige parazsa,
menten megdermednék.
A jelek itt vannak köztünk.
Láthatóak az univerzumban.
Isten a szeleket teszi követeivé,
s szolgáivá a tűz lángjait.


Világunk már az ősidőktől
belegabalyodott
a sötétségbe itatott hazugságokba.
Süket fülek, vak szemek,
tapogatódzó kezek.
Halálos álom.
Emberek! Ébredjetek!
Az örök kárhozat peremén táncolni
vagány, de életveszélyes!
Fújnak a szelek,
száguldanak a sürgönyként kiküldött
Igék, szíveket szántani.
Térjetek meg, és
higgyetek az evangéliumban!
Jézus Krisztus a Megtartó!


2019. szeptember 14. Guti Tünde


Hajnalhasadás


Ámultan nézem, ahogy ragyogó,
rézsútos fény csillan az üvegen,
s az aranyban parázsló hajnal
áttöri a sötétséget.
Sebet ejt az éjszaka sűrű szövetén,
s e keskeny résen át
életre kelti a mozdulatlanságot.
Hangok töltik be az ébredés pillanatait.
Nincs már soká, amikor
kelettől nyugatig hasad meg majd az ég,
s az idő korlátait villámlásként átlépve,
e bűnben vajúdó világ halotti leplét
lerántja Valaki.
Ítéletre érkezik a világ Világossága.
Jézus, aki a Krisztus.


2019. augusztus 8.       Guti Tünde


Nincs békességed...


Mosolyog a száj,
de a lelked fáj,
homlokodra ír,
pedig titkon sír,
napfényes az arc,
szívben dúl a harc,
ajkadon víg tánc,
lelkedben egy ránc
sötét leplet húz szemedre,
nem lehetsz őszinte, kedvedre,
bensőd kavarog,
füstös háborús fészek,
melyben alig vannak
épen maradt részek,
ahol nyugalom honol,
egymás után lohol
a gondolat, s torol,
tiltakozva vitázik,
bűvöletben is fázik,
gyűlöletben elázik,
valami jobbra vágyik...
igazságra, jogosságra, szeretetre,
fel kell hát nézni a keresztre,
lesz erőd eldobni az álarcot,
még ha el is veszted itt a harcot,
csak Krisztusban találhatsz békét.


2019. aug. 3.        Guti Tünde


Csendélet


Alkonyodik.
Kecses, sárga mákvirágaim
finoman becsukják szirmaikat,
álomra hajtja fejét fű, fa és a kert.
Esőcseppek csillannak a zöld leveleken.
Milyen jó hozzánk az Isten!
Beszippantom a nyár esti illatot.
Tökéletes harmónia.
Pillanatkép a hangtalan szépségből,
melyek mellett sokszor elmegyünk közömbösen.
Pedig ha nem sietnénk annyira,
szívünk csordultig telhetne hálával és gyönyörűséggel.
A hálás emberek alázatosak.
Világítanak a sötétben.
Ők a Békesség fiai.


2019. július 27.       Guti Tünde


Mulandóság és remény


Álmok...
Képzelődve öltöztetnek,
jó magasba röppenhetnek,
ám szertefoszlanak...


Vágyak...
Szárnyat bontva várnak,
ajtót horizontra tárnak,
de éjfekete felleg terjeszkedik...


Tervek...
Egymásra épülnek,
mint sorban a tégla, szépülnek,
ám egyszer összedőlnek...


Tüzek...
Szikrázva lobbannak,
szívedben dobbannak,
majd kialszanak...


Árnyak...
Lépkednek mögötted,
suttognak körötted...
ne higgy nekik!


Remények...
Hamuból is kiáltanak,
porból égig felrántanak,
ha lelked horgonya az Igazság.


2019. július 4.       Guti Tünde


Láttam egy filmet...


Láttam egy filmet,
amiben ott izzott,
toporzékolt sikolyként
a valóság,
rettegés és bátorság
lépdelt tátongó szakadék
felett kifeszített kötélen,
vakmerőség és szorongás
ágyazta meg az álmot,
szempillákról felriadt
a szendergés,
mert a tudás kiáltani akart,
ordítani a felismerés,
felrázni mindenkit,
vészharangot kongatni
a süket fülekbe,
villámként hasítani
a megvakult szemekbe,
mert cirkusz e földi élet,
ördögi valóság show,
s van, aki tudja,
de van, aki nem,
hogy csak egyetlen bábu
a nagy kirakósban,
s már rég elvesztette
a gyilkos játszmát,
mert sajátjának hitt élete
(mindenkié az édeni bukás óta)
olyan, mint egy éber kóma.
Csak azok kivételek,
akik a hívásra kijöttek
a sötétségből a világosságra,
így új teremtményként
már egy másik dimenzióhoz,
nem e világi törvényszerűséghez,
hanem a mennyhez tartoznak.
Olyan visszafordíthatatlanul
súlyos a bűnös ember
hazugságba merülése,
álnoksága, elveszettsége
és bolygónk katasztrófája
az Igazság tükrében,
az Igaz Szó által,
az egyedül Szent Isten mérlegén,
hogy vétek hallgatni erről!
Nincs önmegváltás,
sem a szív megjavítása
vallásoskodással,
nincs kormány szintű
vagy nemzetközi megoldás
a gonoszság megfékezésére,
nincs értelmezhető remény
a kataklizmát tekintve,
nincs semmi segítség
az elveszettségre!
A visszaszámlálás elkezdődött.
Kizárólag
Jézus Krisztus az Út,
az Igazság és az Élet.


2019. június 28.      Guti Tünde


Mondjátok meg!
(Széljegyzet az Alku az életért c. filmhez...)


Mondjátok meg, hát hogy lehet,
hogy kisimult, pökhendi arcpíron,
pimasz bajszok szálai közt tobzódik,
álszent, udvarias mosollyal táncol
a vér után epekedő gyilkos hajlam?!
Hol volt eddig ez a mérhetetlen mélységben
tátongó, tomboló tébolyultság?!
Hova rejtették, mivel álcázták,
vagy csak a megfelelő pillanatra vártak,
hogy önmagukból kivetkőzve,
ártatlanok millióit áldozzák a végső megoldásnak?!
Az ember bizony nem változott semmit.
Mindegy, hogy félholddal vagy kereszttel
díszíti kétes zászlaját.
Velejéig romlott. Álruha a jóság.
Karneváli maskara a szeretet.
Megigézett bábok bólogatnak békésen.
Ó, ha a föld sírni tudna,
bizony jajgatna, hiszen tanúja mindennek,
látjuk is, érezzük is, ahogy vajúdik és nyög,
mint asszony, aki szülni készül.
Halljátok?
Nem érzitek, hogy szinte az arcunkat perzseli már
a közeledő Fenevad forró lehelete?
Megérett az idő az ítéletre.


2019. május 16.       Guti Tünde


A világégés árnyékában


Amióta még gyermekként megláttam,
milyen sötét az élet,
halmozni kezdtem a felismert titkokat,
lelkembe vésve, mint barlangrajzokat.
Belém mart a fájdalom,
megnémított az ártatlanok jajszava.
Elhordozhatatlan teherként
nehezedett rám a rideg valóság.
Szívem mintha megbénult volna
a jeges rémülettől.
A valóságtól.
Attól, hogy mire képes az ember.
Féltem, borzongtam attól, amivé vált.
Mintha a pokol megannyi hordája
rászabadult volna a világra.
Féktelen, értelmetlen gyűlölet.
Kegyetlen, izzó őrjöngés.
Aztán felnőttem.
Még sincs vége a rémálomnak.
Huszadik századi Hámánok tombolnak,
huszonegyedik századi Himmlerek szövik terveiket,
ezért még mindig szorongatja bensőmet az aggodalom.
De tudom, hova tartozom,
beoltatva a szelíd olajfába,
s egyszer az Örökkévaló összegyűjti
megszentelt maradékát.


2019. május 16.         Guti Tünde


Az emberiség szégyene


Egykor az ember kéjelegve ölt,
pedig előtte - talán - nem gyűlölt,
vagy gonoszul, titokban tartotta,
aztán kését szívekbe mártotta,
megalázott, kínzott, kegyetlenül,
testet-lelket gyilkolt, eszetlenül,
ó, ez az ősi kígyó sátáni magja,
az édeni bűnök átok-csomagja,
bizony, halált nemzett az első vétek,
s kárhozatot fogant az ördögi étek,
s az ember ma is,
ostoba döntések megigézett végrehajtója.


2019. május 06.           Guti Tünde


Egyesek és mások


Egyesek nagyon e földhöz ragadtak,
libsizve, nácizva kemények maradtak,
káromolnak, mitől az Írások óvnak,
cigányoznak és büdös zsidóznak,
nyomdagépek festékei sem bírnák,
ha mindazt a szennyet papírra írnák,
acsarkodnak, bőszen kiabálnak,
gúnyolódnak, kővel megdobálnak,
otthon mindent bearanyoznak,
kint meg tetves hajléktalanoznak,
migránsoznak és gyűlölködnek,
szitkozódnak és szörnyülködnek,
utálkoznak, mégis ők rettegnek,
fizetségért ellenségeskednek,
jódolgot (hírnévért) sokat tesznek,
ám juhot gödörből ki nem vesznek,
bölcselkedésükkel megaláznak,
ősi sámán hittel Istent gyaláznak...


Mások pedig lobogó gyertyák az éjben,
igaz szavak a háborgó, hazug mélyben,
egyenességben, a Szóra hagyatkoznak,
gyümölcstermésben meg nem fogyatkoznak,
mélyre ásnak és utána járnak,
fohászkodnak és tovább nem várnak:
megalázkodnak és elcsendesednek,
hőn imádkoznak és megkegyelmeznek,
lelkükkel csak felfelé néznek,
segítenek a remegő kéznek,
ajtókat kifelé tárogatnak,
rács mögött rabokat látogatnak,
megetetnek, megitatnak, átéreznek,
befogadnak, átölelnek, megkönnyeznek...
A mindezek felett álló Örök Igazság,
az Élő Isten Igéje a szívek rejtett zugait vizsgálja.
Egyszer mindnyájunknak meg kell jelenni
Krisztus ítélőszéke előtt.


2019. május 7.       Guti Tünde


Csatatér az elme


Fejekben a gondolatok versenyt futnak,
barikádot is építenek, míg el nem jutnak
egy erődítményhez, mely úgy tűnik, bevehetetlen.
Ostromállapot.
Tégláról-téglára, kőről-kőre haladva,
mindvégig egyetlen célkitűzésnél maradva,
lerontani a védvonalat, bevenni a várat.
Csatatér az elme.
Nem is verseny ez már, hanem hadiállapot,
nem focimeccs, hol a bíró ad egy piros lapot,
élet és halál harca e heves küzdelem.
Szemmel nem látható viadal.
Az ego tombol, dühöngve lázad
(félő, hogy így összeomlik házad!),
de a szív titkos fegyvere kétélű kard,
az IGE királyságában.


Halálos ítélet kihirdetve.
Törvény által végrehajtva.
Ez a győzelem ára.


Tiszta gondolatok gyülekezhetnek
az Igazság szent zászlaja alatt.


2019. május 1.       Guti Tünde


Áltató kerengő


Kerengve kering útján az ember,
keresve célokat, kergetve álmokat,
ösztövér lelkét halálos súlyok húzzák,
szíve ólomnyi bűnökkel terhelt.


Kerengve kering sorsában vergődve,
délibábra vágyik unos-untalan,
ballag, majd rohan, öleli kacéran,
de feje felett tépett varjú károg.


Tele zsebekkel, kincseket szorító marokkal
kering kerengve, egymásba akadó léptekkel,
ebben az őrült tempót diktáló tébolyult világban,
hol hírnév, vagyon, s álszent vallás által glóriázva,
félig süketen, félig vakon botorkál érzéketlenül,
térdig gázol mások fuldokló jajszavában,
s kihűlt szívének jege fagyasztja
a felebarátokon tipró, kemény talpát,
mert nem veszi észre saját mezítelenségét,
és inkább szereti a hízelgő sötétséget...
ezért a maga választotta úton jogfosztottá alázta
a tetteket egyenességben mérő Örök Igazságot.


2019. április 6.           Guti Tünde


Valamit sugdos a szív...


Valami titkot sugdos a szív,
gondolod, senki se látja,
de ez a büszkeség testvérbátyja,
akit e gonosz csalárd arra hív,
legyen zord rögtönítélő bíró,
hisz korunkban ez már úgysem kirívó,
hogy az ember a maga érdekét keresi,
hatalomra törne, egyre csak azt lesi,
hizlalva önnön elhájasodott lelkét,
bekeretezve, az önigazság: jelkép,
hol a kevély ÉN ül a trónon,
ám a valóság látszik, s nem drónon,
mert az élő Isten tekintete előtt
nem marad rejtve semmi.


2019. március 19.       Guti Tünde


Ne nézz vissza!


A bálteremben már tombol a tánc,
szemeket vakít e vallás-románc,
erős kötél kötözi a szíveket.


Palástok közt szépen szól a muzsika,
süket fülnek az intés csak kritika,
dicsfelhő párájában épül a bálvány.


Hazug hírrel eljátssza a szerepet,
állítva, hogy ez, isteni szeretet,
ám nézd: farkas - álruhában.


Horizonton angyal szárnya integet:
délibábos nemzeti szín hiteget,
dermedt szívem hangot hall.


Fussatok ki Babilonból!


Ne nézz vissza, kapaszkodót ne keress!
Szíved szántsd fel, igamagot bele vess!
Az Igazság ösvényén ez lesz kenyered.


2019. március 3.         Guti Tünde


Azt hittem, bátor vagyok...


Azt hittem, bátor vagyok,
mint kitartottak a nagyok,
majd én is sziklaszilárd leszek,
a hitvallásomból el nem veszek,
de ma, ahogy igaz tükörbe néztem,
amit láttam... ó, csak kegyelmet kértem,
jaj, átérezve, fogaim összekoccantak,
hogy a kínvallatásban majd' összeroppantak...
míg szemlesütve álltam, s új erőre vártam,
alázattal, lelkem Atyám elé tártam:
bátorítsa meg szívemet a végsőkig kitartásra.


2019. február 7.       Guti Tünde


Örök elköteleződés


Ha mindenki rossznak mondja a jót,
akkor is ellene állok.
Ha mindenki más úgy gondolja is,
nem azonosulok vele.
Ha mindenki ugyanazt teszi,
én akkor sem fogom.
Ha mindenki más behódol,
bizony, nem hajtok térdet.
Ha mindenki a rosszat mondja jónak,
annak ellenére szívemben él az Igazság.
Ha senki sem követi az UTAT,
akkor is azon járok.
Ha senki sem figyel már a SZÓRA,
akkor is csak arra hallgatok.
Ha senki sem jön velem az ellenkező irányba,
akkor egyedül megyek tovább.
Tudom, kinek hittem: Jézus a Krisztus!
Ha e világ összeomlik is,
az Úr az én Megtartóm!


2019. február 18.         Guti Tünde


Az emberiség ellenségei


Napok óta fejemben jár e könyvnek címe,
ez lett hát a téma, és a versnek ríme.
Nem tengernek megvadult hulláma vagyok,
üzenetet sem elhagyott palackban hagyok,
csillag sem lettem, mely az űrben bolyong,
véleményemért e földön tömeg nem tolong,
cifra köntöst, díszes palástot nem hordok,
és az Írásokhoz vakmerőn nem toldok,
nem e világ nótáira jár nekünk az agyunk,
megváltott bűnösként az Úr szolgái vagyunk,
kinek szent Igéjét hányszor kiforgatják,
és evangéliumát erőtől fosztogatják,
ezért dúl hát a harc, nemes a küzdelem,
mit sem ér a feddés, a féltő intelem,
elnyomnak szenvedőt, kiáltozó szegényt,
megtagadva törvényt, irgalmat és erényt,
Sodomában nyomorgatnak foglyot és idegent,
Gomorában is dőzsölnek falánkul idebent,
közben vallásmázban dübörög az ének,
vígan táncolnak rá ifjak és a vének,
hát én ezért sírok, könnyemet hullatom,
mert sehogy se értem, lázasan kutatom,
milyen egyszerű is az Igazság útja,
kristálytiszta, élő víz az Ige kútja,
ó, adjatok esőt, szakadjatok, egek,
mert most jó Atyámhoz imádkozni megyek,
földig hajtom magam, fohászkodva jogért,
míg epedő lelkek sorban állnak drogért,
zúg a bőszült tenger vad, tajtékzó habja,
búsulással telik az Isten haragja,
ó, fáj, úgy szaggat, lüktet a felismerés,
az aposztáziából lesz-e menekülés!?!
Kik az árral szemben bátran úszni mernek,
"emberiség ellenségei"... e földön sosem nyernek...


2018. aug. 27.          Guti Tünde


Fájok


Tetőtől talpig fájok.
Mint a kérgétől megfosztott fa,
mint rab, kinek hátát ütések szántották,
mint elárult, elhagyott bajtárs,
ki együtt kúszott, rohant a lövészárokban.
Emészti bensőm a kimondatlan
és a kimondott, felismert igazság,
mert fényt gyújtott sötétségemben
a világ Világossága, és féltékenyen
szeretem az Igazi Igazságot.
Mélységesen megdöbbent, felháborít,
olykor lebénít, sokkol, megfélemlít,
hogyan öltöztetik Jézust cifra, hamis köntösbe,
vakmerő szavaikkal megfosztva szent jellemétől,
vagy hamis krisztust mutogatva az Ő nevével felruházva,
pedig ama napon, tűzláng tekintete elől
eltakarodnak majd e földi szférák is.
Szívem egyetlen óriási könnycsepp,
lelkem megtört, viharvert riadalom,
mert "elesett a hűség az utcán",
rossznak mondják a jót, és a gonoszt jónak.
Halljátok meg gyötrődő kiáltásom!
Amikor szívünket szaggatva tértünk az élő Istenhez,
Ő bensőnkbe helyezte törvényét:
Istenfélelem, irgalmasság, szentség és alázat.
Az Igazság, jogosság, szentség és szeretet törvénye ez!
Minden más hazugság, amit a vallásosság
és a törvénytiprás frigyében ennek neveznek.


2018. július 29.          Guti Tünde


Gyertya és mag


Ahogy a gyertya sem kérdezi,
miközben csonkig ég,
meddig tart ez, én nem bírom,
nem lenne már elég?
A búzaszem sem lázadozik,
pedig földbe zuhan,
mert előbb feladva önmagát,
gyáván el nem rohan.
Akkor miért is kérdeném,
hogyan, meddig, hova,
s e gyötrelmes nyomorúságok
mikor tűnnek tova?
Gyertyaláng életem letettem,
az Úr hűséggel áld,
mondva, ím: jó földbe vetettem,
barázda, várva tárd
mélyen felszántott göröngyeid,
hogy bőven áztassam,
s érjenek terméssé gyöngyeid:
sarjadjon Igazság a kezemből vetett, jó magból!


2018. július 27.            Guti Tünde


Ki vagyok én?



Időutazó volnék?
Vagy e jelen korban fakó idegen,
ki makacsul ragaszkodik igazához,
súgjanak bármit is mögötte,
szemükben tüske, vörös posztó.
Mintha idetettek volna kérdezés nélkül,
annyira nem illek bele a képbe,
ami tragikusan valószerűtlen,
ám létünk nem szabad választás dolga.


Küldetés? Itt vagyok. Itt vagyunk.
Együtt és külön.
Egy világ, de más dimenzió.
Azonos hely, de más cél.
Más a terv és más a mód.
Életmód, látásmód, bánásmód.
Lelki szenvedésemnek új szívem az
oka, engedelmem a magyarázata.
Mert Krisztus nem azt kérte az Atyától,
hogy vegyen ki ebből a közegből,
hanem, hogy megtartson benne.
Mozdíthatatlan hittel. Szentségben.
Erős gyökérrel és egyenes törzzsel.
Teherbíró ágakkal és dús lombbal.
S legfőképpen bőséges gyümölcsözéssel.


Ki vagyok én? Mit keresek itt?
Rossz időben rossz helyen,
mint egy eltévedt időutazó?
Nem! Élni küldetés, áldás!
Itt vagyok, mégis mint idegen.
Magányosan az egykori ismerősök közt.
Mert már nem az a régi ismerős vagyok,
épp az ellenkező irányba futok,
mert átálltam a másik oldalra,
nem sodornak sötét tervek, titkos kalandok,
lüktető vágyak és sziporkázó sikerek,
sóhajtó múlt és lihegve hízelgő jövő.


Ki vagyok én, és mit keresek itt?
Egykori szegény bűn-koldus, ki vak volt.
Elveszett, de megtaláltatott.
Az Igazi Világosság felnyitotta szemeim,
legyek hát lámpás én is a sötétben!
A Szabadság lánya vagyok.
Így só és fény, tűz és víz, étel és ital,
bilincset törni segítő kéz a feladatom.
Embernek lenni az embertelenségben.
Mint Mesterem, az Emberfia.
Mert ember vagyok, töredező,
de nem szél ingatta nádszál.
Ha pislákoló is, de gyertyaláng
a sűrűsödő, romlott homályban.
Ha megtépett, viharvert is,
de zászló az omladozó barikádon.
Bár halkan szól, mégis ének az esőben.
Igazság követe a hazugság ostromgyűrűjében.
Megannyi félelmem, gyarlóságom,
kétségem és gyengeségem ellenére is:
az IGE SZÜLÖTTE lettem.
Nem véletlen szelekben kerengek,
hányattatva irány nélkül, hasztalan,
hanem gondosan elkészített,
igen-igen keskeny útra helyeztettem.
Az egyetlenre, ami az Életre visz.
S bár az Isten bölcsessége bolondság
e világnak, Ő mégis megtart engem
örökkévaló, hűséges szerelmében.


2018. július 11.        Guti Tünde


Mondd, mit ér?


Engem igazán nem az a hír hat meg,
amikor hallom, hogy ezrek tértek meg.
Bár csodálattal tölt el, dicsérem érte Istent,
ám ami lenyűgöz e sötét földön, itt lent,
ha látok a porba hajolni valakit
a nincstelenhez (és nem színész alakít)
önzetlenül betölteni szükségét a sorstalannak
(ennek híján nevez a Menny sótalannak).
Hogy töltjük be küldetésünk maradéktalan,
ha ügyeskedünk, hogy ne jöjjön szembe a hajléktalan?!
Mert felesleges a halomnyi, perselybe dobott adomány,
ha az hajszolt munka során szerzett ragadomány,
kár és szemét, zengő érc és pengő cimbalom
a szétosztott vagyon, ha nincs őszinte irgalom!


Mondd, mit ér a gyümölcs, mely magtalan,
s ha termést keres fáján a Gazda hasztalan,
mit ér az iránytű, ha nem mutat irányt,
és a "törvény", mely felment minden zsiványt,
mit ér a bíró, kit az elítélt pénzen vesz meg,
vagy a látó, ki egy vak botlását nézi veszteg?!


Valami nagy rémség telepedett a földre...


2018. június           Guti Tünde


Halogatott levél


Inkább holnap, rohannak az órák
(így nyafogok), terhelnek a próbák,
hova szorítsak be egy oldalt megírni,
időm olyan kevés, hogy lehet kibírni?!
Ó... halogatott levél!


Inkább később, ő már úgysem bánja,
tudva tennivalóm, éltem csak megszánja,
ismeri napjaim, bőven akad gondom...
(magyarázat csupán, magamnak megmondom)
Ó... halogatott levél!


Inkább máskor, futva hadd végezzek,
házimunka után, kis nyugtot érezzek,
de... lelkem háborog, látom, hogy mulasztás
ez a sok kifogás, sietség, halasztás...
Ó... halogatott levél!


Majd megírom máskor, hányszor mondtam már ezt,
tükröt tart a szívem, nyugodni nem ereszt,
nézd, a munka megvár, Ige is szorongat,
engedelmet várva, jó Uram pirongat:
Ne halogass levelet, szót, cselekedetet, imát!


2018. június 6.           Guti Tünde


Helyzetkép
(58. születésnapomra utólag)


Öregszünk.
S míg egyre törekszünk,
dacolva téllel, nyárral,
nem sodródunk az árral,
sőt szembe úszunk.


Maradunk.
Pedig de gyorsan haladunk,
s míg testünk bizony sokszor gyenge,
szívünket az Igazság, mint penge,
nemessé metszi.


Még élünk.
S ha egykor a célunkhoz érünk,
boldogok leszünk, visszatekintve,
mert Igemag volt szívünkbe hintve,
mely végig vezetett.


2018. június 3.        Guti Tünde


Veszélyes időkben élünk


Viszontagságos, veszélyes idők vívmánya
a gyilkos gyűlölet s a gyanakvás,
amikor tajtékozva tobzódik a tévelygés,
és az emberi szívekben kihűl a szeretet.


2018. április 16.         Guti Tünde


Mint rádióhullámok az éterben...


Mint rádióhullámok az éterben,
úgy rezegnek érzelmeink, indulataink
különböző frekvenciákon,
megremegtetve a kozmosz szféráit,
rést ütve gigantikus erőknek.
Szívünk s elménk döntése,
melyikre hangolódunk,
de jól vigyázzunk, mert még
a szívünk is becsaphat.
"Boldogok a tiszta szívűek, mert
ők meglátják az Istent."


2018. április 15.      Guti Tünde


Gyógyítsd meg szolgád, Uram!


Kínzó kárhoztatás kajánul kéjelgő közönye
szétszabdalt bensőmbe mar,
szégyenpír lángjai lobognak arcul vert lelkemben,
ahonnan a menekülő fájdalmak,
összetört szívem repedésein át találnak utat.
Ó, minden vigasztalás forrása,
örök békesség kútfője, áldott Kősziklám,
emelj zászlót felettem,
s igaz Szavaddal gyógyítsd meg szolgád,
kit igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal,
bizony, hittel jegyeztél el magadnak!


2018. március 8.       Guti Tünde


Pedig én azt hittem...


Fohászkodtam, énekeltem,
szolgáltam, életre keltem,
segítettem, vigasztaltam,
letérdeltem és harcoltam,
megkönnyeztem, rimánkodtam,
sóhajtozva kiáltottam,
építgettem gyomlálgattam,
fel nem adtam, és megadtam
mindennek a valós árát,
ha magam láttam is kárát,
mert miközben lángra gyúltam,
szent a Szó, amihez nyúltam,
és keresztre feszíttettem,
mérlegen megmérettettem,
híjával is találtattam,
mélyen meg is aláztattam,
tükröt nézve összetörtem,
meg- megítélve gyötrődtem...
Igét hallva, hogy vajúdtam!
Soha többé nem aludtam,
felébredtem és felálltam,
égre nézve - újra jártam,
rátaláltam - szárnyra keltem -
igazgyöngyre, kincsre leltem,
de Ő volt az, ki megtalált,
Ő, ki legyőzte a halált,
bekerített, meghódított,
minden sebből meggyógyított,
veszni hagytam mindazt, mi kár,
lábam csak a nyomában jár,
kárhozat lett volna sorsom,
de most ezt kiáltja torkom:
TARTSD MEG AZ IGÉT, ÉS ÉLSZ!


2018. március 8.        Guti Tünde


Harc a viharszörnyeteggel


Láttam, ahogy grafitszín pajzsukkal a felhők,
mint örvény, egymás fölé tornyosulnak...
(Jaj, ezen a földön élő férfiak és nők
mily állatiassá aljasulnak!)
Őrült, tomboló vihar készült,
a szörnyeteg vadul egyre bőszült,
s az elnyomottak kínján vigadozott a Gonosz.


Feldúlt lelkemben óriás őrtűz lobbant,
mikor az Igazság lépte a szívembe dobbant,
s kétoldali fegyverrel küzdő imádságaimban
megbotlottak a baljóslatú szelek,
elhamvadtak a súlyos, átkos jelek.
Az Ige Világossága az ajtót sarkig tárta,
s bár a görnyedt rabszolgahad nem ezt várta,
tébolyult tobzódásukat elnyomta a szabadságvágy.


2018. február 17.           Guti Tünde


Hirdess Igét!


Hangzik a Szó, az élet elrohan,
lesz mutató, mi szívben megfogan,
bizton jelez, irányt mutat,
be ne temesd azt a kutat,
melyből az élő víz fakad!


Hirdess Igét, örökre megmarad,
megváltoznak, akiket megragad,
ne tégy hozzá, el se végy belőle,
azok futnak riadtan előle,
akik e világhoz ragaszkodnak.


Éld az Igét, s gyümölcs érik benned,
táplálékul, mert még el kell menned
mindazokhoz, kik éhezve várják,
s befogadva, szívüket kitárják
az Atyától küldött Szabadítónak.


2018. január 27.        Guti Tünde


Kinézek lelkem ablakán


Amikor az első, reggeli napsugarak
beragyogják a kopár, didergő ágakat,
feledtetve fagyot, félelmet, fájdalmakat,
kinézek lelkem ablakán, s térdre hullva látom,
a világ Világossága mindvégig őrt állt felettem.
Bizony nem szunnyad Izrael hű Pásztora!
Felizzik szívemben a parázs, s emlékezem:
nem lesz mindig szorongatás ott,
ahol most sötétség van.


2018. január 18.        Guti Tünde


Fa - életem


Csupasz lelkem
ködös reggelen
tétován didereg
ebben az álarcosbál
világban,
viharvert ágaim
kopáran remegnek
néhány gyümölccsel
levéltelen,
de nem gyökértelen,
táplálékom
szemek elől elrejtett Manna,
megkérgesedett,
összetöredezett,
de évgyűrűiben élő
törzsem egyenes,
szívem átlátszó,
nincs rejtegetnivalóm.


2018. január 13.     Guti Tünde


Amikor nem vagy elég jó...


Amikor nem vagy elég jó,
s számolsz napot, hetet,
amikor temérdek sok szó
az arcodba nevet,
egy álarc vadul gesztikulál,
rájössz, bizony kihasználtak,
s e belharc bűvöl, manipulál,
észrevétlen... bedaráltak
e kozmikus káosz
sótlan levesébe...
áldozat fuldokol
a kevés kevesébe...
Amikor nem vagy elég jó,
maszkok magukhoz mérnek,
amikor zavaros a tó,
szívek más útra térnek,
lelked összetörve,
hol találhatsz vigaszt,
bensőd elgyötörve...
vársz balzsamos tavaszt,
egy van, mi megmarad,
örök, szent: az IGE,
meggyógyít, megragad,
ide jöjj, csak ide,
világosság ragyog
e zord éjszakában,
életed ott hagyod
hű Urad markában.


2018. január 14.     Guti Tünde


Amikor harcokban roskadoztam...


Amikor harcokban roskadoztam összetörten,
magányos, vad pusztában szomjaztam elgyötörten,
az érzékek játéka azt akarta elhitetni velem,
hazug tükröt tartva, hogy nincs gyümölcs, csak levelem:
nézd, elfordult tőled az Isten!


Oly régóta járok Vele, szeretve és szolgálva Őt,
kísértésben, próbák között követve a hű Megmentőt,
hogy életem legsötétebb napjain sem hiszem
azt, hogy hátat fordít édes Atyám, hiszen
markaiba metszett engem.


Amikor a keskeny úton haladok rendületlen,
nem érnek a gonosz támadások készületlen,
s bár lehet, hogy nincs kedvem dalra és lelkem hallgatag,
ám szívemben a hit, ha viharvert is, mégsem ingatag,
mert lábam előtt mécses az Ige.


2018. január 1.           Guti Tünde


Vallomás a belső szobában


Szégyenkezve vallom meg neked, Uram,
édes volt lelkemnek a hízelgő tömjénfüst,
s ez halálosan megrémiszt, mert
ami a Te orrodnak keserű, utálatos,
nekem sem lehet kedves.
Be kell ismernem azt is, hogy olykor,
titokban többnek gondoltam magam,
mint a puszta föld semmi pora,
pedig Igédből nagyon is jól tudom,
csak az alázatosaknak adsz kegyelmet.


Megtört szívvel szeretlek, jó Uram,
nem vagyok más, mint gyarló, de igyekvő,
szemlesütve pironkodó, de hűséges szolgád,
ki már ellenség tőrének véli a dicsérgetést,
s kárhozat lángjának a felmagasztalás fényeit.
A dolgok summáját, ím elém tártad,
járjak mindig alázatosan veled,
szemem ne függesszem hiábavalóságra,
szövetségünk így marad örök.


2017. nov. 3.           Guti Tünde


Kárhoztatás



Csak egy kérdés,
mely nyílhegyesen fúródott
mérgezett végével szívembe,
nem nagy sértés,
mégis pecsétként záródott
hirtelen megsebzett lelkembe,
s hazug fullánkja parázsként égetett.


Csak egy kérdés,
mely meggondolatlanul érkezett,
s konkolyként nőtt fel barázdáimban,
nem nagy sértés,
ám kiterjedt gyökérrel fékezett,
hogy kiszáradjak imádságimban,
s vergődjek szárnyaszegetten.


Csak egy kérdés,
mely kárhoztatással küldetett,
iszony... észre kellett volna vennem,
nem nagy sértés,
de sejtjeim mélyén fájva lüktetett,
s bizony, szólt a Lélek, mit kell tennem:
hittel elrejtőzni Krisztusban, Benne nincs kárhoztatás.


2017. november 5.           Guti Tünde


Halottak napi vádlottak padján



Hát miféle elkóborolt kálvinista szerzet ez,
hogy így csépeli, boronálja, üti-vágja kortársait,
mintha nem kapott volna rendes neveltetést,
elfelejtette volna az ősöktől tanult kiváló illemet,
misztikus ünnepeket és az életre vonatkozó szabályokat,
a felmenők és egyéb embertársak szabad akaratának jogát,
döntéseik, felfogásuk, liberalizmusuk tiszteletét?!?


Ó, nem vagyok én sem kálvinista, sem karizmatikus,
csak egy szélfútta, szegény vándor, aki a keskeny úton
lépked előre, bűnbatyuját a szoros kapun kívül hagyva,
a sötétségben lábam előtt égő mécses az Úr Igéje,
lelkemben is tűz, kezemben fáklya, szememben láng,
és számból sem jöhet ki más, mint amivel teljes a szív:
Isten a bensőmbe helyezte törvényét, szívembe írta Szavát.
Nem vagyok elvakult, hacsak nem arra, hogy bűnben járjak,
a Mammont mohón ölelők látványától is iszonyodom,
de még az élet természetes boldogsága is kevés nekem,
bár lelkemet melengeti a szeretetteljes családi fészek,
sőt emlékezem azokra is, akik előttem hitben jártak,
de ehhez nincs szükségem temetőszagú gyertyákra,
áldozva a halál oltárán, mert az Életet hirdetem,
Aki megtalált halálomban, hogy égve-élve szolgáljak,
mert Őelőtte minden leplezetlen, álarcok lehullanak.


Hát miféle hitehagyott, önelégült, törvénykező fattyú ez,
elfeledve, elhagyva az évszázados, vallásos nyomokat,
sutba vágva elődei szokásait, egyházi ereklyéit, ősei örökét,
nem kellene inkább fej-lehajtva, ájtatosan beilleszkedni,
építeni a társadalmat, és nem repkedni angyalszárnyakon?!?


Nem vagyok én sem önelégült, sem törvénykező,
főleg nem hitehagyott, bár angyalszárnyaim sincsenek,
de bukásaimban alázatot tanultam, próbáimban erőt kaptam,
s bizony, nem hiú hazugságokkal hizlalom önnön lelkemet,
mert az Úr parancsolatai éjszakát bevilágító tűzoszlopok,
melyek e délibábos lázálomban vajúdó bolygónk
összes népét eligazítanák, ha megtérve, hajlanának rá,
de még a Krisztus nevét viselők is tapossák a Szent tanácsait,
fülüket kellemes mesékre és hízelgő tanításokra fordítva,
nem törődve e siralomvölgyben azzal, mi az igazi örökség,
cirkusz ez a féktelenül tomboló világ e poros planéta porondján,
s közben már a fejsze a fák gyökerére vettetett.


2017. november 2.            Guti Tünde


Tükrök


Törött tükröt tart a magány,
görbét a hazugságot jónak hamisító hízelgés,
becsapja a szív is az embert.


Szabaddá csak az Igazság tehet,
s ha a fogoly belenéz e tökéletes törvénybe,
szíve megolvad.


2017. okt. 18.              Guti Tünde


Élek pedig többé nem én...


Már régen meghaltam,
amikor a keskeny út zarándoka lettem,
azóta kereszten függve élek,
elengedve szikrázó vágyakat,
bölcsnek vélt terveket, célokat,
időnként csalódva, de szebbeket álmodva,
majd újra és újra meghalva
önmagamnak és a világnak.


Vándorutam hosszú és rögös,
beismerem, néha roskadozom, de
boldogan nyitom ki mindkét markomat,
szétszórni gyöngyeimet a szegényeknek,
mert az Úr tisztító, léleknemesítő
ötvös tüzében kell elégnem,
hogy meghaljak ismét
önmagamnak és a világnak.


Nem viselek háborút emberekkel,
Krisztusban nincs kárhoztatás,
mégis úgy érzem, hogy az égig fájok,
tört szívem imája, szárnyaló fohásza
egyre halkabb, egyre csendesebb,
mégsem kell az, mi e röghöz kötött,
vajúdva tékozló földi lét kincse,
mert végleg meghaltam
önmagamnak és a világnak.


2017. október 9.      Guti Tünde


Életút


Gyerekkoromban azt mondták,
hogy biz, koravén vagyok,
ártatlanságomban inkább adok, mint kapok,
tudást, iskolás nyelvtani fegyvert,
mosolyt, együttérzést, mint tengert,
voltam szomszéd lányt oktató tanár,
verseket mondó s író költő, habár
ma hivatalosan nem tartanak annak,
mert keményebb farkastörvények vannak,
szerényen gondoltam, tán poétának születettem,
mégis mennyi keserves kudarc van mögöttem,
gyakran álmodoztam, de nem kellett volna,
mert ha beteljesül, lelkem meglakolna,
akit tömjéneznek, elbukni esélyes,
dicsőségre vágyni balgaság, veszélyes!
Az elhívás, vezetés engem el nem altat,
sem hízelgés, siker, amely meg nem tarthat,
nem azért élek, hogy mások dicsérjenek,
hanem hogy jótetteim mennybe kísérjenek,
miket nem láthat más, csakis Ő, az Isten,
lelkem vizsgálója, igaz Bíróm nincsen
rajta kívül senki, ha számot kell adnom,
és nem kell már többé e földön maradnom,
mert régóta tudom, mulandó e puszta lét,
s az örök üdvömért hatalmas volt a tét,
Isten törvénye szent, bensőmben van, s hiszek!
Csak összetört szívem az, amit Hozzá viszek,
megtisztítva, felkötözöm Isten oltárára,
szolgálatban, tűzben égve vágyom oltalmára.


2017. október 5.         Guti Tünde


Örökség


Néhány fontos dolgot hagyok neked örökül, fiam,
anyai intelemként kísérjen át az életen,
jól vésd szívedbe, őrizd, mint igazgyöngyöt!
Minden körülmények között megbocsátva szeress,
viseld gondját hűségesen a rád bízottaknak,
szelíden ints, és példát adva vezess!
Mindvégig bízz, és mindvégig küzdj az Igazságért,
alázattal, hittel és engedelmességgel követve Jézust,
aki maga az Igazság!
Lépj ki gyakran a város zajából a szabad természetbe,
hogy lelked elcsendesedhessen és megnyugodjon!
Nézz szét, felejtsd el az időt, gyönyörködj Teremtődben!
Az Úr, a te Istened egyetlen Úr! Féltőn szerető Isten Ő!
Ragaszkodj szent törvényéhez, szemed a célra szegezd,
ne tántorítson el Tőle sem betegség, sem gyász,
se szerelem, se pénz, sem siker vagy nyomorúság,
mert aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül!


Imádkozó szívvel: Édesanyád


2017. szeptember 19.        Guti Tünde


Nincs visszaút!


Amikor átkeltem a Jordánon, Isten előttem járt,
szétválasztva a vizet, s ahogy követtem nyomát,
minden lépéssel tudatosult bennem:
nincs visszaút.
Megcsapta orromat a hullámok illata,
s a túlpart vonzásában nem kívántam mást,
mint örökkön-örökké Vezetőm kezében tudni kezem.
Élő kövekből épített oszlopot állítottam emlékeztetőül,
hogy messziről is lássam a rávésett Igét, mert soha többé
nincs visszaút.


S mégis, hányszor kísértett a kívánság, kajánul,
Egyiptom házai, húsosfazekai, hagymái,
a gigantikus csarnokok lélegzetelállító látványa...
de a kövekre írt élő SZÓ, ami soha el nem múlik,
jött velem, kísért, tanácsolt, figyelmeztetett,
immár a szívembe írva:
a visszaút a halál útja, s én az Életet választottam.


Mint fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg,
szárnyain hordoz, repülni tanít, szállni
a hazugságból épült városok védtelen falai fölé,
letekintve a rabszolgasors sötét félelmeire,
s a kövek állnak, tanúskodva szövetségkötésemről.
Nincs visszaút!
Minden kísértés, próba, nyomorúság,
vagy megfélemlítő kétely ellenére,
irányom, célom, vágyam változatlan:
együtt járni a Mindenható Istennel örökké,
alázatosan, engedelmesen, szerelmes-hűségesen.


2017. szept. 15.               Guti Tünde


Szemem a fénybe néz...


Szemem a fénybe néz,
várom, hogy hív egy kéz,
jól van, jó, hű szolgám,
fáradtál az Úr dolgán,
jöjj ünnepi asztalomhoz!


Sokat kell addig tennem:
gyümölcstermőnek lennem,
célra szegezni arcom,
szabállyal vívni harcom,
csak így kapok koronát!


Az ördög gáncsolni kész,
becsaphat szív és az ész,
de a SZÓ bensőmben marad,
fegyverként Igéket ragad,
hittel győzhetek.


Szemem a fénybe néz,
várom, hogy int egy kéz,
Atyámnál helyem készül,
örök hajlékom épül,
s Megváltómnál megpihenhetek.


2017. szept. 7.       Guti Tünde


TARTOZOM


Nekem annyi tartozásom van!
Nem tudom kiegyenlíteni a mérleget!
Tartozom, mert Krisztus engem előbb szeretett,
már akkor, amikor bűneimben haldokoltam,
megmutatta, hogyan kell alázatosan szolgálni,
letéve hatalmat, glóriát vagy fegyvert.
Egyedül az az igazi hatalom,
hol a glóriát nem e földi kézzel festik,
hanem valóságos fényt sugároz annak lénye,
aki önmagáért kardot nem emel,
mert hathatós fegyverét a szívében hordja.


Nekem folyton tartozásom van...
Nem tudom kiegyenlíteni a mérleget...
Tartozom a fülem hallatára hangzott zsidózásért,
a szemem láttára cigányozó fintorgásért,
s mert honfitársaim kebléből jobbról-balról süt a gyűlölet,
politikának becézett kanálnyi vízben fojtogatva egymást.
Isten az Igaz Bíró!


Nekem mindig tartozásom van.
Nem tudom kiegyenlíteni a mérleget.
Tartozom, mert Jézus értem hordott gyalázatot,
s az én vétkeim ütöttek rajta sebeket.
Megmutatta, hogy Ő szelíd és alázatos szívű,
nem vett igénybe mennyei harcosokat,
hanem mint bárány, önként tette le életét.
Ezért önként teszem le én is, minden nap,
mert a Tőle tanult szeretettel tartozom
Uramnak, testvéreimnek és felebarátaimnak
utolsó leheletemig, a megszentelő Igazságban járva.


Nekem kifogyhatatlan a tartozásom.
Lehetetlen kiegyenlíteni a mérleget.


2017. augusztus 22.          Guti Tünde


Akit az Úr plántált



Megcibálták többször,
viharok szaggatták,
tépték, zúzták, törték,
ágait szabdalták.
Szembeszállt hőséggel,
harcolt az aszállyal,
csúfolták bőséggel,
taroltak viszállyal.
Gyümölcsét elvették,
kérgét megrugdalták,
törzsét fűrészelték,
gyökerét vagdalták.
Dacolt az orkánnal,
küzdött rengeteggel,
habzó óceánnal,
dühödt fergeteggel.
Sehogy sem lehetett
tőből pusztítani,
csak ágát föld felett,
csúnyán ritkítani.
Újra hajtást hozott,
többiért cserébe,
üdezöld levelet,
lehullott helyébe.
Ha hörögve hitték,
halott, hűtlen, fáradt,
hazug hírét vitték:
na végre, kiszáradt!
Ám friss termést hozott
kitéphetetlenül,
mint, kit Isten oltott,
rendíthetetlenül.


2017. augusztus 20.     Guti Tünde


EZERNYI RÁNC


Őrzi azt a tömérdek ki nem mondott jajt,
barázdáiban lapulnak fájó - temetetlen,
olykor azt kívánva, csitítson valaki óhajt,
így a panaszok elhalkulnak, kerítetlen.


Ezernyi ránc kíséri végig az éveimet,
szemem körül a szarkalábak összeverekednek,
szám szeglete mosolyba gyűjti reményeimet,
de a boglyas terhek néha felülkerekednek.


Ezernyi ránc emlékszik napsütéses, kék égboltra,
keskeny, kicsi hídra, mit elsodort a vad ár,
vihartól tépett, szél szaggatta, zöld lombokra,
míg trillás madárdalban vigadozott a nyár.


Majd fájón suhantak homlokomon a gondok,
óvatlan pillanatban mély árkot tapostak,
mázsás bakancsukkal, mint kínzó koloncok,
s lelkem párkányán, az éj leplén mardostak.


Fájó titkokat is őriz csendben a ránc,
néha-néha, furcsán összekeverednek,
ám kereszten a múlt, s gyenge már e tánc,
imámban a győztes Igék megelevenednek.


Ezernyi ránc tanúskodik: nehéz harc az élet útja,
de velem van az Úr, pályám célja a menny!
Ha meg is keseredik néha szívem hűsítő kútja,
kereszthez teszem terheim, s kiázik minden szenny!


2017. július         Guti Tünde


Nem vers, csak szabad gondolatok strófákban.
.............................................................................................................


Véleményezve


"Ha még embereknek igyekeznék tetszeni,
Krisztus szolgája nem volnék." Galata 5:10.


Van, aki azért kedvel, mert régen sokat énekeltem,
sőt saját dalokat is írtam, gyerekeket tanítottam,
van, aki verseimért, a szép rímekért, könyveimért,
a csodálatos természet iránti vonzalmamért,
a kedves, meghitt, családi kapcsolatok miatt,
s vannak, aki a barátságomért vagy csupán
az Igazság iránti elkötelezettségemért szeretnek.


Most nincsenek rímek. Csak valós tények.


Nos, sokan már egyáltalán nem kedvelnek.
Sőt, inkább elutasítanak, mert megbotránkoznak,
ha kendőzetlenül kifejtem véleményemet,
amikor tévelygést, visszásságot tapasztalok
keresztyén körökben, s nyíltan szóvá teszem.
Mert fáj, ha Isten Igéjét gyalázzák tévtanítással.


Azonban igazából, csupán egyetlen dolog számít.
Hogyan lát engem Örökkévaló Atyám?
Híjával találtatok tökéletesen pontos mérlegén?
Ha Ő elmarasztal, hiába az emberek dicsérete.
De ha az Úr jótetszése megnyugszik rajtam,
nem nézek a rosszallóan fejcsóváló kritizálókra.


"Jaj néktek, ha minden ember jót mond felőletek!"
Lukács 6:26.


2017. március 30.           Guti Tünde


Az Úr az én Pásztorom!


Szelíden vezetett csendes vizekre,
emlékszem dalára, pásztortüzekre,
nem kellett rettegnem árnytól ijedve,
az összes báránya ki lett fizetve,
s mindig nevünkön szólított.


Fülembe zúg most egy idegen lárma,
verembe csalna és más ajtót tárna...
pásztorom szólít, hogy nem vagyok árva,
és csak Rá nézzek az utamon járva,
ismerem hangját, követem. 


2017. január 21.         Guti Tünde


ADVENTI FOHÁSZ ISTENEMHEZ


Legyek
szakadék felett
kapaszkodót nyújtó szikla,
sötét éjjelen
világító, tüzes szikra,
éhező szájnak
mannát adó falat kenyér,
szomjazó szívnek
tiszta forrás, amit elér,
magányosoknak
otthont táró, jó meleg ház,
hogy ne legyen csak
látszat szavam, mint édes máz!


Legyen
a segítségem
olyan, mint az arany karát,
mert a bajokban
tudjuk, ki az igaz barát,
tikkadt földnek víz,
bánatosnak vigasz legyek,
közömbösnek íz,
fáradtaknak erős kezek,
tévelygésekben
legyek világosság fia,
küldetésekben
ne legyen semminek híja,
nem vagyok álarcban,
lobogó fényed hadd legyek:
járjak igazságban,
míg e földről hozzád megyek,
imádságomban
előtted égjek szüntelen,
sohase legyen
az életem gyümölcstelen!


2016. november 29.     Guti Tünde


Veszedelmes válság a templomtornyok közt


Katedrálisok árnyékában tivornyázik a bűn,
két marokkal szedi a halál gyorsan, áldozatait,
aki meg nem áll tisztán, igazságban mindvégig hűn,
annak megrengeti lelki bástyájának talapzatait.


Ömlik a szenny, zászlót lobogtat a gazemberség,
ellenséggé vált az igaz, mocsokra mondják, hogy tiszta,
e démoni sötétségben életet menthet meg az éberség,
tántorgó tévelygésben a mennyből jövő Szó igen ritka.


Jelszóvá váltak Sodoma és Gomora súlyos bűnei,
táncolva tiporják, sárba tapossák mindazt, mi szent,
gúnydalként zengnek ajkukon a Messiás jó hírei,
ám pecsétek törnek: ítéletre készülnek az angyalok, ott fent.


Templomtornyok óráján hamarosan éjfélt üt az óra,
settenkedve suhan a gonosz, míg színpadon ünnepel az ész,
háttal fordulnak az Úrhoz, megvetik, mikor int a Tóra,
betelt a gonoszság: lázadás gyümölcse kárhozatra kész.


2016. nov. 15.          Guti Tünde


ELIDŐZÖM A RÉGMÚLT ÓRÁKON


Ólmos ború szökken szemembe,
fagyos szellő suhan át a fákon,
kopott Bibliámmal kezembe'
elidőzöm a régmúlt órákon.


Varjú károg, elárvult a táj,
fehér ködbe lassan öltözködik,
elengedtem rég már azt, mi fáj,
szívem csak Istenben gyönyörködik.


Nyárra ősz jött, majd elért a tél,
megreccsen a száraz ág lábam alatt,
az Úr őrt áll, lelkem így nem fél,
hitem útján, fény az Ige maradt.


Felhők mögül kibukkan a hold,
sugaránál ezer ösvény rejlik,
de akiket Isten karja hord,
örök élet, előttük felsejlik.


2016. nov. 13.       Guti Tünde


Ősz



Tűnnek az évek,
fogynak az érvek,
utamon, lassan hunynak a fények...
De szövétnek az Ige lábam előtt!


Lassul a lépés,
halkul a kérés,
fákon izzik a gyümölcs érés...
Visszanézek. Termékeny volt életem?


Messzebbre látok,
Atyámra várok,
sötétségben is haza találok...
Mert az Úr az én világosságom.


2016. november     Guti Tünde


MARADOK. NEM MEHETEK EL.



Elmehetnék. Mint ahogy elmentek mások is.
Hátuk mögött hagyva szülőt, házat, testvért és barátot.
De én nem adnék érte egy garast sem,
ha idegen földön kellene ezt mondanom: itthon.
Mert sehol nem lehetek otthon, ahol nem érzem
a szívemben, hogy igen, itthon vagyok.


Itt tanultam meg járni, s mondtam ki az első szavakat,
itt tanítottam meg fiainkat is az első lépésekre.
Itt számoltam a sötét égen sziporkázó csillagokat,
s itt mutattam meg gyermekeinknek a Fiastyúkot,
a bíbor naplementét és a Göncölszekeret.
Itt csodálkoztam rá először a teremtett világ csodáira,
s itt jártuk be együtt a sziklákat és fenyveseket.
Ez a föld hordozta lépteimet, akár könnyed volt,
bátor vagy bizonytalan,
máskor gonddal terhelt, mégis eltökélt, határozott.
Ezek az erdők, mezők, házak hallgatták sóhajaimat,
hálaénekeimet, vagy buzgó könyörgéseimet.
Ezek az utak kanyarogtak előttem hosszan,
magasba nyúló, hajladozó jegenyékkel szegélyezve,
és ezek a katángok kéklettek térdeimnél...


Hol nyílik ilyen pompás, pirosló pipacs,
hol ringatózik ilyen aranyló, boldog búzamező?
Hol ilyen bársonyosak a szelíd tölgyessel,
bükkössel borított hegyek,
s hol ilyen kedvesek, hívogatók a körbe ölelő,
lankás domboldalak?
Ezek a tájak, melyeket láthattam gyermekként,
majd ifjú feleségként, s ezek,
ahova a szívem most is vissza- visszavágyik.
Mert vizeivel és partjaival, illatos, vadvirágos mezőivel
és szabadon szárnyaló, dalos madaraival, minden
szépségével és sajátos hiányosságával együtt, ismerem.


Elmehetnék. Mint ahogy elmentek mások is.
De nem hagyom itt beteljesületlen imádságaimat,
mert hiszem, hogy meghallgatta mindet az Úr.
Meglátom még a mennyből érkező válaszokat,
s bizony, itt kell lennem akkor!
Nem hagyhatom itt a befejezetlen feladatokat sem,
próbák, harcok elől nem futhatok el, melyekben bátran,
rendíthetetlenül kell megállnom! Legyőzve félelmeket.
Nem végezhetek fél munkát! Számot kell adnom egyszer.
Azokat kell még buzdítanom, intenem és szeretnem,
akik rám bízattak, s akikért felszállnak fohászaim.
Akik által csiszolódik az én lelkem is.
Ezen a fazekaskorongon kell még formáltatnom,
mindaddig és pont olyanra, amilyenre
a bölcs Mester eltervezte.
Mert bizony, sok javítanivaló van még rajtam.


Maradok. Nem mehetek el. Még ha el is mentek
mások, sokan.
Itt a helyem, itt a szolgálatom, a bástyám és az életem.
Isten óvó keze ezeken az ismert utakon terelget
és tart meg, mind a célig.


2016. július 15.       Guti Tünde


A tántorgó idők végén...


Ó, azok a hórihorgas hazugságok!
Ott tivornyáznak az omladozó várfal tövében,
s rakásra gyűjtögetik a halál hozományát!
Pokoli lakodalomra készülnek diadalittasan,
a dőzsölő, babérkoszorús kevélyekkel,
hogy a kiüresedett, tántorgó idők végén,
halotti tort üljenek a kárhozottakkal.
Az elhagyott őrhelyekre fészket építenek,
hogy utódaik szabadon fejlődjenek...
Sűrű tollazatukkal sötétségbe borítják az eget,
settenkedve-suhogva, az utálatosság szárnyain...


Hol szunnyadtok, őrzők, miközben
halljátok, hogy észt veszejtő rikoltozással
dorbézol már az ellenség a táborban?!
Vakok és vezetők ünnepelnek együtt,
kegyetlen-kevélyen, üres szónoklatokkal lármázva,
cifrán hímzett egyenvallás palástjukba burkolózva...
Minden féligazság a hazugság oltárát építi...


Megégették az igazság és jogosság kapuját.
Kormos pernye hull a hamisságban veszteglő,
alapjaiban megrendült világ felett...
Őrzők, a bástyákon!
Hát kiáltsatok! Ne kíméljétek torkotok!
Ti papok, öltsetek gyászruhát,
és sírjatok az Úr templomában!


Karmazsin kiáltás karcolja háborgó lelkemet,
lüktetve lobban lángra szívemben
a több sebből vérző kérdés:
Emeltél-e zászlót kopár hegyen?
Cselekvő hittel hirdetted-e az igazságot?!


Lángokban áll a vérfürdőben gázoló világ.


2016. július 11.        Guti Tünde


ÉLETKOTTÁM


Fáradt lelkem gyűrött kottájában
dalra gyúlnak a kifakult hangjegyek.
Alig látszik, mennyit érnek...
Mégis kiszökkennek az ütemvonalak közül,
s énekként szárnyalnak az indigókék éjen át,
szabadon, a sasok fészkei fölé magasodó,
őrző bástya hegyormok fölé.
Át a megfoghatatlan, hajnalfény ragyogásában
pompázó, tágas, időtlen dimenziókon,
az igazság és jogosság rendíthetetlen trónja elé.
Ahol az angyalok kelyhekbe gyűjtik
könnyekkel vegyült imádságaimat.
Széles palástban emelkedik fel trónjáról a Felséges,
irgalma, jósága kiárad, mint hömpölygő óceán,
szeme lángja emésztő tűz, féltőn szerető Isten Ő.
Szava, mint sok vizek zúgása, melynek hallatán
fáradt lelkem gyűrött kottájában
dalra gyúlnak a kifakult hangjegyek.
Értékük megtelik élettel.


2016. július 5.         Guti Tünde


ÖRÖK JELENLÉTBEN


Itt vagy légzésemben, minden sóhajomban,
megmérettetésben, harcban és bajomban.
Velem derűs nappal, velem sötét éjjel,
vagy ha hűs harmatot hint pitymallat széjjel.
Itt vagy győzelemben, itt vagy háborúban,
arany napsütésben, ólomszín borúban.
Velem kacagásban, velem, könnyem ejtve,
velem barátok közt, s velem, elfelejtve...
Itt vagy alkonyatban, hajnalhasadásban,
kínzó kérdésekben, és válaszadásban.
Velem imádságban, velem, térdeplésben,
néma kiáltásban, hangos éneklésben.
Itt vagy virágzásban, csendes lombhullásban,
buzgó könyörgésben, gazdag hallgatásban...
Velem magányomban, velem, testvérekkel,
várlak vissza, Uram, vigyázó lélekkel!


2016. június 1.         Guti Tünde


FUTOK BABILONBÓL


Sietősen összehúzom, szorosan, szívemen kabátom,
régóta zúg, orkán tombol, fergeteg ez már, barátom!
Ám őrzöm a lángot lelkemben, míg elül az ádáz vihar,
s fellegeket űzve, a hajnalhasadás érkezik meg hamar.
E zord, háborús napokban, távol áll tőlem a kényelem,
Ő hord kemény, bús bajokban: Uramtól enyém a védelem.
Bár habzik a hazugság, tajtékzik ördögi örvény,
már szívemben elrejtve lüktet az isteni törvény!
Az Igazságért futok!
Elfutok messze az idegen, szemfényvesztő Babilonból...


2016. május 30.      Guti Tünde


SZELEK SZÁRNYÁN ÜZEN AZ ISTEN


Mintha lángokban állna a város,
karmazsin égbolt földdel határos,
egyszer minden megég, mi káros,
vérvörös előkép zuhan fölénk.


Mintha a világ bűne égig tetőzne,
nincs senki már, ki mentegetőzne,
ám sziklák hasadékában majd elrejtőzne,
mikor Isten bús haragja kiöntetik.


Mintha az idő egyre gyorsabban haladna,
s ki tisztátalan volt, tisztátalan maradna,
ám ki igaz, Igazságot meg nem tagadna,
tetteink alapján leszünk megítélve.


Mintha lángokban állna a város,
szelek szárnyán üzen az Isten...


2016. április 17. Guti Tünde


LASSAN LESZÁLL AZ EST...


Lassan leszáll az est...
Ó, hányszor voltam én rest,
szeretetre mennyit vártam,
míg ez élet útját jártam,
s mily keveset osztottam szét!


Lassan leszáll az est...
Az alkony, bíbor pírt fest,
mint a bánat, ma arcomra,
így emlékszem sok harcomra,
ahol mulasztás miatt vesztettem...


Lassan leszáll az est...
Egyszer elfárad a test...
Nem kapaszkodom körömmel...
De várom reménnyel, örömmel,
hogy elérjem hitem célját: üdvösségemet!


2016. április 12.       Guti Tünde


KOROK, EMBEREK


A régi korok embere még tisztelte Istent.
Felfelé nézett, ha esőt várt a vetésre,
felfelé, ha a vakító kék égben gyönyörködött,
felfelé, amikor a megérkező vagy az éppen
elköltöző madarakat figyelte,
vagy amikor habos gomolyfelhők gyülekeztek,
ha alázatos fohászt küldött az Úrnak,
ha mennyben megkötött szerelmes társra várt,
vagy ha csupán az érdekelte, hány óra van.
Felnézve, meglátta a templomtorony tetején.


A mai kor emberei nem tisztelik sem Istent, sem egymást.
Lefelé néznek, röghöz kötötten görnyednek,
tekintetüket erősen vonzza mindaz, amin taposhatnak,
amire rálépve, gyorsan emelkedhetnek,
mert lenéznek az alacsonyabb sorsúakra.
Lefelé görbül nyakuk az okostelefon használatától,
gondosan titkolt kis birodalmuk bővítésétől,
álcázott szenvedélyeik ágyának szélesítésétől...
Jönnek-mennek, intézkednek, és észre sem veszik,
mi zajlik a fejük felett, ahol ólomszínű viharfelhők,
már Isten haragjától vészterhesen tornyosulnak.
A nap lassan elsötétedik és a hold vérvörössé válik,
a madarak az Úr ítéletének vacsorájára kezdenek gyűlni,
és az időt nem az óra, hanem a jelek mutatják.
Emberek! Emeljétek fel a fejeteket!
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok!


2016. március         30. Guti Tünde


NEM HALLGATHATOK!


Ki tilthatja meg, hogy leírjam, mi bánt, mi fáj?
Hogy zúzmarássá vált az egykor rügyező táj!
Ki zárhatja be a gondolatot, mi szabad szárnyon suhan,
és ki dobhat rám vádat, ha súlya már a mélybe zuhan?


Emelhet-e gátat bárki, ha könnyeim áradnak?!
Megkötheti kezeimet, melyek másokért fáradnak?!
Ki tarthat vissza, ha örök kincseket találtam,
hogy szétosszam önzetlen, s azokat el ne ássam?!


Ki tilthatja meg, hogy elmondjam, mi az igazság?!
Álarcban, báránybőrben tobzódik a burkolt gazság!
Ki rakhat bilincset a lelket ébresztő szavakra,
s szabhat törvényt, hogy ne kerüljön Ige a szív falakra?!


Nem állíthat meg senki, hogy zászlómat kitűzzem,
és a hazugságokat, lelkemtől messzire elűzzem!
Félreálljak gyáván? Hallgassak? Nem lehet!
Jézus vére árán, ki szabad, az ilyet nem tehet!


2016. március         Guti Tünde 


AMIKOR NEHÉZ AZ ÚT


Ez élet rögös vándorútján haladva,
botladozva, máskor hittel, rohanva,
tikkadtan megállva, csaknem szenderedve,
lélek búsulásban, szívben keseredve...
Lesz-e, aki bátorít?


Ez élet kemény vándorútján sietve,
ázottan viharból, s tovább igyekezve,
imámban könnyem tengerként kiárad,
rogyadozó lábam nem bírja, elfárad...
Lesz-e, aki vigasztal?


Ez élet hosszú vándorútján lépkedve,
Igével szívemben, sohasem kétkedve,
hegyre kapaszkodva, mind előbbre jutva,
igaz hangok után, s idegentől futva...
Lesz-e, aki jön velem?


2016. március 8.      Guti Tünde


AKAROK TANÚD LENNI, URAM!



Szeretnék tanúd lenni, Uram,
hűséggel megfutni az utam,
szolgálva szelíden, jámborsággal,
harcomban kitartva bátorsággal,
elveszettet nem fáradva keresni,
keresztedhez megtérésre vezetni,
segíteni, hitpróbákon túlra,
megfáradtat, hogy elkezdje újra,
lássák meg a csüggedők is egedet,
reménységgel megfogva a kezedet,
kegyelmedet s törvényedet hirdetem
(szívemet az Ige-fényben fürdetem),
szétosztanám mind, megismert javadat,
hadd mondjam el megszentelő Szavadat,
hogy teremjen igazsággal bölcsesség,
irgalomba felöltözött emberség,
felemelve azt, ki gyenge, elesett,
bemutatni ŐT, ki előbb szeretett...
Akarok tanúd lenni, Uram!


2016. február 10.     Guti Tünde


ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT MONDOM EL IMÁDSÁGOM


Zárt ajtók mögött borulok mindig eléd,
szívem titkos szobájának mélyén kiáltozom,
hadd halljalak, s hadd nyújtsam kérésem feléd,
mikor Téged kereslek, vagy másokért fohászkodom!


Zárt ajtók mögött éneklem Neked dalom,
szívem titkos szobájának csendjén mindent kiönthetek,
bűn lánctól szabadon tárom feléd karom,
s mert előttem jársz, szent küldetést én is betölthetek.


Zárt ajtók mögött mondom el imádságom,
szívem titkos szobájának mélyén esedezem,
bensőmbe rejtem Igéd, szavaid mind csodálom,
mi élet, útmutatásodról el nem feledkezem.


2016. február 1.          Guti Tünde 


HAJNAL SZŐTTE, DERENGŐ FÉNY...


Hajnal szőtte, derengő fény,
virradatban - élő remény
fáradt lelkem körül,
éjnek leple múlik (mi fájt),
hajnalcsillag űz el homályt,
gyógyul szívem s örül.


Eloszlik a bánat, közöny,
felszárad a tengernyi könny,
hazugság ösvénye zárul,
ujjongva sarjad szabadság,
zászlót lenget az Igazság,
élet kapuja tárul.


Eljött az üdvösség napja,
feltámad mind, aki kapja
a szívébe helyezett Törvényt,
egymás mellett hűség és jog,
testvér, testvéri kezet fog,
szent zuhatag hív elő örvényt.


2016. január 16.      Guti Tünde


ÉJFÉLI MISE - IGE ÉJFÉLKOR


Üres ceremóniák beteg, görnyedt gerince reccsen,
száraz csontokkal tobzódva, kegyes bűbájital freccsen,
s megremegnek a márvány talapzatok.


Mikor az IGE e díszes, cifra templomba belép,
szeme lángjától lezuhan csiszolt szobor, oltár s a kép,
meghasadnak a madonnás kőfalak.


Míg képmutatás celebrál ájtatos, bíborba öltöztetett misét,
az Igazság Szava leleplezi az eltévelyítettek halott hitét,
s lemállanak a mennyezeti freskók.


2015. december 29.                                      Guti Tünde


DERENG MÁR A HAJNAL...


Dereng már a hajnal, ködön át is látom,
áttör sűrű homályt pusztán és hegyháton,
tüzes virradatban, völgyek emelkednek,
a naptámadatban, bércek ereszkednek.


Dereng már a hajnal, izzik reménységem,
hajnalcsillag lángja az útjelző fényem,
szívemet a csendben imádságra tárom,
lelkem ébren vigyáz, a Messiást várom.


Dereng már a hajnal, űzve sötétséget,
testté lett az Ige, hozott békességet,
angyal kürtje harsan, zendül kiáltása,
halld, Izrael: közel néped megváltása!


2015. december 10.       Guti Tünde 


A VILÁG VILÁGOSSÁGA


Szívemben tűz,
lelkemben fáklya,
számban életnek beszéde
Igéd,
örömöm forrása,
lábam előtt fény,
harcomban győztes kard.
Az örökkévaló Atyától származó
Ige
testté lett,
az Őt befogadók életéből
elűzte a sötétséget
és a halált.
Jézus a világ Világossága.


2015. november 24.     Guti Tünde


A TITKOS SZOBA CSENDBEN ELTÖLTÖTT PERCEI
(Őszinte kitárulkozás)


Csak ámulok, nagyságodat szemlélve, Istenem!
Csodálom hatalmas szavaddal megteremtett világodat,
az összefüggéseket, a szépséget és a jogrendet,
mert minden a Te nagyszerűségedet hirdeti.
Szívem csordultig telik Veled, és nem akarom elengedni a pillanatot,
míg meg nem áldasz, hogy láthassak még többet belőled, Uram!
Lenyűgöz szent és tökéletes lényed, kikezdhetetlen,
mindenek felett álló igazságod, örökkévaló atyai szereteted,
és kiérdemelhetetlen, mégis rám árasztott kegyelmed!
A titkos szoba csendben eltöltött percei ezek,
amikor gyönyörködöm Benned és éltető beszédedben,
mint ahogy a menyasszony örül vőlegényének.
Nincs elég szó, imádság, és sosem teljes
a cselekedetekben megmutatkozó, alázatos szolgálat,
amivel kifejezhetném hódolatomat, megmutathatnám
ragaszkodásomat, és felmagasztalhatnám nevedet!
Hányszor tettem már ígéretet, mégis oly szegényes,
oly hiányos felajánlásom, engedelmességem,
és csak pironkodni tudok előtted, megköszönve,
hogy még mindig hordozol, elviselsz és eltűrsz
szerelmes Fiadért, Jézusért, akire nézve újra és újra megbocsátasz,
így az Ő nevében esdeklek Hozzád:
Tarts meg engem, Istenem, mert csak Benned bízom egyedül!
Hűséggel akarok Veled járni utadon mindvégig,
életemmel megmutatva, hogy hozzád tartozom,
szüntelen megemlékezve felfoghatatlan jóságodról!
Ámen!


2015. augusztus 20.                                              Guti Tünde 


HA TUDNI AKAROD


Nem tudhatod, hogy a kopott padon magányosan üldögélő
ágrólszakadt fáradt mosolya hány fojtott hangú fohászt rejt,
s redőzött homloka milyen háborúságokról árulkodik,
azt sem tudhatod, hányszor dúlt ádáz csata lelkében
(mert bizony, küzdelmes az élet),
és lehunyt szemhéja mennyi gyötrődést temetett maga alá,
kínos vajúdással megszülve igazgyöngy könnyeit.
Nem tudhatod, ízlelhetett-e jó falatokat az elmúlt napokban,
s milyen kemény volt eső áztatta, hideg, nyomorult fekhelye,
s mennyi gúnytól, megvetéstől, elutasítástól zúg
csendre, megértésre és jó szóra vágyó füle.


De ha tudni akarod, ülj csak le mellé szerényen, lassan,
pihenj meg vele kicsit a porba hullott, kormos emlékromokon,
és míg lelkeddel hallgatod lelkének hangtalan nyögését,
szíved megnyílik a látásra, irgalommal telve,
és megosztod vele szabadságod ragyogó, igaz kincseit.
Talán pont rád bízták, hogy embere légy az arctalan tömegben,
megmutatva a jóságos Atyához visszavezető utat,
talán pont Krisztushoz hajolsz oda éppen, adakozó szeretettel.


2015. október 20.         Guti Tünde


AMIKOR NEM ÉRTEM ISTENT


Amikor nem értem Istent,
szívet tépve szakadnak fel sebeim,
ígéretét kutatják a szemeim,
s annál inkább hiszek, bízom Benne,
ha úgy érzem, mintha... távol lenne.


Amikor nem értem Istent,
kérdésekkel tárom elé létemet,
s Igéjéhez igazítom léptemet,
(tépelődve könnyen lehet eltévedni,
mint nyájnak a halál völgyben elszéledni).


Amikor nem értem Istent,
minden ajtót és ablakot bezárok,
félelmeket és kétséget kizárok,
mert tudom, hogy az én Megváltóm él,
ezért szívem, viharban is remél.


Amikor nem értem Istent,
a könnyeimen át is dicsérem Igazságát,
válaszok nélkül is áldom az Úr jóságát,
féltő tanácsával rajtam tartja szemét,
vajúdásom látva, felém nyújtja kezét.


Amikor nem értem Istent, bízom hűségében.


2015. július 23.        Guti Tünde


SZOLGÁLJ, AMÍG LEHET!


Meggörnyedt életek nyögnek és zihálnak,
régen tett eskük is, lassan mind lejárnak,
tikkadtan, sóhajtva, többen feléd nyúlnak
(s bár beszédben lehet, mások felülmúlnak),
mégis tiszta lángot látnak meg szemedben,
önzetlen, segítő szándékot kezedben.


Mennyi minden szemét itt e földön és kár,
mit felépítettünk, míg az időnk lejár,
választalan kérdés ezre üti a zajt,
tömegben elnyomva a sikoltozó jajt,
festett álarc alatt könnyek patakzanak,
ők se tudják, miért az Úrra haragszanak.


Viharfelhők jönnek, gyorsan tornyosulnak,
őrzők imádkoznak, arcukra borulnak,
fénylő viharlámpa égjen a kezekben,
mikor kürtök hangja zendül az egekben!
Legyen hát a termés mind betakarítva,
mert a szoros kapu csak addig van nyitva,
míg az igazságban és szentségben ítélő Király megérkezik!


2015. július 18.          Guti Tünde


AZT HITTEM...


Azt hittem, hogy erős vagyok...
s gyengének találtál,
szegényeknek sokat adok...
de Te többet vártál.
Hittem, lelkem alázatos...
ám Igéddel mértél:
a hiúság gyalázatos!
A szívemig értél.


Gondoltam, hogy bátor vagyok...
de már felismertem:
tetteimről, hogy nem nagyok...
láttam... beismertem...
Kevés a szó, kevés a tett,
parázs hitem gyenge,
s gyertyám vékával lefedett...
Igéd vág, mint penge:


Lobbanjon tűz a hamuban,
álljak s jól vigyázzak,
szabályszerű harcaimban,
bizony, ne hibázzak!


2015. július 11.      Guti Tünde


SZAVAIM MÉRLEGE


Nem akarok szólni, írni,
ha vádakkal kérnek,
mert bennem ily gondolatok
sehogy meg nem férnek.
Lehetetlen elkeverni
örök Igazsággal,
mit leírnék gyorsalkodva,
hamarkodottsággal.
Az Úr előtt csendesedve,
imádságban állok,
rehma Igét, kijelentést
mindig Tőle várok.
Nem akarok semmi olyat
mondani vagy tenni,
ami miatt ítéletre
kell majd egyszer menni.
Csak az Ige és Igazság,
nos, ez minden javam,
egyedüli zsinórmérték:
ez méri meg szavam.


2015. június 17.      Guti Tünde


TE VAGY AZ AZ EMBER!
(Jakab 1:22-25. alapján)


Lelkemben mélyen elborzadtam,
mikor az Igét megragadtam,
s tükörként néztem őszintén üvegébe,
a szabadság tökéletes törvényébe.


Bensőm, az Igazság leleplezte,
rejtett titkait mind felfedte,
tiszta tükröt tart e fény örvénye:
a szabadság tökéletes törvénye.


Vétkeim, általa felismertem,
és bűnbánó szívvel beismertem,
megvizsgáltam magam az Úr tükrében,
a szabadság tökéletes törvényében.


Lehullt az emberi kábítás,
álarcok, külső máz, ámítás,
nyíltan szembesít az Igazság ténye:
a szabadság tökéletes törvénye.


Képmutatás, mit megláttam,
s arcra borulva megbántam,
szívemnek tükör, s mégis reménye:
a szabadság tökéletes törvénye.


2015. május 30.      Guti Tünde


EZÉRT KELL ÉLNEM!


Mi célból születtem világra?
Hogy nézzek földre és virágra?
Látom a rég elmúlt éveket,
partokat, állomást, réveket,
keletet, nyugatot, északot,
éneklő s hallgatag évszakot...


Mi végett vagyok e világon?
Mi az, mi valóság, nem álom?
Bánom a tovaszállt perceket,
meg nem írt dalokat, verseket,
be nem járt erdőket, rónákat,
békétlen eltöltött órákat...


Miért kell élnem e világon?
Nem változtatok az irányon:
magányos éhezőt etetni,
testvért s ellenséget szeretni,
eldobni a hiú álmokat,
levenni a kínzó jármokat...


Élni e világon úgy érdemes,
ha minden vágyam szent és nemes,
lelkem kincsét sose tartsam vissza,
mert, mint száraz föld buzgón issza
az esőt, úgy fogadják a szívek az igazságot,
s azoknak ad az Úr majd fent országot,
akik Őt szolgálták alázattal, hűségesen.


2015. május 19.         Guti Tünde


EGEK KÁRPITJÁRA HASÍTOTT ÜZENET


Egek kárpitjára hasított, szavak nélküli fájdalom,
horizonton vérző napfelkelte néma sóhajtása...
Egymásnak feszülő erők hadakoznak a galaxisokon átpréselt időkön,
és az Isten képmására teremtett embernek dönteni kell
igazság és hazugság, élet és halál között.
Büszke vággyal folytatja eleve vesztésre ítélt harcát,
engedve az ősi kígyó ámításának, vagy beismerve bukását
megadja magát: hisz az Atya által ígért egyedüli Szabadítóban,
vagy fejét az ördög halálos rabigájába hajtja vissza.


Egek kárpitjára hasított, szavak nélküli fájdalom töri át
az univerzum végtelen szféráit, s a hajnalban vöröslő,
háborús dimenziókon még rést üthet a kegyelem.
Itt nincsenek fényévek, csak az összetört, megszaggatott szívek
bűnbánó vallástétele lépheti át e láthatatlan, gigantikus távolságokat,
mert az Úr keze nem rövidült meg: csak vétkeink választhatnak el Tőle.
Ma még vár a féltőn szerető, szövetségét megtartó, hűséges Isten.


2015. február 21.         Guti Tünde


LÁTHATÓ ÉS LÁTHATATLAN


Hajnalpír szálaiból szőtt égi ragyogás,
napsugarakból font tündöklő csoda,
ami kitárul előttem a végtelenben.
S vajon mit rejt a nem látható,
kibeszélhetetlen, igaz valóság?
"Amit szem nem látott, fül nem hallott,
és ember szíve meg sem gondolt,
amit Isten készített az Őt szeretőknek."


2015. február 10.            Guti Tünde


VIGASZTALJ MEG, URAM!


Sűrű, sötét homály,
lelkem könnye pereg,
fájdalmak kútjából,
mély örvényből ered,
szívem szótlan  kiált,
szomjú földként eped,
kérlek, vigasztalj meg!


Sebhelyes, vad gondok
terhelik vállaim,
oly nehéz, mit hordok,
elszállnak álmaim...
nézd, Uram, hogy sírok,
leteszem vágyaim,
kérlek, vigasztalj meg!


Ahogy Te akarod,
úgy legyen meg minden,
rajtad kívül békém
és örömem nincsen,
szavad s jótetszésed
az én igaz kincsem,
vigasztalj meg, Uram!


2015. január 21. Guti Tünde

FÉNYÖZÖN


A felkelő nap lángjai körülölelik a horizontot.
Felette, vonuló madarak íves szárnyalása.
Megmosom arcomat a sugárzó, rózsaszín fényben,
szemeimet megkenem az Ige gyógyírjával, hogy lássak,
mert a Világosság fia vagyok.
Ragyogtasd rám kegyelmedet ebben az évben is, Uram!


2015. január 3.         Guti Tünde


AZ AJTÓN KÍVÜL


Túl az emberi vágyakon,
túl a szárnyaló álmokon,
túl az ünnepi lángokon,
sejteni vélem az Emberfia arcát...


Túl a misztikus meséken,
túl a vallásos festéken,
túl a csillámló estéken,                                                                                                                                                              hallani vélem a Mester hangját...


Túl a csapdába ejtőkön, 
túl a halálos fertőkön,
túl a földön s a felhőkön,
a Messiás az ajtónk előtt áll...


2014. december 26. Guti Tünde


ADVENTI SZÓLÍTÁS


Tanítson meg Isten,
hogy kell Őt követni,
minden parancsának
örömmel engedni,
maradj meg igaznak,
őszinte embernek,
hazugok, álnokul
bármit is rendelnek,
szívedben békesség
teremjen bőséggel,
utadat járd végig
szeretve, hűséggel,
ne állj meg némán,
és hallasd a szavadat,
ott, ahol éhezve
fogadják javadat,
ám figyelj csendben,
ha lépteid előtt
csapdákat ásnak,
és lábad elé tőrt,
kerülj hamisságot,
szóld az igazságot,
görnyedők válláról
feszítsd le a jármot,
szentségben járj s ne félj,
hintsd az igemagot,
készülve várj s figyeld
az érkező NAPOT!


2014. december 14.    Guti Tünde


TALÁN, MÉG ALIG TUDUNK VALAMIT A SZERETETRŐL...


Amikor kínzó fájdalomtól meggörnyedve,
lelkünk porba hullva, titkolt bosszút liheg,
s könny marta szemünkben idegen tűz gyullad,
hogy szavakból vert kopját ragadjunk
szélsebesen visszaverni bántalmazóink hadát,
talán, még alig tudunk valamit a Szeretetről...


Amikor rágalmak bakancstalpától sárba tiporva,
aszottan sóhajt sebzett szívünk, s mégis, dobásra készen,
egykor imádságra összetett kezünk éles köveket markol,
szorítva a keménységbe zárt elfelejthetetlent,
s terhünk súlyától lehúzva, sasokkal nem szárnyalhatunk...
talán, még alig tudunk valamit a Szeretetről...


Amikor lángoló hajnalok harapják a békesség perceit,
és indigó naplementék káprázatos színjátékában,
pokróc alatt vajúdó múlt fojtó füstje imbolyog,
csak felhő és sűrű homály ölel keserűn,
nem látszik a vakítóan tiszta ég...
Ó, jaj, és mi azt hittük, hogy tudunk valamit a Szeretetről...


Amikor viharvert háborús zóna kormos falai tövében,
üdezöld hajtás sarjad a poros törmelék alatt:
életteli virágszál egy kopár gyökérből,
szárba szökkenve magasba emelkedik az Igazság.
Nézzétek, megbékélést hirdet Istennel és emberrel,
ha megragadjuk, elszakít sötétségtől és hazugságtól!
Gyertek, a keresztnél mindent megtanulunk a Szeretettől,
és mindnyájan meggyógyulunk!


2014. június 16.                             Guti Tünde


Jézus mondja: "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. "
János 15:5.


SZŐLŐVESSZŐ ÉLETEM


Ó, hányszor elszáradt,
mert sokszor elfáradt,
szélvésztől megtörve,
hőségtől gyötörve,
viharban reccsenve,
a harcban rettenve,
támadva jobbról is,
gátolva balról is,
hogy erőm elvegyék
és meddővé tegyék,
szenvedjek kifosztva,
s ne legyen kiosztva,
ami rajtam terem,
s majd a Gazda velem
ne legyen megelégedve!
De bízva kapaszkodom,
hűséggel ragaszkodom,
s nem leszek gyümölcstelen,
mert senki sem nincstelen,
aki a Szőlőtőkéből él!


2014. június 6.     Guti Tünde


ŐRÁLLÓK, VIGYÁZZATOK!


Őrzők,
kiknek fejdísze az élő Isten neve,
ne rettentsen el a nap tűző heve,
falakon állva, szemetek távolt kutat,
ne vétsétek el a veszélyt rejtő utat!
Őrállók, harcra készen figyeljetek!


Őrzők,
szívetekben az Úr félelme dobog,
erős igazsága, mint zászlótok lobog,
töretlen hűséggel óvjátok a várost,
pusztító ellenség közeledik már most!
Őrállók, ne féljetek, vigyázzatok!


Őrzők,
lelketekben az Úr szent tüze lángol,
maradjatok bátrak, ha kő szakad le bárhol,
árban vagy viharban meg ne lankadjatok,
sűrű sötétségben, végig kitartsatok!
Őrállók, soha ne hagyjátok el helyeteket!


Őrzők,
kik bástyákon álltok a népért rendületlen,
orv támadás soha ne érjen készületlen,
szívetekben imádság, kezetekben fegyver,
fennen kiáltsatok, ha kell, ezerszer!
Őrállók, ha veszélyt láttok, fújjátok a kürtöt!


2014. május 31.       Guti Tünde


AZ EMELJEN ZÁSZLÓT AZ IGAZSÁGÉRT...


Igazságért felemelt zászlóval az küzdjön,
kinek szíve alázattal, szeretettel teljes,
lelke őszinte, tiszta és kegyelmes,
lábával a szentség útját járja!


Olyan ember emeljen szót az igazságért,
akinek élete világít a sötétségben,
tüzénél bárki megmelegedhet,
asztalánál az idegen is jóllakhat,
vigasztalása gyógyít, intése megjobbít,
s odaáll maga is a sérült falak törésére!


Az emeljen zászlót az igazságért,
kinek szíve otthon lett elfáradt lelkeknek
- imában hordozva keserves terheiket -,
aki valódi, mozdíthatatlan kősziklán állva
az Igazság hűséges követe,
mert csontjaiba rekesztett tűz
az Örökkévaló Ige lángja!


2014. május 24.         Guti Tünde


PUSZTÁK MAGÁNYOS VÁNDORA...


Puszták magányos vándora,
ki dacolsz az elsöprő széllel,
harcolsz tomboló fergeteggel,
megvetve lábad
szíved rendíthetetlen kőszikláján,
megacélozva akaratodat
a végsőkig kitartásra,
odatartva mindkét arcodat
az oldalról kapott ütéseknek,
mindig legyen tarsolyodban olaj és bor,
kimosni sebét a melletted elesőknek,
megtört kenyér az éhezőknek,
friss forrásvíz szomjazóknak,
szádból sose fogyjon ki a vigasztalás,
az intés és a helyén mondott Ige,
járd az igazság ösvényét lankadatlan,
nem törődve a kiszögellő éles kövekkel,
sem a fejedre tűző gyilkos hőséggel,
a lépteid mellé tekeredő kígyókkal,
vagy a távlatokat elsötétítő viharral!
A tiszta szívűek célba érnek mind!


2014. április 28.      Guti Tünde 


URAM, SZERETNÉK...


Kevesebbet írni,
kevesebbet szólni,
talán többet sírni,
és mind bepótolni,
amit mulasztottam,
vagy elszalasztottam,
csúnyán tönkretettem,
vagy el sem vetettem,
amit letakartam,
pedig nem akartam,
hogy akadály legyek,
hanem inkább vegyek
tüzet, áldást és Szót,
hogy érezzék bennem a sót,
amivel megízesíted e világot.


2014. április 28.       Guti Tünde 


EMLÉKEZTETŐÜL


Ha küzdelmem túl nehéz,
és nem megy a hőn szeretett írás,
amikor fájdalom mar,
kerülget a visszafojtott sírás,
lelkem függönyét behúzom,
minden értékét bezúzom,
és térdre hullva keresem
az egyetlen igaz Kincset.


Mikor könnytől ázva,
lecsukva szemeim,
rostában rázkódva,
leejtem kezeim,
terheim súlyát,
úgy érzem nem bírom,
de a szívembe vésett
Igéket átírom,
hogy vastagabb betűkkel
emlékeztessenek.


2014. április 20.      Guti Tünde 


MEDDIG?


Meddig mondogatjátok még
pénzszagú prédikációitokat?
Meddig száll még a dicséret
öntömjénező füstje?
Meddig gyűjtitek még lelki
guillutin alá a lehajtott fejeket,
összekulcsolt kezeiket bilincsbe szorítva,
s meddig építitek még
az önigazságból összerakott trónt?
Meddig szélesítitek még
bíbor valláspalástotok szegélyét,
behódoltatva kicsiket-nagyokat,
birodalmatok határait
egyre messzebb terjesztve,
és meddig vonakodnak még
meghajolni büszke térdeitek?!


Az elűzött nyáj bégetése
az egekig hat, miközben
ordasok vicsorgó fogai
csattognak lesoványodott húsukon.


Ó, meddig még,
hogy Jézus dicső neve alatt
háborúk tombolnak,
megterheltek nyögnek,
magányosok sírnak,
félrevezetettek kétségbeesnek?


Mondjátok, hát meddig még,
hogy Krisztus Teste
darabokra szaggatja magát,
s fennen hirdeti
a siker és jólét evangéliumát?!


Szalmaillatú jászolban feküdt Isten Fia,
szamárcsikón vonult be városába,
megmosta tanítványai poros lábát,
megalázva, elgyötörten, összetörve
és elhagyatva függött a kereszten
érted és értem a Szolga-Király.
Az Alfa és Omega.
Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz!


2014. április 10.                                      Guti Tünde


MERT ÉLNI: KÜLDETÉS!


Régóta vársz már az átkelő révnél,
tovább kell nézned az épp elmúlt évnél,
hallottál rehmát a mennyei fénynél,
értékeld át az életed!

Emlékek terhe túl messzire nyúlt,
örömöt oltva, vad háborgás dúlt,
tovább kell lépni, ne fájjon a múlt,
értékeld át az életed!

Látni kell hitben, és tovább kell menned,
szolgálni szívből, és csak a jót tenned,
hogy Krisztus lángja ott égjen benned,
mert élni: küldetés!


2014. március 25.          Guti Tünde 


Új hajnal kél


Rozsdás erdők,
halott avarok,
gyűrött lelkek,
tarajos viharok,
sötét vérhold,
napfogyatkozás,
könnyes szívek,
s megnyilatkozás...
Kereszt a hegyen,
bűnök vállakon,
új hajnal kél
túl az álmokon,
áldott vércsepp

hull a kezekből,

csendes a menny,
nincs szó egekből:
a Bárány feláldoztatott.
Romlott lelkek
szabadságra születnek.


2014. március 14. Guti Tünde


Kaput tár a horizont


Milyen fények szövétneke lángol
az atmoszféra hűs cseppjein,
sziporkázó sebességgel áttörve
sötétségen és sűrű homályon,
uralkodói bíborba öltöztetve
a kapuit kitáró horizontot?


Tekintélyes ormok emelik fejüket,
fehér habokkal tapsolnak a tengerek hullámai,
könnyű madarak szárnyalnak
az imádat dallal írt szabadságában,
míg harmatos fohásszal ujjonganak a mezők
a Teremtő tiszteletére.
És mi emberek, hódolunk-e
az Igazság Királya előtt?


2014. március 2.       Guti Tünde


Ébredjetek! Szeressetek!


Rigónk már hajnalok hajnalán örömódát zeng,
rózsaszín felhőtáncot festenek az égre a szellők,
még csak sejtetik, milyen ragyogásban pompázik a menny.
Fák nyújtóznak vágyakozva a várva-várt napsugarak felé,
s kimondhatatlan dinamizmussal pattannak a rügyek.
Lekerülnek az ólmos, párás, szürke takarók,
s az élet energiái sebesen száguldanak a növényi rostok közt.
Szelíd tavasz-léptek suhannak az ágakon,
fényözön árad a bezárt szívű, fásult világra...
Még mindig mennyi szépség ejt ámulatba
ezen a sokat szenvedett, tönkre tett bolygón!
De új eget és új földet várunk, amit Isten készített
az őt szeretőknek.
Ébredjetek! Szeressetek!


2014. február 24.         Guti Tünde


Koldusként érkeztem


Megriadt lélekkel, szívemben füstölgő parázzsal,
koldusként érkeztem.
Tátongó, tágas kapuk, szédítő, széles utak,
tarka tömeg karneváli tülekedése, amiből jövök.
Az igazság vad keresésében, a valóság lázas kutatásában,
álcázott csapdák vártak mohón, hogy tőrbe csaljanak.
De az ÚTON megmaradni, maga az élet,
vigyázó szemeket szegezve a célra, mindent megér:
elhagyni a tömjénfüstös sokadalmat,
és a fanyar gyümölcsök tömött kosarát.
Semmim sincs. De gazdag vagyok mégis,
mert mennyei kincsek örökösévé tett az a Király,
aki szolgálni érkezett, hogy végig vezessen az ÚTON.



2013. december 16.         Guti Tünde 


Hadd legyek...


Hadd legyek éjt áttörő, hajnali sugár,
mely a sötétségben világítva jár,
legyek Isten ujjával megírt levél,
mely a szükségben időben odaér,
legyek szín, jó illat, tiszta vizű forrás,
hogy enyhüljön a szomj, gyógyuljon a romlás,
erős kéz legyek, mely segíti mások terhét,
és együtt érezve vigasztalja a bánatos lelkét,
árnyas liget, hol megnyugtat a csend,
és örömet fakaszt, ha madár dala zeng,
tűz legyek, melynél melegedhet, ki fázik,
legyek tető annak, ki bús fellegtől ázik,
Uram, hírnököd hadd legyek szüntelen,
számból ne fogyjon el a féltő intelem,
támogatva és buzdítva társaim szeretettel,
különös irgalommal bánva az elesettel,
ó, Uram, segíts, krisztusi hadd legyek,
végig az úton, amíg Hozzád megyek!



2013. nov. 21.         Guti Tünde 


Feldúlt barázdák


Gond gyökerek között nyögnek áldott lelkek,
parlagon hevernek régi szőlőskertek,
ködbe veszett már sok dédelgetett álom,
nyakat, állat szorít vasból készült járom,
mezítláb tengődnek egykor szép remények,
csak ne lennének a szívek annyira kemények,
halál felé visznek árnyas, széles utak,
sártól zavarosak a bő vizű kutak,
darabokra törtek hőn óhajtott tervek,
meggörnyedt hátakon szántanak a terhek,
feldúlt barázdákon kárognak a varjak...
Lesz még vajon vetés, nőnek-e új sarjak?
Göröngyökön mondok fohászt, másom nincsen,
könyörülj meg, Jézus, Te vagy Uram, s kincsem!



2013. november 20.         Guti Tünde


Mkndnyájan rabszolgák voltunk


Mindnyájan rabszolgák voltunk!
Mezítláb tapostuk az undok sarat,
amiből szalmaszálak szúrtak talpunkba,
elfertőzve ráncossá aszott bőrünket.
Nem sírtunk, nem jajgattunk, nem daloltunk,
csak törtük a nádat, dagasztottuk az agyagot,
és égettük a téglát, fuldokolva a forróságban.


Mi mindnyájan rabszolgák voltunk!
Keresve a kényúr kedvét, lesve pillantásait,
hogy csúszva-mászva, elnyerjük jóindulatát,
s végül belénk rúgva, visszalökjön a mocsokba.


Igen, mi mindnyájan rabszolgák voltunk,
foltoztuk, mázoltuk a BŰN bársonyos trónját,
s lélektelen tekintettel jártuk az utat,
mint a lidércnyomás, holdtöltekor.


Nem tagadhatjuk, rabszolgák voltunk,
de megszabadítani, egyszer egy vezető állt elénk,
akit az égő csipkebokor lángjaiból
a Vagyok küldött el hozzánk.
Rabszolgasors kínos tengődéséből nyertünk
sivatag homokján virágzó szabadságot,
de mégis bolyongnunk kellett úttalan utakon,
mert zúgolódva vágytunk vissza a húsos fazekak után.


Pedig emlékeztünk az egyiptomi kosarak súlyára,
s tudtuk, hogy ki választotta ketté a mélységes tengert,
hullámok közt elpusztítva gyűlölködő kínzóinkat.
Tűzoszlopként vezetett éjjel, nappal pedig felhőben,
a keserű vizet meggyógyította és mannát rendelt,
majd sóhajtozó méltatlankodásunkban fürjeket,
s kősziklából fakasztott vízzel itatott a pusztában.
Hosszan tűrt lázongó népének...


Mi mindnyájan, eloldozott rabszolgák voltunk,
mégis hajlongtunk sötét ördögi bálványok előtt,
felgerjesztve ezzel az Úr haragjának tüzét...
Mindnyájan ONNAN jöttünk, a kietlenen át,
és egyikünk sem ért többet vagy kevesebbet,
amikor a halálos marás után felnéztünk az érckígyóra.


Mi mindnyájan egyformán bűnösök voltunk,
s ugyanaz a kegyelem mentett meg a haláltól,
mi mindnyájan egy igaz cél felé tartunk,
ahova egyetlen, kicsi, szűk kapun lehet belépni:

a kereszten át, letéve előtte mindent, amivel jobbnak,

értékesebbnek, szebbnek tartjuk magunkat testvéreinknél,
mert mi most már mindnyájan Krisztus követőiként
szolgáljuk az Igazságot, megtisztulva Egyiptom átkától.
Útban az Életre - kivirágzik a puszta.


2013. október 25.          Guti Tünde


Lelkek pusztája


Amikor a szikkadt göröngyök
kicserepesedett sóhajtása száll,
és vajúdik az apadó folyó,
ormótlan kavicsokat szülve,
perzselő nap hevétől rozsdás erdő
jajong görnyedve, félájultan,
mert tobzódik az aszály,
reszkető madárfiókák néma csőre
eped esőért a délibáb varázsában,
akkor mázsás terhek alatt roskadva
vonszolja magát az egyetlen, élő kúthoz
a poros csuhás, aggódó vándor,
mert rémülten hallja mindenfelől
az elgyötört, megszaggatott juhok
elhaló sírását.
Ameddig a szem ellát,
szikes, repedezett a talaj,
a távoli malom is gyászol,
üresen állnak polcai.
Se víz, se kenyér.
Se legelő, se furulyaszó.
Dermedt mozdulatlanságban hallgat
az összetört akol...

Az ég felé fordítom fáradt arcomat,
kibújva sötét csuklyámból,
és fohászkodom.

A kút tövében, egy száraz gyökérből
friss, zöld hajtás sarjad...


2013. január 18.          Guti Tünde


Mit érlelsz az életeddel?


Mit érlel e földön sorsod,
térdeden elmondott imád?
Könyörgésben viszed, hordod,
jobb lesz-e tőled a világ?

Mit érlel e földön léted,
mosolyod friss, jó remény?
Szereteted hogyan méred,
irgalmas vagy kőkemény?

Mit érlel, nos, szavad íze,
mit teremnek tetteid?
Megelőz-e szíved híre,
s tiszták-e az elveid?

Mit érlel meg igazságod,
alamizsnád, italod?
Kit emel fel vigasságod,
kit gyógyít meg vigaszod?

Teremnek-e jó gyümölcsöt
benned Isten magjai?
Viselik-e Jézus arcát

léted mindennapjai?


2013. január 8.     Guti Tünde


Istenfélelem születik


Amikor nyers valóságot tárnak fel a tények,
igaz tükröt tartanak elénk parázsló fények,
ha már nem rejtőzünk a leleplezés elől egyre,
nem bujdosunk, de rohanvást törünk a hegyre,
majd ha nem félemlít meg a vétkeink elleni ostrom,
és bűnbánó szívünk kiömölhet, mint alabástrom,
ha nélkülözhetetlen táplálékká válik a szent Ige,
és mindennél fontosabb lelkünk Úrral kötött frigye,
úgy olyan tűz szabadul el e hamuval szórt, gyászoló világon,
hogy friss örömet fakaszt kisült mezőn, korhadt fán, virágon,
és új dallam születik az új szívek megtisztult húrjain.


2012. dec. 29.       Guti Tünde


Amikor úgy érzed


Amikor úgy érzed, hogy friss erőd elhagyott,
a meződ szép virága mind alélt, elfagyott,
majd aszály tarolt, két lábbal tiport a hőség,
így csak álom maradt az erdő, a patak, a bőség...


Amikor úgy látod, hogy durván eltaszítanak,
barátot, testvért - mily vakon - elszakítanak,
mikor sűrű füstben, romba dőlni látszik házad,
és már nem is tudod, merre, merre visz a lábad...


Emlékezz, hogy van út, mely életre vezet,
ne engedd el, szorítsd még jobban e kezet:
érted szegeződött kínos keresztfára,
múltat, jövőt felejts, hittel nézz a mára!


Amikor már minden összedőlni látszik,
és a szíved, mélyen, gyászdallamot játszik,
vedd észre a titkot, mennyből feléd repül,
Isten oltalmában, lelkedre fény derül!


Meggyógyul életed, minden seb és bánat,
Krisztus szerelmében, reményed feltámad,
kivirágzik pusztád, patak vize látszik...
újra zeng az erdőd, s fent szivárvány játszik.


2012. dec. 20.       Guti Tünde


Igaz ünnep


Nem az az ünnep,
amikor karácsonyi égőktől színesek a palotakertek,
egzotikus parfümfelhőben sétálnak a jólöltözöttek,
illatos kalácsot osztanak a roskadó asztal körül,
s a maguk készítette glória fényében mindenki örül!
Nem az az ünnep,
ha tarka "Betlehemet" építenek kicsiny gyermekeikkel,
de egyetlen szegényt sem gazdagítanak reményeikkel!


Hanem az az igazi ünnep, amikor ajtót társz,
és önzetlenül, sajátodból ruházod fel a nincstelent!


Mosolyoddal vigasztalod a bánkódót,
megértéssel gyámolítod a lankadót,
méltóságra emeled az elnyomottat,
karjaidba bezárod az elhagyottat,
fényt gyújtasz a másik szemeiben,
kincset rejtesz el kérges kezeiben,
jó szavakkal enyhíted a létét,
bekötöd a megsebzettek lelkét,
magányosra rányitod a kilincset,
a foglyokról levágod a bilincset!
Ne hagyd, hogy az üres szív csak álmodjon,
szolgálj, hogy az Isten tüze lángoljon!


2012. dec. 6.         Guti Tünde


Fényt hozó Advent


Észrevetted már,
milyen sötétségben ül a város a sziporkázó fények varázsában?
Észrevetted már,
hogy kopnak el a fakó örömök a lobogás nélküli tűz parázsában?
Észrevetted már,
mily törékeny az üvegfalakkal bezárt béke,
és mily zavaros e nagy óceánban az ember léte?
Hallottad már,
ahogy a néma jajszó hangtalanul kiált,
és az elszürkült tömegben csak közömbösséget talált?
Hallottad már,
hogy gondoktól görnyedt háttal, a koldus könnyezve fecseg,
és rongy zugolyába húzódva, ízében-csontjában recseg?
Láttad-e már
a hajléktalan karikás szemeiben tengődő fásult bánatot:
a megoldatlanságba beletörődve várja a következő járatot?
Mondd, láttad-e már
az arcokra barázdált, keserű, szótlan magányt,
és a névtelen sorsokat elnyelő, kétségbeesett ingoványt?


Fényt hozó Advent idején tárd ki kezeid,
és oszd szét mindazt a mennyei kincset,
amit a Hajnalcsillag felragyogtat a szívedben!
Legyél áldáshordozó!


2012. dec. 6.       Guti Tünde


Széttárt fájdalom


Találkoztál már a széttárt fájdalommal?
Próbáltad már letörölni könnyeit?
Érezted-e kezedben lázas tenyerét?
Válladon zokogott-e valaha?


Ha belenézel megtört fényű szemébe,
többé nem maradhatsz ugyanaz az ember!
Hagyd, hogy a széttárt fájdalom megpuhítsa
kemény szíved büszke göröngyeit!
Engedd, hogy irgalmassá formálja önzésed,
és hallani fogod az esélytelenek kiáltását!


Ha meglátod  a keresztre feszített Krisztust,
ahogy széttárt karjai közt vergődik a bűnösökért,
megérted, milyen felfoghatatlan szeretettel szánja
az éhes, szomjas, ruhátlan, fogoly sokaságot,
mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok...


2012. nov. 2.          Guti Tünde    


Legyél híd!


Legyél szilárd híd,
mely szakadékok felett átívelve
összeköti az elszakítottakat!
Legyél nyitott könyv,
melyet szabadon lapozhatnak
a boldog életre sóvárgók!
Legyél hívogató ablak,
ami a menny felé nyílik
e világ kőkemény közönyén!
Legyél meleg takaró
mindazoknak, akik dideregnek
a rideg, arctalan tömegben!
Legyél barátságos otthon
a magányos otthontalanoknak,
hogy megérezzék melletted
Isten végtelen jóságát!
Legyél segítő kéz,
mely krisztusi irgalommal
bárkit elvezet jó Atyánkhoz!


2012. okt. 30.      Guti Tünde


Igekard


Megbotlottam
a múlt által elrejtett, tövises csapdában.
Bele is gabalyodtam volna,
ha nincs nálam
a minden burjánzást szétválasztó,
téves gondolatokat ízekre szabdaló
kétélű penge, a Lélek kardja.
Áthasít a legelvadultabb útvesztőn is,
Isten igazsága élesíti.

2012. okt. 15.      Guti Tünde


Lesben állt a gonosz


Alattomosan vártak rám mind,
szorosan, egymáshoz lapulva,
lihegve, halálra fakulva,
settenkedve néztek rám mind.

Ott vártak rám némán mind,
undok nyálkás bőrük bűzt árasztott,
sötét, gonosz szemük kifárasztott,
ahogy némán néztek rám mind.

Már régóta vártak rám mind,
azt hitték, majd elvétem az utat,
remélték, hogy elhagyom az Urat,
ezért néztek rám úgy mind.

Kárörömmel vártak rám mind,
hogy elsodródok a széllel,
vagy megdermedek a téllel...
éhesen, zsákmányukként néztek rám mind.

Ugrásra készen vártak rám mind,
de Istenem ott állt mellettem,
őrző karját kitárva felettem,
s hangjára menekültek a démonok... mind!

2012. aug. 23.         Guti Tünde


Csendesen várlak, Uram


Nem a nagyváros tülekedő forgatagában,
nem az arctalan tömeg monoton sodrásában,
hanem ebben a csendes kis öbölben várok Rád, Uram.
Szereteted tengere békésen hullámzik körülöttem,
minden oly nyugodt, érkezésed fehéren fodrozódik a vízen.
Suhanó szellő jelzi jöttödet, körül ölel jóságod,
hűséged zászlóként áll őrt felettem.
Ameddig csak szemem ellát, szerelmed ragyog,
hova is mennék széles e világon?
Hozzád tartozom. Nálad van otthonom.

2012. aug. 19.          Guti Tünde


Választottam!


Nem hallgatom tovább
a szertefoszló álmok halálhörgését,
sem az utánam kiabáló, kárhoztató vádakat!
Krisztust követem!

Nem tanácskozom testtel és vérrel,
nem alkudozom az érzéseimmel,
nem táplálok hiú kívánságokat!
Krisztust követem!

Ha hív is e világ ígérete, bája,
megannyi kérkedés, hazug ábránd,
nem figyelek a szirének hízelgő énekére!
Krisztust követem!

Nem bízhatok meg senkiben,
még saját csalfa szívemben sem,
elnémítom félrevezető suttogásait.

Krisztust követem!


2012. aug. 17.      Guti Tünde


Miértek margójára


Loncsos miértek ádáz falkája kullog nyomomban,
csaholnak vadul, mint kiéhezett, vérengző farkasok,
alattomos szimatolásuk és vészjóslón sunyi szemük
nem sok jót sejtet.

Miért és hogyan, miért és meddig?
Miért nem úgy, és miért pont most?
Miért csak ott, akkor, és miért nem itt?
Miért nem mások, és miért pont velem?!

Villogó, éles foguk fájdalmasan mar húsomba,
és mindaddig kísér e gonosz falka
vonyítva, tépve, morogva, harapva,
míg foglyul nem ejtek minden vinnyogó gondolatot,
lázadó miértet és gyötrő magyarázkodást.

Kérlek!
Ne etesd a miérteket, mert amíg hagyod,
hogy sötét árnyként a nyomodban járjanak,
addig fogják beléd vágni újra és újra hegyes fogukat,
végtelen szenvedést okozva utadon.
Csendesedj el és ismerd el: az Úr az Isten!
Tedd le kezébe kérdéseidet, engedd át őket!
Nyugodj meg Atyád gondviselésében,
és Immánuel jósága lesz hűséges kísérőd!

2012. augusztus 1.          Guti Tünde


Az Úr menyasszonya lettem


Hideg fuvallatok dermesztő fagya űzött,
s a távoli jégmezők szikrázó magányában
már nem gyönyörködtetett a sarki fény.
Majd trópusi napsugarak hívogattak egyre
az örök nyár párás esőerdeibe,
de a sűrű rengetegben is egyedül maradtam.
Forgószél repített fel sebesen az égbe,
felhők közt szálltam, végtelen, kék utakon,
aztán hűvös völgyek harmatos pázsitján sétáltam,
ahol szigorú, néma szirtek meredtek rám.
Ebben a hajszolt keresésemben érkeztem meg Hozzád.
Csak álltam megriadva, beleszédülve a hosszú bolyongásba,
leeresztett kezeimből földre ejtve a megannyi,
szorosan markolt, kincsnek hitt szürke kavicsot.
Te igazgyönggyel hímzett, fehér ruhát adtál rám
szétszakadt, ócska, tarka rongyaim helyett,
s ujjamra húztad szövetséged gyűrűjét.
Az ismeretlen magasság és mélység útvesztői után
bevezettél áldott, örök, éltető nyugalmadba,
és véreddel elpecsételt menyasszonyodként állítottál
Atyánk elé.

2012. július 31.           Guti Tünde


Jézus hordozta a fájdalmaidat


Gyilkos szavak záporoztak rád.

Mérgezett nyilak sebezték elárvult lelked,

mélyen befúródva gyötörték gyönge tested,

és csak álltál, némán, tehetetlen.


Gyilkos szavak záporoztak rád.

Szívedbe markolt egy hangtalan kiáltás,

remélve egyre, hogy eljön az őrváltás,

és nem feszül többé az íj.


Gyilkos szavak záporoztak rád.

Felmérni a kárt, a fájdalmat lehetetlen,

mert az ágaskodó, büszke én oly telhetetlen,

és annyira kész letiporni a másikat...


Gyilkos szavak záporoztak Rá is.

Az isteni Bárányra, mikor golgotai keresztjén,

megvadult pokoli had kacaja kísérte,

de amit vállalt értünk, halálával elérte:

megváltást hozott, hordozta minden vétkünk,

gyalázatunk terhét, bűnünk, betegségünk.


Minden kínzást elviselt, mindent vádat eltörölt!

Bilincseinket leszaggatta lelkünkről,

és ártatlan vérével meggyógyította sebeinket.

Ne félj! Jézus ismeri a te fájdalmadat is.


2011. febr. 13.           Guti Tünde


Itt maradt


Már régen eltűntek társai, kik hittek,

s hálaáldozatot Istenüknek vittek,

elfogadva Jézust szívből, Megváltónak...

az elutasított Igék most mind vádolnak.

Hallgatagon, bögre repedt aljára néz,

odanyúl felé egy piszkos, remegő kéz,

két bánatos szempár fénye összevillan,

minden régi álom gyorsan messze illan.

Beesik az eső, recsegnek a falak,

üresek a polcok, elfogyott a falat,

riadt egér szalad, keres menedéket,

fojtogató nyomor sújtja a vidéket.

Valahol még volt víz, mára száraz a kút,

ítélet rengésben már összetört az út,

felveri a kertet gyökere a gyomnak,

szívekben a terhek ólomsúllyal nyomnak.

Kék égen a felhő tovaúszik, árván...

magányos az ember, nincsen több szivárvány,

lelkeket fogva tart a sötétség karja,

Istentől elszakadt, bús életét marja,

kárhozat és pokol vár rá s vad démonok,

szomjúhozó szívnek nincs más, csak tűz s romok.


2011. jan. 22. Guti           Tünde


Mennyei kenyér


Az igazság pálcája egyenes, kezedben,

nem görbítheti önelégült érzelem,

kijelentett szavad élettől lüktet,

hatalmas, megtestesült isteni erő.

Utat mutat és mindvégig tartja a irányt.

Nem befolyásolhatja az emberi értelem,

sőt elrejtőzik a büszke bölcselkedők elől,

és kinyilatkoztatását elzárja a kételkedőktől.

Vezeti az engedelmes, ragaszkodó kicsiny nyájat,

és örökkévaló táplálék az igazságra éhezőknek.

Uram, Te vagy az élő, mennyei kenyér.

Beszéded éltet!


2011. jan. 16.         Guti Tünde


Tükröm kérdez



Látod-e a fehér színt a

hidegben?

Érzed-e az illatárt a

melegben?

Hallod-e a madárdalt a

szabadban?

Megcsendül-e hálaének

szavadban?

Ég-e a tűz szépet látva,

szemedben?

Lobog-e láng a jót tenni,

szívedben?

Mozdul kezed, hogy segíthess

másokon?

Mosolyog-e reménység az

arcodon?

Támogatsz-e özvegyeket

lelkesen?

Téged bántót átölelsz-e

kedvesen?

Remeg-e a "menni kéne"

lábadban?

Világít-e Isten fénye

házadban?


2011. jan. 7. Guti Tünde


Immánuel


Valóságos gyógyulás a szívemnek,

legteljesebb vigasztalás lelkemnek,

nem érdemelt kegyelem, hogy elfogadsz,

Immánuel, üzened, velem maradsz.

Hozzád futok, karjaidba rohanok,

ha kétség űz és a gyötrő holnapok,

nyugalom és biztonság vár melletted,

Immánuel, áldásod rám terjeszted.

Megtalállak, ha emészt a szorongás,

reménységet csak Te adhatsz, senki más,

jelenléted tökéletes védelem,

Immánuel, nem bánt már a félelem.


2011. jan. 5.           Guti Tünde


Vigyázok és várok!



Várom boldogsággal,

égő igazsággal,

lázas lendülettel,

buzgó lelkülettel,

élő reménységgel,

csendes szerénységgel

Jézust, mert megérkezik!


Várom kitartással,

éber virrasztással,

néha izgalommal,

máskor irgalommal,

telve szeretettel,

sírva...elesettel,

mert Jézus megérkezik!


Gyakran megtámadva,

harcban elfáradva,

olykor bukdácsolva,

mástól tanácsolva,

mégis szenvedéllyel,

várom nappal, éjjel

Jézust, mert megérkezik!


Őrködöm hűséggel,

fénylő reménységgel,

léptem világítva,

el nem tántorítva,

vigyázok és várom,

szívemet kitárom,

mert Jézus megérkezik!


2010. dec. 13. Guti Tünde


Érzések, állítások


Dicséretet kaptam, szívet melengetőt.

Jó kedvvel fogadtam, de nem engedtem,

hogy gyökeret verjen bennem a büszkeség.


Bátorítást kaptam, jó célra mutatott.

Éreztem a megelégedést, de nem hagytam,

hogy ezzel teljen meg lelki poharam.


Támogatást kaptam, nyájas önzetlent.

Nagyra értékelem az őszinte baráti kapcsolatot,

de még összeforrt lelkünk is szegényes, Jézus nélkül.


Vigasztalást kaptam, együtt érzőt, mélyet.

Csodálatos áldás a testvéri szeretet, mégse mérhető

az Úrral töltött, meghitt, csendes közösséghez.


Nagy kegyelmet kaptam, Isten irgalmából.

Felfoghatatlan, ámulatba ejt, és tudom, érzem,

hogy senki voltom ellenére Jézusban lehetek valaki.


Azért, mert értem is állt a Golgotán a kereszt!


2010. dec. 2.           Guti Tünde


Várom Őt!


Terheimet viszem, másokét is hordom,

ha gyenge is vagyok, s gondjuk meg nem oldom,

lelkemben parázslik, bátorítva mondom:

Jézus közeledik! Várom Őt!


Búsan rám rakódik mindennapok pora,

néha szertefoszlik az álmom, s száll tova,

mégis messzebb nézek, eljutok majd oda!

Jézus közeledik! Várom Őt!


Nem gyermekként látom, jászolba fektetve,

nem vad sokaságban, ágakat lengetve,

szívem mélyén őrzöm, mert ott van elrejtve

minden ígérete! Várom Őt!


2010. nov. 26.                  Guti Tünde


Igéd tűz szívemben


Lelkem boldog, önfeledten táncol,

szívem ujjong, ha igéd hozzám szól,

mely ragyogó szikra és lobogó láng,

mély sebeket kötöz, és emel, ha bánt

Gonosz tüskéje, dárdája, mi zúz,

csalfa cselvetése sötétségbe húz,

de a szó, Uram, amit kimond szád,

emel és tisztít, tűzben mutat rád,

igéd tűz szívemben, lángra akkor gyúlt,

mikor irgalmadból kezed értem nyúlt,

édesebb a méznél éltető beszéded,

amikor megértem, szellemem feléled,

nem terhel a próba, nem kísért a kétség,

nem fontos a munka és nem az egészség,

csak szólj, Uram, hozzám, hadd halljam a szavad,

ez ad erőt, reményt, örökre megmarad,

utamon a sugár, ösvényemen mécses,

ha sötét vesz körül, és győzelmem kétes,

elsimul a göröngy, nem kínoz a kudarc,

mert rám néz a mennyből egy hű, kegyelmes arc.


2010. nov. 18.                  Guti Tünde


Élő remény


Ágakat megkopaszító szélben,

álmokat szertefoszlató télben,

halk surranással elém szökken

a remény.


Terveket szanaszét tördelt a vihar,

szilánkját próbálom felszedni hamar,

mosolygó fényözönnel néz rám

a remény.


Lángomat beárnyékoló felleg

bús sötétből kitörni nem enged,

de hangos ujjongással magasba repít

a remény.


Próbáimban gyakran meg-megállok,

harcaimban védelmet találok,

ha békesség köntösébe öltöztet

a remény.


2010. nov. 16.           Guti Tünde


Meddig a tél?


Hol van a tűz,

mi gondot elűz?

Hol van a láng,

mi biztat, ha bánt

ezernyi felhő,

mi terhekkel eljő,

vad villámot szórva,

majd lesújt a porba,

ahogy rám nehezedik...


Hát merre a cél,

és meddig a tél?

Mondd, mikor lesz nyár,

hol mennyország vár,

és szállhat dalom,

kitárva karom,

mert itt van szívem,

nézd, Hozzád viszem,

Jézus, az egész életem...


2010. nov. 13.              Guti Tünde


Célom Krisztus


Tudom, hova tartok!

Fényűző gondtalanság palástja lobog,

béklyózó, víg világgal karaván robog,

megannyi céltévesztett hazugság, dolog,

mely visszatartana, de mindig előre nézek,

s tudom, hova tartok!


Tudom, hova tartok!

Mosolygó, halálhozó hóhérok bálja

álarcos, gonoszt rejtő maszkjában várja

becsapott áldozatát, s már ég a máglya,

a lángja ijesztő, de mindig az utat nézem,

s tudom, hova tartok!


Tudom, hova tartok!

Mellettem összeomlanak a tákolt érvek,

köröttem szertefoszlanak a kínzó miértek,

széttörnek apró szilánkra e földi értékek,

de Isten hangját hallom, beszéde irányt mutat,

s tudom, hova tartok!


2010. nov. 6.            Guti Tünde


Tükörbe néztem


Tükröt tartottál elém, Uram:

gyermeteg félreértések apró,

összezúzott cserepein tűnődöm,

remegő remények, tört álmok között.

Fájdalmas, amit mutatsz.


Tükröt tartottál elém, Uram:

tisztán ítél, leplezetlen,

álarc mögé nem rejtőzhetek,

és semmit sem kezdőzhetek el.

A javamat akarod.


Tükröt tartottál elém, Uram:

formálsz a szembesítés által,

összetörik a hiú én,

és elejti összes igazságát.

De a tükör túloldalán Te vársz

irgalmaddal.


2010. okt. 21.                 Guti Tünde


Nyugszik a lét


Hegedűdallal búcsúzik már,

a zajos nappal ténfereg,

vén tücsökvonó táncolva jár,

dalába nyirkos hűs pereg...


Mohazöld ágyán fekszik a csend,

békében pihen, nyugszik a lét,

bársonyos álmát megszövi bent,

alkonyból hímzett templom a rét.


Libbenő hálón harmatcsepp gyöngyöz,

kibomlott haját fonja az éj,

lilaszín felhőn permetet öntöz,

csillagok útját tárja a mély...


2010. okt. 12.          Guti Tünde


Nincs kárhoztatás


Űzött könnyek folynak arcomon,

kétség, bánat gyötrő harcomon,

árnyak vágnak, mélybe húznak,

fájdalmamban összezúznak,

rezgő pillám hunyom megint,

fáradt kezem már csak legyint,

szél zilálja őszes hajam,

magányosnak érzem magam...


Szelíd sugár, játszi szellő,

szivárványban úszó felhő

ereszkedik, lágyan takar,

felém nyúl ki egy védő kar,

hangot hallok, jól ismerem

- menekül a balsejtelem -,

Atyám szólít, megyek futva,

kitárt karja mindig nyitva...


Mondja: nincs több kárhoztatás,

lelked mérgező korholás,

szíved tiszta, benned lakom,

gyermekemet el nem hagyom,

fiam vagy, hát itthon lehetsz,

asztalomról bátran vehetsz,

itt nincs helye soha vádnak,

gyere, testvéreid várnak!


2010. szept. 24.           Guti Tünde


Ha egyszer...


Mi lesz, ha egyszer elfogy az út,

előttem sötét szakadék tátong,

mögöttem ádáz ellenség lázong...

mi lesz, ha egyszer elfogy az út?


Mi lesz, ha egyszer elfogy időm,

és dönteni kell, merre tovább,

már nem lehet sohase korább...

mi lesz, ha egyszer elfogy időm?


Mi lesz, ha egyszer elfogy fényem,

és ellobban gyertyám kis lángja,

a lelkem a hajnalt úgy várja...

mi lesz, ha egyszer elfogy fényem?


Mi lesz, ha egyszer elfogy szavam,

csukódik szám és nem beszél,

tekintetem, mi még mesél...

mi lesz, ha egyszer elfogy szavam?


Mi lesz, ha egyszer megérkezem,

és életem mérik az oltáron,

két kezem az Úrhoz kitárom...

mi lesz, ha egyszer megérkezem?


2010. szept. 7.           Guti Tünde


Fény az éjszakában


Semmim sincs, Uram,

csak az, amit Tőled kaptam.

Nincsenek érdemeim,

az életem szereteted ajándéka.

Kezeim üresek,

de a szívem telve van Veled.

Bármi is vesz körül,

a lelkem Neked énekel.

Nem ragaszkodom földi dolgokhoz,

sem ahhoz, hogy mindent megértsek.

Nekem elég bátorító Igéd,

amely örökre megmarad.

Te vagy igaz értékem egyedül!

Ha bajban vagyok,

tudom, hogy nem hagysz magamra.

Terheimet átvállaltad,

gondoskodásod megnyugvást ad.

Köszönöm végtelen kegyelmedet!

Te vagy a fényem, mi utamat világítja,

és ha sötétség borul rám,

egyedül csak Benned bízom!

Életem vagy és reménységem,

sziklaszilárdan tartasz kezeddel,

és ha Rád nézek, semmitől se félek.

Még akkor sem, ha nem látom

a következő lépést.

Szeretlek, Úr Jézus!

Ha elmúlik ez a világ,

és minden összeomlik körülöttem,

a Te hűséged változhatatlan.

Hozzád tartozom!


2010. aug. 23.           Guti Tünde


Szívedben a szívem


Ha néha-néha rám tör a bús magány,

ha félve, érzem, egyedül vagyok talán,

vonj Uram közelebb, vonj közel magadhoz,

szárnyaljak bensőmben, hadd érjek arcodhoz,

áraszd rám kegyelmed, áraszd rám jóságod,

érezzem és lássam, hogy szíved kitárod,

megláthatom benne: ott van az én helyem,

magadhoz fogadtál, itt vagy mindig velem,

tükör lett számomra minden egyes szavad,

mert igéd átformál, s örökre megmarad,

lelkem a Lelkedben így van jól elrejtve,

s minden, mi rég elmúlt, végre már felejtve...


2010. aug. 19.          Guti Tünde


Harcmezőn


Vadul tivornyázó pokoli hordák

bősz hada készül gyilkosan horkantva,

ördögi vigyorral arcukon várják,

Isten népét érzik markukba roppantva.


Élesen vijjog a csúf keselyű,

gyengék halálát várja éhesen,

de szemébe villan egy sugár, gyönyörű...

s győztes kürt zeng már fenségesen.


Megerősödnek a tántorgó lábak,

roskadó térdek is felegyenesednek,

megtelnek hittel a félők és járnak,

bátor elhatározással újra útra kelnek.


2010. aug. 14.                 Guti Tünde


Pislákoló mécses


Ha kihunyt a tüzem,

pernyeként száll dalom,

ha terheim viszem,

s leengedem karom,

ha gyengül a hitem,

és harcra nem adom,

hasznavehetetlen az életem...


Ha csak füstöl gyertyám

ahelyett, hogy égne,

ha csak roskad lábam

ahelyett, hogy lépne,

és ha becsap tükröm,

mikor szólni kéne,

hasznavehetetlen az életem...


Ha elszakad zászlóm,

s nem futok előre,

újra kattan béklyóm,

s nem kapok erőre,

az élő víz folyik,

s nem iszom belőle,

hasznavehetetlen az életem...


De lángom fellobban,

mert az Úr meggyújtja,

megfáradt harcomban

két karját kinyújtja,

megárad lelkemben

az imádság kútja,

és hasznos lesz az életem!


2010. aug. 13.         Guti Tünde



Reggeli imádság


Szükségem van rád, Uram!
Nélküled üres az életem,
csak Te vagy italom, ételem,
táplálj engem ma is!


Szükségem van rád, Uram!
Nélküled kísért a félelem,
csak Te vagy oltalom, védelem,
őrizz engem ma is!


Szükségem van rád, Uram!
Nélküled elcsügged a szívem,
csak Te adsz erőt, így ezt kérem:
hordozz engem ma is!


Szükségem van rád, Uram!
Nélküled elsötétül az ég,
csak Te vagy az élő reménység,
vezess engem ma is!


2010. aug. 4.           Guti Tünde 


Nyugalom


Légies álmok ködbe tűnnek,

nagy harsogások mind megszűnnek,

kérdések, vágyak mos elülnek,

csend van körülöttem...


Füstszínű felhők elvegyülnek,

az ég kékjében elmerülnek,

tücskök a réten hegedülnek,

nyugalom árad a lelkemben...


Megázott földről száll a pára,

a szívem mélyén dalol a hála,

mert választ kaptam újra a mára,

békesség borul rám lágyan...


Béklyóm lehullt, tűnnek az árnyak,

rég elmúlt idők messze járnak,

ragyogó fények egyre várnak,

Isten kegyelmében örvendezem...


2010. július 28.                                  Guti Tünde


Imádság esőért


A rét szalmasárga, a mező füve kisült...

Kevés volt az a kis eső, bár hálásak vagyunk érte,

mert fellélegeztünk.

Kérlek, Uram, öntözd meg a lelkemet is, mert szomjazom

igazságodra és szeretetedre!

Hányszor hibázom és mennyi mulasztás terhel!

Köszönöm, hogy ennek ellenére Te hűséges Isten vagy!

Köszönöm vég nélküli türelmedet és kegyelmedet!

Újíts meg, Uram!

Kérlek, küldd késői esőd, és látogasd meg életemet, megáztatva tikkadt göröngyeit!

Várok rád, Jézus!

Szánj meg minket, és küldj vízzel teli felhőket földjeinkre, kertjeinkre is, hogy felfrissüljünk!

Ámen!


2010. július 19.                                                    Guti Tünde


Áldott vagy!


Áldott vagy, mint felkelő nap fénye,

ragyogj rám most, életem reménye!


Tiéd szívem, Tiéd imádságom,

hálám öntöm eléd az oltáron!


Csordultig telt lelkem dicsérettel,

neved áldom, Uram az élettel!


Békém kútja, örömöm forrása,

Te vagy, Uram vak szemem látása!


Te vagy erőm, Te vagy leheletem,

Te adsz reményt, terhem letehetem!


Gond ha nehéz, neked átadhatom,

tudom, hogy élsz, arcod megláthatom!


Átformáltál, többet ér mindennél,

megváltottál, jobb ez az életnél!


2010. július 8                                        Guti Tünde


Harcokban


Ádáz harcok forró tüzében

kormos szalma, száraz pernye hull,

tikkadt lelkem hűs esődre várva

élő vízért szomjúhozva nyúl.


Hálóit veti elém a gonosz,

tőrbe csal és vádakat kohol,

tenyerét dörzsölve pokoli torra készül,

s mögöttem hazugságokkal lohol.


De hiszek neked, Uram, és látlak,

hajnalcsillag kél fel a szívemben,

győz isteni igazságod, s ragyog

örökkévaló kegyelmed mindenben!


Te vagy az eső az aszályban,

te vagy a mentőöv az árban,

zuhanásban megtart kezed,

harcokban is áldom neved!


2010. július 6.                 Guti Tünde


Hol remények járnak


Már tűnnek az évek és múlnak az álmok,

már lassabban lépek és gyakrabban várok

egy csendesebb percet, hol remények járnak,

mert békére vágyom, hol fogynak az árnyak,

most rögös ez az út, de célomat látom,

mind elfárad, ki fut, és hányszor hibázom,

de kékebb lesz az ég és messzebbre látok,

elolvad majd a jég s új ajtókat tárok,

szebb lesz a szivárvány, világosabb utam,

ízesebb a gyümölcs, hűvösebb a kutam,

meglágyul a dallam, megnyugszik a lelkem,

ha Isten békéje árad egyre bennem...


2010. július 2.                  Guti Tünde


Csatából jöttem...


Gyötrő harcaimból érkeztem meg Hozzád,

füstölgő romokon ülve várok.

A zaj elcsitul, fellélegzem,

tudtam, hogy egyszer hazatalálok.


Amíg sötét fergeteg tombolt felettem,

szorongtam, és arcomra kiült a bánat.

Pusztulás és halál tarolt mellettem,

és a gonosz gúnyosan koholt vádat.


Próbák nyomtak, miértek fájtak,

kétségek kínozva megtaláltak.

Falhoz szegező kérdések miatt,

megoldatlan problémák alatt

hallgatagon állok.

De egyedül Benned bízva,

arcod nézve, nyomodban járva

megoldást találok.


Gondok súlyától görnyedő vállam

jelenlétedben megkönnyebbül,

amikor terhem átveszed,

és örömmel, szabadon,

őszinte egyszerűséggel

lehetek Atyám, gyermeked!


2010. június 18.             Guti Tünde


Megérkeztem Hozzád!


A pályámon végig futok,

amíg Hozzád el nem jutok,

s Uram, eléd leborulok.

Megérkeztem.


Szívem oltárodra teszem,

nézlek, csak Rád figyel szemem,

látlak s eláll lélegzetem.

Csak hallgatok...


Mély nyugalom árad belül,

minden csata lassan elül,

lelkem végre elcsendesül.

Nincs semmi zaj...


Álmom, tervem Neked adom,

a legjobbat Tőled kapom,

vágyaimat lerakhatom.

Vezess engem!


2010. június 17.               Guti Tünde


Változás


Jajgató faág viharos szélben,

füstölgő gyertya a sötét éjben,

elkopott kabát zúzmarás télben...

Ilyen voltam...


Szétfoszló felhő vakító égen,

megbotló táncos a sima jégen,

mosolygó emlék, hogy is volt régen?

Ilyen voltam...


Megrepedt nádszál hullámzó vízben,

félénk tűzoltó emésztő tűzben,

hervadó erő duzzadó rügyben...

Ilyen voltam...


Lángoló fáklya messze világít,

lobogó zászlót útra kiállít,

kereső szívet célra irányít...

Ilyen leszek!


2010. június 14.                Guti Tünde


Éhezem szavad!


Szent Igédre várok, Uram,

ha nevel is, ha kemény, ha bánt,

mert éhségemet csillapítja,

szereteted utáni szomjamat oltja,

igazságodat megérteti velem,

és átformálja gyarló énemet.

Ints, feddj, oktass, dorgálj meg, Uram,

mindegy nekem, csak halljam hangodat!

Tudom, hogy féltve óvsz, gondod van rám,

és ha fenyítesz, az is javamra válik.

Sóvárgom beszéded után,

Uram, jöjj el hozzám!

Taníts, vezess, jelentsd ki magad,

hogy jobban megismerjelek,

és bátrabban kövesselek!

Te vagy az egyetlen út, mely az életre visz!


2010. június 10.                    Guti Tünde


Mézillat árad...


A búbos pacsirta eltikkadt,

az ázott földfelszín megszikkadt,

elmúlt az eső és ragyog a világ,

aranyban tündöklő sok pompás virág,

rezeg a levél és zörög az eresz,

nagyapó fentről egy cserepet levesz,

fióka tátogva ebédjét kéri,

rigó a fiának a hernyót méri,

vakító kék égen fodros a felhő,

csipkézett hegyeken táncol a szellő,

méhecske zümmög a szorgalmas társról,

mézillat árad virágporos hársról...


2010. június 8.                      Guti Tünde


Vakáció


Június van, végre vége,

lazíthatunk, pihenünk,

tankönyv, füzet félretéve,

vakáció, mehetünk!


Alhatunk már jó sokáig,

nem ébreszt a telefon,

nem halljuk a csengő hangját

iskolában monoton!


Miénk lehet kék ég alatt

a zöld pázsit, hegyvidék,

úszunk tóban vagy folyóban,

s feltárul a szakadék!


Az a baj, hogy gyorsan múlik

majd a nyár, mint rég a tél,

nagyon várjuk, de ha itt van,

tovatűnik, mint a szél...


2010. június 7.               Guti Tünde


Jézussal az úton


Most megvallom, hogy az Úrral járok,

eldöntöttem, csak szavára várok!

Mondhat bárki bármit, el nem hiszem,

Jézus szavait magammal viszem!

Tombol a gonosz, támad és harcol,

akiket legyőz, mindent megsarcol!

Hitemet akarja megpróbálni,

sohase fogok már meghátrálni!

Enyém a Krisztus és Ő él bennem,

bár néha nehéz, tovább kell mennem!

A keskeny úton nem könnyű járni,

de fent, Atyámnál Jézus fog várni!


2010. június 5.                     Guti Tünde


Ahogy egykor...

(Ajánlom Gergőnek...)


Hangyát eddig alig láttam,

bár még nem is bogarásztam,

ahogy egykor réges-régen

kisfiamat fogtam kézen,

megmutatva mindent neki,

ami szemünket meglepi,

ha a fűben keresgélünk,

kutatunk és nem henyélünk,

átnézzük a bársony mezőt,

selyem rétet, erdőt, fenyőt,

leskelődünk bokrok alatt,

ahol rigó lopva haladt,

gyönyörködünk a kék égben

és a távol hegyvidékben.


2010. május 28.         Guti Tünde


Számvetés


Fél évszázad.

Mily nagy idő mindazoknak,

akik könyvet lapozgatnak,

s történelem órán néznek,

mindent jobban tudni vélnek,

amit észben tartogatnak,

s ha tenni kell, halogatnak.


Fél évszázad.

Ötven évem gyorsan eltelt,

de az új nap mindig felkelt,

nagy próbára vagy derűre,

reményt adva friss erőre

folytatni, hogy tovább megyek,

meghátráló sose legyek!


Fél évszázad!

Annyi minden történt velem,

átjárt mennyei kegyelem,

életutam már nem bánom,

mert a célom látom s várom,

pályámon ezért futottam,

előbbre csak így jutottam.


Fél évszázad!

Milyen kevés ahhoz képest

(ha szolgálni nem volnék rest),

amit meg kellene tennem,

s cselekedni lenne kedvem,

mert az idő gyorsan halad,

s ami elmúlt, az már marad!


Fél évszázad...

Bűnbánattal most megvallom,

hogyha az Úr hangját hallom,

nem mindig vagyok kész jóra,

s nem indulok hívó szóra...

Mulasztásaim megbántam,

szívem szolgálatra szántam.


2010. május 28.             Guti Tünde


Pünkösd elérkezett!


Elmúlt a régi, hát sohase bánd!

Lobbanjon új tűz és égjen a láng!

Gyulladjon végre

élő reményre

szíved, mert pünkösd elérkezett!


Elmúlt a régi, most ne nézz vissza!

Kiszáradt szíved szomjasan issza

az élet vizét,

testté lett Igét

Jézust, mert pünkösd elérkezett!


Elmúlt a régi, fordulj előre!

Nagy szükséged van az új erőre!

Engedd, hogy védjen,

lelkedben égjen

a tűz, mert pünkösd elérkezett!


2010. május 20.             Guti Tünde


Imádság Pünkösdkor


Uram, kérlek, tüzedet most

izzítsd fel bennem!

Lángra gyúlva világítson

parázsló életem!

Emésszen meg minden bűnt,

mit gyűlöl Szellemed,

hadd lehessek érted élő,

égő gyermeked!


2010. május 19.              Guti Tünde


Pereg az élet...


Virág, mely boldogan ontja az illatát,

szellő, mi suttogva mondja el bánatát,

folyó, mely csendesen mossa a partjait,

vándor, ki őszintén keresi álmait,

anya, oly gyengéden gondozza gyermekét,

szeme, hogy vigyázza és óvja életét,

kék ég, nézd, szikrázik, arany a sugár,

fészek, hol csipog a kis tarka madár,

mezőn a fűszál s a rikító pipacs,

gyógyító remény, vidám ipiapacs,

pereg az életünk s űz, hajt, ki fiatal,

győzni a rossz felett - ez lesz majd diadal!


2010. május 18.                                         Guti Tünde



Felszabadítás


Sírnak, nyögnek, görnyedeznek,

sóhajtoznak és szenvednek

a viharban lesújtottak,

háborúban elnyomottak.


Szeme fénye kialszik már,

terhe alatt roskadva jár,

fogoly, akit bilincsbe vert,

s harcban ellenség letepert.


Sötét éjben éles sugár,

bástyán áttör, kaput kitár,

érkezik a mentő sereg,

poklok mélye reszket, remeg.


Ércajtókat tör a király,

fénye elől fut a homály,

zászló lobog, szelíden leng,

az Úr szava messzire zeng.


Népe most már szabad újra,

boldogan indul az útra,

felöltözve harc-ruhába,

nem volt semmi sem hiába!


2010. május 18.           Guti Tünde


Többet ér!


Nincsen nekem gazdagságom,

hírnevem, sem pompa,

Úr Jézus az én királyom,

Övé szívem gondja!

Nem nyomaszt a vagyon, siker,

nem erről álmodom,

békességem maga Krisztus,

csak Néki áldozom!

Többet ér az Úr öröme

minden földi vágynál,

ha keresnél, igaz kincset

te is itt találnál!

Imádságban mennybe szállok,

a felhőkön túlra,

mindennap az Úrral járok,

így döntöttem újra!


2010. május 12.                                Guti Tünde


Anyák napja után...


Szájszegletében megbújt a mosoly,

néztem, és nem maradhattam komoly,

szárnyra kel bennem az öröm, a hála,

jó lenne gyakrabban ott lenni nála!

Beszélt a múltról és mesélt a szépről,

amit még gyermekként ismertem régről,

minden hogy elmúlt, csak emlék lett mára,

mindaz, mit tettünk, oly nagy volt az ára!

Jézus az életünk, Jézus a mindenünk,

tombolhat bármilyen vad vihar ellenünk,

múltunk és jelenünk, jövőnk egy képben

ott van már örökre Isten kezében!


2010. május 14.                     Guti Tünde


Uram, mindennél több vagy nekem!


Mindennél többet kaptam Tőled,

nem vágyom másfelé mellőled,

gyönyörködöm szavaidban,

örökségem javaidban

soha el nem múló érték!


Sok bűnöm annyi, mint a tenger,

nem lennék tiszta, boldog ember,

ha nem jöttél volna értem,

de elvetted minden vétkem,

s világosságod rám ragyog!


Igédből erő árad felém,

Lelkedből rám az élő remény,

forrásom, mely el nem apad,

belőled jön, életet ad,

örök életre buzgó kútfő.


2010. május 13.            Guti Tünde


Sötétben


Sötét lepelként borul rád a homály,

süvít, sikoltoz a szél, nehogy megállj!

Leszáll ijesztő borzalmával az éj,

nem hagy egyedül, ott van az Úr, ne félj!

Figyeld, bátorít, haladj mindig nyomán,

keresd kegyelmét mindennap jó korán!

Szavát, igéjét szüntelenül kutasd,

azt, hogy Övé vagy, életeddel mutasd!

Lehet bár sötét - a gonosz nem tágít,

veled van az Úr, fénye megvilágít!


2010. május 11.                   Guti Tünde


Jó hírek


Szürke árny az arcomon,

barázdákat szánt a gond,

hallgatom, vajon mit mond,

nincs jó híre nekem.


Borongós eső szitál,

csapzott tollú varjú száll,

szelek szárnyán meg- megáll,

jó hír nélkül károg.


A menny felé nézek én,

tudom, honnan jön a fény,

éltető, boldog remény,

ami jó hírrel vigasztal!


Fejemet felemelem,

beragyog a kegyelem,

az Ige a kenyerem,

s benne a legjobb hír.


2010. május 6.            Guti Tünde


Napsütés


Ezer ágú napsugár

kinn a réten táncot jár,

muzsikál, táncot jár,

harangszóra hazavár.

Simogató napsütés,

cinke, rigó, fütyülés,

repülés, fütyülés,

mindennap felüdülés!

Sziporkázó fényözön

ablakomon beköszön,

rosszkedvem letöröm,

kézen foghat az öröm!


2010. május 6.             Guti Tünde


Mosolyog a kert


Nézd, mily szép a fű,

nézz szét, gyönyörű!

Illatos a föld,

virágzik a völgy!

Harmatos a táj,

oszlik a homály!

Mosolyog a kert,

nem vagyok levert!

Zöldell hét határ,

dalol víg madár!

Selymes, dús a domb,

bársonyos a lomb!

Méhecskénk leszáll,

porozva megáll!

Pillangónk lendül,

táncolva pendül!

Szalad fürge gyík,

hátán szürke csík!

Ragyog ránk a nap,

végre így marad!


2010. május 3.          Guti Tünde


Édesanyámnak!


Arcodon megannyi néma ránc,

szemedben ezernyi tűzben tánc,

két kezed osztja és áldja, ki nincstelen,

irgalmas utadat járod ma dicstelen,

lelked az éggel van rég összekötve,

nem vagy a gonosznak prédaként lökve,

életed példa, mert tanítvány élet,

így vezet Jézus és így vezet Lélek,

mert Ő a mécsesed, lángoló fáklya,

próbákban, bajban is melletted állva,

szíved az Úré és Őt áldja ajkad,

jósága, hűsége palástként rajtad,

megvéd és eltakar világi szennytől,

amíg majd hívásod érkezik mennyből!


2010. ápr. 26.                                           Guti Tünde  


Őszintén


Uram!

Szükségem van rá, hogy Veled legyek,

hogy csak nézzelek, semmit ne tegyek!

Figyeljem arcod rezdülését,

érezzem szívem enyhülését,

lelkemben tűznek lobbanását,

hadd halljam szíved dobbanását!

Nézhessek szemedbe őszintén, mélyen,

sohase álltam büszkén, kevélyen,

amikor láttam kereszted fáját,

és megértettem kegyelmed árját...

Békesség tölt el, irgalmad oly nagy!

Nálad megnyugszom csendesen, mert vagy!


2010. ápr. 24.                                              Guti Tünde


Egy a fontos!


Ide figyelj, testvér! Nem számít, milyen vagy!

Kövérkés vagy sovány, kicsi, vagy talán nagy?

Alacsony vagy magas? Nem számít egyik sem!

Egyetlen a fontos: mit őrzöl lelkedben!

Hogy mutat a külsőd? Isten nem azt nézi,

hanem azt keresi, ki a nevét féli!

Milyen lakásban laksz? Mi a tanult szakmád?

Minden másodrendű! Nézd, az Úr számít rád!

Nem lényeges erőd, vagy miért vagy gyenge!

Nem, hogy lassúbb elméd, vagy éles, mint penge!

Isten országában egy fontos, azt látom:

szíved mennyire ég az Úrért, barátom!


2010. ápr. 20.                            Guti Tünde


Össztűzben


Sötét lelkek tébolyult vihara zúg, tombol a levegőben.

Tépi, cibálja a reményt.

Szívemet markolja a nyirkos szorongás.

A keresztbe kapaszkodva behunyom a szemem,

igazságos Istenemre várok.


A virágkelyhek összezárva tűrik a hűvös esőt,

a rét ziláltan hever körülöttem.


Letűnt korok múló fájdalmán

és az újabbak vajúdásán tűnődve

riadtan menekülök Hozzád, Uram!


Az ellenség háborodott kacaja egyre halkul,

míg elcsendesül a homály.

Félelmem szorítása enged,

oltalmadat kiterjeszted rám,

és világosságodban győz a hit!


2010. ápr. 12.                     Guti Tünde


Szívedet keresem, Uram!


Nem fogadok senkitől glóriát,

nem festhetem kékre az eget,

nem teszek a fejemre koronát,

s nem hívhatok tavaszra telet!


Nem zenél a szívemben háladal,

ha örömöm gyászom nyomja el,

nem szárnyalhat addig a diadal,

míg életem nyárban is telel!


Nem rajzolok virágot a rétre,

szél szárnyán sem száguldozhatok,

Te hívsz, Uram, erővel a létre,

önmagamtól jót nem adhatok!


Terítsd rám a reménység palástját,

szemem tükrén hadd lobogjon fény,

irgalmadból hű kegyelmed árját,

mert a szíved így lehet enyém!


2010. ápr. 15.                     Guti Tünde


Álmomban


Egyszer éjjel álmomban

elfértem egy lábnyomban.

Nem láttam ki, mégse féltem,

mert ha jobbra-balra néztem,

fényben úszott kis világom,

körös-körül sok virágom.

Este leple lágyan takart,

néztem az engem védő kart.

Halványlila, fehér felhő...

hajnal dereng, hamar eljő...

Ébredésem boldog, vidám,

hálával telt meg az imám!


2010. ápr. 8.               Guti Tünde


Szellő ring, lepke száll...


Lélegzem mélyen a bódító illatot,

álmomban várom a virágzó holnapot,

bársonyos szirmokon napsugár kacaját,

szorgalmas méhecskék vad, zsongó moraját.

Sárgában tündöklik élénk aranyeső,

jártában-keltében tarka erdő, mező,

kivirult, kizöldült fű, fa, virág, liget,

aranyló dombokon kis lovacska üget.

Szellő ring, lepke száll, messze nyúl az árnyék,

brekegő békáktól hangos már a zsámbék,

apró gyík kukucskál, jó lesz biz vigyázni,

gólya úr elrepül, azt kell még kivárni!

Eldobja ásóját a selymes kis vakond,

megnézi munkáját, nem lehet semmi gond,

dús réten őzgida gyorsan nagyot szökken,

veszélyt jelző szarka a sűrűbe röppen.

Zajos már az erdő, népe táncot járhat,

huncut szemű róka játszva ösvényt vághat!


2010. ápr. 7.                                          Guti Tünde


Áldozati Bárány


Mély sötétség gyötört keresztednél állva,

tudtam, hogy elvesztem a világban járva.

Láttam kifolyt véred, szíved hasadását,

hallottam a hangod, s lelked sóhajtását.


Áldozattá lettél, értem elvégezted...,

bárhová is mennék, jól látom kereszted!

Helyettem haltál meg, helyettem szenvedtél,

Isten Fiúsággal soha nem kérkedtél.


Bárány voltál, csendes, áldozatként áldott,

némán tűrtél mindent, csodálta, ki látott!

Halálod győzelem, utat tört Atyánkhoz,

kereszted lett a híd mennyei hazánkhoz!

          

2010. ápr. 7.                       Guti Tünde


Eltörölve a vádirat!


Bármely

bűnöm elég lenne,

hogy pokolba taszítson,

lelkem mélyén megvádolva,

és kiábrándítson.

Mentségemre trónod előtt

nincs emberi védelem,

Jézus, Te tudsz üdvöt adni,

így nem bánt a félelem.

Mondtad:

bűnöd elengedem,

üres szíved megtöltöm,

érted kellett a kereszten

vérem adva, megtörnöm.

Eltörölve a vádirat,

a kárpit kettéhasadt!

Út lettem neked Atyámhoz,

a sírom üres maradt!


2010. márc. 26.             Guti Tünde


Kicsi virág


Kicsi virág, sárga kincsem,

teli világ, sehol nincsen

ilyen üde, tiszta mosoly,

aki rád néz, máris fogoly,

szabadulni nem is akar,

tavasz felhő lágyan takar,

könnyű illat száll a szélben,

arany sugár szép mesében...


2010. márc. 20.           Guti Tünde


Egy haldokló kiáltása

            (Nóra)


Élet romokon füstölög a bánat,

a remény is rejtőzve muzsikál,

lélek húrokon dalt penget, de hányat...

a szelíd szél könnyezve furulyál.


Lágyan hajladoz eltört gyertya fénye,

a repedt nád kábultan tántorog,

némán felkiált a sebzett szív mélye,

kifosztott lét... gyötörten vánszorog.


Jézus lábánál keseregsz már sírva,

szakadt lelked bocsánatért zokog...

Élet Könyvébe lesz neved beírva,

mert vétkeid bűnbánattal hozod.


2010. márc. 18.         Guti Tünde


Ne menj vissza Emmausba!


Mondd csak, erre van Emmaus?

Kérlek, testvér, vissza ne fuss!

Ne merülj búskomorságba,

hitetlen csalódottságba!

Ne felejtsd el, mit itt láttál,

Jeruzsálemben mit vártál!

Jézus Mester és Messiás!

Róla írt így Ésaiás!

Próféták már tudták, hogy jő

Isten Fiaként Megmentő!

Ne menj vissza Emmausba!

Ne öltözz át testbe, húsba!

Hiszen benned él a Király!

Muszáj, hogy Őérte kiállj,

hirdetve az Ő országát,

bűn-foglyoknak szabadságát!

Jézus meghalt mindenkiért,

kereszten a vétkeinkért!

De harmad feltámadott!

Úr Krisztusunk már nem halott!

Nyitva áll most az üres sír,

szívünkbe új korszakot ír!


2010. márc. 12.             Guti Tünde


Bárhogy történt...

(Elképzelt eset - egy édesanya levele szabaduló fiához)


Szégyen borít, bánat takar,

régen szorít, lázban zavar,

börtönlakó lett a fiam,

beleőszült már a hajam.

Mit csináltál, mivé lettél,

aki régen úgy szerettél,

mosolyogva játszadoztál,

betegségből lábadoztál?

Erőd, eszed hova tetted?

Élet-kenyért megvetetted!

Most csak bolyongsz igaztalan,

mint egy koldus, világtalan...

Szívem hasad, emlék marad,

kisfiamnak keze ragad

annyi ocsmány, undok bűnhöz,

gyere már ki régi fűzhöz,

és meséld el, hogy jutottál

ilyen útra, hogy futottál

barát után keresgélve,

itthon unalmasan élve...

Bárhogy történt, bármi lettél,

bárhol is vagy, bármit tettél,

én örökre visszavárlak,

a fiam vagy, s hogyha látlak,

örömkönny a szememben ül,

lelkem megbocsát legbelül!

Csak jöjj, csak nézd hívó kezem,

menny felé fordított fejem!

Megbocsátás onnan árad,

annak, aki most még lázad!


2010. márc. 11.       Guti Tünde


Ki neked Jézus?


Ki nekem Jézus? Ezt kérdezed?

Bármit is mondok, megmérheted!

Mennyi a hited és bízol-e Benne?

Látod-e tisztán, neked jobb lenne,

hogyha a szívedet csak Neki adnád,

gondban vagy jóban Ő lenne mannád!


Ki nekem Jézus? Ez érdekel?

Gondolat, érzés Hozzá terel?

Nincs meg a válasz még kérdésedre?

Nyiss utat s válassz, várj feleletre!

Nézd, nekem Jézus igazság! Másnak...

talán csak ember, prófétát látnak...


Ki nekem Jézus? Ezt faggatod?

Utána jártál, elmondhatod...

Nekem az ÉLET, a FELTÁMADÁS!

Ő a MEGVÁLTÓM, nincs senki más!

De most így végül kérdezlek TÉGED:

Ki NEKED Jézus, és Istent féled?


2010. márc. 9.               Guti Tünde


Jézus az Úr!



Úton vezérlő fényem!

Bajban élő reményem!

Hallom, ha szívből kérem!

Egyedül Jézus az Úr!


Vártam s eljött, ha hívtam!

Láttam, figyelt, ha vívtam!

Vallom, kiáltom nyíltan:

Egyedül Jézus az Úr!


Őriz a sötét éjben!

Nem hagy örvénylő mélyben!

Megtart gyötrő veszélyben!

Egyedül Jézus az Úr!


2010. márc. 5.       Guti Tünde


Hálás vagyok!


Hálás vagyok mindenért,

végtelen kegyelmedért!

Mikor Hozzád kiáltottam,

meghallgattad s eljutottam

kereszted elé.


Hálás vagyok mindenért,

bűn miatt folyt könnyemért!

Megmutattad irgalmadat

és az egyetlenegy utat

kereszted elé.


Hálás vagyok mindenért,

szenvedtél sok vétkemért!

Kihoztál a sötétségből,

közel hívtál szeretetből,

kereszted elé.


Hálás vagyok mindenért,

Benned nyert testvéremért,

akik sokszor terelgettek,

Jézus, Hozzád elvezettek,

kereszted elé!


2010. márc. 1.         Guti Tünde


Hálaadás


Magasztallak, Uram az éjjelért,

szívem Téged dicsér az életért!

Benned nyugszik éjszaka álmom,

békém csakis Nálad találom!


Hálát adok, Uram a reggelért,

fogadd hódolatom ma mindenért!

Örömmel töltöd be perceim,

elvetted, lemostad bűneim!


Megköszönöm, Uram az új napot,

megláthatom Benned a holnapot!

A Te kegyelmed jobb mindennél,

és eltévedni nem engednél!


2010. febr. 16.                                            Guti Tünde


Itthon vagyok!


Miért vagyok éppen ebben a családban?

Hol találom helyem ebben a világban?

Miért vagyok MAGYAR, s mért IDE születtem?

Nem élheti senki életét helyettem!


Mi nekem a Mátra, s testvére a Tátra?

Gondolatom sokszor a hegy-völgyet járja!

Szelíd lankák, dombok, arany búzamezők,

rohanó, vad folyók, s az Alföldre menők...


Miről zúg az erdő, a suhanó szellő?

Mit, határon túlra úszó, fodros felhő?

Azt, hogy ITTHON VAGYOK! A szívem ezt mondja,

s vallom, hogy az Úré az otthonom gondja!


Mit sugdos a nyárfa? És a rét virága?

Ennek az országnak sehol nincsen párja!

Kárpátok ölében magyar nép kenyere!

Őriz minket s vigyáz Isten két tenyere!


2010. febr. 11.                                          Guti Tünde


Nem éltem hiába!


Megértettem-e a csendet?

Tartottam szívemben rendet?

Megpillantottam a mennyet?

Nem éltem hiába!


Szerettem az igazságot?

Szebbé tettem a világot?

Istenre bíztam a gondot?

Nem éltem hiába!


Letöröltem minden könnyet?

Elolvastam minden Könyvet?

Megismertem, mi az ünnep?

Nem éltem hiába!


Mosolyogtam kis virágra?

Hát a dús, zöld lombos fára?

Hallgattam Isten szavára?

Nem éltem hiába!


Megfogtam egy gyermek kezét?

Vigasztaltam síró szemét?

Tompítottam harag hegyét?

Nem éltem hiába!


Megöleltem minden embert?

Vezettem, ha menni nem mert?

Tanítottam, míg üdvöt nyert?

Nem éltem hiába!


Hálát adtam a reggelért?

Imát mondtam a betegért?

Égett bennem tűz Jézusért?

Nem éltem hiába!


2010. febr. 9.                              Guti Tünde


Vörösbegy


Tálat raktam, inni adtam,

hideg télen jóllakattam,

nem volt gondja, hogy mit egyen,

ő az én kis vörösbegyem.


Minden reggel idevártam,

megörültem, ha megláttam,

rozsdavörös színű begyét,

buksi fejét, csőre hegyét.


Könnyű szárnyon hozzám repült,

napraforgó maghoz leült,

szétnézett nagy óvatosan,

csipegetett komótosan.


Barátkozott a cinkékkel,

szén színűvel és a kékkel,

nem volt irigy hideg télen,

megéltek a dióbélen.


2010. febr. 4.                                        Guti Tünde


Magzatvédelem


Én azt mondom: küzdj az életért,

és ne engedd soha semmiért,

hogy kioltsák szánalom nélkül,

névtelen eldobva legvégül!

Ha elfordulsz, áruló lettél!


Én azt mondom: kiálts az életért,

emeld hangod minden kis magzatért,

aki megfoganva, szívdobogva várja,

hogy megszülethessen végre a világra!

Ha hallgatsz, áruló lettél!


Én azt mondom: harcolj az életért,

tárd ki szíved minden kis gyermekért,

aki a méhben sír halálra ítélve,

Isten ajándéka, boldogan hogy élne!

Ha nem szólsz, áruló lettél!


2010. febr. 1.                                         Guti Tünde


Miért ejtek könnyet?


Azt kérdezed,

miért ejtek könnyet a hajléktalanért?

S azért, aki durva kézzel ont ártatlan vért?

Én sem tudtam tenni semmit a kegyelemért...

Nem érdemeltem, de elfogadtam!


Azt kérdezed,

miért ejtek könnyet a prostituáltért?

Ki gyermekként öregedve hajt élvezetért?

Ő sem tehet soha semmit a kegyelemért...

Nem érdemli, de megragadhatja!


S azt is kérded,

miért ejtek könnyet a gyilkosokért?

A hazugért, becstelenért, s eldobottakért?

Nem tehetnek soha semmit a kegyelemért...

S bár érdemtelenül, de belekapaszkodhatnak!


Már nem kérded,

miért ejtek könnyet az emberekért...

Jézus Krisztus értük ontott a kereszten vért,

hogy kiáltson minden bűnös a kegyelemért!

Mind érdemtelenek vagyunk, de megmenekülhetünk!


2010. jan. 29.                                                         Guti Tünde


Te hol vagy?


Kint csikorgó hideg,

bent lobogó tűz,

kint lelketlen, rideg,

bent szeretet fűz.

Kint aléltan járnak,

bent az Úrra várnak,

kint emészt a félelem,

bent segít a védelem.

Kint romlik a világ,

bent nyílik a virág,

kint folynak a könnyek,

bent énekek jönnek.

Kint szorongás öl s tarol,

bent kegyelem óv s karol,

kint bosszú, kemény,

bent gyógyír, remény.

Kint viharfellegek gyűlnek,

bent örömkönnycseppek ülnek,

kint ördög járja nászát,

bent szív küldi fohászát.

Kint hazugság suhan az árnyon,

bent Istenünk hordoz sasszárnyon,

kint gonosz, ártalmas kábítás,

bent öröm, hála, nincs ámítás.

Kint sötét férgek a bűn tenyerén,

bent megbékélek az Úr kebelén.


2010. jan. 28.                             Guti Tünde


Van-e valaki?


Ki ad, mondd, védelmet, elrejtő oltalmat?

Ki áll ott melletted, látva a borzalmat,

ami a lelkedben búsulva háborog,

s fájdalmas gyötrésben ájulva tántorog?!

Mondd, ki hord szívében őszinte szánalmat,

sebeket gyógyítva árasztva irgalmat?

Van-e, ki meghallja sikoltó bánatod,

mikor a vétkedet sóhajtva jajgatod?

Ki fogja elvenni ólomsúly bűnödet,

s hogy tudja széttörni vád ontó tükrödet?

Szárnyaló szabadság, békesség hogy jön el?

Kétségek között már hívtad rég, mondd, felel?

Jézus az, ki egyre súgja a nevedet,

add Neki szíved és nyújtsd ki a kezedet!

Kereszten meghalt, így ő lett a védelem,

mellette nem kínoz többet a félelem!


2010. jan. 26.                                      Guti Tünde


Lila csend


Puha felhőréteg nyugszik az ég alján,

lobban gyenge sugár lángolva még karján,

mit elringat lágyan,

míg dúdol a mában...

Lila csend borul a tájra.


Hűvös szélfuvallat libben át a dombon,

lelkemet kitárva elszáll minden gondom,

lehunyom a szemem,

eláll lélegzetem...

Lenyűgöz a perc csodája.


Játszi szellőhullám borzolja a fákat,

havas, téli völgyben jégtáncot is járhat,

nyom nélküli hóban,

nád övezte tóban...

Szendereg az éj homálya.

2010. jan. 24.                                 Guti Tünde


Cinkepár


Sárgás begyű, kicsi cinke,

bolyhos fejű és picinyke,

csipog-csipeg az erkélyen,

szarka nézi nagy kevélyen.


Hegyes csőre kippen-koppan,

kartondoboz rippen-roppan

talált téli eleséget,

tavaszra meg feleséget.


Már a diót együtt eszik,

tél leckéjét együtt veszik,

széncinege és a párja,

ki az udvart vele járja.


2010. jan. 20.         Guti Tünde


Célba érni


Azt kérdezed, miért élek,

nehézségben mért nem félek?

Csak egy lehet igaz válasz:

két út közül EGYET válassz!

S ezen bár nem jár sok ember,

békessége mint a tenger!

Keskeny, egyenes a csapás,

vigyázni kell, ez nem vitás!

De az Úr Jézus, ki vezet,

eltévedni így nem lehet!

Az út végén - S ez nem álom! -

mennyországot megtalálom!

Miért élek, azt kérdezed?

Célba érni! Add a kezed!


2010. jan. 19.              Guti Tünde


Velem vagy


Te vagy fény a sötétben,

gyógyír minden emlékben,

megmentőm a veszélyben,

Istenem, Megtartóm!


Elrejtesz fergetegben,

a sűrű rengetegben,

megtartasz hű kezedben,

így nem félek már!


Légy itt lélegzetemben,

vezess minden percemben,

Te légy Úr a lelkemben,

Jézusom, Megváltóm!


Ott vagy éjjel, álmomban,

erőt adsz fájdalmamban,

látlak minden lábnyomban,

mert előttem jársz!


2010. jan. 8.                       Guti Tünde



Szánkózás 


Gyermek-lelkem nagyra tárom,

megkeresem gyatra szánom,

ütött-kopott az már régen,

idén nem siklott a jégen...


Mélyet szippantok az utcán,

van is, aki bámul furcsán...

Micsoda egy felnőtt gyerek!?

Én meg ránézni sem merek...


Ki mit gondol, ám nem bánom,

én a dombra húzom szánom,

lesiklok, mindent felejtve,

s a rosszat a hóba elrejtve.


Kicsi cinke csengő hangja

kísér, pedig nincsen rangja,

nincs is benne rosszra hajlam,

bájos dalát, na, hadd halljam!


Szánkóm csúszik le a völgybe,

szemem tapad öreg tölgyre,

összes ága hó borított...

a tél képe elbódított...


2010. jan. 7.                               Guti Tünde


Egy hajléktalan...


Ő is volt kisfiú, őt is dédelgették,

puha, meleg ágyba szépen befektették,

etették, dajkálták, vigyázták lépteit,

büszkén mutogatták iskolás képeit.


Aztán egy bús napon elhagyta szüleit,

nem látta senki sem kihullott könnyeit,

rátört a mély magány, nincs már barátja sem,

azt, hogy mi van veled, nem kérdi senki sem.


Mi lett hát belőled, egykor szép kisgyermek?

Reggelit, ebédet neked nem rendelnek...

Fagyos a hajnalod, hideg az éjjeled,

elborít sok bajod, és nem fő ételed...


Gyere egy teára, gyere egy imára,

hadd melegítse fel lelked egy órára!

Mindezt azért adjuk, hogy legyen szeretet,

ami megfogja rég magányos kezedet!


Higgy az Úr Jézusban, irgalommal hajol

hozzád és a bűnből kiemel, felkarol!

Nyisd meg a szíved és fordulj Urad felé,

tárd ki őszintén és életed tedd elé!


2009. dec. 29.                                      Guti Tünde


Értünk született!


Ünnepi szívben ünnepi dal,

karácsony díszben templomi fal.

Éjszaka mélyén enyhül a gyász,

fájó lelkekből száll a fohász.


Békesség Ura, Te adj békét nekünk,

trónodhoz alázatos szívvel megyünk!

Életünk fénye és reménye vagy,

próbákban, bajban aki el nem hagy.


Szívünk felöltözik mély hódolatba,

hálánk és örömünk öntjük most dalba!

Királyként, egyszerű gyermekként eljöttél,

köszönjük, Jézus, hogy értünk megszülettél!


2009. dec. 17.                                 Guti Tünde


Gyertyaláng életem


Megszűnik a harag, elillan a métely,

elcsendesül lelkem, elszáll minden kétely,

gyertya fénye játszik, a szememben táncol,

igazságot látok, lángja bennem lángol,

bús, bársony lepellel borul rám az éjjel,

hótakarót terít lágy pelyhekben széjjel,

gyertyaláng az élet, gyenge fényem lobban,

el ne fújja a szél, mit tehetnék jobban?


2009. dec. 14.                                      Guti Tünde


Tékozló


Méltóságát félretéve, feledve, hogy királyfi,

járja útját rongyban, szennyben, belerúghat akárki.

Szemében a fény megtört már, az arca sem mosolyog,

szél tépázza kócos haját, gyomra hangosan korog.


Nem kellett a békés család, az unalmas, nagy sereg,

most meg keze kenyér után, ha száraz is, megremeg.

Nem fésülik, nem dajkálják, pohárt nem tölt senki sem,

mert elhagyta atyja házát, s nem bízik már senkiben.


Jobbat ígért kint a világ, nagyobb pompát, hírnevet,

de hazudtak a barátok, még a koldus is nevet!

Így becsapták, pénzét vették barátnők és bajnokok,

pedig otthon áldó kézzel ölelték hű rokonok.


Most keserű, fájó panasz tör fel árva lelkéből,

megbánta, hogy elszórt mindent ősi örökségéből!

Jó atyja már régen várja, a ház előtt álldogál,

s amint látja  fiát jönni, szívéből a hála száll.


Kitárt karja szoríthatja, visszakapta gyermekét,

minden bűnét megbocsátva húzza rá a gyűrűjét.

Isten is vár féltve téged, eltévedtél messzire!

Tudd meg, testvér, senki nincs más, ki szeretne ennyire!


2009. dec. 7.                                                    Guti Tünde


Karácsony


Mondd!

Mi a karácsony?

Díszes világítás?

Ajándéközönnel járó

álszent önámítás?

Jó szavak helyett

édes csilingelés?

Selymes szalagok,

bár nincs elismerés?

Dagadó mellkassal

átnyújtott csomagok,

miközben háttérben

dúlnak a rohamok?

Családi perpatvar

zúzza a lelkeket,

pedig a kicsinyek

úgy várnak titeket!

Mit is kell, hogy is kell

tenni ez ünnepen?

Millió könny helyett

áradjon türelem!

Közömbös bú helyett

tárt karral ölelés,

sértődést, haragot

temesse feledés!

Nézzünk hát mosollyal

szomorú arcokra,

bátorítást adva

nehezebb napokra!

Tedd félre mindazt,

mi téged ért sérelem,

szíveddel gondolkozz,

s hagyd, hogy az értelem

lassan, de felfogja!

S majd látja a mennyet,

karácsony szent napja

nyújtja a legszebbet.

Velünk van Istenünk,

testben megérkezett,

neve Immánuel,

győz a sötét felett!


2009. dec. 7.           Guti Tünde


Érdemtelenül


Nem érdemlek semmit, Uram!

Hányszor elhibáztam utam...

Elámulok végtelen kegyelmeden:

bűneimért szenvedtél kereszteden!

Érdem nélkül is jöhetek Hozzád,

esélyt Te adtál, számíthatok rád!

Megragadom kinyújtott kezed,

kitárom szívem, Uram, Tied!


2009. dec. 4.                   Guti Tünde 


Menedékem


Búskomor homályból

Uram, hozzád jövök!

Sötét ijesztésből

hozzád menekülök!

Lelket feszítő kérdések

sűrű homályán át

csak az nem téved el,

ki téged mindig lát.

Ádáz harcok kereszttüzében,

válasz nélküli gyötrelmében

egyetlen menedék, hol békét találok,

a Te szíved, Uram, s ha előtted állok!


2009. dec. 4.                                 Guti Tünde


Kérünk, Urunk!


Kérünk, szánj meg minket, Urunk,

mi csak kiáltani tudunk!

Minden csodát Tőled várunk,

megoldást Benned találunk!


Kérünk, szánj meg minket, Urunk,

amíg magasabbra jutunk,

s megtanulunk elengedni,

kitárt karral kegyelmezni!


Kérünk, szánj meg minket, Urunk,

világosítsd minden utunk!

Ne csak ünnep idején keressünk,

S mindennap jobban szeressünk!


Kérünk, szánj meg minket, Urunk,

hogyha szívből imádkozunk!

Gyógyítsd meg a lelkünk épre,

formálj át krisztusi képre!


2009. dec. 1.                    Guti Tünde


Csendes az utca...


Csendes az utca és csendes a táj,

dereng a hajnal, elszáll a homály,

s míg idelent minden sárgul és él,

addig fent hófelhőt kerget a szél.


Mellettem dallal ébred a világ,

az égen hideg, fagyos jégvirág,

előttem langyos fuvallattal kél,

fölöttem fehérben nyargal a tél.


Itt napfény cirógat áttörve gátakat,

távolban hólepel borít hegyhátakat,

szívemben advent s megemlékezés,

mennyből jön áldás, fentről ébredés!


2009. nov. 29.                         Guti Tünde


Advent éjjel


Sok összegyűlt, fájó bántást

szívből szakadó kiáltást,

lelket gyötrő meg nem értést,

önpusztító, nehéz kérdést,

célt tévesztett vargabetűt,

borongásra zúzott derűt,

nem teljesült gyermekálmot,

elfelejtett kívánságot,

mély, családi összetartást,

másokért tenni akarást

megmérek a szív mérlegén,

advent éjjel így árad fény

minden tettre, gondolatra,

testvérek közt láncolatra:

van-e híja szeretetnek

és megbocsátó békének?

Jézust tiszta szívből várom!

Lelkem mélyén lobog lángom?


2009. nov. 26.                              Guti Tünde


Advent


Nekem mit jelent az advent?

Nem a gyertyák fényét,

hanem messiási díszben

Jézus visszatértét.


Nekem mit jelent az advent?

Nem meleg kalácsot,

hanem égi szeretettel

érkező világot.


Nekem mit jelent az advent?

Szívben várakozást.

Lelkem vágyik látni Jézust,

boldog találkozást.


Nekem mit jelent az advent?

Minden teljesedik!

Mit próféták megígértek,

Krisztus megjelenik!


Nekem mit jelent az advent?

Nem a versfaragást,

de az Úr jelenlétében

csendes megmaradást.


S neked mit jelent az advent?

Illatos koszorút?

Látsz-e gyertyafényen túlra?

Várod-e a Fiút?


2009. nov. 25.                         Guti Tünde


Várjuk a királyt!


Az élet batyuját cipelem vállamon,

nem díszes tarisznyát hordok oldalamon.

Bőrömet kikezdte terheim nagy súlya,

viharos napoknak voltam én tanúja!

Hazám és nemzetem leomlott kőbástya,

nem ad már hű fiat az Árpádok háza.

Merre tart, merre megy az én kis országom?

Zászlója szétszakadt, nincs tűz az oltáron!

Tudom jól, ki adhat királyt e nemzetnek,

üdvöt és megnyugvást háborgó lelkeknek.

Jézus a Messiás és Ő a Megváltó,

Immánuel, Urunk, e földön Megtartó!

Nyomor és gyász helyett örömnek szavát hoz,

fogadd be, s Ő küld e jó hírrel hazádhoz!


2009. nov. 20.                           Guti Tünde


Gondold meg ma!


Talán még ma

bevégzed életed,

talán még ma

célod elérheted,

leteszed terheid,

örömed, harcaid.

Talán még ma...


Talán még ma

bevégzed életed.

Miért pont most?

-félénken kérdezed.

-Hát eljött a percem?

Készen állsz, én lelkem?

Talán még ma...


Talán még ma

bevégzed életed,

az Úr még vár,

tetted megmérheted.

Szerettél eleget?

Osztottál kenyeret?

Talán még ma...


Talán még ma

bevégzed életed,

elmúlt időd

útját átlépheted.

Szíved mindent itt hagy,

vizsgáld meg! Mondd, kész vagy?

Talán még ma...


Talán még ma

bevégzed életed,

utad végén

még egyszer nézheted,

mi az, mit elértél,

előtted volt a cél.

Gondold meg ma!


2009. nov. 17.           Guti Tünde


Tűnődés


Ha tudós lennék, ámulnék nagyságodon,

milyen törvényeket teremtettél!

Tartod a Napot, fogod a Földet,

s minden terved szerint működik.


Ha mérnök lennék, örülnék eredményednek,

mert számításaid tökéletesek!

Kozmikus mérték vagy földi szélesség,

mélység és magasság abszolút tudásodat igazolja.


Biológusként mikroszkóppal figyelném

a falevelek futó erezetét,

a virágport a puha szirmok között,

és a madártollak rikító színét.

Lenyűgöz az emberi test működése,

és mindaz, amit mindenható elméd

megalkotott és ránk bízott!


Állandóan utazó zoológusként

feltárnám az állatvilág csodáit,

az őskori és a mai egyedeket,

és nem szűnnék meg bebizonyítani,

hogy Darwin tévedett!

Mindent Te hívtál életre, Istenem!


De embernek születtem, és köszönöm sorsomat!

Egyszerűen láthatom kegyelmedet!

Szívembe fogadhattam Fiadat, Jézust,

aki magára vállalta bűneimet!

Bármelyik korban is éltem volna,

lehetnék akár gazdag vagy szegény,

TE VAGY A KINCS, AMIT MEGTALÁLTAM,

én csak egy porszem, s Te vagy a REMÉNY!


2009. nov. 11.                                    Guti Tünde


Őszintén Isten előtt (vallomás)


Uram! Miféle csodabogár vagyok én?

Felnőtt fejjel gyermeki módon örülök

elkápráztató alkotásaidnak,

az érintetlen tájaknak?

Már ráncosodó arcom kipirul,

ha közelről csodálhatok

egy színpompás virágot,

s lélegzetvisszafojtva ámulok

egy-egy tüneményes kismadár

csilingelő dalán!

Miért, Istenem?

Érthetetlen, hogy 49 évesen

néha kacagó tinédzsernek,

máskor a jelent vizsgáló,

bölcs vénnek érzem magam...

S az is felfoghatatlan, hogy

Te így szeretsz, Uram, ahogy vagyok!

A MEGVÁLTÁS CSODÁJA BOLDOGGÁ TESZ!

Pedig hányszor elbuktam már,

elrontva dolgokat, amik

a Te tökéletes, isteni terved szerint

jól működhettek volna!

De kegyelmed, ami kifürkészhetetlen,

s józan ésszel meg nem magyarázható,

mégis kiáradt rám, érdemtelenül!

Uram! Te a tökéletlen senkit hívtad el,

ez vagyok én. S most mégis irgalmas

szereteted biztonságában örvendezhetek!


2009. nov. 1.                                                 Guti Tünde


Őszi képek


Csendes az udvar és csendes a fű,

gyere és nézd meg, az ősz gyönyörű!

Piros és tarka a levél a fán,

vörös és sárga, de milyen vidám! 


Játékos cinke kopog az ágon,

ujjai között diót fog, látom.

Kitűnő ebéd s jó vacsorára,

nem fog ki rajta a hűvös pára.


Éled az udvar, a Nap éjt szabdal,

háláját zengi egy rigó, dallal.

Sebtében mosdik a szomszéd cica,

erkélyen ülnek, Kormos és Vica.


Pereg a levél lassan a fáról,

avarban mesél halkan a nyárról.

Lelkemben lángom bíborszín tájkép,

ámulva látom, az ősz milyen szép!


2009. okt. 29.                         Guti Tünde


Köszönöm, Uram!


Köszönöm, Uram,

hogy hozzád tartozom!

Kegyelmet kaptam,

Te vagy az oltalom!

Életem viharaiban,

próbák súlyos óráiban

Te vagy a menedékem,

Te vagy vezérlő fényem!

Jézus, Te vagy a Megtartóm!

Jézus, Te vagy a Gyógyítóm!

Jézus! Mindennél több vagy nekem!


2009. szept. 24.                               Guti Tünde


Szóltál, itt vagyok!


Megállok előtted némán, csendben,

életem ott van kitárt kezedben,

irgalmat látok fénylő szemedben,

s mert szóltál, itt vagyok!


Ismersz engem és nevemen hívtál,

élet-könyvbe már régen beírtál,

szívemben a trón, Uram, neked áll,

s mert szóltál, itt vagyok!


Elhoztam álmom s minden vágyamat,

az úton őrzöd végig lábamat,

megérkezve láthatom házadat,

s mert szóltál, itt vagyok!


2009. okt. 26.                       Guti Tünde


Szeretni - művészet!


Ujjad elfárad,

míg dolgozik ecsettel,

arcod elbágyad,

de játszik a kenettel,

kezed még rajzol,

ábrázol színekkel...

Szeretni - művészet!


Olykor szorítod

vésőd a szobrodon,

néha feladnád,

gond ül homlokodon,

messze elnézel

csendben, hallgatagon...

Szeretni - művészet!


Lágyan megpendül

húrod a hangszeren,

dallamot formál

hangja a lelkeden,

szárnyra kap, röppen

könnyedén, végtelen...

Szeretni - művészet!


2009. okt. 22.                      Guti Tünde


Az elázott kutya


Fényesen gurul le a hűvös esőcsepp

az éledő fű szárán,

patakokban folyik a víz, bordái közt

a kóbor kutya hátán.

Csatakos lába mély sárba lép.


A rétnek élet az eső, ha hűvös is,

ezüstös felfrissülés,

a kivert magányosnak elázott bunda,

bánat, hideg, éhezés.

Fáradt szemében félelem ül.


Csobog a víz az ereszcsatornában,

a fáknak kedves zene,

ijedten keres vackot az éjszakában

az eb, s csukódik szeme...

Álmában lágy takarón fekszik...


2009.                                               Guti Tünde


Hűvös reggel


Borongós időre ébredtünk ma reggel,

vénasszonyok nyara elszállt a meleggel!

Dideregve lépek elázott levélen,

esőfelhőt látok feketén, fehéren.

Piros lombok között széncinke csicsereg,

csurom víz tollával most inkább kesereg.

Hűvös szelek elől elrejtőzött minden,

szánakozik búsan az elázott ingen.

Leverte az eső a sok szép levelet,

majdnem látható már a hűvös lehelet...


2009. okt. 12.                      Guti Tünde


Eljöttem!


Feljöttek a sziporkázó

csillagok,

kereslek, hát vágyakozva

itt vagyok.

Rám borul az éj sötétje,

velem vagy,

az az Úr, ki megígérte,

el nem hagy.

Hozzád nyújtom, az ég felé

kezemet,

hallom, ahogy szólítod

a nevemet.

Csendben feléd fordítom az

arcomat,

bárhol vagyok, mindig hallod

hangomat.

Csillagtenger leple alatt

eljöttem,

látom, kezed áldón tartod

felettem.


2009. okt.                                                 Guti Tünde


Meggyógyulok


Kudarcaim súlya alatt

olyan sokszor menekülök

előled, Istenem!


Látod, hányszor megpróbáltam,

szívből, mégis elhibáztam,

kísért a félelem.


Atyai szíved lehajol hozzám,

életet, áldást árasztasz így rám,

kegyelmed elborít!


Újra erőt adsz, Lelked bátorít,

mindig meghallgatsz, arcod felvidít,

jóságod betakar.


Meggyógyulok jelenlétedben,

nem érhet vád a Te kezedben,

őrző karod körül ölel.


2009. okt. 8.       Guti Tünde


Napfényes október


Lila bogáncs, fodros lepke,

mindenkinek jó a kedve!

Sárga, fehér kis virágok,

áldón süt a napfény rátok.


Tarka szarka topog, recseg,

októberben ilyen meleg?!

Barna szöcske nagyot ugrik,

az árnyék hosszabbra nyúlik.


Avarszagú úton járok,

madárdalra meg-megállok,

kék ég alatt cinke fecseg,

bokortőben rigó remeg.


Megcsípte a dér az erdőt,

elfújta a szél a felhőt,

lassan vége lesz a nyárnak,

októberi mulatságnak...


2009. okt. 5.                   Guti Tünde


Vakond


Barna buckák járda mellett.

Kicsi vakond! Ásni kellett?

Előcsalt a meleg napfény?

Csupa föld rajtad a mellény!

Barna halmok fűben, sorban...

Jó idő van. Ne félj! Jól van!

Megérdemelsz egypár jó szót,

ne halljak ezentúl zokszót!

Ásó, lapát, oldaladra!

Hanem most már menj utadra!


2009. okt. 4.                          Guti Tünde


Kopog az ősz az ablakon...


Kopog az ősz az ablakon,

bedobog hűvös alkonyon,

széllel küldi üzenetét,

ködös reggel jelzi jöttét,

illatát érzem a fák közt.


Kopog az ősz az ablakon,

suhan a díszes templomon,

sárga levél mesél erről,

érezzük, jön, vajon merről?

Súlyos felhők ülnek a dombra.


Kopog az ősz az ablakon,

avarba süpped a lábnyomom,

gyermekként mennyit szaladgáltunk,

szakadó esőben jól megáztunk,

szerettem a színes, őszi tájat.


Kopog az ősz az ablakon,

ugyanúgy, mint rég a balkonon,

üres már rég a fecskefészek...

lelassul, megnyugszik tán az élet,

s behúzódunk az öreg kályha mellé.


2009. szept. 25.                          Guti Tünde


Mindörökké!


Meghajlok előtted, Uram,

és hálám trónodhoz teszem.

Újra átadom magam,

és feléd nyújtom kezem!

Kérdéseim elhalványulnak

áldott jelenlétedben,

bizonyságom megerősít,

életem ott van kezedben.

Elhívtál, megmentettél!

Kiválasztottál,

Lelked bennem él!

Mindörökké áldom neved!


2009. szept. 24.               Guti Tünde


Szeptemberi reggel


Szeretem a reggelt!

Messziről is látom,

ahogy harmatgyöngy ül

a kopárló fákon,

didereg a levél

reszketve az ágon,

s érzi, hogy az ősz

eljötte nem álom!

Érkezik a hűvös

fehér köpenyében,

s megfújja a bűvös

furulyát serényen.

Szélnótára hajlik

az útszéli nyárfa,

kicsit szomorúan

gondol még a nyárra...


2009. szept. 8.                   Guti Tünde


Cinkedal


Jó reggelt!

- dalolja boldogan -

Jó reggelt,

de kék az ég!

Ébresztő!

- kis csőre hogy csattan,

s biccenti

bolyhos fejét.


Jó reggelt!

- énekli vidáman -

Jó reggelt,

ez a nap szép!

Ébresztő!

- kis szeme kivillan,

s bátran

az erkélyre lép.


Jó reggelt!

- csattogja nevetve -

Jó reggelt

és szép napot!

Ébresztő!

- de jó ma a kedve,

még én is

kedvet kapok!


2009. szept. 2.               Guti Tünde


Verebek


Hangoskodó verébcsapat

veri fel a csendet,

városlakó kismadár nem

ismeri a rendet.

Messziről már hallatszik,

hogy megint összevesztek,

minden magot, kenyérmorzsát

ők már rég megettek.

Átfésülik újra s újra

lombok közt a járdát,

éhesek, ezért csapnak most

megint ilyen lármát.

Ha találnak jó falatot,

lesz idő játékra,

hancúrozva röppennek le

a bokros tájékra.


2009. aug. 31.                   Guti Tünde


Uram, taníts!


Uram, taníts, hogy kell élni,

szeretetet bőven mérni,

szívem sose legyen zárva,

mindig a hit útját járja!


Uram, taníts, hogy kell élni,

mondd, hogy soha nem kell félni!

Lelkem erőt Tőled vegyen,

reménységem Benned legyen!


Uram, taníts, hogy kell élni,

imádatban Téged nézni,

megragadni ígéreted,

bátran megvallani neved!


Uram, taníts, hogy kell élni,

bölcsességet Tőled kérni,

hitben járva utam végig,

kitartani mind a célig!


2009. aug. 18.                   Guti Tünde


Újra itthon!


Haza jöttem, itthon vagyok!

A nyárfák egyszerű sorfalat állnak,

galambok könnyedén, lassabban szállnak,

lomha felhők hátán hűs szelek járnak...

Üdvözlet nektek!


Haza jöttem, itthon vagyok!

Az akácliget hangtalan integet,

a kis pacsirta vidáman lépeget,

a rigó még félénken méreget...

Üdvözlet nektek!


Haza jöttem, itthon vagyok!

A napsugár szelíden cirógat,

a vén szarka fél szemmel bólogat,

kék égen az ősz távolról írogat...

Üdvözlet nektek!


2009. aug. 24.                 Guti Tünde


Szép, jó reggelt!


Szép, jó reggelt, kedves cinke!

Milyen sárga ma az inge!

Mondd meg, melyik mosodában

mosattad ki ilyen nyárban?


Szép, jó reggelt, kedves cinke!

Végre itthon vagyok, szinte

madárházat vélek látni,

ablakokat kell csak tárni!


Szép, jó reggelt, kedves cinke!

Friss vagy, még sincs rajtad címke,

természetes hangod, s színed

visszatükrözi a szíved.


Szép, jó reggelt, kedves cinkém!

Köszöntöm az udvart szintén,

minden kedves lakójával,

rigó, veréb, szarka párral!


2009. aug. 24.                              Guti Tünde


Jézust követem!


Ismerhet tömeg, vagy teremhet babér,

Jézusé vagyok, mindennél többet ér!

Nyílhatnak rózsák, vagy szúrhat tövis,

csak az Urat követem akkor is!

Süthet a nap, vagy eshet az eső,

lehetek bús, vagy betölthet erő,

kaphatok bántást vagy elismerést,

feltehetik nekem a nagy kérdést,

hitem az Úrban, Jézusban élő!

De veled mi lesz hit nélkül, félő!

Az Úré vagyok, Jézust követem,

a régi elmúlt, új lett életem!


2009. augusztus 9.                      Guti Tünde


 Vádirat


Arcomon szégyenpír, lelkem súlyos teher,

szívemnek suttogva a VÁDLÓ halált lehel.

Látod? Elrontottad! Nézz tükörbe végre!

Értsd meg, hogy nem te vagy társaid reménye!


Nem vagy tökéletes! Nem születtél jónak!

Sem szépnek, sem gazdagnak, csak alattvalónak!

Nem is leszel soha királylány vagy papnő,

lásd be, hogy nem te vagy a perzsa hercegnő!


Kicsi lettél végre, te kis sovány féreg!

Ha még egyszer szépen, jól elönt a méreg,

talán még sikerül hitedet is vennem,

de ahhoz, tudom jól, keménynek kell lennem!


Addig is csak szenvedj, mit sem érő ember!

Kárhozatra pokol tüze, még egy helyet rendel!

*****

Jaj, elég, ne tovább! Tudom jól, elbuktam!

Szeretetem ilyen könnyen elillan? Nem tudtam...

Megbántam már százszor, megaláztam magam!

Valóban csak halált érdemlek, jó Uram!


Könnyezve nézek Rád, bocsásd meg bűneim!

Jézus! Véred, hiszem, lemosta vétkeim!

Nem tudok szeretni s vagyok egy nagy SENKI,

de a kereszteden láttalak szenvedni!


Egyetlen reményem Uram, a kegyelmed,

amit nem érdemlek, de bízom Tebenned!


2009. augusztus 5.                                           Guti Tünde


Szívem mélyén néha félek...


Porszem vagyok.

Miért nem fúj el a szél?!

Leroskadok.

Minden életről beszél!

Gondolkozom.

Vajon miért születtem?

Összetörök...

Az Úr itt van mellettem!

Csak kérdezek:

Mi a terved velem még?

Gyenge vagyok!

Elindultam nagyon rég...

Mégis állok!

Sosem vagyok egyedül!

Néha félek.

Mégis hiszek legbelül!

Eltűnődöm.

Mi haszna az életem...

Vajon miért

szeretsz engem Istenem?


2009. július 30.      Guti Tünde


Hűs szelek szárnyán üzen az ősz...


Hűs szelek szárnyán üzen az ősz,

megpihen néha, mint dinnyecsősz,

zord, vaskos felhők hátán még vár,

táncolhat, ünnepelhet a nyár!


Fél szemmel néz, mikor botlik meg,

mert fáradt már, izzad és liheg,

palástja pajkosan meglibben,

amerre lép, a fű megzizzen.


Pillangót kerget, ruhája száll,

a széllel szemben nevetve áll,

arany haján szikrázik a fény,

napsugár játszik, mily tünemény!


Csilingel hangja: van még időnk!

Pirosra érik már a szőlőnk,

duzzad a szem a kalászunkban,

pacsirta röppen határunkban.


Hűs szelek szárnyán üzen az ősz,

megpihen néha, mint dinnyecsősz,

zord, vaskos felhők hátán még vár,

táncolhat, ünnepelhet a nyár!


2009. július 25.                              Guti Tünde


Néha


Néha úgy kell a csend,

mint éhezőnek a falat kenyér!

Néha elég egy hang,

mit suttog a szív, s ez mindent megér!


Néha bánt s fáj a zaj,

lelkem félve messzire menekül.

Néha zeng, mint harang

a csend, és megsem leszek egyedül.


Néha csak jó szó kell,

elég egy bátorító ölelés!

Néha gyógyít a csend,

s a minden bántást elfeledés.


2009. július 14.                        Guti Tünde


Pillanatok


Megörökíteni minden pillanatot,

nem úgy, mint egy papírt, amit eldobhatok,

hanem mélyen őrzöm, lelkembe vésve,

majd átalakít bátorra, merészre,

mert olyan pillanatokból áll össze az élet,

amit szépnek láttál s jónak, hogy őrizd meg.

Emlékezz s változz, légy készen az újra,

mert az utad olyan, mint egy hegyi túra.

Végig, amíg felérsz, a táj szépet tartogat,

de tovább kell menned, hogy fent elérd álmodat!

S az álom egyszerű: tört tükör egésze,

az átélt pillanat gyönyörű reménye,

ami fent a csúcson mind valóra válik,

bár a hegy tövében lehetetlennek látszik.


2009. május 3.                                            Guti Tünde


Ébred a Nyár


Álmosan ébredt ma reggel a Nyár,

eldobta harmatból szőtt köntösét,

látta a Holdat, hogy már messze jár,

s arany sugárban fénylik fent az ég.


Dörzsölte szemét, pislogva nézett,

- a felkelő Nap elmosolyodott -

színes ruhában közelebb lépett,

ma nem lesz vihar. Így megnyugodott.


Emelte fátylát, mező virágát,

megérintve a kéklő hegyeket,

lehelet könnyen járta el táncát,

megölelve a termő földeket.


2009. július 8.                  Guti Tünde


 Remény


Testvérem, kit sokszor megsarcolt az élet,

ne félj, hisz neked rendeltetett ígéret!

Görnyedezve jártál undok bűnök láttán,


Isten örvendezik gyermeke fohászán!

Ne hidd el, hogy minden oly hiába volt!

Igyekeztél, lelked ruháján ne legyen folt.

Templom csendjén álltál válaszokra várva,

s tudtad, Isten bólint elmondott imádra.


Mert ki őt tiszteli, Neki szemefénye!

Annak erős, bátor, megújult reménye!

Lesz még itt változás, lesz még itt emberség,

ha Istent féli majd az egész nemzetség!


2009. június 29.                       Guti Tünde


Látod?!


Becsukott szemmel is látod a gyereket,

remegő kézzel, ki kéri a kenyeret,

el nem felejtheted rekedtes hangjait,

könyörgőn nyújtotta csont sovány karjait,

félelem mélységét tükrözték szemei,

régen szétfoszlottak egykor szép álmai,

átgázolt életén éhség s a háború,

tudnia kell már, a jelen mért sanyarú,

remények elhalnak, s jönnek a miértek,

rakéták fényével telnek a lidércek,

robbanás robaja riasztja álmából,

s felugrik szalmából készített ágyából,

felkapja testvérét, rohanva erdőbe,

gondolkodás nélkül beljebb a sűrűbe,

puha, zöld mohaágy ad nekik fekhelyet,

gyógyító csend, ami megnyugtat lelkeket,

elillan méreg és elszáll a füstszag,

kisgyermek lelkében új időt írnak.


2009. június 21.                     Guti Tünde


Ítélet


Oly időkben élünk, hogy az ember durva.

Tönkreteszi magát, s nagyon is jól tudja,

önnön ítéletét írja alá mégis,

hiába a tudás, fegyelmezés, tézis,

földünk kirablása nem marad büntetlen,

ítéletidőket figyelünk csüggedten,

esztelen tékozlás folyik az utcákon,

elvtelen kábítás árad a portálon,

erkölcsnek jóízű gyümölcsét nem szeded,

harag és gyűlölet pusztítja nemzeted!

Égen és földön nagy jégvihar kavarog,

Isten ítélete jön, bár nem akarod!


2009. június 23.                  Guti Tünde


 Harkály


Zord időben harkályt láttam,

pedig én is majd átáztam!

Kereste a vacsoráját,

így találta meg a házát

kéreglakó, friss hernyónak,

minden fát belül falónak.

Piros sipkás, szép madarunk

ázott tollat még meg nem unt,

begye üres, csőre hegyes,

addig kopog, addig keres,

míg a hernyót ki nem veszi,

s vacsorára meg nem eszi!


2009. június 22.                   Guti Tünde


Adj!


Ha nincs egy jó cuccod, oszd szét a szegénynek,

azt, ami neked már nem jó, csak szemétnek,

add oda inged és pólód, mi régi,

annak, ki szakadt farmerját félti!

Hidd el, hogy sokkal jobb adni, mint kapni,

és veszélyes dolog magad maradni!

Ajándékozd el, mi most már felesleg,

neked úgyis tele szekrényed mellesleg!

Annyian vannak, kik ruhákon spórolnak,

s várnak, hogy talán majd jobb napok adódnak.

Oszd szét, amid van, hisz úgyis lesz másik!

Szegény embernek a rossz foga vásik,

mert nincs pénze kosztra, hát még orvosra,

düledező házát már vihar orozza...

Fogj össze testvér, hát fogj össze magyar!

Kárpát-medence termése nem fanyar!

Szedd a gyümölcsöt és adjad a népnek,

hadd láthassák a hazát megint szépnek,

ahol az ember mind féli az Istent,

s meggondolja kétszer, mit csinál itt lent!

Mert hidd el, nem mindegy, hogy élsz a jelenben,

a szeretet ér a legtöbbet szememben!


2009. június 21.                          Guti Tünde


Uram, nagyságod ámulatba ejt!


Uram, nagyságod ámulatba ejt!

Teremtő erő, mit szavad kiejt!

Szóltál és előállt a mindenség.


Uram, hatalmad ámulatba ejt!

Erőd s tudásod annyi titkot rejt!

Szavadra lett a teremtett világ.


Uram, irgalmad ámulatba ejt!

Szeretsz, megtartasz, szíved nem felejt

egyetlen gyermeket sem, aki a Tiéd.


Számon tartod életem,

köszönöm, hatalmas Istenem!


2009. június 16.                       G.uti Tünde


Uram, kérlek, adj esőt!


Uram, kérlek, adj esőt!

Felfrissítőt, éltetőt!

Bőven van még tárházadban,

Benned bízunk, s irgalmadban!


Nem érdemel semmit e nép,

elfelejtette az Igét,

mégis kérünk, irgalmadból

legyen elég az aszályból!


Mindennapi kenyerünket

add meg, ahogy megígérted,

és ne büntesd ezt a népet

tovább, hisz már megítélted!


Átadjuk az életünket,

bő záporral áztass minket!

Szívünk nyitva van feléd,

imánk jusson most eléd!


Szánj meg minket: Árpád-népet,

és tisztelni fogunk Téged!

Öntözd meg a búzatáblát,

száraz, szikes, magyar rónát!


2009. május 28.     Guti Tünde


Madarak


Tücsök cirpel, rigó fütyül,

csibe csipog, holló röpül,

varjú csőre nagyot koppan,

ha a dió összeroppan,

kis pacsirta topog-tipeg,

rozsdafarkú csipog-csipeg,

verebecske magot mutat,

parti fecske falat kutat,

cinke szárnya puhán kéklik,

szarkacsőrben gyűrű fénylik,

odvas fákon harkály kopog,

öreg bagoly egyre dohog,

fülemüle szárnya rebben,

nem dalol más nála szebben,

gágognak a kis vadlibák,

madarakkal víg a világ!


2009. május 26.                           Guti Tünde


A szarka

(Ábelnek és Zsófinak!)


Peckesen lépked a fűben a szarka,

mert önmagát olyan nagyra tartja.

Mindenki hallja, ha a csőre cserren,

cinke is nézi, mi az, ami reccsen.

Máskor felröppen erkély korlátjára,

S nézi, mit vihet el. A tolvaj pára!

Tolla ugyan tarka, de biz furcsa fajta,

ha valami fényes, azt csőrébe kapja.

Tegnap ilyen tájban

furcsa szarkát láttam.

Nem volt neki farka,

pedig tolla tarka.

Jól szemügyre vettem,

szemem meresztettem,

észrevettem máris,

hogy megnézi más is.

Szedte-vette szarka!

Hova lett a farka?

Tán csak nem egy macska

karmai közt hagyta?

Szegény madár billeg,

aztán illeg-billeg,

tarka fajta szarkák közé

nem illik, csak színleg!


2009. május 15.               Guti Tünde


Aszály


Szikkadt, szomjas göröngy, vízért kiált,

az erdő aléltan vigyázzba állt,

kókadtan, félholtan porzik a határ.

Uzsorát szed tőlünk, nagy úr a nyár!


Nyárfapihék ellepik vastagon a földet,

sáska, szöcske legeli falánkan a zöldet,

rigó a fészekben esőről álmodik,

fiam is ígéri: nem fél, ha villámlik.


Várakozó szemem az égre meresztem,

s egy tenyérnyi felhőt meglátok felettem,

imám az égbe száll enyhülést keresve,

friss esőért kiált víz után epedve.


2009. május 26.                 Guti Tünde


Űzd el a sötétséget, Uram!


Félelem aggasztja szívem,

mint száraz ágon a károgás,

szorongás emészti lelkem,

mint hóhér hirdette vádolás.

A fény lassan kialszik, egyedül maradok,

de még sötétségben is, Uram, Tied vagyok!

Fekete leplem eldobom,

mert gyászruhát nem hordok többet,

megterhelt lelkem feloldom,

Uram, előtted ejtek könnyet.

Szívem egyre melegszik, a reményem ébred,

gyógyítsd meg a népemet, kérve kérlek Téged!


2009. május 12.                              Guti Tünde


(Kiáltás az Úrhoz magyar népemért, amikor a szellemi sötétség

már a tetőfokára hág. Többekkel vitázva egyedül éreztem magam.

Fáj ez a félelmetes elvakultság, mintha varázslás alatt nyögne az

ország.)


Hajnalban


Gyöngyharmattól nedves a táj,

lassan száll csak fel a homály,

hajnal-pára ott lebeg még,

ahol éjjel tücsök zenét

hallgattam, s most csendes minden.

Sárga lepke itt táncot járt,

Tücsök Tóni is muzsikált,

pitypang ernyő libbent szélben,

aranyhímes napsütésben,

emlékszem, s most szunnyad a rét.

Kis pacsirta korán ébred,

trillázgatva keltve téged,

első táncát ellejti már

az érkező fényes sugár,

s csak nézem a csillámló füvet.


2009.                                    Guti Tünde


Tüzet!


Vizet!

Víz kell a a virágnak!

Hitet!

Hit kell a világnak!

Jöjjön a késői eső,

áradjon mennyei erő

minden emberre!

Tüzet!

Tűz kell a szíveknek!

Viszek,

mert tűzzel mehetnek,

s vággyal, mi végig éltető,

céllal, mi jól elérhető,

s látható mindig.

Megyek,

mert tudom, hogy Hozzád jutok!

Leszek

egy harcos és végig futok!

Kitartok hűen végig,

imám felszáll az égig.

Uram, velem vagy!


2009.                          Guti Tünde



Anyák napjára


Kinyílott az első pipacs

május elsejére,

megírom a köszöntőmet

jó anyám részére.

Áldott legyél, édesanyám,

te mindennap drága,

korok között átívelő

családunk virága!

Virág, ami szépet láttat,

s jó illatot áraszt,

nem bánja, ha sok a munka,

mondja: ez nem fáraszt.

Egy van, ami elszomorít,

ha nincsen szeretet,

ezért kérlek, egymást mindig

segítsétek, gyerekek!

Hogyha neki kevesebb jut,

sohase panaszkodik,

miközben szétosztja kincsét,

másokért imádkozik.


2009.                                  Guti Tünde


Nem akarok kaktusz lenni!


Hú, de szúr a kaktusz tüske,

jó, hogy nem a lélek tükre, 

legalábbis ezt remélem, 

valahányszor megszúr éppen, 

aztán félve rágondolok, 

félreértve hányszor morgok, 

pedig kaktusz nem is vagyok, 

sokkal jobb az, ha mosolygok, 

bocsáss meg, ha megszúrtalak, 

vagy ha ma megbántottalak, 

jó lenne, ha szívem és szám 

áldást adna, mint az imám, 

nem akarok kaktusz lenni,

hanem élni és szeretni!


2009.                                          Guti Tünde


Árvácska


Puha bársony, szép ruhácska,
amit hord a kis árvácska.
Lila, sárga, barna, fehér,
hajolj hozzá, mindent megér
az a ritka, szép pillanat,
mikor napsugár villanat
csillámlik fel szép szemedben,
bársony virág két kezedben,
amely óvja és vigyázza,
árvácskáját áldva áldja,
mert az egyszerű kis virág
szirmaitól szebb a világ!


2009.                                 Guti Tünde


A tavasz a legszebb!


Leülök a békés olajfa alá újra,
s derülök egy mókás, fehér pitypangot fújva.
Kicsit gyereknek érzem magam.


Fülelek, de nem szól réti tücsök húrja...
Pacsirta víg dalát szél-kottába írja...
Elámulva hallgatom.


Nyitnikék! A cinke harsányan fújja újra,
egy rigó válaszol csak, mint aki jól tudja:
mindig a tavasz a legszebb!


2009.                                  Guti Tünde


Állj meg egy szóra!


Aléltan járod az utcát, a tereket,

kevésnek érzed a korsót, a kenyeret. 

Mindennap újra a betegség látogat, 

nem olyan régen vesztetted el párodat. 

Gyakori vendég tenálad a nehézség, 

jó lenne végre egy maroknyi egészség! 

Felőrli szíved a szüntelen lázadás, 

naponként gyötri a lelkedet támadás. 

Eljönnek újra és újra a miértek, 

önvád alakjában vádol egy kísértet. 

Most kezded érteni, miért vagy életunt, 

s egykor szép szemedből minden tűz már kihunyt. 

Magányos gyötrelmed odáig vezetett, 

ellöktél magadtól mindent, ki szeretett. 

Állj meg egy szóra és hallgass meg végre, 

fogadd be Jézust és borulj most térdre! 

Öntsd ki a szíved és tárd ki a lelked,

engedd be Jézust és lásd a keresztet!


2009.                                               Guti Tünde


Gyermekláncfű


Úgy örülök
a kis sárga virágnak,
ami kinyitotta
szirmait vasárnap!
Puha szoknyácskáját
rendezgette éppen,
mikor észrevettem
az üdezöld fűben.
Úgy gondolta, felöltözik,
mert már végre tavaszodik,
minden szirma fényes-sárga,
így nevet rá a világra.


2009.                           Guti Tünde


Ha hívnak, hát megyek!


Gyerekkorom emlékei,
ütött-kopott kis képei
megmutatják, hol éltem én,
miért gyullad szívemben fény,


amikor a tavaszt érzem,
földillatú napsütésben.
Árvalányhaj gyenge szélben,
szivárvány a messzeségben...


Előttem a tágas mező,
és a rigófüttyös erdő,
vár a sziklás, ős hegytető,
zöld ruhát felöltött fenyő,


fürge méhek vidám tánca,
víg madarak dalolása,
annyi szépség bokrok között,
fehér felhők a hegy fölött!


Kivirultak a lejtők,
hívogatnak az erdők,
döngicsélnek a méhek,
kizöldültek a rétek!


Várnak rám a hegyek,
várnak rám a földek,
intenek a kérges törzsű,
drága, öreg tölgyek.


Itt a tavasz, érzem nyomban,
és a szívem nagyot dobban:
ha hívnak, hát megyek!


2009.                              Guti Tünde


Ébred a város


Éjfekete csendből

hamuszürkén ébred a város, 

munkába igyekszik a tanár, a boltos, a gyáros. 

Ordító motorját bőgeti egy suhanc, 

kóbor kutya szőrét kínozza egy gubanc. 

Poros busz indul a sarkon hirtelen, 

remegő markait nyújtja egy nincstelen, 

mert ránéz egy úr, ki nem olyan ostoba, 

hogy adjon is valamit, így elsiet tova, 

mert a sivító metró jöttét jelzi, 

hogy a lépcsőn lefelé szalad mindenki, 

majd az ajtók záródnak és elrobognak messze, 

az is, aki boldog, s kinek nincsen életkedve.. 

 Fent a napsugár szikrázik merészen, 

táncot járva az üres játszótéren, 

hol üresen áll hinta, homok, palló, 

nem vágtat a gyereksereg gyorsan, mint a vadló, 

csak a verebek zajongnak bokorban repdesve,

kergeti egy szarka nagyokat cserregve.

Almát majszol az óvodás,

táskát cipel az iskolás,

hangosan csenget a villamos,

fent zúg a gép, mi fapados,

lüktet a tömeg tarkán keveredve,

pezsdülnek az utak megelevenedve.


2009.                                     Guti Tünde